Szamos, 1902. augusztus (34. évfolyam, 62-70. szám)
Gazdák Lapja, 1902-08-21 / 34. szám
kik pár hónap után már erősen érzik a munkás hiányt! A kivándorlásnak ez a rohamos terjedése lehetetlen, hogy a hivatalos tényezőkben is fel ne keltette volna a megdöbbenést, s csak egy kis lelkiismeretesség mellett is ne éreznék a segítség elodázhatatlan szükségességét. Az okot már tisztán látjuk, de amig a mélyebb, hosszú idő munkájával gyógyítható okokon tűnődünk, addig nem segítünk ott, ahol hirtelen, könnyen lehet, ha nem is a kivándorlást megakadályozni, de legalább korlátozni. Mi nem tulajdonítjuk a kivándorlást magát az ügynökök munkájának. A kivándorlás oka mélyre hatóbb, s azt hisszük, a már megindult kivándorlás nyomán léptek fel csak azok az exitencziák, kik a nép e lázas izgatottságát kihasználják arra, hogy busás jutalékért meg- órleljék az egyesekben a szándékot s elhatározásuknak keresztül vitelében segítse. De akár az ügynökök munkája éleszti fel a kivándorlásra a kedvet, akár csak a felébredt kedvet érleli az elhatározásra, elvégre is egyre megy, mert a tényleges kivándorlásnak közvetlen oka mégis csak az ügynökök lelketlen munkája. Ma már nem ámíthatjuk magunkat azzal, hogy vármegyénkben ügynökösködós nincs. Korn- hauzer Barnát., Feuerstein József, Goldberger Emü (micsoda i.ypikus magyar nevek !) élő példák rá. S igazán dicséretet érdemelnének vármegyénk hivatalos közegei, ha e néhány jómadár lehetetlenné tevése az ő éberségüknek volna tulajdonítható. De sajnos, a dolog nem igy áll. Feurstein Gyöngy, Géres vidékén nyíltan űzte lelketlen mesterségét, anélkül, hogy meggátolták volna. Mikor már üzelmei tűrhetetlenné váltak, s már nekünk is pozitív adataink voltak ellene, akkor mi hívtuk fel a hatóságokat, hogy lépjenek közbe. S felhívásunkra ébredtek fel csak azok, kiknek kötelességük kerületük érdekeit figyelemmel kísérni, kiknek eszköz, hatalom is van kezükben az ilyen üzelmek megakadályozására, s akkor kezdték vizsgálni az ügyet, mikor a jó madár már megugrott. Hogy körözve lett-e, vagy egy járással odább nem folytatja-e jövedelmező mesterségét tovább, azt nem tudjuk, de eszközök hiányában nem is tudhatjuk. A másik kettő felfedezése is a mi unszolásunk eredménye. De szatmári rendőrségünk figyelmeztetésünkre hála Istennek oly ambiczió- val tette magáévá ez ügyet, hogy buzgalmának nyomán már is szép eredményt mutatott fel: megakadályozta egy 40 tőből álló csoport kivándorlását s lelketlen Futárjukat legalább egyelőre üzelmeibeu meggátolta, letartóztatta. Ezek a példák azonban azt mutatják, hogy a Kornhauserek, Feuersteinok, Goldbergerek sokán vannak, s mindenütt hol a kivándorlás feltűnő, egy-egy ilyen jó madár működik. S ha mégis példát nem tudunk, hogy a hivatalos apparátus a felsorolt, eseteken kívül vármegyénkben fellépett volna, azt kell feltennünk, hogy működésűket elnézi, vagy nem vesz magának annyi fáradságot, hogy érdeklődjék a nép pusztulása iránt, yagy pedig nem ismeri a kötelességét., a törvényt, mely a zug kivándorlási ügynökséget üldözi. Bármely eset forog fenn, minősíthetetlen mulasztás, amin haladéktalanul változtatni kell ! Minden községi elöljáróság figyelmét fel kell hívni a kivándorlás veszedelmére. Ismertetni kell velük az erre vonatkozó törvény rendelkezését. Fel kell szólítani, hogy különösen ott, hol a kivándorlás tömeges, kutassák ki, ügynök munkája uem játszik-e közre, s ha igen, ezt nein csak megakadályozni, de a legszigorúbban üldözni kell. Megvagyunk győződve arról, hogy e végből kiszállanánk egyik-másik községbe, feltétlenül bizonyítható esetek alapján 4—5 ilyen ügynököt a legrövidebb idő alatt megtudnánk nevezni. Ehhez azonban nekünk nincs módunk, nincs eszközünk! De reméljük, hogy nem is lesz szükség már ra, hisz a községi hatóságaink ismerik legjobban saját ügyeiket, s ha felülről epy kis buzdítást, egy kis sürgetést kapnak, rövid idő alatt nem csak lehetetlenné teszik ez akna munkát, de haladóktanul megin- inditaudó eljárással egyszer s mindenkorra elveszik e lelketlenek kedvét a lélekkufárkodástól. A baj azonban terjed, a nép fogy, a nemtörődömség mindennap uj áldozatokat szed, a segítség felette sürgős. mrmmmmmmm i »««fyr'raivwiwMMn» Vásári istállók Miskolczon*) A Borsod megyei Gazdasági Egyesület a miskolczi ál lat vásártéren a nemesebb fajú állatok értékesítésének előmozdítása és a vásárok forgalmának emelése végett lóistállókat építtetett. Ezen istállók az 1902. évi aug. hó 24. és 25-ikéu tartandó miskolczi országos vásár alkalmával fognak a közhasználatnak átadatni s azokbau a ló és szarvasmarha vásár ezen vásár idején már a szabályzatnak megfelelő módon íog tartatni. Ezen istállók kezeléséről szóló tájékoztatót az alábbiakban közöljük : SZABÁLYZAT Miskolcz város és a Borsodmegyei Gazdasági Egyesület által a miskolczi vásártéren épített istállók mikénti kezelésére. 1. Borsod vármegye és vidéke állattenyésztésének előmozdítása, továbbá Miskolcz város állatvásárainak forgalma és fejlesztése czóljá- ból Miskolcz város közönsége és a Borsodmegyei Gazdasági Egyesület Miskolczon az állatvásár- téren a Nagyinéltóságu Kereskedelemügyi Magy. Királyi Minisztérium által jóváhagyott tervek szerint istállókat épít. *) A Borsodmegyei Gazd. Egyl. kérésire egész terjedelmében közöljük a különben követésre méltó intézmény Szabályzatát. Szerk.
