Szamos, 1902. augusztus (34. évfolyam, 62-70. szám)

1902-08-21 / 67. szám

XXXiV. évfolyam. Szatmár, 1902. csütörtök augusztus hó 21. 67-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. AISZ ATM ARM EG YEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak ‘zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. { Jelszavak korszaka. Korunk az üres, semmitmondó frázi­sok kora. Soha jobban nem dobálóztak hang­zatosabb --mondatokkal azok a tényezők, a kiktől minden irányban hangzatos tudást várunk, — mint napjainkban. A kor léha­sága az egyedekben is íöllelhető, — a köz nagy embereit sem véve ki, — s ez az oka, hogy jelszavakkal agitálnak, jelszavak­kal igyekeznek alkotni, teremteni, jelszavak­kal akarják orvosolni azokat a bajokat, me­lyek mélyreható intézkedéseket igényelnek. Szocziális bajaink napról-napra szapo­rodnak, mindig újabb tünetek észlelhetők, melyeket az általános nemtörődömség szül És illetékes faktorok, kik a kór gyógyítá­sára vannak hivatva, a helyett, hogy a gyökeres orvoslás mikéntjét keresnék, so­kat Ígérő, semmit sem érő, de a tömegnek imponáló mondásokkal hallgattatják el a jajjongókat. Világgá röpítenek egy-egy tar­talomnélküli jelszavat, mely a formát te­kintve, velekedhetik az ó-kor klasszikusai­nak nyelvezetével, tartalmilag pedig a ki­csépelt szalmával egyenértékű. Sorsunk intézői a jelszavak csillagzatá­ban születtek s ténykedéseikben sem tagad­ják meg születésük jegyét. Azért hiábavaló jajveszéklés az, a mit a szenvedők, a szükölködők ama czélzattal hallatnak, hogy rajtok segittessék. Es mindebből mi következik? Gyengék a vezetők, kik nem értik meg a haladó kor szülte kívánalmakat s igy azok­nak teljesítését sem lehet tőlük várni. Mert lehetetlen föltételezni, hogy elzárkóznának bizonyos, a messze jövőre kihatással levő dolgok elöl, ha nem ez volna az inditó ok. Lehetetlen, hogy indolencziával vádoljuk őket, mivel nem szabad hinnünk, hogy a lelkiismeretesség teljes híjával lennének. Pusztán gyengeségünknek kell betudni, hogy e jelszavak közé menekülhetnek, mi által részben sikerül nekik eme hibájukat palástolni, igaz hogy a legelemibb módon. Az általános nemzetgazdasági pangás, kereskedelmünk ijesztő mérvű hanyatlása, a kivándorlás szomorú ténye, a huszadik szá­zad államíelforgató tanai által félrevezetett tömeg veszedelmes mozgolódása, mind olyan nagy jelentőségű mozzanatok, melyeken a jelszavakkal segiteni nem. de igenis rosszab- bitani lehet. Hol vannak azok a nagy erők, kik al­kotni, teremteni tudtak? A letűnt század bővelkedett ilyenekben s az ezekből hátra­maradt morzsákon élösködnek most a he­lyüket betöltő utódok. Elérkezett a reakczió ideje, az alkotó század után a tespedés százada. A nagy elődök kora után a törpe utódok ideje. A tettek emberei után a jel­szavak emberei tartják kezükben a vezetés gyeplőit. Azok pedig, kikben még némileg föl­lelhető a múlt század tettereje, egymás után dőlnek ki, teljesen átengedve a teret, hozzá­juk hasonlók hiányában a kicsinyeknek. Azonban mint minden, úgy ez a korszak is — a jelszavak korszaka — le kell, hogy tűnjék s rövidesen le is fog tűnni, mert sietteti az ébredni, eszmélni kezdő tömeg, mely csak ideig-óráig veszi be a frázisokat, egyszer azonban, a mely már nincs messze, megcsömörlik tőle. Tanítónők. Észrevételek a „Pár szó az apákhoz“ ez. czikkkez. — Irta : Haller Józsa. — (Folyt, és vége.) A leánygyermek nem tanált, míg nagyon is elmaradt a férfi mögött úgy, hogy már neki se tetszett a legkevésbbé sem hasznos különbség. A neveléstörténetből mindenki olvashatja, mint fejlődött a lányok oktatása, mint lettek tanítóik papok és apáczák. És senki sem mondta, hogy nem való utóbbiak kezébe a tanítás. Miért is mondták volna? Akkor még nem látott a férfi konkurrenset a nőben. Mikor a lányok a világi iskolákat is kezd­Kérdés. Nag}’ város utczáit Csüggedt szívvel járom ; Ott bolyong a lelkem Hegy-völgyes határon. Hegy-völgyes határon, Egy kis tündérkertben Van a boldogságom; El kell érte mennem. Kedves őszi rózsák Ugy-e visszavártok ? Ne várjatok soká, Elmegyek hozzátok ! Suttog-e veletek Szép, csendes alkonyon, Suttog-e rólam is Az én szép angyalom ? Nagy város utczáit Nem sokáig járom; Ott leszek nem soká’ Hegy-völgyes határon. Egy szép őszi rózsát Tűzve kebelemre, Vár-e ott valaki Örök szerelemre ? Gaál Endre. Szeszélyesen. — Gaby! Gab}'! Jó reggelt, kelj föl, 11 óra ! — De mama, drága, hadd aludjak még .. . csak egy kicsit. — Hát tessék ! — szól kedvetlenül a mama s kissé hangosabban találta becsapni az ajtót. — Ni-ni! a mama haragszik — okosko- dék Gaby — akkor még hentergek egy kicsit. — És aranyos, fürtös kis fejét durczásan ve­tette párnáira. Pedig már nem volt álmos, hisz már egy óra óta ébren van, de azért még sem kelt fel, hanem még egyszer végig gondolta a tegnapi éjszakát, emlékébe idézte a bált, bok­rétát, kivágott ruhát, no meg Gyürky Pistát. Jaj, be szépen is tánczol az a Pista, meg az­tán, hogy kurizál . . . jaj csendesebben, figyel- mezteté maga-magát, hisz még meg találná hal­lani a mama, s tényleg volt is oka Gaby nagy- sádnak az aggodalomra, mert ugyancsak han­gosan gondolkodott . . . Özv. Kovács Lorándné Gaby leányával állandóan vitatkozásban állott, s mindig az lett a vége, hogy Gaby győzött, persze nem nagy fáradságába került, hisz mamája csakhogy vé­get vessen a vitatkozásnak, no meg támasz­kodva „az okosabb engedu elvére, mindig ka­pitulált, ma azonban sehogy sem akart engedni. — De nézd, mama . . . csak még egy kicsit . . . — De hiszen már fel van tálalva a leves. — Hozd ide! — Nem ! Hanem inkább magam eszem — tette hozzá egész komolyan Kovácsné. — Jó étvágyat! — Ezt már Gaby mondta, de meg is bánta hamar, mert mamája ugyan­csak rá kiáltott: — Gaby ! — Tessék ? — tette pár perez múlva a kérdést Gaby és oly kaczérui nézett mamájára, hogy bizony Kovácsné teljesen kiesett az előbbi tónusból s inkább csak annyit mondott: — Neked is jó étvágyat! . . . — Össze akartalak szidni, amiért ismét igy viselkedel, de hogyne, még ő kivángat jó étvágyat . . . de aztán, amint azt a pajkos, reménykedő „tes- séku-et hallotta, úgy elfelejtette összeszidni, de még sem akart most engedni, inkább egyedül ebédelt. Tehát Gaby ma nem ebédelt . . . — Sebaj . . . eszik Pista helyettem is! .. . Micsoda? — kérdezi önmagától — ide jutot­tunk ? Még megérem, hogy szerelmes vagyok. A.min különben semmi csodálni valója nincs annak, aki Gabyt nem ismeri, de aki is­meri, azt is tudja, hogy szörnyű excentrikus Tényleg csak INGÜK JÓZSEF szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapjú­szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. TT-i-----1 öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Ké­Hol s zit zati czikkeket és katonai fölszereléseket. Szatmár, Deák skesszabásu egyenruhákat; ák-tér. (Városház-épület.) = raktáron tart mindennemű egyenruha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom