Szamos, 1902. augusztus (34. évfolyam, 62-70. szám)
1902-08-17 / 66. szám
XXXIV. évfolyam. Szaímár, 1902. vasárnap augusztus hó 17. 66-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Elöfizetésiár: j SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. SZ. Egyes szám ára 20 fillér. .Mindennemű dijak ‘zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Tennivalók vármegyénkben. A szatmári járás szolgabirói hivatalában egy év alatt 210 gazdasági munkás részére állítottak ki útlevelet küllőidre, melyek egy pár kivételével mind Amerikába szólnak. Azon községek közül, melyekből kivándoroltak, a legnagyobb számmal szerepelnek: Sárközujlak (57), Nagy-Palád (39), Jó- zseíháza (25), N.-Peleske (18), Ar.-Medgyes (12), Zajta (14); azután kisebb számokkal szerepelnek; Kis-Palád, Kis-Hodos, Batiz, Bot-Palád, Szárazberek, Méhtelek, Lippó, Udvari, Szamoskóród, Homok, K.-Peleske, Patóháza és N.-Hodos. A többi járásokból nincsenek előttünk az adatok, de tudomásunk van róla, hogy a viszonyoké tekintetben másutt sem kedvezőbbek, némely járásokban meg épen nagyobb is a kivándorlók száma. Ezek a számok, melyek közt a szatmári járás már maga is elég szomorú példaképen szerepel, — évről-évre fokozódnak s önkéntelenül is felhívják a közvélemény figyelmét arra a kérdésre : mit tett a vármegye a kivándorlások megakadályozására, vagy legalább a kivándorlók számának csökkentésére? Végeredményében nem tett egyebet, mint felhasznált nehány száz iv irópa- pirost. A főispán a statisztikai adatokat felterjeszti a miniszterhez, a miniszter akczióra hívja fel a főispánt, a föispáni leirat a főszolga birákhoz, a főszolgabirák leiratnak a | jegyzőkhöz. A folyóügyek útja itt aztán elérkezik a tengerhez. Sajátságos egy állomása ez a jegyző- ség a közigazgatásnak ! Innen szívódnak fel a vizek — a felterjesztett adatok alakjában — s ide kerülnek ismét vissza. Egyéb változás nem esik, minthog)'- a vizek nagy zajjal és csobogással teszik meg e körutat, s a jegyzői sokféle teendők tengerében ismét elcsendesednek. Szomorú tény, de úgy áll a dolog, hogy a kivándorlások megakadályozására semmi komoly pozitiv intézkedést sem látunk, mert bár úgy látszik, forog ugyan a malomkerék, de valójában semmi egyebet sem őröl, mint különböző finomságú és pecsétü papirost. A kivándorlás okai elméletben már eléggé tisztázva volnának, csak tenni is kellene már valamit. Az okok földerítéséhez egyébként semmi különös szocziálpolitikai bölcseségre sincs szükség, csak be kell tekinteni a gazdálkodó ember adókönyvébe. Beszél az világosabban, mint a legrészletesebb theoria. Ehhez járul még a nagy egyházi adóteher. Elismerjük, hogy ezek a súlyos terhek csak indirekt utón s nem is a megye keze- ügyében levő orvosszerek segítségével orvosolhatók. De ott van minden legkisebb községben a rettenetes uzsora Ez még az adóterheknél is súlyosabban nehezedik a szegény ember nyakára. Itt már a törvény segítségével a megye vezetősége, a megye társadalma is sokat segíthet, s itt kell a hatóságnak mozgékony s eleven erőt kifejteni, ha komolyan akar a kivándorlás ellen küzdeni. Mert a családoknak és erőknek szét- mállására s a kivándorlás kényszerűségének bekövetkezésére a főszerep a falusi uzsora- í rendszernek jut. Kell-e ezt részleteznünk ? Hogy ad a íalusi szatócs a megszorult embernek rongyárut vagy a kicsiben dolgozó uzsorás a betegség, temetés, vagy ökörel- huliás miatt megszorult gazdának kora ta- vaszszal 25—30 forintocskát, s hogy vesz tőle aratáskor kamat fejében zsák búzát, Kossuth Lajos szülőháza. Ünnepet készül ülni a magyar nemzet. Lelket emelő, magasztos ünnepet: Kossuth Lajos születésének századik évfordulóját. Ki is volt Kossuth Lajos ? A szabadság szimbóluma. Nemzeti apostol. Aki fényes elméjének minden sugarát, izzó lelkének minden szikráját a hazának szentelte. A ki a hosszú elaléltságból ébredő nemzetnek megmutatta az utat, a melyen haladnia kell. A kinek nevéhez hazánk történetének egyik legdicsőbb korszaka fűződik. Aki megalkotta az 1848-iki s a szabadsíg, egyenlőség és testvériség szellemétől áthatott törvényeket. És aki igy az ország lakosságának millióit szabadította fel a jobbágyság súlyos terhei alól és megszerezte részükre az addig nem élvezett szabadságot és függetlenséget. Ez volt Kossuth Lajos. A magyar nemzet halhatatlan nagyja iránti kegyeletének adózva, hálát akar adni az isteni gondviselésnek, a miért a nehéz időkben megajándékozta hazánkat e tüneménvszerüen kiváló férfiúval. Lázas sietséggel készülnek az ünnepre szerteszét az egész országban. A fővárosi ünneprendező bizottság serényen működik. A vi dék egyes nagyobb városai az ünnepnap emlékét megőrizendő, tekintélyes összegeket szavaznak meg egy területükön később felállítandó Kossuth-szoborra. Szóval nagyszerűnek, fényesnek, káprázatosnak ígérkezik az ünnepély. Hiszen mi magyarok tudunk is ünnepelni! Ámde ez ideig csodálatosképpen semmi hir sem érkezett arról, hogy a nagy férfiú szülőhelyén is ünnepre készülnének. Hol is született Kossuth Lajos ? Zemplén vármegyének déli részén. Egy völgykatlanszerü, kies fekvésű, tiszta magyar ajkú községben : Monokon. Édes apja bizonyos ideig ügyvédje volt az Andrássyaknak. Az a ház, a melyben született, ez idő szerint a külföldön tartózkodó Andrássy Dénes gróf hitbizo- mányához tartozik, jelenleg pedig egy föerdész lakja. És ámulj kedves olvasó. Ez a ház még ma sincs megjelölve! Diákkoromban sokszor gondolkoztam rajta, hogyan és miért van ez. Hót görög város összeveszett hajdanában a dicsőség fölött, hogy melyikök szülte Hornért. Mi ma gyarok pedig, a kik fennen hirdetjük, hogy ön magát tiszteli meg az a nemzet, a melyik nagyjairól nem feledkezik meg, jóllehet biztosan tudjuk, hogy hazánk nagy fia : Kossuth Lajos Monokon látta meg a napvilágot, nem törődünk vele, hogy szülőháza megvan-e jelölve! A sorsnak minő szatírája is ez én édes Istenem ! A nagy férfiú, aki rendíthetetlen hü maradt czéljához, következetes önmagához és ezért hontalanná lett — bármennyire is gyötörte később a honvágy — éppen szülőföldjén legyen elfelejtve! Gyermekészszel úgy gondoltunk pajtásaimmal segíteni a bajon, hogy szépen kiírjuk valami papiros félére: „E házban született Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-ón.u Ám megvallom, minden hazafias érzésünk mellett szándékunk megtört a kivitelben. Mindazonáltal Monok községnek a haza nagyja iránti tiszteletlenségéről és áldozatkészségének hiányáról nem szabad beszólni! Nem, nyájas olvasó. Ne is villanjon át-agyadon a vádaskodás gondolta. Mert nem a monokiak ha- zafiatlan érzületén múlt egy emléktábla felállítása ! Kossuth Lajos emlékét megörökítendő, a monokiak is összerakták nélkülözhető filléreiket. Ám bármennyire meglepő is, az egybegyült összeg a zemplónvármegyei pénztárban fekszik, a hol szaporítja azt az alapot, a melyből ki tudja mikor, bizonyára a megye székvárosában fogják felállítani a Kossuth szobrot. így hát ma is jeltelen Kossuth Lajos szülőháza. És ha lelkes diákok fel akarják keresni a nekik bizonyára szent helyet, csak hosszú kérdezősködés után találhatnak reá! Igen tisztelt országos Kossuth-emlékünnep rendezőbizottság ! Kossuth Lajos nemcsak a monokiaké, hanem magáénak vallja egész Magyarország. Talán még nem késő egy olyan akcziónak a megindítása, a mely Kossuth Lajos szülőházának máryány emléktáblával való megjelölését vonná maga után. Mert bárminő fényes is legyen a nemsokára lezajló Kossuth- ünnep, mégis folt fog esni rajta, ha Kossuth Lajos szülőháza továbbra is jeltelen marad. Klein Jenő. Tényleg csak INGÜK JÓZSEF szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapju- készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. ....................................-k. — za ti czikkeket és katonai fölszereléseket. szabó üzletéiben szövetből Hol papi öltönyök és reverendák szít sikkesszabásu egyenruhákat; Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) = a legszebb kivitelben készülnek. — Ké- raktáron tart mindennemű egyenruha-
