Szamos, 1902. július (34. évfolyam, 53-61. szám)

1902-07-31 / 61. szám

XXXIV. évfolyam. Szatmár, 1902. csütörtök július hó 31, 61-ik szám. ö02thi i vf \ \o> .v>«i SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 9 Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL.: HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak -zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Ünnep előtt. r Testet ölt az álmok világa. Életre kel egy fönségesen szép és íönségesen tragikus | rege. Álom, a mely valóság. Rege, a mely igaz történet. Nem is olyan régen volt. Még­is a ködös messziségből tündöklik felénk. Sejtelmesen, titokzatosan. Nem sok idő telt el azóta, hogy az álom valóság volt, hogy az a rege igaz történet volt. Ötvennégy esztendeje csak. Ezernyolczszáznegyvennyol- czat Írtak akkor. Ötvennégy esztendő! Mi ez az idők végtelenjében! Egy porszem, egy lehellet . . . Volt . . . Nincsen ... És nekünk mégis mennyi . . . Hogy megváltozott ezalatt min­den ! Átalakult a kor. Álalakult az emberek lelke. Átalakult az élet, a világ Születtek nagy eszmék, elenyésztek még nagyobbak. Diadalt ültek ünnepelt hősök, azután elfe­ledték őket. Már sirjuk is bemohosult. Hi­szen az élet küzdelmeiben olyan könnyen lelejtjük az elmúltakat. Van azonban lelkünk mélyén valami, ami nem enged felejteni mindenkit. Nem en­gedi felejteni azokat, a kik édes mindnyájunk­ért küzdöttek, érettünk áldozták erejüket, tehetségüket. Gúnyolódhatnak a cinikusok. Kaczag- hatnak a hitetlenek. Csúfolhatnak gyöngék­nek, érzelgősöknek A kegyeletre szüksé­günk van. Üditője, nyugasztalója ez a mun­kában, láradalmakban törődött, megviselt lelkűnknek. Kegyelet nélkül az önzés leg­vadabb orgiáit ülné közöttünk. Kegyelet nélkül készülhetnénk-e vájjon arra a lélekemelő gyönyörű ünnepre, a mely néhány hét múlva az egész országot egy­beforrasztja majd? Ünnepelhetnők-e a ma­gunk jószántából, minden hivatalos kénysze­rítés híján a Kossuth Lajos születésének századik évfordulóját ? Nem egyszerű születési évforduló lesz ez a nap csupán. Több, sokkal több. Meg­nyilatkozása, hatalmas, dicsőségteljes meg­nyilatkozása lészen magyarságunknak, ha- zafiságunknak. Életrekeltője ezernyi szuny- nyadó emléknek, melyek iöltámadtára vé­rünk sebesebben lüktet. Apoteozisa annak a világrenditő esztendőnek, a melyben Kossuth Lajos szavára egy darab világtör­ténelmet alkotott a magyar hősiesség, a ma­gyar áldozatkészség. De nem csak mi, széles e hazában élő magyarok, érezzük ennek az ünnepnek jelentőségét. Erezik azok is, a kiket a sors mostohasága száműzött közülünk, túl a ten­gerre, idegen világrészbe. Amerikába sza­kadt véreink is ünnepeinek velünk. Áldoznak velünk a kegyelet oltárán. Az ő ünneplésük tán még szebb, magasz- tosabb, mint a mienk. De bennünket mé­lyen elszomorít is, Elszomorít, mert eszünkbe juttatja, hogy hány testvérünk, mennyi dol­gos, munkás kéz pusztul el évenkint ide­genben senyvedve Elszomorít, mert tudjuk, hogy minden idegenbe vándorolt honfitár­sunk egy elszakadt gyökere a nemzet élet­fájának. Egyesit fehát bennünket ez az ünnep, de lesújt is. Lesújt, midőn látjuk, hogy mennyire hiányzik közülünk Kossuth Lajos, a ki lelket tudna önteni a csüggedőkbe. Nincs egy Kossuth Lajosunk, a ki fűiébe dörögné a kivándorlóknak, hogy hiába ke­csegtet a külföld aranya, az idegen világ­rész ezüstje, a hazai rög ezerszerte többet ér annál, ha csak száraz kenyeret juttat is amannak könynyel sózott kalácsa helyett. Nem akad közöttünk, aki hatni tudjon a népre. Nem akad senki, a ki Kossuth Lajos nagy müvét folytatni tudná; aki a rögtől felszabadított népet ismét oda tudná bilin­cselni a drága hazai röghöz. Nem jobbágy­sággal, szolgasággal, hanem a szeretet, a lelkesedés hatalmával. Ennek az ünnepnek kell majd fölser­kenteni a veszedelmet nem látókat. Meg kell szállania Kossuth szellemének azokat, a kik hűtlenek tudnak lenni az ősi göröngy­Hát tévedtem . . . Hát tévedtem, tévedni pedig Emberi dolog édesem, S hogy ember vagyok, nem tagadom,— — Nem is kívánod azt te sem. S mi csábított a tévedésre ? A hangulat, ez a semmi, De ami nélkül senki sem bir Semmit is megcselekedni. Voltaképp a hangulat s nem más Egész létünk szinezője; Szivárványos ettől lesz napunk, S ettől borul bus felhőbe. Hát akkoron épp úgy volt sorján, Hogy borongjon fejem fölött S ne lássak mást csak sivatagot Meg gomolygö szürke ködöt. Hej lám, mi más, mi szólni készt most?! Virágillat, balzsamos lég Vészén körül s mintha valahogy Mesés tündérhonban volnék. Mindezt pedig egy piczi jószág, Egy gyémánt csöpp idézé föl, Piros csőrü gólya hozván őt Ismeretlen messziségből. Dérről miről, mely hajszálimat Fehér színbe kezdi vonni, Mostanság hát már ne essék szó, Hisz minden kezd megifjodni. Az életkedv, a játszi remény, A szebb jövőbe vetett hit . . . Igen-igen : már újra magas Eszmény világ vonz, lelkesít. S ti szép lányok, a kik „bácsi“val Titulálni szoktatok volt, Mit gondoltok: az a titula Talán-tán nem is nekem szólt ! ? (Nagy-Rábé, 1902.) F. Varga Lajos. ü&í A gyerek-asszony. Magda hazajött az iskolából. Nagy köny­ves csomagját odacsapta valamelyik sarokba, aztán nagy vigau kiszökött a kertbe. — Mama, mama! Hol vagy? . . . Nini, itt a bizonyítványom, nem buktam meg. Dehogy bukott, hisz fényes bizonyítványa van most is, mint mindenkor. A mama örömmel nézte a lánya ügyessó- ' gét, szorgalmát bizonyító okmányt. Öröme azon- ■ ban csakhamar elmúlt és arcza komoly lön, mikor hirtelen föl pillantott. Az eleven, pajzán leány ismét a bicegő bérest utánozta. — Magda, Magda! szólal meg a mama energikus feddő hangja — hát még mindig nem hagysz fel csintalanságaiddal, rósz tréfáiddal, te gonosz leány ?! . . . Már nem vagy gyer­mek. Tudod, hogy jövő héten töltőd he 16-ik életévedet. Más leányok ilyenkor már férjhez mennek. Magda hol mosolyogva, hol komolyan hallgatta édes anyja prédikációját. — A mama folytatta : — Figyelj szavaimra, Magda. Te is férj­hez fogsz menni, úgy nézz reám. Még pedig nem is oly sokára. Igen, te férjhez fogsz menni. Magdát egyszerre elfogta a nevetés a mama e kijelentéseire. Ugrált, tánczolt, tapsolt. Majd oda állt az édes anyja elé, szólván : — Ne mondd ! Nem tréfálsz, mama ? férj­hez megyek ? Hisz ez nagyszerű lesz ! . . Tehát nem járok tovább iskolába ? Hogy pukkadnak majd a leányok : Janka, Lenke és a többi. Ok görnyednek az iskola padban, nekem meg fér­jem lesz. valóságos férjem. Főzök, sütök, aztán eljárunk színházba, bálba, nemde ? Örömében majd elfeledte megkérdezni, hogy tulajdonképen ki is lesz az a férj ? A kit a mama kiszemelt Magda férjének, Tényleg csak INGÜK JÓZSEF L gyártmányú linket, és öltör gyapju- önyemket. zati ezikkeket és katonai fölszereléseket. szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőin Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Ké szit^ikkesszabásu egyenruhákat ; raktáron tart mindennemű egyenruha' Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) :==================

Next

/
Oldalképek
Tartalom