Szamos, 1902. július (34. évfolyam, 53-61. szám)

1902-07-20 / 58. szám

Régibb és mostani kereskedelmi viszo­nyainkat tekintve, nem csodálkozhatunk végre azon, hogy kereskedelmünk még nem annyira magyar, mint azt a magyar nemzet ezeréves, fényes, dicsőségteljes múltja kö­vetelné, mert hisz csak alig nehány éve, hogy a kereskedelem kezd magyarosodni, de az a mozgalom, a mely ebben az irány­ban folyamatban van, nem megfelelő, széle­sebb alapokra kell fektetni s természetesen itt is a magyar kormányak kell előljárni s ha érvényesitni fogja a helységnevek ma­gyarosítása érdekében hozott, de keresztül nem vitt törvényt, — már tesz valamit a hazai kereskedelem magyarosításának eme­lésére. Mindezeken felül a leghathatósabb ma- gyarositási eszköz a társadalom kezében van, a vevőközönség szorítsa a kereskedő­ket a magyarosodásra: ne fogadjon el senki német nyelvű számlát, elintézetlenül küldjön vissza német levelet, hogy azt magyarul írják meg, német czimzésü levelet egyálta­lán ne fogadjon el. stb. stb. Ha ilyen mozgalommal szemben látják majd magukat a kereskedők, akár buda­pestiek, akár vidékiek, — bizonyára magya­rul fognak írni, amiből aztán lassanként az egész kereskedelem magyarosodása fog ki­fejlődni. Magyarország a magyaroké! Ä védő himlőoltásról. A szülök egyik fontos kötelessége a gyer­mekek nevelésénél, hogy azokat idejekorán be- oltassák, miután még ma is találkozunk olyanok­kal, kik huzzák-halasztják és csak a kényszer­nek engedelmeskedve végeztetik az oltást; en­nek fontosságáról óhajtok Írni. A védő himlőoltás, mint neve is mutatja, biztos gyógyító eljárás a himlő ellen, bár vol­nánk oly szerencsés helyzetben, hogy egyéb betegségek ellen is ily biztos szerrel rendelkez­nénk. A himlőt már a legrégibb korban ismer­ték és a legveszélyesebb betegségek közé so­rozták, mert ez volt az a betegség, mely nem kiméit sem öreget, sem fiatalt, ijedtség, félelem voltak kísérői és ha már az életet néha meg is kímélte, nyomát megörökítette. A himlő ren­desen járványszerüleg szokott fellépni. Ezen betegség ragályos bántalom, melynek káros ha­tása a betegek vérében, a kiütéstől eredő pörk- ben foglaltatik. Ragályozási képessége oly nagy, hogy olyanok is megkapják, kik a beteggel nem érintkeznek, hanem csak közelében tartóz­kodnak. Ezért valószínű, hogy a fertőzés lé­legzés utján jön a szervezetbe. Fontos szerepet játszik itt azonban az egyéni hajlam és az el­lenálló képesség, mely nem minden embernél egyenlő, mert sok ember tartózkodhatik a him- lős beteg közelében a nélkül, hogy fertőztec- nók, mig mások minden kimutatható ok nélkül fertőztetnek. A régiek is ismerték a himlő ra­gályosságát, de védekezni ellene nem tudtak. A védekezés egyedül a betegek elkülönítésében állott. Mig végre a himlő járvány folytonos pusztításai alkalmával azt észlelték, hogy aki egyszer a betegséget kiállotta, az későbbi jár­vány esetén ettől ment maradt, továbbá a be­tegség lefolyása sokkal kedvezőbb volt, ha ez nem mint járvány, hanem csak szórványosan lépett fel. Ebből kiindulva arra a gondolatra jutottak, hogy mesterségesen idézzék elő a himlőt járványmentes időben, mely ilyenkor enyhébben folyik le és igy járván}’ esetében mentesekké legyenek. Ezért a gyermekeket himlős beteg közelébe hozták, vagy a himlő bennókével beoltották. Miután azonban ezen el­járás nem volt veszély nélkül, mert sokszor súlyos himlő fejlődött utána, sőt egyes gyer­mekek áldozatul estek, sokan akadtak, kik az oltás ezen módja ellen küzdöttek. Mig végre Jenner Edwárd angol orvos megfigyelése alap­ján, arra a tapasztalatra jutott, hogy azok az emberek, kik fejés alkalmával a tehén tőgyén levő himlőktől esetleg fertőztettek, megbeteged­tek ugyan, de ezen betegség enyhe lefolyású volt, áldozatot nem kívánt, sőt járvány esetén egészségesek maradtak. Ezen megfigyelése után több gyermeket beoltott a tehén himlő benné kével és bebizonyosodott, hogy az ugyan köny- nyü megbetegedést okoz, — de a valódi himlő iránti fogékonyságot elöli; igy keletke­zett a védhimlő oltás nyirokkal. A himlő ellen való védő oltás azonban nem hat ki az egész élettartamra, miért is ezen j eljárást ismételni szoktuk. Hogy mikor oltsuk a gyermekeket, szerintem legalkalmasabb idő 5—6 hónapos korban, ha esetleg járvány ural­kodik, tanácsos ezt előbb végezni. Az ujraoltást pedig 8—10 éves korban végezzük. Jenner ezen szerencsés felfedezése áldásos esemény volt az emberiségre, mit legjobban bizonyít a statisztika és az a körülmény, hogy minden ál­lamban egymásután behozatott a kényszeroltás. Az angolok azzal rótták le hálájukat e nagy férfiúval szemben, hogy szobrot állítottak em­lékére Londonban, mi pedig rójuk le hálánkat azzal iránta, hogy ne találkozzunk olyanokkal, kik csak a kényszernek engedelmeskedve, bün­tetéstől félve oltják be gyermekeiket, hanem áthatva ezen kipróbált és tudományos utón be­igazodott vívmánytól, minden utógondolat nél­kül oltsuk be gyermekeinket. Dr. HÍRROVAT. Az Il-ik negyedév lejártával felkérjük la­punk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hát­ralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújí­tani szíveskedjenek. * Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk tör­vényhatósági bizottsága f. hó 11-én rendkívüli közgyűlést tartott gróf Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt. A tárgysorozat megkezdése előtt Nagy László alispán szólalt fel és bejelentette a vármegyei tisztikarnak azon határozatát, hogy a „Magyarország“ cziraü lap támadásaival szem­ben küldöttség utján felkérte a főispánt egy rendkívüli közgyűlés összehívására, melynek utján a belügyminisztertől egy vizsgáló-bizott­ság kiküldését fogja kérni, hogy magát ekként tisztázhassa az ország közvéleménye előtt. A tárgysorozat pontjai közül : Dr. Etóth Ferencz, a szatmári kir. törvényszék uj elnökének átira­tára, melyben állásának elfoglalásáról értesítette a törvényhatóságot, elhatároztatott, miszerint a közgyűlés jegyzőkönyvi örömének ad kifeje­zést a felett, hogy vármegyebelit neveztek ki e díszes állásra, üdvözli az uj elnököt és sze­rencsét kíván működéséhez. A házi pénztár mérlegének rendezése tárgyában az ebadó alap terhére, ha a miniszter jóváhagyja, egy 60 ezer koronás kölcsön felvétele határoztatok el. Jóvá­hagyatott Nagykároly város képviselőtestületé­nek a város belterületén átvonuló transversalis közút ügyében hozott határozata. Az ebtartási szabályrendelet szintén jóváhagyást nyert, mely­nek értelmében az ebtartásból befolyó jövedel­met a vármegye a város állategészségügyi ki­adásainak fedezésére átengedi. Végül a város 1901. évi gyámpénztári számadása is elfogadást nyert s a belügyminisztériumhoz felterjesztetett. * Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla fő­ispán Budapestre utazott, onnan e hó 23 án érkezik ismét vissza Nagy-Károlyba. * Hivatal vizsgálat. Igyártó Sándor deb- reczeni királyi főügyész e hó 18-ától e helybeli } kir. ügyészség megvizsgálása végett városunk­ban időzik. * Vizsgálat. Dr. Róth Ferencz, kir. tör­vényszékünk elnöke több nap óta Halmiban tartózkodik, hol a járásbíróságot vizsgálja. * A kömörői ev. ref. egyháztanács julius hó 13-án tartott ülésében néhai Szegedy Antal halálával üresedésbe jött egyházmegyei gondnoki hivatalra egyhangúlag Uray Géza egyházmegyei világi tanácsbirót választotta. * Máudy távozása. Mándy Lajos minisz­teri tanácsos, a kereskedelemügyi minisztérium­nak egyik legjelesebb tisztviselője, városunk fia, mint hírlik, sértett önérzetből teljesen le akar tenni a hivataláról és többé nem is szándéko­zik visszatérni a minisztériumba. Teljes szabad­ságidejének (6 hét) eltelte után sem foglalta még el állását. A viszonyok jelenleg arra en­gednek következtetni, hogy Mándy gróf Wic­kenburg Márk államtitkárrá való kinevezteté- sére neheztel s tarthatatlannak tekinti magára és virágoztassa e hont, hosszú életen keresztül, s engedje, hogy a sors jótékonyságainak határai e Hazán soha ne légyének, és midőn a Tettes Rk. majd egyszer megfáradva, magos helyzetük­ből le fognak lépni, utódjaik a Haza nagy kér­dései körül éppen annyi buzgóság, türelem, és polgári becsületességgel működjenek, mennyivel működének a Tettes Rk.; — és végezetül — azon malasztos bizodalom és résztvevő szives barátságért s szeretetért, mellyel minket a Tettes Rk. körül karóiénak — fogadják el forró há­lánkat és köszönetünket, — és ennyi, mivel a Tettes Rk. megelőzésükért adózhatánk, ha az adózásnak ezeknél magasztosb adományai len­nének, azokat tennők ez alkalommal a Tettes Rk elébe, de minthogy sziveinkben azokat nem ismérjük, nem ismérhetjük, engedjék meg, hogy azokkal addig, mig ahoz emberi szív fel fog emelkedhetni — adóssaik maradhassunk.“ „Paióczy László borsodmegyei Követ és Kerületi Jegyző válasza a Szatmár megyei Követ, búosu beszédére. JEeuvto Követ társaink s barátink! Fáj­dalmas visszhangra talált, titeket szerető ba­ráti kebelünkben, — bucsúzástok hallása ; — mondjátok meg ezt otthon küldőiteknek. Ti, mint halljuk, s különben is tudjuk — a szép megyének keblét több évek óta dúló viszálkodásoknak, csakugyan áldozatai levétek, — mi ezt annál fájdalmasabb részvéttel érez­zük, mivel éppen Szatmár vármegyében villant fel, és sügárzott ki egész Hazára az áldott bé­kének azon hajnala, mellyenek az 1711-ik évi áp­rilis holnap örökre emlékezetes 29 ik napján aláirt békekötés megkészülésóvel, s a békétlen- kedés fölemelt zászlóinak és fegyvereinek más nap a majtényi mezőkbe történt lerakásával, oly édes és oly boldogító remények közt örven­dett — a belháborgások között — akkoriban sokat szenvedett közös Haza; — s ime most a szatmári béke téreken, Szatmárnak keblét el­lenséges szenvedélyek s belháborgások szaggat­ják, mondjátok meg ezt küldőiteknek — s mondjátok azt is, hogy az országnak velők kü­lönben testvér több megyéi, őket azon pályán követni nem fogják. — És Te! minden jóknak méltó keserűségére korán elhunyt Kő 11 s e i n k- n e k közöttünk lebegő sz. árnyéka! ha van a síron túl is érzés, nem viszed e fel abbeli pa­naszainkat, s panaszidat a Magyarok Istenéhez, hogy azon gyávák és pulyák, kik követi érde­meid s polgári erényeid koszorúit szinte szag­gatva érinteni akarták, — de törpék lóvén, — kezeikkel el nem érhették; — követi utódjai­dat, elvbarátid’sújtják és tiporják?! Bizodalom hiánya miatt hívnak vissza — mint mondjá­tok, barátink — titeket küldőitek ? — Mond­játok meg nékik, hogy a nemzet képviselőinek bizodalmát és szeretetét általánoson megnyeré- tek s bírtátok, és ha rajtunk áll vala Szatmár­nak követeket választani, — kettőtök neveinek egyhangú kikiáltása zengett volna e teremben, s ti továbbá is dicsőségessé tettétek volna a választást. Ám de ti csakugyan eltávoztok ! Menjetek, a Hazát nemcsak e teremben lehet szolgálni, ezen kívül is sok utai és módjai vannak szol­gálatának ; példás nemes lelküsógtekkel szol­gáljátok s forrón szeretni továbbá is meg ne szűnjetek közös jó Anyánkat, a Hazát. Vigyé­tek magatokkal baráti áldásunkat, mint ti Ígé­retek, hogy szeretetünket s reánk édesen emlé­kezésieket szivetekbe zárjátok : úgy legyetek bizonyosak arról, hogy azon köz szeretet és becsülés, mellyet ti a Nemzet itt lévő képvi­selőitől erényeitekkel érdemlettek, — keblünk­ből kialudni sohasem fog. — Most nézzetek körül, a barátságnak és szeretetnek bús könyei, mellyeket a Nemzet jelen képviselőinek reátok függesztett szemeiben remegni és hullani lát­hattok, — azon polgári rend, czimerek is egyszersmind, mellyeket, velők felókesitett mel­leitekről senki sem szakaszthat és százszor sze­rencsés, ki megérdemelhet — Isten veletek !“

Next

/
Oldalképek
Tartalom