Szamos, 1902. július (34. évfolyam, 53-61. szám)
1902-07-10 / 55. szám
XXXtV. évfolyam. Szatmár, 1902. csütörtök julius hó 10. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.-----—1 V— 55-ik szil, Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak -zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Kereskedőjük és alkalmazottjaik. A középosztály egy tekintélyes részét képezik a kereskedők: kis- és nagy-kereskedők. Nem lesz tehát érdektelen figyelemmel kisérni ama mozgalmat, a melyet a helybeli kereskedők körében a múlt napok szültek. Városunk humánus gondolkozásu kereskedőit nemes szándék vezette, a midőn bizonyára nem annyira az egységes záridő érdekében, mint alkalmazottjaikra való tekintettel a közismert határozatban megállapodtak. A nemes szándékot tett is követte. Dicséretes tett. Megérdemli az elismerést! Hiszen a füszerkereskedő-segédek és ezek között a nagykereskedőbeliek a modern kor valóságos rabszolgái! Tessék csak figyelemmel elolvasni a „Szamos“ legutóbbi számaiban megjelent nyilatkozataikat. Megdöbbenéssel vesszük tudomásul, hogy vannak olyan kereskedősegédek, a kik naponként reggel 4 órától esti 0 óráig: tehát 17 órát is dolgoznak, vagy legalább is dolgoztak eddig és e mellett sokszor még a vasárnapi délutánjuktól is meg voltak fosztva. A nap hátralevő 7 órája okvetlen szükséges a pi- J henésre. Alig van hát idejük a legelsörendü testi szükségleteik kielégítésére. Szellemi szűk- Bégleteket talán nem is ismernek. És ezeknek az embereknek jó részéből idővel kereskedők válnak. Ilyen körülmények mellett aztán nem csoda, ha folyton hangzik a panasz, hogy nincsen igazán müveit kereskedői osztályunk ! A kik ismerik a kereskedelmi tanoncz- iskolák jelenlegi szervezetét, nagyon jól tudják, hogy az onnan kikerült fiatalemberek nagy többségének elméleti Képzettsége bizony igen sok esetben nem kevés kívánni valót hagy hátra. Nyílt titok-, hogy sokan még helyesen sem tudnak rni. Ám legke- vésbbé sincsen szándékomban a tanonczis- kolák igen tisztelt tanárait vádolni. Hiszen nagyon jól tudom, hogy őket ebben a tekintetben semmi hiba sern terheli. Már most (hogyan legyen alkalma egy ilyen, a tanoncz- í iskolából kikerült fiatal embernek csak né- j mileg is tovább képeznie magát, ha napi 112 — 17 órán át van elfoglalva? Pedig menynyire kár ez már társada!A szempontból is! De vessünk csak egy pillantást a kül- j földre, ahol sokkal előbbre vannak, mint mi. j Németországban például különböző fokozatos esti tanfolyamokat tartanak, a melyeken nemcsak kereskedelmi alkalmazottak, hanem bárki, aki megkívánt alapismeretek birtokában van, részt vehet. És németországi kereskedők örömmel küldik alkalmazottjaikat a tanfolyamokra, a hol kiváló szakemberek tanítanak. Természetes aztán, hogy az ilyen tanfolyamokat hallgatott alkalmazotta-N kát jobban is fizetik. Bizony Németországban fel tudják fogni egy szakavatott kereskedőnek az értékét és azért alkalmat is adnak reá, hogy azzá lehessen az ember. Nem úgy, mint nálunk, a hol talán még napjainkban sem veszett ki egészen az a felfogás, hogy kereskedőnek lenni szégyen. Üdvösnek találom tehát kereskedőinknek ama megállapodását, hogy este 8 órakor már bezár- nak. Jóllehet nálunk nincsenek esti tanfolyamok, de legalább a törekvőbb embereknek meg van adva az alkalom, hogy ilyent í esetleg alakíthassanak, vagy legrosszabb I esetben önszorgalmuk révén logalmat nyer- [ nek a szellemi szükségleteknek ha kis mértékben is való kielégítéséről. Becsülöm a kereskedősegédeket annyira, hogy olyan véleménynek, mely szerint ezentúl több idejük lehet n kávéházakba és korcsmákba való járásra, nem fognak igazat adni. De mintha hallanék egyes ellenvetéseket, hiszen kereskedelmünk oly alacsony fokon áll, hogy szóban forgó ága talán nem is kíván különös elméleti képzettséget. Sajnos, igaz, hogy kereskedelmünk, a külföldi kereskedelemhez képest szinte kezdetleges, de hisz oda kell törekednünk, hogy minden gazdasági tényezőkkel együtt a kereskedelmet is hova tovább minél jobban fejlesz„Ketten egy ellen.“ — Irta: Szilágyi Ivor. — Benő Ferencz gyors léptekkel igyekezett hazafelé. Pár órával előbb még nagyon kétséges volt, hogy viszontláthatja-e megint családját? A súlyos feltételekkel vívott kardpárbaj épen úgy végződhetett volna reá nézve szerencsétlenül, a hogy most ellenfelét sújtotta le. Nem ez volt az első eset, mikor életét koczkáztatta és mégis olyan boldogság töltötte el egész lényét, hogy sértetlenül munkálhat továbbra is családja javára. Otthon nem tudnak a dologról. Azért sietett, hogy hosszas távollétével gyanút ne keltsen. Mikor végre a rózsás kis udvarba belépett, a táskából furcsa zaj hallatszott ki. Idegesen sietett oda az ablakhoz és azt látta, hogy neje a fogadó szobában rémült arczczal hajszol valamit. Nem is volt ideje megkérdezni a zűrzavar okát, mert neje a mint megpillantotta, oda szaladt hozzá és nevetséges borzalommal újságolta : — Képzeld, egy . . . egy egér! Ide oda siklik a bútorok között és nem merjük elfogni. Benő Ferenczet ez teljesen megnyugtatta. Hát csak ennyi az egész! Hiszen majd elbánik ö avval az egérrel. Besietett a szobába és olyan jól nevetett, mikor a két gyermeket megpillantotta, a mint ott állnak az asztal mellett és tágranyilt szemekkel néznek a pamlag alá. Kezükben még mindig ott szorongatták az iskolatáskájukat. Félelmükben azt sem merték letenni. Mikor édes atj'juk belépett, mintha vissza nyerték volna a bátorságukat. Mindketten egyszerre mutattak abba az irányba, a hova eddig olyan feszülten figyeltek. Benő mosolygó arczczal, szilárd léptekkel közeledett a pamlaghoz és teljes erejével vágott rá a bársony párnákra. Ha ott rejtőzött valamelyik alatt a kis hitvány, úgy most ugyancsak meglapult! Diadalmasan nézett a gyermekekre a ha talmas termetű férfi és már a finom takaró alá akart nyúlni, hogy meggyőződjék róla nincs-e ott az ellenség, mikor a pamlag támlája alól egyszerre csak ügyes ugrással kiszabadult az egér és üldözője czipőjón keresztül az egyik szekrény alá szökött. Az erős, nagy férfi összeborzadt, mikor a gj'önge, kis állat érintette. Ez az érzés még sohasem futotta végig edzett idegeit. Arczárói is eltűnt a nemes nyugalom, mely olyan jól illett oda — és melyet annyian irigyeltek tőle Egyetlen izma sem rándult meg, még a szempillája sem rebbent, mikor a fényes kard borotvaéles éle czikázva, szikrázva csapott feléje. És most egy haszontalan, egy gyáva, egy bujkáló állat ennyire kiforgatta a rendes valójából. Restelte megmondani, de félt, undorodott tőle ! Egy ilyen hitvány kis teremtés még tönkreteszi annyira féltett tekintélyét a család előtt is ! Ezt nem hagyhatja annyiban! Kivette zsebéből a finom börkeztyüt és előkereste a séta botját, aztán újra támadó állást foglalt el. Érezte, hogy nem jár el lovagiasan : védtelent ennyire föífegyverkezve üldözni, de ez egyszer túl merészelte magát tenni a bevett szokásokon. így szükebb családi körben ! A bottal addig babrált a szekrény alatt, mig a remegő üldözött ki nem ugrott onnan. Hiába, evvel az ellenféllel nem bir !! A kis égért, amely most a másik szekrény alatt lapult meg, alighanem óriási büszkeség töltötte volna el, ha véletlenül sejti, hogy milyen hatást tett erre a félelmes urra! Ez igénytelen kis teremtéshez képest micsoda fajankók a város legjobb vivői, legbiztosabb kezű lövői! ! I UTflT TI T Tflfinnn szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapjuI«! I III/ I 11 / V J L szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. vITl ll\ III/ \ ' P •Ho1 papi öltönyök Ós reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Kell U Ul 1\ U U£J UÜJ. szit sil&esszabásu egyenruhákat; raktáron tart mindennemű egyenruházati ezikkeket és katonai fölszereléseket. Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) ■ - ■' ----------------------------------------------------
