Szamos, 1902. július (34. évfolyam, 53-61. szám)
1902-07-06 / 54. szám
zás, hogy a vásárlók és eladók érdekei közösen és ne csak egyoldalúan és a közönség rovására találjanak kielégítést. Az a feltevés, hogy a közönség érdekének megóvása czéljából tett intézkedések a piaczi forgalmat korlátoznák, egy jó rend- szabályozás elkészültével alaptalanná válik. Városunk népesedése is akkor várható nagyobb arányban, ha a közönség a piaczi élelméhez tisztességes árakon hozzájuthat s hogy ehhez mindenki, vagyonos és szegény is hozzájuthasson, az a közélelmezés szempontjából, mint közegészségügyi lontos érdek is felette szükséges és kívánatos. Hogy e rendszabályozás úgy az eladók mint a vásárlók mennél több oldalú érdekeinek kiegyeztetésével készülhessen el, szívesen nyitunk tért lapunkban a közönség számára, hogy a piaczi bevásárlásoknál szerzett észrevételeit e kérdésre vonatkozólag közölhesse. Az üzleti záróra érdekében*) Mi, keresk. alkalmazottak (azt hiszem majd mindenki előtt tudva van) bármely iparág között a legnagyobb terhet viseljük, mert az iparos, a mesterember tudja, hogy reggel 6 tói este 6-ig vagy 7-től 7-ig dolgozik, szóval 12 órát egy napban; délben ledobja a szerszámot és megvan neki az egy órai ebédideje, midőn ebédjét nyugodtan elfogyaszthatja. Mi, keresk. alkalmazottak, különösen a fűszeresek nagyrósze, a napi 24 órából 17 órát az üzletben töltünk el és sokan az étkezést is az üzletben végezzük. Ekkor is, midőn bejön az a Panna vagy Borosa egy krért vasporért vagy borsért, ott kell hagynunk az ébedet hülni és jó kedvvel Pannuska elé állani, megczirógatui, nehogy azzal a krajczáráru vasporral haragosan távozzék az üzletből, mert akkor a főnöktől van is mit hallgatni az alkalmazottnak. Mertz István urnák támadt az az ötlete, hogy rajtunk, keresk. alkalmazottak helyzetén némileg enyhítsen (lehet, hogy ő is a saját, a főnökök sorsán óhajtott enyhíteni.) Nem kiméivé tehát fáradságot, ö maga vette kezébe az aláirási-ivet, összejárta Szatmár összes kereske- kedőit, kik ivót aláírni szivesek voltak, mely aláírással kötelezték magukat, hogy f. hó 1-től üzletüket este 8 órakor zárják. Sajnos, azon szomorú tapasztalatra jutottunk, hogy daczára aláírásuknak, többen azt nem tartották be, mert vannak oly főnökök, kik azt szeretnék, ha életbe lépne a hajnali 4 órai nyitás és este all órai zárás ; azt hiszi sok főnök, hogy az ') Több kereskedő alkalmazottól vettük e sorokat s a méltányosan megállapított munkaidőnek egyöntetű betartása kívánatos és közérdekű lévén, szívesen adtunk helyet e felszólalásnak. Szerk. alkalmazott barom, hogy annak a csekély fize- zetósért az erejét, zsírját ki kell venni fiatal éveiben. Újból fölemlítem, hogy vannak alkalmazottak, kik a napi 24 órából 17 órát az üzletben töltenek. Kérdem most már, mi jut annak az elcsigázott alkalmazottnak a szórakozásra, a pihenésre? Semmi, d± semmi! Este haza megy, kifáradt, elcsigázott testét ledobja és még ki- sem pihenve az aznapi fáradalmakat, ismét nyakába kell venni a jármot és igába állani, sőt még oly főnökök is vannak, kik a törvényes vasárnapi munkaszünetet is megvonják alkalmazottjaiktól és bezárt ajtó mögött dolgoztatják a már heti munkától csaknem kiállt alkalmazottjaikat, mit a tek. városi főkapitányság nak üdvös volna figyelemmel kísérni. Városunkban ezen zárórát megkezdték a fodrászok, kik kezök aláírását becsületbeli dolognak ösmerve, azt pontosan be is tartották. Ezt követte a vasárusok meghatározott nyitó és zárórája, kik ahhoz szintén híven ragaszkodnak. Nem akarjuk, tehát elhinni azt, hogy azon tisztelt főnök urak, kik Mertz István ur ivén aláírni szivesek voltak, kezük aláírását játék szernek tekintenék, hanem hisszük, hogy a mire kötelezték magukat, azt híven és pontosan be is fogják tartani. Teljes tisztelettel : Több keresk. alkalmazott. hírrovat. Az Il-ik negyedév lejártával felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előüzetéseiket megújítani szíveskedjenek. * Személyi üir. Gróf Hugonnai Béla, főispán N.-Károlyból nejével együtt vasárnap, f. hó 6-án Budapestre utazik. A főispán 10-én ismét visszatér oda, elnökölni fog a 11-én tartandó rendkívüli közgyűlésen, 14-én pedig Szatmáron vesz részt az itt tartandó törvényhatósági közgyűlésen, s azután nyári pihenés czéljából kömlődi birtokára utazik. * Katonai hir. Pokorny Ármin cs. és kir. altábornagy, hadtestparancsnok pénteken megvizsgálta közös helyőrségünk kiképeztetését és lakótanyáját. ö Bérmálás. Meszlényi Gyula püspök az irgalmas nővérek templomában pénteken tiz zárdanövendéket bérmált meg. * A polgármesteri választás ellen dr. Tör- seök Károly bizottsági tag által beadott panaszt, mint lapunk már említettük, a közigazgatási bíróság elutasította. A megküldött Ítélet indokolása a következő: A biróságPap Gézának Szatmárnémeti sz. kir. város polgármesterévé történt megválasztását a panasziratban említett azon alapon, hogy nevezett a polgármesteri állással egybekapcsolt árvaszéki elnöki álláshoz szükséges minősítéssel, a jogtudományi államvizsgával nem bir, megsem- misithetőnek nem találta, mert habár az 1883. évi I. t.-cz. 5. §. VIII. pontja szerint a törvényhatósági árvaszéki elnöktől az államtudományi államvizsgálat helyett a jogtudományi államvizsgának sikeres letétele kívántatik meg s habár Pap Géza nem jogtudományi, hanem államtudományi államvizsgálati bizonyitványnyal bir, ez a körülmény az idézett t.-czikk 34. §. értelmében nem lehetett döntő a választás érvényességére. Ugyanis a felterjesztett tárgyiratokból kitűnik, hogy Pap Géza 1880. év óta a városi törvényhatóság szolgálatában áll s mint a város közigazgatási tanácsnoka, 1886. évtől 1896. évig, ezen időtől kezdve pedig mint főjegyző a városi szervezési szabályrendeletek intézkedéseinél fogva szükség esetében az árvaszéki helyettes elnök és szavazó ülnöki teendőkkel bízatott meg, s hogy eme teendőket különös képességgel és szorgalommal valóságban teljesítette is. Reá nézve tehát a fenthivatkozott 34. §. rendelkezése volt irányadó s igy a jogtudományi államvizsga nem képezhette jogi akadályát annak, hogy a város polgármesterévé megválasztható ne lett volna. Másfelől a panasziratban említett az a körülmény, hogy a választásnál 83-an szavaztak s mégis 84 szavazólap vagyis egygyel több adatott be, a választás eredményét, melynél Pap Géza 44, ellenfele pedig 39 szavazatot nyert, akkor sem módosíthatná, ha egy szavazat Pap Géza javáról le és ellenfele javára átíratnék. Végre a panasziratban megnevezett szavazók érdekeltsége s szavazatok érvénytelensége kimutatva nem lévén, e tekintetben a panaszos által felhozott körülmények figyelembe nem vétethettek. Ezért a a panaszt el kellett utasítani. Szép adomány. Gróf Tisza István az urai ev. ref. egyháznak saját költségén imaházat építtet. Az építést már meg is kezdték. Ugyancsak az urai tanítónak évenként 400 korona ösztöndíjat ajánlott fel a gróf, ha a tanító jeles sikerrel fog tanítani. * Köszönet. A Lorántffy Zsuzsánna egyesület részére Unger Geizáné úrnő közvetítése folytán Mile Josephine de Valiét golgóczi lakos 28 koronát küldött kezemhez, mely összeget hálás köszönettel nyugtatom. Szatmár, 1902. julius 4. Bild K. egyl. alelnök. * Kinevezések. A vallás- és közoktatási miniszter Jaskovics Ferencz balassa-gyarmati, j Guracsevits Lajos és dr. Káplány Antal nagy- ; bányai, dr. Jeusör Mihály n.-károlyi, dr. Schő- ber Emil, dr. Fodor Gyula, dr. Fechtel János és Krompaszky Béla szatmári főgimnáziumi tanárokat jelen minőségben és állomáshelyen meghagyva, a VIII. fizetési osztály 3-ik fokoza- ■ tába nevezte ki. * A huszárlaktanya építése ügyében a közgyűlés által hozott határozatot a belügyminiszter jóváhagyta s mint értesülünk, a közös hadügyminisztérium a laktanya bérében az építés költségének 6 százalékát biztosította. Ily körülmények között a laktanya felépítését mi sem akadátyozza s ha a kassai hadtestparancsnokság által tett észrevételek értelmében a tervek átdolgoztatnak, az építkezés vállalatra adása azonnal meg fog történni. E tekiukérni s alig, hogy elkezdte a mondókáját, a főigazgató félbeszakította : — Hiszen már rendben van, nagyságos asszony. — Igen ? Hogyan ? — Föntjárt a delikvens kis unokahuga, a . . . — A néni épen közbe akart szólani, hogy : — Hiszen nincs is a gyereknek unokahuga — de szerencsére még idejekorán eszébe jutott, hogy mindegy, akárki járt fönn és akármit füllentett is a főigazgatónak, fő, hogy rendben van a dolog és megengedték a pótvizsgát! Nem szólt tehát semmit, hanem hagyta, hogy a főigazgató kibeszélje magát: — ... Unokahuga, a, gondolom a kedves Diana kisasszony . . . (Diana kisasszony — jegyezte meg itt Apolló — ennél a leleplezésnél lesütötte a szemét.)-- Ah, Diana — sóhajtott közbe ravaszul a néni, örvendvén, hogy most már legalább a közbenjáró nevét tudja s nem jöhet zavarba. — Igen, főigazgató ur, úgy volt, hogy Diana fog eljönni, de erről a tervről még is letettünk s úgy beszéltük meg, hogy én jövök el. De hát ő mégis feljött . . . — Igen — jegyezte meg a főigazgató — (itt Aladár urfi a Diana kisasszony keze után nyúlt) feljött, ha nem csalódtam, a társalkodó- nőjével, egy olasz hölyygyel. — Igen . . . igen . . . — És ... és — a főigazgató itt félig jóízűen, félig csofondárosan nevetett — mondhatom a delikvens kis unokahuga olyan szépen, de olyan szépen tudott sirni, hogy - megvallom, gyöngeség volt tőlem — de ráhagytam magamat beszéltetni és : megengedtem a pótvizsgát. Egy perezre elhallgatott — mesélte a néni, mikor hazajött az főigazgatótól — majd önkénytelenül ismételte : — Olyan, de olyan szépen tudott sirni előttem az a Diana kisasszony. — Ej, — gondoltam épen magamban — hát az ón kis Dianám ilyesmiket is tud! — Mikor a 8-as számú stearin s egyszerre csak közbevágott az Apolló elbeszélésének : — - Élég, kollega, elég ! S lángnyelvét csufondárosan nyújtogatva (legalább ón igy vettem észre) — magyarázni kezdte nekem : — Látod, kis gazdám, itt a hasonló eset : Diana kisasszony is „olyan szépen tudott sírni.“ — Nos, hiszen az csak szép volt tőle. Ha az ideáljáért . . . A 8-as számú laposat pislantott. — Hogyne! nagyon szép volt tőle . . . Csak . . . — Csak ! . . . — Csak az a nagyszerű, hogy Diana kisasszony (ő tudniillik kezdő) még csupán az ideáljáért, Buba kisasszony már a zöld papa- gályért tudott olyan szépen sirni. Ma a papa- gályórt, holnap uj kalapért és igy tovább, gazdám. Ez már az ő rendes fogásuk. Bosszúsan csaptam felé újammal. — Csitt! Ebben a pillanatban csendesen kitárult az ajtó s lebontott hajjal, mint egy gyönyörű kísértet Buba lépett be rajta. Nagyon halvány volt s látszott, hogy most is bármelyik percz- ben kész a sírásra — Fiú — szólt igen meghatottan — eszembe jutott . . . — Micsoda jutott eszedbe, fiacskám? — Hát . . . hát, hogy uj kalitkát is ve- hétnél a zöld papagálynak. Tudod, sárgarézből, kupolást . . . Titokban a stearin felé sandítottam. Megmernék esküdni rá: nevetett.
