Szamos, 1902. június (34. évfolyam, 44-52. szám)

1902-06-26 / 51. szám

állampolgárok egyenjogúságára való tekintet­tel fedeznie is kell. E nélkül mit látunk?! Mig az önfenn­tartó felekezetek roskadoznak egyházi és is­kolai terheik viselése alatt, addig egy más felekezet már rég idők óta állami javadalmas s nem érzi amaz emberi és állodalmi szem­pontból is végetlenül fontos terhek viselésé­nek súlyát; sőt azon helyzetben van, hogy az egyenjogúsággal ellentétes miveletekel kezdjen, folytasson és a vallási közbékét rombolja, aminek — fájdalom — napjaink­ban is vannak letagadhatlan példái. (Vége köv.) Játszóteret az ifjúságnak! A közoktatásügyi miniszteré az érdem, hogy az ifjúság nevelését úgy vélte előmozdí­tani, hogy a játékot bevitte az iskolába és azt a tornázást fölé helyezte. Bár jótékonyan hat a test fejlesztésére a tornázás is, de még sem oly mértékben, mint a játék. A tornázásnál hol egyik, hol másik test­rész működik, mig ellenben a játéknál legtöbb­ször az egész izomrendszer jön működésbe; azért hatása sokkal nagyobb és egészségesebb. A lélek működésére is jótékonyan hat a játék, mert felvidítja azt és rögtöni elhatáro­zások folytán az akarat erősödik. Ámde játszani csoportosan csak ott lehet, hol alkalmas tér kínálkozik. Hassunk oda, hogy alkalmas játszóteret létesítsen városunk is az ifjúságnak, hogy erősödhessenek a szabad le­vegőn. Ne kicsinyeskedjünk ott, a hol a gyerme­keink egészségéről van szó, hanem hozzuk meg a csekély áldozatot. Máshol milliókat költenek ilyen czélokra. így például London városa nemrégiben több ház kisajátítására, melynek helyén játék­teret létesítettek, 3 millió koronát költött. Minden jel arra mutat, hogy immár ná­lunk is nagyobb figyelemben részesítik az ifjú­ság testi fejlődését előmozdító játékokat. Az évről évre tartatni szokott országos tornaversenyek már ezen a téren igen szép eredményről tanúskodnak. Az illetékes körök már lelkesedéssel karolják fel e szent ügyet, mert annak mondható, ha a jövő nemzedéknek, fiainknak, utódainknak erősbödéséről, vau szó. Hajtunk múlik, hogy a magyar faj erős bödjék, büszke tölgygyé fejlődjék, mely diadal­lal, szilárdan megállja a helyét, daczolván vész­szel. viharral. Játszóteret tehát az ifjúságnak, hadd ugrándozzék, mozogjon, izmosodjék, vonja el a játék minden olyastól, a mi kora éretté, ifjú aggá, fásulttá teszi. Hadd tartsa meg gyér meki lelkének frisseségét, kedélye üdeségét, úgy a satnyulás helyébe az izmosodás, a léhaság helyébe a szilárd erős akarat lép. Ha alkalmas játszóteret találunk széles e hazában, akkor bizton számíthatunk, hogy az ifjúság hamar megbarátkozik vele és ha már megbarátkozott a játszótérrel, nem egy hamar lehet attól elvonni. HÍRROVAT. Az II-ik negyedév lejártával felkérjük la­punk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hát­ralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújí­tani szíveskedjenek. * A szatmári ev. ref. egyháztanács e hó 22-én a tagok élénk érdeklődése mellett tartott ülést, melynek első tárgya Uray Géza főgond­noknak fölesketése volt. Dr. Fekete Sámuel, a szavazatszedő bizottság elnöke bejelentvén a szavazás eredményét, Biki Károly esperes egy bizottságot küldött ki, hogy az uj fögondnokot a gyűlésbe meghívja. Uray Gézát a tagok a te­rembe lépésekor hatalmas éljenzéssel fogadták, j mire Biki Károly esperes hivatalból is értesít­vén a főgondnokot megválasztásáról, felhívja, hogy a hivatali esküt tegye le. Ennek meg­történtével Uray Géza, megemlékezvén néhai elődjének buzgó fögondnoki működéséről, szé­pen átgondolt beszédben vázolta az egyház te­endőit s megköszönte a személye iránt meg­nyilatkozott bizalmat, mire Biki Károly üdvö­zölte őt a tanács világi elnöki székében. Majd a megüresedett két egyháztanácsos lietyére hi­vattak be Nagy József és Mikó László pótta­gok reudes tagokul, kik az esküt szintén le-1 tették. Ezután az egyházmegyei aljegyzőre kel- j lett szavazni, mert az egyházmegye erre uj I szavazást re n lelt el. Az egyháztanács ezúttal is Szilva István lelkészre adta szavazatát. Az egyház ügyészéül szintén egyhangúlag dr. Nagy Barna helybeli ügyvéd választatott meg. Ez­után a folyó ügyek kerültek tárgyalás alá, me­lyek közül kiemeljük azt az örvendetes tényt, hogy a szatmári ref egyház egyik harangjának újraöntése tárgyában Egry harangöntő czéggel; a szerződés megköttetett. Majd a pénztáros tér-! jesztette elő jelentését s az egyházi adókivetö I bizottság alakiEtatojtt meg. Több kisebb tárgy j elintézése után a gyűlés fél 1 órakor véget ért. I * Fögondnoki instelláczio. Uray Géza, a szatmári ref. egyház uj főgondnoka az egy­háztanácsülés bevégeztóvel diszebédet adott, melyre a tanács számos tagja volt meghiva. A vendégeket Uray Gózáné úrnő szeretetreméltó szívességgel és gazdag menüvel látta el. Az uj főgondnokért először Veréczy Antal tábiabiró emelt poharat, kiemelve a főgondnoknak köz­tevékenységét városunk társadalmában, majd j Biki Károly esperes, mint a szatmári egyház és egyházmegye egyik erős összekötő kapcsát éltette, mire Uray Géza hosszabb beszédben válaszolt, Dr. Fekete Sámuel Uraj' Gézánéra, mint a társadalom kiváló áldozatkész úrnőjére emelt poharat. Borsos Benő igazgató az uj fő­gondnokot a főgimnáziummal való kapcsolatá­ban üdvözölte, majd Dénes Lajos kir. ügyész és dr. Hantz Jenő emeltek poharat. A vidám hangulatban lefolyt ebéd 5 órakor ért véget. * Az állami iskolák. A szatmárhegyen felállítandó 3 állami iskola helyéül a tulajdo­nosokkal folytatott tárgyalás után a követ­kező telkek ajánltaitak fel: az I. középhegyi is­kola czéljára az ev. ref. egyház 1200 Qölnyi területet 3200 koronáért; özv. Vojnár Istvánná 2 hold területet 3200 koronáért; a II. uagy- hegyi telepen: özv. Madarassy Lászlónó 2 hold 983 Qöl területet 5000 koronáért; Nagy Lajos 3 h. 1400 Qöl területet 8800 koronáért; Papp László 1 h. területet 2500 korona árban; III. iskola czéljaira az Újhegyen Németi Miklósné 4 hold területet 4000 kor. árban. A tanács ez ajánlatokat a tanfelügyelősóghez tette át, a hon­nan az a vallás és közoktatási miniszterhez fog­nak felterjesztetni jóváhagyás végett. * Megerősített választás. Törseök Károly v. bizottsági tag Pap Gézának polgármesterré történt választását megfelebbezte. A közigazga­tási bíróság a felebbezést elutasította s a vá­lasztást végérvényesnek mondotta ki. * A custozzai csata évfordulóját közös helyőrségünk fényesen ünnepelte meg. A mint tudjuk, a mi vitéz ezredünk döntötte el ezelőtt 36 évvel a győzelem sorsát. Tegnapelőtt a nagy nap fordulóján dr. Fechtel János mondott ün­nepi misét s ennek végeztével Spindler őrnagy és Dienes századus tartott a legénységhez al­kalmi beszédet. Délben a tiszti étkezőben fé­nyes ebéd volt. * Uj doktorok. Neuwirth Alfréd a jogtu­dományokból közelebb a doktori szigorlatot ki­tűnő eredménynyel letette. — Cserney József tanárjelöltet a budapesti tudományos egyetemen ugyancsak a napokban avatták doktorá. * A kir. törvényszéki birak szabadság­ideje. A helybeli kir. törvényszéki birák f. évi szabadságát Róth Ferencz kir. törvényszéki el­nök a következő módon állapította meg: 1) dr. Papolczy Gyula kir. Ítélőtáblái biró szabadsá­gon lesz jul. 2—21. és okt, 14—25-ig. — 2) Krasznay István biró aug. 4—10. és október 13 —19-ig. — 3) Toperczer Kálmán biró jun. 21-től aug. 1-ig. — 4) Pap József biró okt. 7-től nov. 18-ig. 5) Kölcsey János biró jul. 24-től aug. 26-ig és okt. 20—27-ig — 6) dr. Dezső Kálmán biró jul. 21-től aug. 31-ig. — 7) Balogh . József biró jul. 10-től aug. 14. és okt. 16— 22-ig. — 8) Pap Endre biró jul. 24 — 31., aug. 16—31. és okt. 14—31-ig. — 9) Szabó József biró aug. 4--31. és okt. 5 —18-ig. — 10) dr. Matolay Gá­í bor biró jul. 10-től aug. 20 ig — 11. Kossuth Zsigmond biró jun. 15-től jul. 19. és szept. 1—7 ig. — 12) dr. Fekésházy Gyula biró jul. 18-tól aug. 18-ig. — 13) dr. Bajnay biró aug. i 13 tói szept. 16. és okt. 14—20-ig. 14) Szarukán Zoltán biró jul. 10-től aug. 20-ig. — 15) Mor­No volt erre öröm. A jó öreg Erzsók néni sovány, aszott kezeivel átnyalábolta fe­jemet s olyant czuppantott arczomra, mint akkor régen, mikor még az ölében tartva, du dolgatott. Aztán hirtelen bevonszolt a házba. — Lányok, ehol hozok valakit, ni. Talál­játok el, ki ez ? — Ne sokat találgassátok — vettem át a szót — Mártonffy Bandi vagyok. — Huh, hogy ugrottak föl a lányok. Majd szétszedtek az első pillanatban, de aztán szé­gyenkezve rebbentek széjjel. Hát hogy is ne; nagyokká nőttek ők is, meg én is. Most néztem csak meg őket jobban. Gyö nyörü szép lányokká serdültek mindaketten, az alatt a tiz esztendő alatt, hogy elkerültem onnan. Akkor még a nagyobbik, a Klára kilencz éves lehetett s a kisebbik a Rózsi nyolcz esz­tendős. És most meg mindkettő nagy leány. Sugár az alakjuk, lenge a járásuk, szőke hajjal, kék szemmel, rózsás arczczal. — Na lányok — mondám — talán nem is illő, hogy én tegezödök veletek, annyira meg­nőttetek. — Jól van no — szólt az öregasszony — csak tedd, ha kedved telik benne, nem árt az a lányoknak. — No, ha igy van, szervusztok lányok — szóltam és egyszerre fogtam meg mindkettőjük kezét. — Hát mondjátok el mi történt az alatt az idő alatt, hogy el voltam. Leültünk. Bodri egyre ott lebzselt körü­löttünk, nem tudott betelni örömében. Mig Erzsók néni kiment valami harapni való után nézni, addig a lányok elmesélték, hogy apjuk két esztendeje meghalt. Mig élt, sokszor emlegetett engemet velük együtt. Rá­tértek a régi pajtásokra. A lányok közül sokan fórjhezmentek, a fiuk megházasodtak. Se vége se hossza nem volt a sok beszélni valónak. Mi­közben hallgattam édes fecsegésüket, a múlt kedves emlékeinek a fölidézésót, kicsordult a köny szememből, a viszontlátás örömkönye. * Egy hétig maradtam ott. Soha sem felej­tem el azt a hetet. Visszaidéztük azokat a gondtalan, derűs időket, melyeket mint gyer­mekek töltöttünk együtt. Éppen úgy örültünk egymásnak, mint akkor, éppen oly nehezen váltunk el, mint akkor, vagy tán nehezebben. Bizony nehéz, fájdalmas és szomorú volt a válás, mert beleszerettünk egymásba: Rózsi, meg én. Egy nappal elutazásom előtt, sétálni men­tünk a szántóföldek felé. Én Rózsival, Klára az anyával ment. Gyönyörű holdvilágos est volt. A hogy karöltve mentünk s beszélgettünk, előhoztam távozásomat; — oly nehezen távozom, úgy sajnállak itt hagyni, Rózsikám. Hallgatott. — Mondd, nem bánod-e, hogy elmegyek ? Nem felelt. — Látod Rózsika, én inkább szeretnék itt maradni veled örökre, mert szeretlek ! Kikapta a karját az enyémből. — Haragszol, Rózsikám ? — Nem . . . nem hax-agszom, de ... de szeretlek — suttogta, miközben tekintetét a földre vétó. — Nézz rám, Rózsikám! Én elmegyek, de Ígérem, hogy visszajövök érted. Várj türelme­sen s légy hű ! — Hű leszek ! Másnap elutaztam. * Azóta ismét elmullott sok esztendő, s most, hogy vissza-vissza gondolok Rózsira, ki már régen ott pihen, hol nincs fájdalom, szenvedés, bu és bánat, lelkifurdalást érzek, valami úgy bánt, valami úgy fáj . . . Miért is hagytam várni, miért nem ma­radtam ott nála, vagy miért nem vittem ma­gammal. Miért is hagytam várni! . . . László Andor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom