Szamos, 1902. május (34. évfolyam, 35-43. szám)
1902-05-29 / 43. szám
Ez a történelem kipróbált és kivételeket nem ismerő törvénye. Vallás-erkölcsi törhetetlen alapokon épülhet csak fel az államok nagysága, nemzeti erények az országok évezredekre nyúló életének egyedüli biztosítékai. Az igazi dicsőség a culturális emelkedésben, a termékeny és magasan szárnyaló eszme & religió buzgó cultusában mutatkozik csupán. A fegyvertények, a hadi szerencsés vállalatok gyümölcsei csak úgy tartósak, ha a gyűjtött kincset, a művelődés a civilisatiógéniusai veszik védő szárnyaik alá s teremtő munkájokkal formálni kezdik a durva tömeget s ebbe éltető ihlető, halhatatlan lelket lehelnek. Ezek a szellemek az emberiség Átlászai, kik a lélek és szív kiképzésével, az ideálok iránt való szeretet kifejlesztésével vállaikon tartják fenn a föld minden életképes nemzetiségeit. A. cultura varázsvesszeje alatt a hatalom a kényelem, a jólét, boldogság gránitoszlopai nőnek ki a honi földből s mind magasabbra emelik az ambiczióval munkálkodó, a szabadság egyenlőség és testvériség trinitisának hódoló embereket. Ennek a nemzeti culturának volt genialis hőse, Tirteusza, legnagyobb magyar lantosa a halhatatlan dalok költője Petőfi Sándor, kinek egyéni, nemzeti és költői értékét az előttem szólott szónokok oly fényesen kifejtették. Nincs hozzá tenni valóm, csak magasztalói közé sorakozom, de én is hangoztatom: Petőfi Sándor megérdemli, hogy emlékét megbe csülje e város nagy közönsége. A Kölcsey-kör pedig szerencsésnek érzi magát, hogy ezt az ünnepséget rendezhette s Petőfi emléke iránt tanúsított kegyeletével a nagyok hálás megbecsülésének szintén egyik példaadójává vált. Ezen emléktáblát, melyet a kör készíttetett és örök emlékezetül e házba illesztetett, ezennel átadom Morvay János urnák, mint e ház tulajdonosának és kérem őt a kör rs a társadalom nevében, hogy e táblát, mint nemzeti kincset, mint e város hazaszeretetének és a nemzeti művelődésért való lelkesedésének zálogát átvenni, megtartani és gondozni szíveskedjék. M. t. közönség ! Méltóbban be sem fejezhetnénk ezen ünnepséget, mintha megtartva a világon páratlanul álló, lelkesítő magyar közszokást egy szívvel lélekkel kiáltjuk: Éljen a király, éljen a haza! A beszédre Morvái János válaszolt, ki Ígéretet tett arra, hogy az emléktáblát hazafias kegyelettel fogja gondozni és megőrizni. A minden pontjában szépen sikerült ünnepélyt a dalegylet rekesztette be a „Szózat“ eléneklésével. Fél 12 óra volt, midőn az emléktábla leleplezési ünnepély véget ért. hírrovat J Hajnácskeöi és vécsei báró Vécsey József. | Tegnap délelőtt mindnyájunkat lesújtó gyászhirt hozott Budapestről a táviró, hogy br. Vécsey József, a városunkat és intézmé nyeit oly meleg szeretettel felkaroló nemes főur aszthmatikus és köszvényes betegségének kompükáczióiban a fővárosban több hónapi szenvedés után tegnap hajnali 5 órakor elhunyt, Az igaz bánat mély és nehéz gyászt borit mindnyájunk szivére koporsójánál. Egyike volt ő a nemzet leghübb, legjobb és legigazabb fiainak, kinek elvesztését a palotától a kunyhóig mind siratjuk. Vécsey József báró született Sárközön, 1829-ben. Mint magántanuló végezte középiskoláit s 14 éves korában már Bécsben hallgatta az egyetemet. Először bölcsészetet, aztán jogot tanult, 1846 ban Pesten a magyar jogból vizsgázott s onnan Verőcze- vármegye alispánja mellé ment patvaristá- nak. Egy év múlva aljegyző lett. 1847-ban a királyi Kúriánál esküdött fel jurátusnak. De nem maradt ezen a pályán. Egy rokonával utazni indult Afrikába és Ázsiába s ez olyan hatással volt lelkére, hogy tengerész lett. Az 1848—49-iki eseményekben nem vett részt. A tengerészeti pályán sorhajó hadnagy- ságjg vitte fel. Miksa íóherczeg hadsegéde is volt. 1859. után megrongált egészsége e pályáról lemondani kényszeritette. Visszatért acsádi birtokára, Szabolcs- vármegyébe, ahol értékesítette szerzett gazdag tapasztalatait Egy évvel később e vármegye alispánja, majd mint a Deák-párt hive, 1861-ben, később 1865-ben országgyűlési képviselő lett. Az aranyos-megyesi kerületet képviselte. Az alkotmány visszaállításával Szabolcs- vármegye főispánjává nevezték ki, hol mintaszerűen vezette az ügyeket. Utóbb a főrendiház üléseiben gyakran vett részt. Egy időben a delegáczió tengerészeti bizottságának is tagja volt s legutóbb a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot is elnyerte. Negyven évet meghaladó boldog házasságot töltött fennkölt szellemű nejével, gróf Dessewffy Blanka úrnővel. E házasságból hét gyermek származott: László huszárszázados, Eszter, Mária (Valéria főherczegnő udvarmestere), Miklós, Paulin férj. gróf Sztáray Sándorné, Magda özv. gróf Czebrián Istvánná és Aurél jogász. A nemes báró hét uradalom tulajdo- donosa volt, melyek Sárköz, Csegöld, Szenna, Nyir-Acsád és felesége után Mezöberény, Kőrös-Ladány és Füzes Gyarmat. A holttestet hazahozzák. A temetés holnap délután 3 órakor megy végbe Sárközön. Áldás és béke nagy halottunk porain! * Tordai Erzsi Petőfi-estélye a színházban. E hó 24-ón a Kölcsey-kör szépen sikerült Petőfi-estélyt rendezett a szatmári színházban. Az estély azon a magas színvonalon állott, melyre Tordai Gr. Erzsi az ilyen estélyeket nemcsak e hazában, hanem a külföldön is vonzókká és emlékezetesekké tudta tenni. Egyik tárcza- czikkünkben már volt alkalmunk ismertetni a Tordai Erzsi művészi egyéniségét s azt a nagy hatást, mit a Petőfi-kultusz terén elért. A szombati estélyen közönségünk az ott elmondottakat teljesen beigazolva látta. Kitűnt ez abból az igazán impozáns lelkesedésből, mely- lyel a közönség a Tordai Erzsi előadását, szavalatát fogadta. A művésznőt színpadra lépte kor a gyönyörű bokréták egész halmazával lepték meg s ugyancsak bőviben hullott alá a virágeső, majdnem szüntelenül, még akkor is, mikor a művésznő szavalt s mire magában bizonyára ezt is gondolhatta, hogy adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne. De hát már mi ilyenek vagyunk; a kit megszeretünk, azt a tomboló lelkesedéstől alig engedjük szóhoz is jutni. Tordai Erzsi kisasszony töltötte be az egész estét s mintegy két óra hosszat gyönyörködtetett magyarázó előadásával, a mint a Petőfi belső életének főbb mozzanataihoz a kulcsot megadta s aztán elragadott, mikor e mozzanatokat az egyes költemények szavallatával mintegy gyújtópont alá helyezte. így csak az szavalhatja Petőfi költeményeit, kit a géniusz homlokon csókolt, s Petőfi szellemétől lelke mélyéig át vau hatva. Hogy Tordai Erzsi ezeket az érzelmeket híven és közvetlenül tudja kifejezni, abban a szerencse is kezére járt. Szép alakja, beszédes kifejező szemei, a modu- lácziókra rendkívül alkalmas hanganyaga köz vétlenül vehetik át szivétől azokat az érzéseket, miket kifejezni akar. A pajzánság a méla- bus sejtelmes elem, a humor, a tragikai erő mindenütt nyelvűnk eredeti, igazi zamatéban találnak kifejezésre a Tordai Erzsi előadásában. Megkapó közvetlenséggel olvad fel a művésznő előadásában a lyrai és elbeszélő elem egyaránt. Nem tudnók hirtelen, hogy a sok szavalati darab közül melyiket emeljük ki, hiszen az olyan kisebb zsánerű költemények is, mint az „Anyám tyúkja“, „Laczi te,“ a tökéletes műalkotás színében jelennek meg az ő előadásában. A legnagyobb tomboló vihart keltették fel a hallga- ! tóságban a „Szeretlek“, az „Egy gondolat bánt ! engemet“ ez. költemények szavalata, melyek valóban diviuatorikus közvetlenséggel találtak ; utat a hallgatóság szivébe. Alig akart szüuni a hallgatóság tapsa a művésznő előadásai után s a kik jeien voltak, bizonyára mind egy igen kedves emlék benyomásaival távoztak. * Kirándulás Erdődre. A leleplezési ünnepség után a vendégek tiszteletére fényes ebéd volt a Paunoniában, melyen Tordai Erzsébet művésznő, Koroda Pál s a kör választmánya vett részt. A lakoma folyamán dr. Fechtel János meleg szavakkal köszöntötte a művésznőt, Mátray Lajos pedig dr. Koródát üdvözölte a fehér asztalnál. A hangulat igen emelkedett volt s a társaság, mely rö.vid időre Uray Géza ügyvéd és szeilemdus nejével, a ki minden társadalmi mozgalom iránt példaadó érdeklődéssel viseltetik s éber figyelemmel kiséri a társadalmi élet árverését s ha áldozathozásról van szó, ő mindenütt ott van, 1 és 1/i \ órakor már a hegyi vasútra ültek a nagy számban kirándulók és 3 órakor érkeztek a vár alatti állomásra. A művésznő meghatottan látogatta a Petőfi emlékeket. A tó partjáról a várba tért az ünnepi hangulatú lelkes csapat, hol Szendrey lakásának, az esküvő-kápolna romjainak megszemlélése után a vár dombjának magaslatára hágtak fel az urak és hölgyek, honnan a messze vidékre kedves kilátás nyílik. Majd leszállva a magas terraszról, a városi és az oda gyűlt erdődi közönség a Petőfi-teremben, Petőfinek a középen álló mellszobra köré sorakozott, hol egy rögtönzött, megható mozzanatokban gazdag emlékünnep rendeződött úgy maga - tói. A,társaság ugyanis énekelni kezdette Petőfi „Álldogálok a tó partján“ ez. dalát. A dal után pedig dr. Fechtel János a hangulat felemelő hatása alatt egy minden tekintetben kiváló sikerű beszédet mondott, melyben a költészet erejének méltatásával magasztaló szavakban fordult a művésznőhöz, kinek missioját, a missió fényes sikereit, nemzet-kulturai jelentőségét dicsőítette. Tordai G. Erzsébet könyekkel szemében lépett dr. Fechtelhez és megindulva szorította meg kezét, megköszönve a szive mélyéig hatott szavakat és kijelentette, hogy életének ez ünnepség volt egyik legboldogabb mozzanata. A Petőfi teremből aztán a jelenvoltak egy Petőfi dal éneklésével kivonulva a kuglizó parkhelyiségébe mentek le, a holMátrayné, Demjénné, Bakcsy Domokosné urhölgyek gazdag asztalt terítettek. Megeredt a tósz.tok árja is. Dr. Fechtel János a művésznőt, Mátray Lajos Koródát, Bakcsy Gergely a kirándulásban résztvett nőket és dr. Fechtelt, mint a kör ü. v. alelnokét, Radó Bertalan Mátray Lajost, Koroda a szatmáriakat, Dr. Fodor Gyula Demjén Sándorné úrnőt, a ki az ünnepély sikerén szivvel-lélekkcl buzgólkodott, Demjén Sándor dr. Koródát köszöntötték fel. Estére hajlott már az idő, midőn az érkező vonat éles füttye hazatérésre intette a vígadókat. A pályaudvaron pedig elbúcsúzva az erdődiekiöl, vonatra ült a társaság és egy kis kisiklással, 10 óra tájban Szatmárra visszaérkezett. A Köl- csey-kör derék és dicséretes munkát végzett az ünnepélyek rendezésével. Vajha társadalmunk a kör törekvéseit mindig méltányolná és támogatná ! * Meszlényi Gyula püspök N.-Báuyán. Meszlényi Gyula püspök szombaton délelőtt 10 órakor érkezett meg Nagybányára. Az állomáson nagy közönség élén Gellert Endre polgár- mester fogadta rövid, meleghangú beszéddel, mire a püspök szeretetteljesen válaszolt. Az állomástól hosszú kocsisor által kísérve, egyenesen a Deák-térre hajtatott s a Szt. István torony alatt újabban készített kis kápolnaszerü helyiségben öltözött át, honnan a Szt. Háromság templomába ment. Itt a templomi énekkar az „Ecce sacerdos magnus“-sal fogadta. A templom igen szépen ki volt díszítve élő virágokkal. A délelőtt folyamán a különböző küldöttségeket és tisztelgőket fogadta Szőke Béla h. plébános lakásán, a kihez szállott egész kíséretével. Vele együtt voltak Pemp Antal kanonok, Szabó István irodaigazgató, pápai kamarás, Hámon Ró bért szentszéki jegyző, Frank József sz.-váraljai plébános, ugocsai főesperes, Pály Ede felsőbányái esperes-plebános és Tóth József helybeli lelkész stb. Szombaton délután egyházi visitacziót tartott; a templomot, temetőt, plébániát megvizsgálta. Este 6 órakor májusi ájtatosság volt, melyen a püspök is részt vett. Este fél 8 órakor a bányász-zenekar és a dalárda szerenádot
