Szamos, 1902. május (34. évfolyam, 35-43. szám)
1902-05-18 / 40. szám
Egy végrendelet. A szatmári ev. ref. egyháztanácsnak május 11-iki ülésében mutatta be Biki Károly esperes, néhai Hermán Mihály, volt polgármesternek és egyházi főgondnoknak végrendeletét. Méltán fogadta az egyháztanács mély meg- ihletődéssel e végrendelkezést. Azon szavaknak, mik a megboldogult főgondnok Írásában foglaltatnak, oly meggyőző súlyt adnak a tettek, hogy korunk utilitárius irányzatában méltán ragadják megagondolkozó elmét s megerősítik azt a meggyőződést, hogy ha a hitélet áldásos mezején bizonyos közönyösséggel találkozunk is napjainkban, válságos időkben a hit mélyen fekvő tiszta forrásából mindig ingnak felfakadni áldozatkész, nemes elhatározások, a milyeneknek példája ez a végrendelet is. A megboldogult főgondnok általános végrendeleti örökösének a szatmári egyházat nevezte meg s szóról-szóra közöljük a végrendelet bevezető részét, mely egyfelől az ő nemesen gondolkozó és érző leikéről tesz tanúságot, —- másfelől üdvös példát nyújthat arra, miképen kell ragaszkodnunk egyházunkhoz s miképen lehet e ragaszkodást földi eszközökkel, anyagi javak utján való támogatással is bizonyítanunk. A végrendelet bevezetése igy hangzik ; „Azon mélyen átérzett tudat, hogy jellememet, szellemi művelődésemet, hitemet, egyházamnak és intézményeinek köszönhetem, s hogy azon erkölcsi érzületet, mely pályámon működésemnek támasza és alapja., egyházam vallási elveiből és szelleméből merítettem : bizonyos elválaszthatatlan lelki kötelékkel fűz egyházamhoz. Érzem, hogj^ viszonj’aim között egyházamnak nagyon sokkal tartozom, s ennek következtében életemnek czeljánl nemesebb, maradandóbb eszmét nem tűzhetek ki, mint azt, hogy egyházamat támogassam egész valómmal. Szükségesnek tartom ezt, különösen egyházam jelenlegi helyzetében, mivel a kor szellemével szemben egyházam támogatásával hazafias s egyszersmind szülő városom iránti polgári kötelességet vélek teljesíteni, mert a történeti fej- lődés és hagyomány egyházamnak városunkban, valamint a múltban nagy jelentőségű szerepet juttatott, úgy jövőben még nagyobb nemzeti feladatot tűzött ki. Meggyőződésem világánál látom, hogy városunknak, mint egy nagy protestáns vidék súlypontjának jövő fejlődése feltételét képezi, hogy itt szellemileg erős s anyagilag szilárd ev. ref. egyház legyen. Szomoruau látom, hogy egyházam tagjaiban az egyház iránti áldozatkészség, a fentar- tási érzet és tudat alá hanyatlott. Mig az előző nemzedéknek vagyonosabbjai leikökben úgy fogták fel az egyház iránti kötelességet, hogy az igaz protestáns hívőnek egyházáról, mely a val lás erejét és vigaszát adja az élet és halál nagy harczában, — utolsó gondolatában sem szabad megfeledkezni: addig a jelenlegi nemzedék egyházával mit sem gondolva, közönyösen hunyja le szemét a végső álomra. Egyházamnak ereje híveinek azon szeretetében van, melyet az a tudat kelt a hívők szivében, hogy egyházunkat elődeink sok viszontagságok, hosszas szenvedő sek, sőt életök feláldozásának árán hagyták reánk. Ez a , tudat kell, hogy sírunkig kísérjen bennün két. És ha reánk a múlt idők szenvedései és viszontagságai elmúltával egyházunk fentartása oly nagy áldozatokat ma már nem ró, mint elődeinkre, rójuk le kötelességünket a viszonyoknak megfelelően akópen, hogy az idők szellemének másnemű megpróbáltatásai között egyházunknak jövő fejlődése biztosítva legyen. Ezen érzülettől áthatva halálom esetére összes vágyó- nőmről következő végrendelkezést teszem : stb. A szatmári ev. ref. egyház, mint általános örökösöm tartozik hagyatékomnak a fenti rendelkezéseken és hagyományozásokon felül maradó részéből az én nevemen külön kezelendő alapot létesíteni, ni9Íynek kamatait, ha az által az egyházi adózás egészen megszüntethető lenne, költségvetésében vegye fel. Ha azonban az egyházi adó ezen aiap kamatai felhasználásával egyszerre és teljesen meg nem szüntethető, akkor a kamatok csatoltassanak az alaptőkéhez mindaddig, mig oly összegre nem növekszenek, mety az egyházi adózást, mint egjTházunkra bénitólag ható közterhet mellőzhetővé teszi. Azon esetben, ha az egyház anyagi viszonyaiban időközben oly kedvező változás állana be, hogy az egyházi adózás alapítványom igénybe vétele nélkül is megszűnnék, az esetben alapítványom kamatai az egyház közszükségleteire felhasználhatók lesznek, az alaptőke azonban minden esetben csonkitatlanul tartassák fenn. Az egyház, remélem, erkölcsi kötelességének ismerendi, hogy síremlékemet és sirhanlomat fentartani és gondozni fogja, akkor, midőn a legközelebb hozzám tartozók megfeledkeznének arról, v'»gy ők iqaguk is követnek engem az örökkévalóságba. Miről adtam ezen sajátkezüleg irt és aláirt végrendeletemet, melyet zárt borítékban a kir. közjegyzőnél helyezek el. Szatmárnémetiben, 1901. ápril 5. Hármán Miiiái y. hírrovat. * Lapunk t. dolgozótársainak és olvasóinak boldog ünneplést kívánunk ! * A róni. kath székesegyházban pünköst első napján az ünnepélyes nagy misét M e s z ! é- nyi Gyula püspök tartja. Holnap reggel 9 órakor káptalani sz. mise és beszéd. Ma reggel 7 órakor a plébániai misét Heh elein Károly prépost ■ kanonok, a beszédet Tóth József mondja. Holnap e szertartási rend megfordítva lesz. * Istenitiszteletek sorrendje a szatmári ev. ref. templomban: Pünköst első napján d. e. Biki Károly, d. u. Hajdú Miklós. Második nap d. e. Rácz István, d. u. Hajdú Miklós szolgálnak. Mindkét nap d. e. úrvacsora osztás. * A németi ev. ref. templomban ma reggel Hajdú Miklós, d. u. és holnap reggel Inez édy Márton s. lelkész, d. u. Rácz Lajos végzi az ünnepi istenitiszteletet. * Koníirmáczió. Áldozó csütörtökön a szatmári ev. ref. templomban megható szép ünnepély tartatott. Kilenczvennégy fiú és leány növendék konfirmáltatott, népes gyülekezet és a szülék jelenlétében. Az ünnepi beszédet Rácz István lelkész elvégezvén, a növendékek az urasztala köré állottak, kikhez Biki Károly esperes lelkész intézett hiterősitő beszédet. A növendékek letették a fogadalmat s kézfogás által vétettek be az egyház tagjai közé. Majd felvették az úrvacsorát, miközben nem egy szülének szemében csillogott az öröm könye. Mindenik növendék e nap emlékére egy díszes emléklapot kapott. Növekedjenek a szülék örömére s az egyház dicsőségére! * Petőfi-ünnep. A Kölcsey-kör f. hó 24 én és 25-én nagyszabású ünnepségeket rendez, melyekre már most felhívjuk a város és vidék figyelmét. A mint látszik, ezen ünnepségek esemény számba fognak menni városunk történetében s hisszük, e napokon az ország szeme is Szatmárra lesz függesztve. A nagyközönségtől függ, hogy a Petőfi-ünnep hatalmas méretű és impozáns legyen, a publikum érdeklődése teszi azt minden izében kimagasló, a közfigyelmet megragadó, émlókezetes ünneppé -—- 24-én este a színházban Tordai Grail Erzsébet, az európai hirő Petőfi értelmező tart a legmagasabb színvonalon álló előadást, melyet ének- és zeneszámok fognak megszakítani. Tordai G. Erzsébet urhölgyről az európai sajtó első rangú lapjai az elragadtatás hangján emlékeznek meg s azt mondják, hogy fenomenális művészettel beszél és ad elő. Egyetlen a maga nemében s érdekesség tekintetében pártlanul áll. Megérdemli tehát, hogy közönségünk zsuffolt házat csináljon saját épülésére az előadáson. — Jegyeket az estélyre Lővy rüleg illatodat keresi. És mennyire csalódik ha füszagob — sőt annál is rosszabat — kap. . . . Ne csüggedj azért: mégis hullámzó keblekre, illatos, puha hajfonatok közé kerülsz, büszke arczu, biborszinü bazsarózsa. Bársony Gyula. Tordai (Grail) Erzsi. E hó 24-én jön hozzánk Tordai Erzsi a Kölcsey-Kör meghívására. Szatmár városa és vidéke közönségének is be fogja mutatni azt az Istentől csak keveseknek adott előadási művészetet, melylyel hazánk s főképen Petőfi lyrája iránt a külföld előtt egymaga annyi rokonszenvet, annyi becsülést keltett, a mennyit oly rövid idő alatt talán az összes e czélra alakult irodalmi vállalatok sem tudtak elérni. Ezt a nemes magyar honleányt egyedül művészi lelkének sugallata s erős honszerelme ragadta arra a pályára, melyen nemcsak magának, hanem fajunknak is becsülést, dicsőséget szerzett. Költői lélek, a szó legnemesebb értelmében. Petőfinek számos költeményét tordította le maga is idegen nyelvre, hogy az ő finoman átérzö felfogásában ismertethesse meg a világirodalom legnagyobb lyrikusai egyikének ragyogó gyöngyeit. Tordai Erzsi Erdélynek egyik kisebb, de a magyar faji tulajdonokat hiven és erőteljesen megőrző városában, Tordán született. Tanult a kolozsvári és Budapesten a polgári tanitónöképzőben. Ennek elvégzése után Nagyváradon lett tanítónő, de szive, lelke szélesebbkörü és hathatósabb működési körbe hívta el, hogy hivatott géniuszának szolgálhasson. E végből a franczia Svájczba ment s itt még inkább megerősödött az az elhatározása, hogy kulturális viszonyainkat s különösen irodalmunkat a külföld előtt megismertesse. A barmen- eberfeldi színházhoz szerződött, a hol először kezdett magántársaságokban magyar költeményeket németül szavalni. A rajnamelléki városok aztán csaknem egymásután hivták meg abból a őzéiből, hogy tartson nekik a magyar irodaiamról előadást. Ekkor felmentette magát szerződése alól s azóta egészen a magyar kultúra és irodalom ismertetésének élt, még pedig oly sikerrel, hogy 1890-ben a Goburger Deutscher Vortrags-Verband előadói közé választotta. 1892-ben a weimari nagy herczeg előtt szavalt s egy ideig, mint az ottani udvari színház tagja működött. Németországban, Olaszországban, Hollandiában, sőt Angolországban is összevéve több, mint 300 előadást tartott. 1897-ben a magyar közoktatásügyi miniszter a bpesti polgári képzőintézetben egy állást szervezett számára azzal a hatáskörrel, hogy az intézet növendékeinek a magyar irodalom remekeit ismertesse. A Tordai Erzsi működésének áldását, mess-"'- kiható eredményét nem akarjuk itt részletesen jellemezni, mert mindnyájan tudjuk, mit tesz az a nemzeti kultúra szempontjából, ha nemzeti eleiünk legtisztább, legbensőbb vonásait oly költői lélt és oly kiváló előadó-művésznő tudja nemes szen| vedélye hevében szétsugároztami bent e hazáiban is, mint Tordai Erzsi. Közönségünk előtt e működés értékére semmivel sem mutathatunk rá inkább, mintha bemutatunk a számos külföldi elismerés közül néhányat, melyben Tordai Erzsi szereplését a sajtó, mindenütt az elragadtatás hangján fogadta. Az „ Ulmer Zeitung“ 1896. nov. 4-iki száma többek közt igy nyilatkozik : A Tordai Erzsi neve magában is eleget jelent. Az előadás oly művésznője ö, ki teljesen uralkodik a nyelven s a legváltozatosabb érzelmek egész csoportját úgy tudja kifejezni, a mint erre csak az képes, kit a költészet géniusza magú is homlokon csókolt. A múlt évben Tordai Erzsi kisasszony az ulmi közönség előtt, mint a puszták leánya mutatkozott be hazájának sajátos, szindús pompájában ; tegnap este, mint nemzetének egyik pompás alakja, Petőfi Sándornak, nemzete legnagyobb lírikusának költészetét világította meg a nagyszámú hallgatóság lelki szemeiben. Ha valami kivánni valónk van, úgy csak az lehet, hogy Tordai Erzsi előadásában ne utoljára gyönyörködjék az ulmi közönség. A „Bremer Nachrichtenu elragadtatása jeléül irt czikkében egyebek közt azt mondja: Van abban valami sajátos egyéni varázs, melylyel Tordai Erzsi nemcsak mint előadó, hanem mint szavaló is bemutatkozik : a költészetnek nyugodt, elbájoló, majd vad szilaj hullámaival ostromolja meg a hallgatóság lelkét; a művészet magas ré- I gióiba röpit s kiragad a mindennapi lét szürke I valóságából . . . ______________ Le gjobb, legüditőbb és legolcsóbb ásványvizek a Szolyvai, Luhi Erzsébet és polenai gyógyvizek. Feltűnő gyógyhatással alkalmaztatnak', köszvény, vese. hólyag, gyomor, torok, tüdő és gége bajok esetén. Kapható fiiszeriizletekben és az uradalmi ásvanyvizbérlöségnél Szolyván (Beregmegye). — Prospektus ingyen és béimeutve.
