Szamos, 1902. május (34. évfolyam, 35-43. szám)
1902-05-01 / 35. szám
I XXXIV. évfolyam._____________Szatmár, 1802. csütörtök május hó 1. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. A szatmár—mátészalkai vasút. Vármegyénkben az úgynevezett „Ecsedi nagy láp'* lecsapolása, kiszárítása belejezte- tett. E nagy kulturműbe fektetett 14 millió korona költség — reméljük, sőt mint a jelek mutatják, biztosan hihetjük — nem íog kárba veszni. A nagy mű — bár kétségtelenül nagy áldozatok árán — sikerült s ott, hol ezelőtt egész éven keresztül a posvány feküdte meg az évszázadok korhadásaiból képződött televényt — most a tisztes eke veszi át a szerepet s a birtokosok külön befektetése és szorgalma által egy pár év leforgása után az egész roppant területet az agrikultura fogja birtokába venni, temérdek munkásnak adván biztos kenyeret és megélhetést. E kulturmünek közgazdasági jelentőségét bizonyítani felesleges. Fogalmat alkothat magának mindenki róla, ha elgondolja, hogy 80.000 hold, eddig nagyrészt értéktelen és használatlan terület vétetik haszon alá. Hol- dankint átlag felvehetünk évi 100 korona értékű termés hozamot s igy ha egy pár év múltán az egész terület eke alá lesz hódúvá az eddigi pár százezer koronára alig tehető haszon helyett évi 8 millió korona értéket fog produkálni a néhai Ecsedi-láp. Az intensiv gazdálkodási rendszer pedig, melynek előbb-utóbb érvényesülnie kell, lassankint önmagától lógja megteremteni a gyáripart is s igy e kultur-münek ipari jelentősége is elvitázhatatlan. Ezen kürülmények hozták felszínre a szatmár—mátészalkai vasút mielőbbi kiépítésének eszméjét. Szatmár város közönsége — szerencsére — elég jókor tudatára jött e tervbe vett vasúti vonal nagy jelentőségének s helyes érzékkel azonnal a cselekvés terére lépett, nehogy a halogatással e reá nézve rendkívül fontosságú vonal kiépítése egy más érdek által kontrakariroztassék s egy gyorsabb kéz bevégzett ténye által lehetetlenné tétessék ! Üdvözlet érte Szatmár város vezető férfiainak, a kik tudatára jöttek annak, hogy ez ősi város csak helyes vasúti és forgalmi politikával fejleszthető oda, hogy a magyar északkeletnek igazi góczpontjává váljék! E szervezett vasúti vonalnak mielőbbi kiépítése természetesen nemcsak Szatmár város érdeke, hanem azor nagy és népes vidéké is, melyet ezáltal szorosabban magához fűz, a melynek forgalmi és gazdasági érdekeit kielégíti s jövendő fejlődéséhez sőt felvirágzásához az alapot, — a conditio sine qua nont — megadja. így fog aztán kifejlődni e vidék és Szatmár város között egy olyan érdekközösség, melynek jótékony hatása e vidék hatalmas gazdasági föllendülésében, Szatmár város forgalmának emelkedésében, piaczának jelentőségében s a vállalkozási kedv élénkülésével gyáriparának telvirágzásában fog kulminálni. Nincs szándékomban e tervezett vasút kiépítésének financziális oldalával bővebben foglalkozni. E részben, úgy tudom nyilatkozott már az ország legnagyobb közlekedési szaktekintélye Hieronymi Károly, aki kijelentette, hogy e vasút feltétlenül reusalni fog. Nem akarom őt mintegy tulliczitálni, de mégis jól esik kimondani azon meggyőződésemet, hogy a szatmár—mátészalkai vasút, mint financziális vállalat fényesen be fog válni. Be fogna válni még akkor is, ha tisztán csak a helyi érdeket szolgálná s ha az átmeneti forgalmat nem tekintenők is! Csak egy kis számítás kell, hogy ezen állítás igazsága demonstráltasssék. Egy tekintet a térképre és meg fogjuk látni, hogy ezen tervezett vasútvonal 50 kim. hosszúságban, két oldalán vármegyénk legtermékenyebb vidékének forgalmi és gazdasági érdekeit fogja szolgálni ; északi oldalon a Szamos vidékét, déli oldalon az ecsedi-láp északi-nagyobb felét Ezen tér letek kiterjedése — kerek számban beszélve — 10.000 kát. hold. Egy kát. holdra átlag 8 m. mázsa termés-hozamot számítva — a mi a legalacsonyabb számítás — e vidék éven- kint 800 ezer m. mázsa terményt íog produkálni. Belfogyasztásra ebből nem esik el több 200 ezer m. mázsánál. A fent maradó 600 ezer mázsa felesleg eladásra jut s igy Napról napra. (Sully Prudhomme.) Mikor szivünk’ véresre tépi Egy pótolhatlan veszteség, Nem tartjuk érdemesnek élni, S a vég hivólag int félénk. Teher az élet súlya rajtunk, Értékben minden nap vészit S kétségbeesve súgja ajkunk: „Ugyan, mit is keresek itt?“ Ha e nyüzsgő zajt úgy utálom, Melyben nem vesz részt bánatom, Mely lelkem sérti: távozásom Miért gyáván halasztanom? Miért balgán itt vesztegelnem, Ha oly sok ut kínálkozik, Túladni minden bún, keserven, Mely folyton üldöz siromig!“ De im, a megszokás hatalma Kegyelmet esdekelt s kapott S elitélten, bár nem akarva, Átéljük még a holnapot. Tényleg csak aati czikkeket és katonai fölszereléseket. Mert jól esik szemügyre vennünk, A mit minden nap újat ád • S örömhajnalra kelti lelkünk’ A bimbót hajtó rózsaág. S mikor kipattant már virága, Várunk, mig illatot lehel, Majd elhervadván, újra másra Áhit a szomjazó kebel. Mennénk, de lám, egy röpke fecske Végignyilal a föld felett S szemünk utána vész merengve, Mig áttöré a kék eget. Mennénk, de szárnyát bontogatva Hüs szellő kél s lehelletén Szivünkbe száll egy pillanatra Félénken a halvány remény. Mennénk, de haliga! kalapácsnak Serény zaja üti fülünk’, Mely gáncskint hány szemünkre vádat, Hogy menekülni készülünk. A szenvedést is édes terhűnk Enyhitni, ha mást sújt az ég. Marasztó hang kél könyeinkben, Hogy felszántsuk legalább, A mi mosolyg, a mi sir itt lenn, Mind nyújtja éltünk fonalát. A meghalás vágyát leküzdve, Le sem futott még a fövény S mohón fogódzunk végzetünkbe Az őrök rejtély küszöbén. A haldoklásnak öntudatlan’ S folyton tetézzük tartamát, A búcsuzásnak percze abban Nem enyhet, — haladékot ád. S nem szánva rá magunk, hogy éljünk, Sirunk leié se sietünk, Perez perezre múl’, odázva végünk S nap nap után dobog szivünk. Francziából: Szabados Ede. Minden csak arra készt, ne vessünk Véget balsorsunknak ma még, szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapjn- ■j sí szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — ké- I I J. szit sikkesszabásu egyenruhákat ; raktáron tart mindennemű egyenruhá- Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.)
