Szamos, 1902. április (34. évfolyam, 27-34. szám)

1902-04-20 / 32. szám

nem teljesíthető, mert e könyvtárak csakis köz­vetlenül a politikai községeknek adományoz hatók. Idejében intézkedtem az esti tanfolyamok megnyitása iránt is. Ilyen tanfolyamuk létesül­tek Ar.-Medgyes, Av.-Felsőfalu, Dengeleg, Apa, Vámfalu, Patóháza községekben. A beérkezett jelentések szerint szép sikerrel működtek. Lá­togatta e tanfolyamokat közel 300, felerészben idegen ajkú egyén. A gazdasági ismétlő iskolák tanítói között 200 kor. segélyt osztottunk szét. A magyar be­széd tanítása körül kifejtett tevékenységükért pedig 50—50 korona jutalomban 3 tanítót ró szesitettünk, u. m.: Busz Simon és Papp Péter batizvasvári és Náp Gábor ráksai g. k. taní­tókat A vármegyei közig, bizottság 1297—1901. sz. határozatával 14000 kor. segély't szavazott meg Társulatunk jelen évi segélyezésére az 1 százalék köz. miv. pótadó terhére. Ez összeg, mint örömmel jelenthetem, társulatunk pónztá- jába pontosan és teljesen befolyt. Sajnálattal kell azonban bejelentem, hogy az adó-alap apadván, 3000 K val kevesebb a segély, mint a múlt évi volt, a mely körülmény költségveté­sünket alaposan megzavarta s a legszigorúbb takarékosságot parancsol a deficzit elkerülése végett. Különben, ha a pótadó számadása lezára- tik és az tűnnék ki, hogy a társulatunkat il- j letö háromnegyedrészt nem kaptuk meg, remó- nj'ünk van reá, hogy azt az alispán ur kiutalja, a mint azt megtenni máskor is szíveskedett­A. n. m. vall. és közokt. miniszter Ur 1000 kor. segélyt volt kegyes jelen évi szük­ségleteinkre folyósítani. Folyamodtunk a n. m. Pénzügyminiszter úrhoz is, az államsorsjátók jövedelméből való részesítésért, de a válasz most is az volt, mint a múlt évben, t. i. hogy előjegyzett kérelmünk sorrend szerint fog teljesítést nyerni. A választmány megbízásához képest az iránt is intézkedtem, hogy társulatunk pénztár­kezelése, — a vagyonmérleg alapos megállapit- hatása czóljából — 1891-töl kezdődőleg átvizs- gáltassék. É nagy munkát Teitelbaum Herman tagtársunk volt szives teljesíteni, jelentése a tárgysorozat során a tek. közgyűlés elé kerül. Az ungmegyei kulturegylet azon eszmét veti fel, hogy az északkeleti vármegyék közmiv. egyesületei egy egységes vezetés alatt álló egye­sületté tömörüljenek. E tárgyban felhívó körlevelét társulatunk­hoz is elküldötte. A körlevelet igazgató tár­saimmal tárgyaltuk, a titkár ur által ez érte­kezlet véleménye alapján készített javaslatot a választmány elé terjesztettem, mely ahoz hozzá­járult és kimondotta, hogy Társulatunk, különö sen azért, mert a vármegye támogatásában azon feltétel alatt részesül, hogy vármegyénk közmű­velődési czéljaira fordítja a megszavazott segélyt, Társulatunk az egyesülésbe bele nem mehet. Meg vagyok győződve, hogy e határozatot jóváhagyólag méltóztatnak tudomásul venni. Uj alapszabályainkat a n. m. belügyminisz­ter ur 98244—801. Y. a. h. v. 1901. okt. 1-én kelt leiratával jóváhagyta. Elnyomatása iránt intézkedtem. Ez uj alapszabályok 7 pontja alapján vár megyei alispán ur felkérendő lett, hogy a jövő tavaszi közgyűlésen, midőn az 1 százalék pót­adó megszavazása lesz napi renden, egyúttal az iránt is intézkedni szíveskedjék, hogy a köz­gyűlés által, Társulatunkban a törvényhatósá­got képviselő 100 tag is megválasztassók. Végre megemlítem, hogy 1901. évi számadásunk 23771 kor. 38 fill, kiadás 6045 kor. 35 fill pénztári maradványnyal zárult. Áttérve már most 1902. évi munkatervünk ismertetésére, az előterjesztendő költségvetés alapján jelenthetem, hogy ez évben is az előző évek nyomdokain haladunk. Hogy a népkönyv­tárak terén több eredménynyel működhessünk, a jelen év folyamán megkísérlem, hogy a mú­zeumok és könyvtárak országos bizottságától eszközöljünk ki e czimen némi vagy könyv, vagy pénzbeli segélyt. A napilapokból bizonyára méltóztatnak ismerni honszeretettől lángoló vallás és közokt. ügyi miniszterünknek, Nagyméltóságu Dr. Wlas- sics Gyula ő Excelencziájának az ifjúsági egye­sületek szervezése tárgyában közelebb kiadott J nagyhorderejű körrendeletét. A miniszter ur ö nagyméltósága ez intéz- ménynyel Társulatunk czéljával egy nyomon halad. Azért, hogy ez ifjúsági egyesületek vár megyénk területén minél nagyobb számban lé­tesüljenek, intézkedtem, hogy azok segélyezé­sére megfelelő összeg költségvetésünkbe beál- littassék. Azt hiszem, hogy azon körülményt, hogy Társulatunk működési tervébe ez uj in­tézményt felvettem, a tekintetes közgyűlés csakis jóváhagyólag veszi tudomásul. Ke * * Nagy és magasztos czél lebeg Társulatunk előtt. S ha lapozgatunk a 20 év történetében, mely Társulatunk megalakulása — 1882. junius 11. vagy a végleges megalakulás, 1882. decz. 28. óta eltelt, talán némi önbizalommal elmond hatjuk, hogy vármegyénk kulturális haladása érdekében, a mi korlátolt anyagi erőnktől telt, megtettük. Legyen a hazának minden lakosa a magyar államiság hive s tudjon magyarul!! Ez képezi társulatunk jelszavát. E czél megvalósítása, vagy legalább is e vármegye határain beiül szolgálása érdekében Társulatunk e 20 év leforgása alatt önzetlenül fáradozott. S ha nagyobb sikert nem ért volna el, ha működését oly széles körre és minden irányban úgy ki nem terjeszthette, a mint azt a magasztos czél megkívánta volna, bizony ez nem a vezető férfiak akarat vagy lelkesültség hiányáu, hanem az anyagi források elégtelen­ségén múlt csakis. Társulatunk működéséhez az anyagi esz­közt csaknem kizárólag Szatmárvármegye lel­kes közönsége szolgáltatja. Ha az 1 százalék pótadó nem állana rendelkezésünkre, működé­sünk bizony nagyon szűk határok közé szorit- tatnék. A törvényhatóság ez áldozatkészsége megérdemli, hogy érte ez alkalommal is elis­merő köszönetét mondjunk. Ha méltóztatnak vissza gondolni azokra, melyeket múlt évi működésűnk történetének vázolása közben elmondottam, s ha méltóztatnak a számadásból meggyőződni, hogy adományok­ból és tagsági dijakból alig pár száz korona folyik be évenként pénztárunkba: őszintén ki kell mondanunk, hogy Társulatunk sem a ma­gas kormány, sem a társadalom részéről azon anyagi támogatásban, melyet méltán megérde­melne, nem részesül. Pedig én azt hiszem, hogy ha Társulatunk irányadó befolyásom férfiai, a kik között a két törvényhatóság, a vármegye és város vezórem- bereit is tisztelhetjük, a maguk szavát, befogá­sát kellő időben és módon latba vetnék, s hogy ezt megtegyék, erre mi őket bizalommal fel- kérnők, azt hiszem az eredmény nem ma­radna el. # * * A mire még szives türelmét kérem a Te kintetes közgyűlésnek, legyen az az emlékezet­nek, elismerésnek szentelve. Súlyos veszteség érte Társulatunkat azon idő alatt, mely múlt évi közgyűlésünk óta eltelt. Az őszszel Dr. Farkas Antalt, a tél folya­mán Domahidy Ferenczet, legközelebb pedig Hermán Mihályt ragadta el társulatunk éléről a könyörtelen halál. Mindhárman legbuzgóbb tagjai és tisztvi­selői voltak Társulatunknak kezdettől fogva. Ezenkívül Domahidy Ferencz tiszteletbeli el­nöke, Dr. Farkas Antal és Hérmán Mihály al- elnökei voltak Társulatunknak. Bölcs tanácsosa!, soha nem lankadó buz­galommal, a gyűléseken pontos részvétükkel szolgálták Társulatunk ügyeit és érdekeit. Három ilyen férfiúnak egy rövid év alatt elvesztése még egy szélesebb alapokon nyugvó, nagyobb körű intézmény életében is nyomot hagy maga után. Annál nagyobb a mi veszteségünk, mely­ben egyedül azon remény nyújt vigasztalást, hogy a Gondviselés veszteségünket kipótolja s adni fog nekünk férfiakat, kik az ő kezükből kihullott zászlót felveszik s példájukon lelke sülve, Társulatunk ügyeit hasonló buzgalom és lelkesültséggel szolgálni életük egyik legszebb feladatának tekintendik. Minket pedig, a kik velük együtt még a régi gárdából szolgáltuk a Társulat érdekeit az ő elvesztésük fokozottabb tevékenységre ösz­tönöz, hogy megfogyva bár, de törve nem, vég- leheletünkig kitartsunk a szent ügy mellett, melynek zászlóját 20 évvel ezolőtt a férfi kor lelkesedésével vettük kezünkbe. Hogy veszteségünk kiilsóképen méltó ki­fejezésre jusson, szomorú kötelességemből fo- lyólag mindhárom jelesünk elhunyta alkalmá­val intézkedtem. Most míg azt indítványozom, hogy a veszteség felett érzett fajdalmunkat s az el­hunyt nagy férfiaknak Társulatunk életében szerzett hervadhatlan érdemeit az igen tisztelt közgyűlés jegyzőkönyvében megörökíteni mól- tóztassók Fájdalom és öröm váltakoznak és felváltva találkoznak az élet folyamán. Az igazgatói székben buzgó elődömé », most egyik alelnökünket, Szuhányi Ödönt, Őfelsége apostoli királyunk, a közügyek terén kifejtett sokoldalú önzetlen tevékenységünk elismeréséül a vaskoroua renddel volt kegyes kitüntetni. A legfelsőbb helyről jött ezen 'szép kitün­tetést, melyből társulatunkra is esik egy fény­sugár, igaz örömmel hozom a tekintetes közgy il­lés tudomására, s tisztelettel kérem, hogy alel- elnökünket ez alkalomból a jelen gyűlésből üd­vözölni, s kitüntetése felett érzett jóleső örö­münknek jegyzőkönyvünkben kifejezést adni méltóztassanak. De nem fárasztom tovább a Tekintetes Közgyűlés szives türelmét. Zárom és szives tu­domásul venni kérem jelentésemet azon óha­jom kifejezésével, adjon az Ég mindnyájunknak hazafiui erőt, buzgóságot, lelkesedést Társula­tunk magasztos czéljának szolgálására. Adjon nekünk lépésről-lépésre diadalt, hogy midőn utódaiuk megvalósulva látják az igét, s e vár- megyének minden fia a magyar államiságnak őszinte hive lesz, s tudni fog magyarul, reánk, kik e munkának egy egész élet tevékenységét szenteltük, áldva emlékezhessenek. Kiváló tisztelettel maradtam Szatmár, 1902. ápril 9. Nagy Béla, igazgató. A polgármester választáshoz. (1.) Az elmúlt közgyűlés tehát a pályázatot a megürült polgármesteri állásra a Tanács által meg- hirdettette, igy tehát május 12-én lesz polgármeste­rünk. A Hérmán Mihály temetését követő első na­pok bizar kombinációja, lázas izgalmai, melyek hevében egy tuczat nevet emlegettek polgármester jelöltekül, — a mint a jelek mutatják, lassan-las- san ömnaguktól megszűntek, lecsillapultak, úgy, hogy az egyedül possibilis végleges jelölés a maga megnyugtató, a város közérdekeit megóvó eredmé­nyével végre teljes határozottsággal megtörtén­hetik. Ma ugyanis a dolgok úgy állanak, hogy Pap Géza h. polgármesternek nincs ellenjelöltje. Egye­dül áll a választó közönség előtt a maga kiváló egyéniségével, kitűnő képességeivel, törhetlen hüségü becsületességével és a város közügyei­nek vezetésére hatalmasan rátermett qualitásával. Hangsúlyozzuk, hogy Pap Gézában nem kö­zönséges méretű emberrel van dolgunk, nem hét­köznapi munkása ő a közéletnek, a ki a reábi- zott munkát pontosan elvégezi, kötelességeit lel­kiismeretesen teljesiti: mert tagadhatatlanul ritka tulajdonságokkal bir, melyek szembeötlők annyira, hogy ellenségei is, a kik hizonnyára feltétlenül félreismerik, vele közelebbről talán sohasem is érintkeztek, ítéletükhöz ez indokot mások kifaka- dásaiból merítik, — kénytelenek meghajolni előtte, mint olyan ember előtt, a kinek kezében — erős kézben van a vezetés gyeplője, a ki vasakarattal vívja ki azt, a mihez hozzá fog mindig a közjó érdekében, a kit a közérdek által kijelölt útról személyes harag és gyülölség fenyegetése soha­sem térit le, a kinek tudása köztünk a városi ügyek tömkelegében első helyen álló, a kinek végre eszméi vannak és kezdeményező erővel, in- ventióval bir. Mindezekből pedig a logikai következtetés ' az, hogy megválasztatása oly előnyöket ígér vá­jVUgfrHcztck az uj, feltűnést keltő szép és elegáns angol gyapjúszövetek, legválogatottabb kivitelben WEISZ GYULA gyapjúszövet divat-üzletében SZATMÁR, DEÁK-TÉR 21. Freund-ház.

Next

/
Oldalképek
Tartalom