Szamos, 1902. március (34. évfolyam, 18-26. szám)

1902-03-30 / 26. szám

A tollharcz vége. Nem páratlanul álló eset, hogy valakibe belekötnek. Én nem nőttem fel valami angyali gárdában, de talán rám nem mondhatná senki, hogy kötekedő vagyok. Azzal a gyenge tollal s avval a kis elő- készültsóggel, a mivel rendelkezem, igyekeztem hasznára lenni a köznek, anélkül, hogy annyi babérlevelet sikerült volna összeszereznem, a mennyi egy főzelék elkészítéséhez szükséges. Ez év folyamán városunk két lapjában két közlemény jelent meg D. és Spectator alá­írásokkal. Olvasván ezen közleményeket — ám­bár általánosságban valának tartva — úgy vél­tem, hogy a köznek, a publikumnak teszek szolgálatot, ha a helyi érdeknek megfelelőleg észrevételemet megteszem azon czikkekre. Nem neveztem meg egyéneket s nem em­lítettem fel nóvleg egy intézetet sem ! S ime az történik, hogy előáll egy kartárs, aki nem az állításaimat czáfolja meg, de engem igyekszik hülyének feltüntetni. Én szórul-szóra fentartottam az általam mondottakat és válaszomban vállalkoztam a bi­zonyításra — természetesen annyira galam- epéjü nem lehettem, hogy szó nélkül tűrjem el egy előttem máig sem ismerős urnák velem szemben gyakorolt gúnyos és sértő kifejezéseit. S mi történik ? Ez a ur most nem azt mondja: „No hát, elő a bizonyitékokkal, mert különben rosszakaratú szamárnak tartalak !u hanem megelégszik azzal, hogy egyet s mást elismer, megenged s a helyett, hogy bizonyi- taná, miszerint a pénzintézetek szaporodása ol­csóbbá tette a kamatlábat: tehát az uj intézet olcsóság tekintetében versenyre kelt a régivel: kisüti, a mit minden idevaló ember tud, hogy a régi pénzintézet az, mely állandóan szorítja le a kamatlábat ! Kisüti, hogy' nálunk a beke­belezett váltó 7% s rám fogja, hogy ón mond­tam. Tessék megmutatni, hogy hol mondtam? Jelzálog kölcsöneink 7%-esek és azon alóliak : váltóink 1000 koronán felül akár bekebelezett, akár nem 6%; 200 koronától 1000-ig 7%, 200 koronán alul 8%- — Ezt tessék tudomásul venni! (Zárjelben megjegyzem, hogy Plinius Krisz­tus születése után az első században ólt s ter­mészet és közgazdasági tudományokkal foglal­kozott.) Nem csupán mi vagyunk hivatva arra, hogy egymás czikkeit megbíráljuk. Akkor nem czikkeznénk, hanem talán élőszóval vagy levél­ben kisértenők meg egymást capacitálni. Nem keresem, hogy kik adtak igazat e tollharczban annak, aki hívatlanul állott D. és Spectator, meg közém s a helyett hogy jó aka­rattal szólott volna a tárgyhoz, kikezdte az én személyemet; s több epével, mint igazság­gal neki rontott intézetünknek. Ezt azonban nem lehet tárgyilagosságnak venni! Én beszéltem a kamatlábakról és humauis- musról. S elmondtam, hogy mit tett a mi inté­zetünk e téren. No bát most ez egyik intézet tisztviselője elmondta azt is, hogy náluk még 10%-es humanismus is előfordult s meg is okolta avval, a mit én rég elmondtam, hogy t. i. a felsőbb bizalom annak adja a pénzét ol csobban, a kiben jobban bízik. A publikum egy része meg a bizalom kérdésén túl — oda viszi betétjét, a hol nagyobb a kamatláb ! Az ily tő­kéket természetesen nem is lehet olcsón kiadni! Nem a czikkiró úrtól kérdem, de az ol­vasótól : Volt-e valami ok a közbeszóllásra ? Ha ón nekem kevéssé sikerült Neki imponálni — végtelenül sajnálom, pedig minden erőmmel arra törekedtem, hogy Neki imponáljak s hogy mint szerény ibolya megmutassam, mily keve­set tudok ón s mennyire sokat Ö ! ? Egy néhány jóravaló izraelita ismerősöm felvilágosított arról, hogy minap volt a far­sang s ne vegyem zokon a czikkiró farsangi tréfáját, a melynek nem volt ugyan ibolya il­lata, s hogy merre sült, azt nem tudom! ? Anyr- nyit azonban tudok, hogy nem csak a disznó­láb, de néha a paszuly is elsül. Nem tudom, há­nyán viselik czikkiró nevét városunkban; de méltányolni tudom örömüket azoknak, hogy ez alkalommal megkülönböztetésül hivatali ál­lását is kitüntette! Ily formán mindenki tisztá­ban lehet azzal, hogy kinek érdemeit koszo- ruzza ! Azt is mondta, egy társintézeti főkönyvelő barátom : hogy ha nem válaszolok, ez is válasz ! De meg akartam mutatni ellenfelemnek, hogy szárazon tartom a puskaport! Ha kedve volna tovább is személyeskedni czikkiró urnák : erre nem érzek hajlabdóságot, mert az már nem is nyelvelés, de nj'elvöltöge- tós volna ; erre a térre már nerh követhetem a czikkirót! Mondhat, a mit tetszik ; vonhat olyan kö­vetkeztetést a minő tetszik : a további sze­mélyes polémiától tartózkodni fogok ! A dolog tárgyi oldalát tekintve, ismétel­ten elismerem D. szavainak igazságát abban, hogy úgy nálunk, mint egyebütt a pénzintéze­tek szertelen szaporodása nem hogy javára válnék a köznek, de okozója a hitelviszonyok romlásának s míg könnyelműségre szoktatja a publikumot, előidézője a pénzintézeti vesztesé­gek nagy részének. Miért? Tíz óv leforgása bőséges tapasztalattal szolgál. Csak kettőt említek a sok közül: Vigdo- rovicsot és Spitzéket. X urnák van 20000 korona vagyona és van 10000 korona hitele. Azonban X ur üzleti ember s a 10000 kor. hitel kevés neki. Van 5—6 pénzintézet. Egyiknél felvesz 5000 koro­nát, a másiknál ugyanannyit, a harmadiknál 8000-et, a negyediknél 6000-et s igy tovább. Néha — hogyha az illető vidéki földbirtokos | vagy bérlő belekóstol a vidéki drágább hitelű pénzbe is! Aztán egy rósz esztendő, vagy egy csalárd adós, vagy egy rosszul sikerült tőzsde- ügylet — eloszlat minden légvárat s akkor ki­alkuszunk 20 — 30—50°,re ! Ebben van hátránya a szabad versenynek, ha a hitelezők között nincs meg a vódszövet- ség. Aki létre akarta hozni ezt a fegyverbarát­ságot : az a mi intézetünk volt. S a ki — a szabadversenyre való hivatko zással — meghiúsította : az nem mi voltunk ! Elnézését kérem az olvasónak a személyes és épen azért nem Ízléses szóharczért, melyet a magam részéről ezennel befejezettnek jelen­tek ki !*) Thurner Albert. HÍRROVAT. * Lapunk t. dolgozótársainak, ol­vasóinak húsvéti boldog ünnepeket kívánunk! * Az apostoli lábmosást a r. kath. székes­egyházban nagycsütörtökön végezte M e s z 1 é- n y i Gyula püspök. Az e czélra megjelent öre­geknek lábait megmosta és megcsókolta. Az apostolok névsora és életkora a következő: Léderer János 64 éves, Horváth István 64, Rácz Pál 66, Szegedi Pál 67, Takács János 74, Min- dák József 74, Kovács István 76, Horhorovszky Péter 78, Pénzes János 78, Kiss János 78, Ge- bődi Sándor 79 és Huszti Sámuel 84. Az apos­tolok életkora együtt 95U óv. Délben a püspöki palota külön termében ebéd volt, melyen az öregeket a főpásztor személyesen szolgálta ki a következő ételekkel és italokkal : Gombaleves. Tojáslepény. Káposzta bundás kenyérrel. Rán­tott hal eczetes ugorkával. Palacsinta. Gyümölcs. Zsérczi bor. (Húsvéti kalácsot és diós kiflit is kaptak az apostolok a pénz és ruhasegély mel­lett, valamint a használt összes evőeszközöket.) * Nagypéntek. Consumnatum est. A Meg­váltó kiszenvedett. Ennek gyászos emlékét ün­nepelte e napon a kereszténység. Ajtatoskodó hívek tolongtak egész nap a templomok előtt, hogy a komor gyász pompába borult szentsir előtt emlékezzenek Krisztus szenvedéseiről, a fenséges tragédiáról, az örök életről s a föld múlandóságáról. A ref. templomokban a hívők­nek szintén nagy serege ájtatoskodott. * A szatmári ev. ref. templomban a mai húsvéti istenitisztelet alatt Veress Lajos karnagy vezetésével 50 tagból álló vegyes kar énekel. * A németi ev. ref. templomban ma délelőtt Pót or Dániel lelkész, délután Inczédi *) Amenyiben a vitatkozás anyaga ki van meritve s a fölmerült személyi vonatkozású riposztirozás mindkét ol­dalról megtörtént, a vita esetleges folytatásának csakis az esetben adnánk már helyet, ha annak fonala újabb tárgyi adatok al pián vétetuék föl. Szerk. kiáltozása, elvegyitve olykor egy tompa, vad far- kasorditással. Valami magános duvad keresheti j arra elhagyott nőstényét. A síkon, a letarolt mezőkön tábortüzek ég- j nek. 1709-ben vagyunk, labancz katonák ütöttek j tábort itten. Lehettek valami hótszázan. Gróf Danvers j Henrik volt a vezérük. Fiatal volt még a gróf, talán huszonhét éves. Bekalandozta már egész Európát. Grófi czimerén és aranyos nemesi leve­lén kívül más vagyona nem igen volt. Minoresco- nak született, az volt szerencsétlensége. Aztán mit csinál egy szegény minoresco ? Fölcsap katonának, I verekszik erre is, arra is. Ha tarsolyában kevés a garas, pótolja jókedvével, eszik, iszik, mulat, mig vagy agyon nem verik valahol, vagy meghal a majoresco, aztán megváltozik a szerep, hazamegy jóllakni, beül a domíniumba, megházasodik és csendes, jámbor életet folytat. Amolyan aranyos bohém élet volt az, a melynek játszóterei az európai csatamezök voltak és a puskalövés, meg az ágyuszó adta meg hozzá a muzsikát. A nemes urfiak nem igen vették ko­molyan a háborút. Mulatság volt csupán, amolyan j idegizgató tornajáték, a hol az ember kitörheti a nyakát, megadhatja az árát, hogy arról koldul, hanem azért mégis csak friss és kedves ez a; játék. I A mulatság szintere most Magyarország volt. Itten járta csak a szilaj boszorkánytáncz. Hej, sok nemes asszony siratta meg a fiát, hogy elengedte ebbe a veszélyes mulatságba! Kemény dolog a kurucz farkasokkal verekedni. Nem érdemes auszt­riai zsoldért, egy pár kopott aranyért otthagyni a fogát az embereknek. Kár azért a sok szép fiúért. Danvers kemény utasítást kapott, hogy törik- szakad, három nap alatt csatlakozzék Heister ge- neralissimusnak nyugat felé húzódó seregéhez. A generalissimust ugyancsak szorongatták az ármá- nyos Vak Bottyán vitézei. Három nap! Nem nagy idő. Hát még, ha folyton szakad az eső, mint valami özönvizí isten- kisértés. Az országúton csülökig dagasztottak a lovak a degetben. Néha teljesen megfeneklettek a sárban. A vitézek hiába fenyegették megöklükkkel az eget, az istenkisértö időnek csak nem akart vége lenni. Heister generális tegyen, a mit akar, verekedjék egyedül Vak Bottyánnal., Nehéz dolog, de segíteni nem lehet. Négy napig tartott, a mig a Tiszához értek. Danvers pihenőt vezényelt. Katonái meleged­tek a tűznél. Fáradtak voltak és majd kidőltek az álmosságtól. A bográcsokban vacsorát főztek. Az őrök kétóránként felváltották egymást. A tisztek kedélyes mulatságra ültek össze. Lobogott a sá­tor alatt a tűz, vándorczigányok játszottak a Alin­kon és dudán. Húzták a szomorú oláh népdalokat, a miket valahol a fogarasi hazájukból hoztak magukkal. Bor is akadt bőven. Mámoros volt a hangulat. Adomákat mesélgettek, elbeszélték cso­dálatosnál csodálatosabb kalandjaikat. Asszony- rablásokat és egyéb hőstetteket. Némelyik elmélá­zott. Párisra meg Bécsre gondoltak, a fényes szín­házi estékre, a szellemes asszonyokra, mulatsá­gokra, arra a káprázatos és csodás világra, a melyet ott hagytak, hogy eljöjjenek ide, a Tisza partjára, megfázni az esőben és verekedni elát­kozott kurucz farkasokkal. Danvers jókedvű volt. Római metszésű, sza­bályos arczán a könnyelmű és bátor katonák gond­talansága sugárzott le. A czigányok játszották: Kerekes Anicza Mért vagy oly szomorú? Fekete hajadon Hófehér koszorú! A mámoros hangulat a tetőfokra hágott. Fel­döntve hevertek a serlegek az asztalon. Hej, mért nincsenek most itt a hires kuruczok. Be jó volna verekedni! Harczba kelni, csatába szállni, vere­kedni kivilágos kivirradtig, mig az egyik fél a po­rondon nem marad. Az örtálló katonák e gy parasztot vezettek be. Levelet hozott gróf Danversnek. ____ Vaj da jihály divatáruházába — Deák-tér 10. sz. — megérkeztek a = tavaszi és nyári idényre ----­a legújabb divatu kalapok, ingek, gallérok, nap és esőernyők, melyeK nagy Választóban olcsó áron Kaphatóit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom