Szamos, 1902. március (34. évfolyam, 18-26. szám)
1902-03-23 / 24. szám
Szili a Thurner ur könyvszekrénye. Földes (idegesen, mint mindig). Na! Mi az? Mi zörög ott? Ki zavarja itt hosszú nyugalmunkat? Maga az Plinius ur ? Mit motoszkál ott? Id. Plinius. Kérem már tizedszer o'vasom át magam. Tudtommal alig Írtam valami nem zetgazdasági dolgot. Hát miért kell nekem most Klein úrral egy lapra kerülnöm? Földes. Ne beszéljen, amihez nem ért! Hát én mit szóljak, aki tudom, hogy csak a bevezetésemet olvasta eb gazdánk, mégis előhozott engem a többivel együtt ! Kautz Különben nagy selyma az öreg. Mert nem azt irta rólunk, hogy olvasott bennünket, hanem csak: hogy szétnézett közöttünk, a m’ utóvégre nem lehetetlen. Roschcr. Nézzék már ! Matlekovics hogy zokog magában! Nem szégyelli magát! Vénsé- gére milyen hm lett, már a Thurner dicsérete is kellene! Schmidt. Csend ! Lépteket hallok. A szobaleány jön és leszedi a könyveket. Szobaleány. A nagyságos ur meghagyta, hogy a felsöpoíczról szedjem le a könyveket és jól leporolva állítsam az ablakba. Hadd lássa mindenki, hogy megvannak. Azt is mondta a nagyságos ur, hogy neki máshol a járásáról meg a nézéséről leolvacták, hogy kiket olvasott- Itt meg ha mondja, sem hiszik el. Csináltatott is tegnap olyan névjegyet, amelyen rajta van: Thurner Albert a takarékpénztár egyesület könyvelője, Smidt, Koscher, Kautz, Földes olvasója és Plinius ismerője. Földes (félre : Na most egy kicsit mali- cziózus leszek.) Mondja meg a gazdájának, addig hiszik el neki hogy minket olvasott, a mig nemzetgazdasági czikket nem ir! Hehehe, ez jó volt! Szobaleány. Maga nagyon gyanús nekem, hogy annak a terménybankistának pártját fogja ! Minden szomszédunk mondta, hogy azt ugyan | jól ledorongolta a nagyságos ur. Mit szólnak) ahhoz a beszéd- és értelemgyakorlat-viczczhez ? Id. Plinius. (dühösen.) Hát a maga gazdája hol tamult beszéd- és értelem-gyakorlatot? Szobaleány. Az? Az tán . . . mindjárt . . . hogy is mondjam csak ... ki a legnagyobb . . . ? Aha! Herbert Speuczeren kezdte. Nem tanult az tán soha beszéd- és órtelemgyakorlatot! tői a legutóbbi napokig! Dalokat, ódákat, balladákat : A Petőfi keresők, Petőfi ébresztő, Holt költő szerelme, Oh Petőfi, ha még élnél, Phantasmagoria, Minek jön az vissza, a kit eltemettek?, Az utolsó eszménykép, Petőfi Sándorhoz (Pier Emilio Bosi versének fordítása), Apotheozis. Petőfi örök dicsőségéről, fantáziát izgató haláláról, a jókor feledő hitvesről, az utána busuló, szép költői virágszálról (Pila Anikó), zengenek szeretettel, lelkesedéssel, rajongással. Majd szomorúsággal, váddal és keserűséggel. „Politikai divatok“ czimü regényében (1864.) elejétől végig szerepel Petőfi, Jókai is, Laborfalvy Róza is. Hármójuk története ez a regény. Költött neveket viselnek ; Petőfié Pusztafi, Jókaié Lávay Béla, Laborfalvy Rózáé Hargitay Judit. Gyönyörű példája e könyv Jókai korlátlanul alakitó s mégis jellemző, mert épen a legfontosabb, legigazibb mozzanat kivilágoltatása érdekében merész teremtő fantáziájának. Csak a Petőfi szereplését nézzük most benne. Hogy Petőfinek el kellett esnie 1849-ben, hogy neki Vlágos után nem volt keresni valója ebben a világban, ezt a mindnyájuk érzését, meggyőződését mily megrázó erővel, a Petőfit akkor életben kívánók milyen elné- mitásával fejezi ki ebben a regényében Jókai, mikor fantáziája felmutatja előttünk az ötvenes évek Petőfijét, Azt a Petőfit, a ki túlélte Segesvárt, de csak a testét hozta el onnan s egy oszló, rom lelket benne. A kire beteljesedett, a mit régebben tréfálkozva irt magáról: Én nem nézhetek vidáman végig elhagyott hazámon, csak mikor részeg vagyok. Aki cselekszi most azt, a miről azelőtt dalolt. Nem tudunk képzelni meggyőzőbb beszédet, hogy nyugodjunk meg a csaták viharai közt való eltűntében ennél a rajznál. Vagy lett volna belőle az irodalomtörténet professora a pesti egyetemen ? ! íme a belső igaz mag a fantáziának látszólag szertelen, absurd játékában. (Folyt, köv.) Földes. Meg is látszik rajta ! Szobaleány, miután rendbe hozta a dolgát, dühös pillantásokkal távozik. Szükséges volt hát Thurner ur részéről előhoz;, kodni azzal a csomó nemzetgazdasági könyvvel, mert azt hitte, hogy ezzel, valamint frázisos kicsinylésével imponálni fog. No hát nekem ugyan vajmi keveset imponált! Czikke vége felé kifejezést ad annak, hogy nem igyekezett, személyeskedni és mégis érdem előtte az, hogy már akkor foglalkozott nemzetgazdasággal, a mikor én szerinte csak a beszéd- és értelemgyakorlalnál tarthattam. No hiszen, ha csupa ilyen természetű érdemei van nak czikkirónak, akkor igazán nagyra lehet velük! Czikkének nemzetgazdasági része nem dönti meg állításaimat, amiket teljes egészükben most is fenntartok. Ismerem a helybeli pénzintézetek keletkezésének történetét és azért mégis állítom, hogy a szabad Versenynek megvan a jó hatása a pénzintézeteknél is. Elhiszem, hogy czikkiró ur felmutathat a közelmúltból leszámítolási jegyzéket, a hol 8, 9, sőt messzebb megyek esetleg 10%-ot számított valamelyik pénzintézet. De mindig figyelembe kell venni a viszonyokat és a körülményeket ! A pénznek az áfa nem mindig egyenlő, azonkívül nagyon sok függ a váltókon előforduló személyek bonitásáiól, a lejárati idő hosz- szuságától, a váltóösszeg nagyságától is. A gazdasági javak ára mindenkor a legnagyobb költség szerint íalakul. Az a döntő tehát a vidéki pénzintézetek váltókamatlábánál: mennyibe van magának az intézetnek a legdrágább pénze. A takarékpénztáregyesület kivételével jelenleg a helybeli pénzintézetek legdrágább pénze a 41/2%-es betét, ami az állam részére fizetendő tőke kamatadóval 4.95% et tesz ki. Tessék ehhez még hozzáadni az intézet rezsijét 1'60% tői 2%-íg sőt azon felül, akkor nem lesz csodálkozni való azon, hogy valamely intézet tavaly, amikor betétállományának nagyon tekintélyes része |5%-es volt, átlagosan 7%-töl 8-%ig merészelt 'leszámítolni. A pénzintézetek Üzletszerűen foglalkoznak a hitelközvetitéssel, teh^t nem kimondott jóté- konyczélu egyesületek, l^a azonban valamely pénzintézet jónak látja leszállítani a váltókamatlábat, teheti. A takarékpénztáregyesület a múlt évben 6%-re szállította le a 4 hónapos váltók kamatlábát. A múltkori czikkemben elismertem, hogy ez a hitjelkereső közönség szempontjából méltánylandó érdem, de ne felejtsük el, hogy éppen a konkurencziánál fogva a többi helybeli pénzintézet is igyekszik elsőrendű váltók után megközelítőleg 6%et számítani, amit talán nem tenne, ha a takarékpénztáregyesület is megmaradt volna a régebbi váltókamatlábnál. D ezért ne higyjük valahogy, hogy a ta karékpénztáregyesülelné) fenékig tejfel már minden! Maga a czikkiijó akaratlanul bevallotta egyik czikkóben, hogy a bekebelezett váltók után 7% et számítanak, de hogy még ennél drágábban is számítanak, — habár talán nem éppen bekebelezett váltókat — arra nézve nekem is van elfogadható adatom. Nem állítottam, hogy a takarékpénztár egyesület önkényesen állapította volna meg valamikor a váltókamatláliat, csak példának hoztam fel, hogy azon esetben, ha jelenleg egye-' dűl állana a piaczon és környékén, megtehetné j Megengedtem, hegyi czikkiró nyelvén szólva akadhattak egyes „bajekek“, de utoljára 5 helybeli pénzintézetnek csak nem lehet annyi baleket összefogdosnia, hőgy mindegyik 1 —2 koronáig menő váltótárcz^t mutathasson ki, sőt legyen egy amelyiknek váltótárczája a takarók- pénztáregyesületót meghaladja! Hogy eltekintve a takarékpénztáregyesü- lettől a helybeli pénzintézetek váltótárczája — egynél alig számításba jöhető csökkenésen kívül — mindenütt emelkedett a múlt évben arra mutat, hogy ezek is igyekeztek mérsékelni a kamatlábat. Amire czikkiró a betétnek biztos elhelyezésével és ha szüksége^, az ahhoz való könnyű hozzájutással czéloz, afra nézve a következő a megjegyzésem. A helybeli pénzintézetek 10 millió koronát jóval meghaladó betétállományából a taka- rékpénztáregyesületnél csak 2 millió 585 ezer korona van elhelyezve. Ez talán eléggé igazolja a többi pénzintézetekbe is elhelyezett bizalmat ! Ezek után pedig erős a meggyőződésem, hogy a . si tacuisses“ latin közmondás fegyvere visszafele sült el. Klein Jenő, termény- és hitelbanki tisztviselő. HÍRROVAT. * Apostoli áldás. XIII. Leó pápa, 25 éves jubileuma alkalmából a bécsi apostoli nuaczius utján a szatmár-egymegyei főpásztorra, káptalanra, papságra és a hívekre szeretetteljes apostoli áldását adta. * Nagyheti ájtatosságok rendje a róm. kath. székesegyházban. Nagyszerdán d. u. 4 órakor Jeremiás próféta siralmai. — Nagycsütörtökön reggel 8 órakor ünnepi mise. A harangok elnémulnak. Az oltárok ékeinek elbontása. Olajszentelés. Apostoli lábmosás. Délután 4 órakor Jeremiás próféta siralmai. — Nagypénteken d. e. 9 órakor ünnepi csonka mise. Jézus sir- batétele. Szt. beszéd. Szép idő esetén d. u. 3-kor Jeremiás prof. siralmai s ezeket követőleg körmenetben a szent sírok látogatása.—Nagyszombaton reggel 7 órakor plébániai mise. Tűz és kutszentelés. Reggel 9 órakor ünnepi mise. A harangok megszólalnak. Délután 3 órakor feltámadási ünnep az irgalmas rendnél; 4 kor a zárdában és 6-kor a székesegyházban. — Husvét vasárnapján reggel 7 órakor plébániai mise, melynek végeztével Tóth József h. lelkész az ele-'" deleket megáldja. Szent beszéd. Reggel 9 órakor ünnepi szent mise és beszéd, mondja Mesz- lényi Gyula püspök. D. e. 11 órakor plébánia mise. D. u. 3 órakor vecsernye. — Husvét hétfőjén reggel 7 órakor plébánia mise és beszéd. Reggel 9 órakor püspöki és káptalani ünnepi szent mise és beszéd. Délelőtt 11 órakor plébániai mise. Délután 3 órakor vecsernye. * Istenitiszteletek sorrendje a szatmári ev. ref. templomban. Nagypéntek d. e. 10 órakor Rácz István, déli 12 órakor Biki Károly, d. u. 3 órakor Hajdú Miklós; Husvét első napján d. e. Rácz István, d. u. Hajdú Miklós ; Husvét második napján d. e. Biki Károly, d. u. Hajdú Miklós szolgál. * A képvisclőllázban a földművelésügyi költségyetés tárgyalása alkalmából Hievonymi Károlyt országgyűlési képviselőnk általános helyeslés közt, nagy tudással a csatornakérdésről mondta el alapos nézteit. Felszólalásában foglalkozik taz eddig a vizszabályozásokról elhangzott beszédekkel. Akik a Rába szabályozásról szóltak, egyms községek, egyes érdekeltek nevében szólaltak föl, hogy ezek kárt szenvednek, de ez nem zárja ki, hogyr más községek hasznot ne húzzanak belőle. A szabályozásokat védelmébe veszi. Papp Elekkel szemben védelmezi a Tisza- szabályozó társaságokat s nem helyeselheti, hogy állami segélyiyel végezzék az ármentesitést, mert ezzel csak az egyikről átteszik a másikra. A tehermegoszlás különbözőségének oka a Tisza- szabályozó társulatoknál az, hogy a szabályozás társadalmi utón indult meg. Ha a társulatokat egyesitik, akkor lehet ezen a bajon segíteni, de annak nem barátja, hogy az állam egyesítse a társulatokat s vegye át a szabályozásig Sokkal nagyobb hive az önkormányzatnak — úgy látszik — ezen a téren, mint Papp Elek. Az uj vízjogi törvénye megalkotása nagyon hossza, tanulmányokat igényel, s nehogy a mostani rósz törvény helyett ismét roszat kapjunk: kéri a minisztert, hogy a vízjogi törvény reformját vegye foganatba. Helyes, hogy a miniszter folyóin- kat hajózhatóvá akarja tenni s nagyon örül, hogy a Kőrös hajózhatóvá tételére már 500 ezer koronát felvett a mostani költségvetés keretébe. A szállítás olcsósága érdekében szükséges ez éppen nálunk, mivel mezőgazdasági állam vagyunk. A Tisza-Duna közötti összeköttetés létesítését is sürgeti. A tételt* elfogadja. (Általános, élénk helyeslés*) * Személyi hir. Vendégjátékaira Wein Margit úrnőt városunkba férje Ábrányi Emil elkísérte^ * Állami iskolák építése költségét a vallás és közoktatási miniszter a következőleg állapította meg: a 4 állami elemi iskola építési divatáruházába — Deák-tér 10. sz. — megérkeztek a — = tavaszi és nyári idényre ----a legújabb divatu kalapok, ingek, gallérok, nap és esőernyők, tnelyeH nagy Választóban olcsó áron HaphatóK. Vajda Mihály
