Szamos, 1902. február (34. évfolyam, 10-17. szám)

Gazdák Lapja, 1902-02-13 / 7. szám

I. fejezet: A méhesek felállításáról. II. 7) A raj befogásáról. III. V A méhek pusztítása elleni in­tézkedésekről. IV. 99 A méhek rablásáról V. 99 A ragadós költés rothadásról. VI. n A mézhamisitásról. VII. 99 A viaszhamisitásról. VIII. 1> Büntetések iránti határozatok. Ezen törvénytervezet ma, öt év elmúl­tával is csak a kezdeményező országos mé­hészeti egyesület tervezete s mikor válik a törvényhozás elébe terjeszthető törvényja­vaslattá, nem tudjuk; de mindenesetre óhaj­tandó volna, hogy a magas kormány annak szellemében végre-valahára megalkotná és mielőbb a törvényhozó-testület elébe terjesz­tené egy a modern méhészet igényeinek tel­jesen megtelelő méhészeti törvény-javaslatát, midőn — tekintetbe véve, hogy parlamen­tünk vezérférfiai közül többeket vagyunk szerencsések az okszerű méhészet buzgó bajnokai gyanánt üdvözölhetni — remélhető lenne, hogy ezek szakszerű hozzászólásai, eshetőleg kiválóbb szakférfiaink meghallga­tása után egy teljesen correct méhésztörvé­nyünk lenne megalkotható. A magyar kir. igazságügyi minisztérium kebelében szervezett s a Magyar Általá­nos Polgári Törvénykönyv tervezetének elkészitésésével megbízott állandó bizottság a „Dologi jogról szóló III rósz. elkészítésére dr. Halmoss} Endrét kérvén lel, ez legújab­ban ugyan a méhészetre vonatkozólag a következő tervezetet terjesztette a bizottság elébe: „515. §. Ha ingó dolog a birtokos tényleges hatalmából más birtokában levő telekre kerül, ennek birtokosa köteles aman­nak megengedni, hogy a dolgot felkeresse és elvigye, hacsak időközben annak birtokát ő maga vagy más valaki meg nem szerezte. A telek birtokosa a felkeresésből és el­vitelből eredő kár megtérítését követelheti. 595. §. Az elszállt méhraj gazdátlanná lesz, ha idegen telekre száll és a tulajdonos két nap alatt a befogás iránt nem intéz­kedik. A tulajdonos a méhrajt idegen telken keresheti és befoghatja akkor is, ha idegen üres méhkasba vonult. Ebben az esetben az 515. §. szabályait kell alkalmazni. 596. §. Ha több tulajdonos méhrajai egyesültek, az egyesülés után befogott raj | közös tulajdonná válik. A hányadokat az egyesülés előtt volt rajok száma szerint kell meghatározni. Azt, kinek raja az 595. §. ér­telmében gazdátlanná lett, az egyesülés utáni rajból semmi rész nem illeti. 597. §. Ha- a méhraj idegen iíoglalt méhkasba vonult, a raj annak válik tulajdo­nává, aki a kasban előbb volt méheknek tulajdonosa. Az előbbi tulajdonosnak alapta­lan gazdagodás miatt nincs követelése az uj tulajdonos ellen.*)“ Azonban e tervezet sem öleli fel a mé­hészetet oly mértékben, mint azt e fontos nemzetgazdászati ág érdeke joggal igényel­hetné ; no de hát bizzunk bölcs kormányunk jóakaratában s legyünk meggyőződve róla, hogy a mi halad, — talán nem fog örökre elmaradni! Paczek Béla. *) Az 595—597. § oknál fogva az 1894 XII ik t.-cz. 59. §-át az életbeléptetö törvényben hatályon kívül kell he­ly ezui. indokolt-e az az ellenszenv, a mi a fás szőlőoltásokkal szemben nyilvánul? Az amerikai szőlőtőke tavaszi zöld hajtásába többnyire ékezessél, de esetleg párosítással egy zöld szemet oltunk, ez kihajt, s ha öszszei az alanyt lemetszszük, kapunk egy sima zöld ol­tást. Ha az igy lemetszett oltást jól előkészített talajban iskolázzuk, ott meggyökeresedik, má­sodik őszre gyökereztetek- zöld oltásunk lesz. De első évben mindjárt gyökeres zöld oltást lehet nyerni, ha a töke egy múlt évi szálvesszőjét kora tavaszszal lefektetjük a föld alá s a vessző szemeiből feltörő zöld hajtásokat egyen­ként a fenti eljárás szerint beoltjuk s később, ha megeredt, ásóval a beoltott hajtások között feldaraboljuk a szálvesszőt, hogy az igy a föld­ben kénytelen legyen még abban az évben ki­gyökeresedni. így készül az u. n. kulcsos vagy kalapács oltás. Az első eljárás általánosan el van ter­jedve, az utóbbitól azonban nem egészen indo­kolatlanul tartózkodnak, mert a föld alól elő- | törő hajtások rendszerint vékonyabbak, gyen- j gébbek maradnak s igy az oltvány életereje is j kisebb. Nézzük most, hogyan készülnek az u. n. j fásoltások ? Az amerikai töke egy éves vesszőit meg­felelő hosszúságúra daraboljuk, angolnyelves párosítással beoltjuk s miután agyagkeverékkel j az oltás helyét bekenve, azt légmentessé tettük, jjól elkészített porhanyós talajba eiiskolázzuk. j A vesszők nedvkeringése megindul,- a vesszők j gyökeret vernek, a beoltott szem kihajt, s az I összeforradás folyamata megindul. I Az ilyen oltványok őszig különféle keze­lésen esnek át, mig a dér bekövetkeztével, ha a nedvkeriogés szűnik, ki leszuek szedve az iskolából. Az oltásnak ez a módja általánosan el van terjedve, s noha a szakkörök minden ag­godalom nélkül ismerik el ez eljárás szerint ké­szült oltások kifogástalan voltát, mégis azt lát­juk, hogy a szőlős gazdák bizonyos ellenszenv­vel viseltetnek irántuk s a zöld oltásokat ezek­nek elébe helyezik Pedig, ez az ellenszenv indokolatlan. A fás oltások válogatott, a legszebb vesszőből készül­nek, s éppen azért a tökéletesen forradt pél­dányok életen' sebbek is. A már első évben meg­indult gyökeresedés folytán könnyebben indul fejlődésnek, mint a sima oltás s igy azt fejlő­désben elhagyja s rendszerint 1 évvel hamarabb hoz termést. Előnye azonban az is, hogy a gyö keres oltásból kevesebb marad el, mint a si­mából s igy az utánpótlásnak úgy a költségét és utánjárását, mint a szőlőtőkék egyenlőtlen­ségét elkerüljük. A sima zöld oltásból legalább 20%-ot szá mitanunk kell arra, hogy elmarad, mig a gyö­keres fás oltásból — ha tökéletes — alig ma­rad el nehány. A beszerzési árkülönbözet nagy részét már ez a körülmény is fedezi, annál in­kább a hiányok nagyobb pótlásának szükséges­sége körül felmerülő hátrányok. Többször hangoztattuk fentebb a fás oltá­soknál a tökéletesség feltételét. Ez a körülmény, hogy a forgalomba kerülő fásoltás nem mindig tökéletes, magyarázza az ellene megnyilatkozó bizalmatlanságot. A fás oltásokból lelkiismeretes válogatás­nál alig 10 15% szokott beválni, a többi nem forrad tökéletesen ; s ha a termelő a válogatást lelkiismeretesen végzi, az oltások termelési költ­sége nem kevés. Éppen ezért, mielőtt a minisz téri szokványrendelet a szőlőoltvány kereske dést szabályozta, a termelési ár leszállítása ked­véért a válogatásban voltak egyes termelők ke vésbbó szigorúak. Ezt annál könnyebben tehet­ték, minthogy a fásoltások kérges felületén a hiányos forradás kevésbbó feltűnő s az csak szak­ismeret mellett a szokott haj lit ási és csavarási eljárás mellett vehető észre. Ily formán köny nyű volt tökéletlen fásoltást hozni forgalomba, melynek 30 — 40 sőt 50%-a is nehány év múlva elpusztult s a szőlősgazda az oltványtermeló lelkiismeretlenségét a fásoltások készítési eljá­rásának tulajdonította. Ma a szokványrendelet jogot ad a vevő­nek, hogy a tökéletlen oltást ne fogadja el ; ennek a szigorú rendelkezésnek a következmé­nye az, hogy a nagyobb szakértelmet és fel­ügyeletet igénylő s e mellett költségesebb ter­melésű fásoltások előállításával újabban magá­nosok, kis gazdák nem szívesen foglalkoznak, de éppen e rendelet czélja az, hogy a fás oltá­sokkal való visszaélések szabályozásával a sző lősgazdáknak mód nyujtassék, hogy szőlőiket ne csak a sok hátránynyal járó sima oltások ] kai vagy a fásoltásoknál is jóval drágábbb is-1 kólában gyökereztetett zöld oltásokkal legyenek kénytelenek telepiteni, hanem a méltányos áru gyökeres fásoltásokat is teljes bizalommal ve­hessék igénybe. P. HÍREK. Gazdasági előadások vármegyénkben: Szatmáron. február i5-én d. u. 5 órakor a né­meti ev. ref. egyház tanácstermében Pethő György városi gazd. tanácsos „a földmi ve- lés köréből.“ — A szatmári előadások so­rozata ezzel befejeződik. Udvariban, február 16-án d. e. 11 órakor Ká­rolyi Sándor áll. tanító, a vetőmag megvá­lasztás és csávázásról: Házi ipari tanfolyamok: Egriben, szék ipar tengeriháncs fonásból. Homokon és Saáron, vessző fonás. Uj gazdasági tudósító. A m. kir. föl dmive- lésügyiminiszter Boér Endre mezőpetrii lakost a nagy-károlyi járásra nézve gazdasági tudósítói tiszttel bízta meg. Bakay Nándor, a szegedi kereskedelmi s iparkamara másod titkára, ki hazánkban a ken dertermelés felkarolásának első apostola volt, 69 éves korában elhunyt. — A megboldogult a leg utóbb is a szatmári kenderbeváltó telep létesí­tése iránt is meleg érdeklődéssel viseltetett s betegágyából ősztől a bő tapasztalaton nyugvó tanácsait. A „Dengelegi gazdasági hitelszövetkezet.“ Iriny községre is kiterjedő üzletkörrel f. hó 7 én 101 taggal és 157 drb. 50 koronás üzletrésszel megalakult a tagok igen nagy részvétele mel­lett. Igazgatósági elnök lett Becsky Géza kör­jegyző (kinevezett.) Igazgatósági tagok Pap Sán­dor, Zsizku Ferencz, Lassan János, Nyegrán Gábor. Tirszán László, Berger Manó, Bakó Já­nos, MÍolnár Károly és Farkas Mihály. Felügyelő bizottsági elnök Nagy Károly ev. ref. lelkész (kinevezett). Tagok: Egri Ágoston, Nyegrán László és Katz Sámuel. Pónztárnok Denke Gá­bor. Könyvelő Major Ágoston. Az igazgatóság a kölcsönök kamatlábát 7yg %-ban, a betéteket 5%-ban állapította meg. Tekintve annak a vidéknek csaknem járhatatlan utait, ez a szövetkezet valóságos áldása lesz e két községnek. Dengelegen különben már 1900-ban megindult a szövetkezeti mozgalom a mostaninál nagyobb arányokban, az Országos Központ mégis Ígérte, hogy kiküldöttjét megbízza az alakítás­sal, de a dolog annyiba maradt. Mostanában végre Becsky Géza kezdeményező a szatmári szövetséghez fordult: a szövetség múlt hó 9-én kapta az idevonatkozó felszóllitást, 10-én elin­tézte és e hó 7-én az alakítást foganatosította. Talán ezen gyors eljárást akarta honorálni esztrói Egri Ágoston gör. kath. lelkész, midőn az alakuló közgyűlés végén meleg szavakban köszönte meg a központi kiküldött érdeklődé­sét és fáradozását. Az Erdélyi Gazdatiszti Egylet múlt vasár­nap, f. hó 9-én Nagy-Enyeden tartott gyűlésén megalakult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom