Szamos, 1902. február (34. évfolyam, 10-17. szám)

1902-02-23 / 16. szám

Ezt pedig a vasúti bizottságnak, illetve a városnak mielőbb meg kell tennie s a vállalat sikerét mielőbb kell biztosítani, mert e kérdésben Szatmármegyének egy gazda­ságilag igen jelentős területe kapcsolódnék mihamarabb össze városunk közös érdekével Színház. A Gyurkovics leányok. Félhelyárak mel­lett adták szerdán este Herczegh Ferencz re­mek életképét. A kitűnő írónak sok ízben lá­tott darabja valósággal eredeti újdonságként hatott, amint azt a nagy számban megjelent közönség és az élénk tetszés bizonyítja. A da­rab ügyes kompozicziója, az elmés ötletek, az érdekfeszitö és tinóm bonyodalom, az élet egyes képeinek éles megfigyelése, s összevéve a da­rabnak bája és kedvessége lebilincseli a nézőt •és nem meríti ki az érdeklődést. A most el­mondottak indítanak arra, hogy a szereplőkkel is újra foglalkozzunk Gyurkovics mama (Bír- diné), aki szerepét kitünően játszotta, meg le­hetett elégedve lányaival. Miczi (Barna Jolán), Sára (Raskó Erna) és Katalin (Ráthonyi Stefi) nemcsak párjukat hódították meg, hauem a kő zönséget is. A férfiak is mind jól játszottak, csak Margittayt (Horkai) kell figyelmeztetnünk, hogy szerepében több finomságnak, előkelőségnek kellett volna érvényesülnie. Az arany lakodalom Rákosi és Beöthy történelmi színmüve hozatott szinre csütörtö­kön Miklóssy Gyula jutalomjátékául fólház előtt. A darab történelmi vonatkozása, az események ügyes összeválogatása, s az előadás ezuttal is nagy hatást értek el A szereplők is igyekeztek feladataikat sikerről megoldani. Miklóssy ta­láló alakításban, sikerűit karakterizálásban mu­tatta be — Krausz Somát, — ügyes humorizá- lása állandó derültséget keltett s megérdemelt elismerést aratott. Raskó Erna a Katalin sze­repét megkapó közvetlenséggel s hü természe­tességgel játszotta, — pártnere Margittay Gyula volt, ki a Koltay Jenő változatos szerepét in­terpretálta a tőle megszokott routinnal és mű­vésziességgel. Dicsérettel kell kiemelnünk még Rédeyt, ki ma ismét egy neki megfelelő sze­repben, ügyes megfigyelésre s alapos tanul­mányra valló játékával vivta ki az elismerést. Általában az egész előadás elég sikerült volt ; a rendezés méltó kiegészítésére szolgált az elő adásnak s igy az összbenyomás kellemességét semmi kifogásolni való nem rontotta. Bárcsak a jutalmazott derek színészünk az erkölcsi el­ismerés mellett megfelelő anyagi jatalmazásban is részesülhetett volna, mire ezuttal is bőven rászolgált. A veszta-szüzek makacsul jelentkeznek a repertoáron. Nagy karzat és félig telt padso­rok tapsoltak a jókedvvel játszó színészeknek. HÍRROVAT. * Egyházmegyei gyűlések. A szatmári és nagybányai ev. ref. egyházmegyék elnökségei között tárgyalások folynak a czélból, hogy a két testvéregyházmegye egy időben tartsa ta­vaszi közgyűlését városunkban. A határnapok áprilisi—8 napjaira tűzetnének s ugyanakkor, ápril 2-án tartatnék a Lorántffy Zsuzsánna Egyesület f. évi közgyűlése is. Mint érdekes, ritkán előforduló egyházi ünnepélyes aktust ma­gunk részéről is üdvözöljük a szép tervet, mely mint értesülünk, a valósulás stádiumában van. * Adományok. Mész I éuy i Gyula püs­pök 12 000 koronát ^ajánlott fel a munkácsi uj templom építésére; dr. Lessenyey Ferencz kanonok pedig 400 koronát a tiszaujlaki templom kerítésére. * A helybeli ev. ref. főgimnáziumban Dóczy Imre, egyházkerületi középiskolai fel­ügyelő e hét végén látogatásait befejezte s úgy a főgimnázium belső rendtartásáról, mint a nö­vendékek előhaladásáról szerzett tapasztalatai­nak örömmel adott kifejezést. A „Szatmári Gőzmalom társulat“ ma tartja évi rendes közgyűlését. Az igazgatóság jelentéséből kiemeljük a következőket: Az el­múlt 1901-iki üzleti év nem volt ment oly ne­hézségektől, melyek részben a nyomasztó gaz­dasági állapotokból, részben a liszt túltermelés és kivitel hiányából állottak elő s melyek álta­lános j idegüknél fogva az összes magyar ma­lomipar fejlődésére gátlólag hatottak. A mi helyzetünket súlyosbította ezenkívül az is, hogy Kelet Galiczia az óv első felében búza szükség letét a mi piaczunkon és környékünkön szerezte be és ezáltal vidékünkön a búza árak arán-, tálán emelkedését idézte elő. Ez volt a fő oka annak is, hogy junius havában az őrlést búza hiányá­ban be kellett szüntetni.A mérleg nyilvánvalóvá teszi azt, hogy bár igyekszünk kielégíteni a je­len igényeit, mégis legfőbb törekvésünket a vál­lalat jövőjének 1 iztositása s annak szilárd alap­ra fektetése képezi. A múlt üzleti év tiszta nye­reménye a kintlevőségekből 11287 k 68 fii. le­írása, 45089 k 19 fii kamatok kifizetése s az ér tókcsökkenés czimén 64672 k 38 ill leírása, illetve értékcsökkenési tartalékba helyezése után 58449 k 61 fiit tesz, mely az 190Ó-iki üzleti évről áthozott 2300 k 77 fillérrel 60750 k 38 fillérre emelkedik. Ezen nyeremény felosztására vonatkozólag javaslatba hozzuk, hogy abból fi­zettessék : 15 százalék tartalék alapra 8767 k 44 fii., 17 százalék az igazgatóság jutalékára 9936 k 4t fii., 3 százalék a felügyelő bizottság jutalékára 1753 k 48 fii., az ezek után fenma- radt 37992 k 25 fillérhez hozzáadva a múlt év ről áthozott 2300 k. 77 fillért, marad osztalékra 40293 k. 02 fii . Miután pedig részvényenként 16 koronával 40000 korona szükséges, a még fennmaradó 293 k 02 fillért kérjük a j >vö évi nyeremény számlára vitetni át. Az osztalék 1902, évi május 1-től lesz felvehető. * A lövész-egyesület választmánya Urav Géza főlövószmester lakásán február 20-án ülést tartott, melyen bemutatták az uj építkezés ter­vét és költségvetését. Az újonnan előállítandó telep a Körtvólyesre, a homoródi korcsma háta mögé, pormentes távolban, 40 hold területre van tervezve, mely nem csupán lövészeti czélra, hanem rövid idő alatt létesítendő parkjával üdülő helyéül szolgálna a közönség ama részé­nek, a melynek kirándulásokra alkalmas bir­toka a város területén nincsen. E mellett a telepet igen czólszerüen lehetne nyári tánezvi- galmakra is kihasználni, mivel a közelfekvő erdők letaroltatván, majálisokra alkalmasabb hely nem lenne. Az épületek pavillonszerüen vannak tervezve. A telep előállítási költségei 39.000 koronát tesznek ki, melyet az egyesület a városnak átengedett s ez által részben elfog lalt ingatlanai, bekebelezett szolgalmi joga s a Szentvér-dűlőben vásárolt és szintén átenge­dendő uj telke egyértókeséöl a törvényhatóság­tól fog kérelmezni. * Színházi hír. Báró Sp lény iné Blaha Lujza a következő sajátkezű levelet irta szín­társulatunk igazgatójához: „Édes Szilágjd ur ! Az á nem várt siker, melyet „Az egy görbe nap“ aratott, kivert minden kombinácziómból. Mar meg kellett volna járnom Szentest, Szolno­kot, Szegeden és Kassát s nem voltam képes eljutni sehova sem Biztos feleletet nem tudok adni; félek, hogy az idén nem is jutok el Szat márra, úgy el vagyok foglalva s ha elindulha­tok is, előbbeni ígéreteimet kell beváltanom. Mindenesetre még írni fogok. Szívélyes üdvöz­lettel: Splényiué Blaha.“ * Meghívás. A Szatraárvármegyei Lorántffy Zsuzsánna egyesület f. hó 26-án d. u. 5 órakor az ev. ref. egyház tanácstermében választmányi ülést tart, melyre a választmányi tagokat tisz­telettel meghívja az elnökség. * Tanári bankett. A helybeli ev. ref fő­gimnázium tanárai Dóczy Imre egyházkerületi középiskolai felügyelő tiszteletére a Söresarnok- ban f. hó 22-én este bankettet rendeztek, me­lyet az emelkedett hangulat és fosztok fűsze­reztek. A kedélyes bankett éjfólután végződött. * A Társaskör választmánya február hó 21-én ülést tartott, melyben Galba Lajos kir. főügyész elbúcsúztatására tisztelői kérelme foly­tán a helyiséget február 27 én, déli 1 órakor tar­tandó ebédre átengedte. A választmány továbbá apróbb panaszokat intézett el. * Esküdtszéki tárgyalás. F. hó 21-éu a helybeli törvényszék, mint esktidtbiróság Onyiga Vaszily alui Juon halált okozott súlyos testi sértés bűntettéért vád alá helyezett egyén fe- nyitó ügyét tárgyaltál Elnök volt dr. Matolay Gábor; birák : Szabó Jó: séf és Morvay Károly ; jegyző: Szabó József A vádhatóságot Dénes Lajos kir. ügyész képviselte. Védő ügyvéd Uray Géza, román tolmács Hozás János főgitnn. gk. hittanait A vád és védbeszédek meghallgatása után az esküdtek Onyiga Vaszilyt a halált oko­zott súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek mondván ki, ennek alapján d-. u. 4 és fél órakor a nyavalyájának s kimérték örökségét a temetőben. Belé kvártélyozhatott nyugodtan. Nem marasztotta, nem hivta, nem sirta vissza senki. Ha sírtak felette, csak azért sírtak a jó asszonyok, mert nem borult a koposójára sem a felesége, Csáti Julis, — sem a két fia, a Gazsi, meg a Gyuri. Szegény Szabó Gáspár addig nyavalvgott, mig egyszer a felesége ráunt a beteg ápolásra, s úgy elment a faluból, hogy nyomára sem leltek. Igaz, hogy nem is kereste senki. Beszélni azonban, so­kat beszéltek felőle, meg a két fiáról, kiknek az anyjukkal együtt hire veszett. Arról esett a szó, hogy valami német herczeg vitte el őket. Csáti Julis bársonyba öltözött, aranynyal-ezüsttel ékesit- gette magát, mintha bizony hiányzanék valami a huszonhat éves falusi menyecske szépségéből I ? A két fiúból urfi lesz ; már puskát, meg hátaslovat is kaptak . . . Sokat beszéltek, pedig semmit sem tudtak róluk. De hát ugyan kinek ne oldódnék meg a nyelve, mikor egy megszökött, szép asszony urát, s két elszöktetett, kis fiú atyját temetik? Annyit sugtak-bugtak és olyan hangosan, hogy az öreg pap is csaknem elejtette a mondókája fonalát. Eltemették, elföldelték s elfeledték Szabó Gás­párt. Koporsójára köny nem hullott; sirhalma fölé kegyelet nem jutott. Nem csak szegény, — szerencsétlen is volt! Különös, az Isten itélőszéke az emberi lelki­ismeretben ! Elmúlt tetteinkre hordja az idő ziva­tarja a feledés mohát; jó magunk magasra nőni engedjük felettük az avart ; hadd borítsa, hadd ta­karja el, hogy jel se maradjon felőlük! Fel sem vevésiinket állítjuk őrtállójokul, hogy fényt ne szór­janak nyomainkra. S egyszer mégis áthajnallik a ' múltak ködén, s a legelső sugárban meglátszik, • hogy mögöttünk áll vesszejével a büntető biró, nem teljesített kötelességeink, hibáink, vétkeink öntudata. Suhan az ostor s a lelkiismeret itélőszéké- böl kezdődik az igazságszolgáltatás, a büntetés a múltért, az elhibázott, vagy elrontott múltért! így járt Csáti Julis is a lelkiismeretével! Addig csititgatta, addig altatgatta, mig egyszer tisztára fölébredt. Tudakozódott tőle betegségében hütlenül elhagyott uráról; számba vette annak a kínok nyoszolyáján elhullott könyeit. S amerre a mérő serpenyője lejebb billent, sok, nagyon sok volt ott tányérjában a büntetést érdemlő cselekedet. Es- küszegés, hűtlenség, paráznaság, s a mindentudó tudja, mi minden volt benne! ? Mindezekért pedig nagy büntetés járt. Köny- jeit ontva esdekelni bocsánatot elhagyott urától, vagy legalább annak szétomolt porától. Honnan jött, honnan nem ? A hirével együtt | sok-sok idő múlva megjött Csáti Julis csendes kis falunkba. Vele volt a két fia is. Nem hátas lovon, fegyverrel vállukon. Fekélyektől borított lábakon, gyalog ; vállaikról szomorúan alá lógó koldus tarisz­nyákkal. S ő maga sem bársonyban, ezüsttel, aranynyal! Régi gúnyájának is csak a rongyait vi­selte. Tépegette, fosztogatta róla az idő viharja. Ha sokáig járt volna még benne, utoljára kimaradt volna belőle ! Kereste a házát. Azt bizony nem lelte. Zsidó lakott benne, a szomszéd falubeli árendás ispánja. — Tornáczot is húztak már eléje, mióta elment a faluból, hogy ismert volna rája? Hogy lelhette volna benne az urát? ! Pedig azt az embert meg kellett találnia, ha mindjárt a temetőben is. Hiszen a lelkiismerete úgy ítélt felőle, hogy a bocsánatát meg kell nyernie! * * * Nem hiába, hogy sirhalmok között bujdosott, hidegen fújt a szél a temetőben, leghidegebben még ott is a Szabó Gáspár porai felett. Hajnali szél volt; mitől lett volna meleg lehellete? Talán a Csáti Julis keserves sóhajaitól ? Ott sírt, ott esen- gett az ura sírja felett csak egy szóért, csak egy szellő bugásában adott, titkos üzenetért, amelyből kiolvashatta volna a bocsánatot! Mind hasztalan 1 A megszakadt szivben bocsánat sincs többé !! Ruhája rongyait tépve könyörgölt Istenhez, emberhez; élőhöz, élettelenhez. Sehonnan semmi válasz. Csak a hajnali hüs szellő búgott tovább, meg a két fiú mosolygott álmában a temető ár­kába dőlve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom