Szamos, 1902. február (34. évfolyam, 10-17. szám)
1902-02-23 / 16. szám
Szatmár, 1902. vasárnap február bó 23, 16 ik szám. XXXIV, évfolyam, SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. A szatraár—szálkái vasuttervezet. A m. kir. kereskedelemügyi minisztérium megadta Szatmárnak az engedélyt egy évre, hogy Szatmár-Gőzfürész, Yetés, Övári, Csenger, Pátyod, Porcsalma, Ököritó, Gyűrtelek, Kocsord és Szalka között tervezett vasútra vonatkozó előmunkálatokat megtehesse. E vasúti concessió, a leirat szerint nem zárja ki azt, hogy ez az engedély bizonyos körülmények közt, melyeknek elbírálását a keresk. minisztérium magának tartja fenn, egy év leteltével másnak is meg ne adathassák, vagy hogy a tervezett vasútvonalat maga az állam is ki ne építhesse, mely esetben természetesen az előmunkálat eredményeit az állam, mint ez kifejezésre is van juttatva, teljes kártalanítással volna köteles átvenni. Úgy látszik, maga a kereskedelemügyi minisztérium is súlyt helyez az említett vasútvonal kiépítésére, mely gazdasági szempontból nemcsak városunknak, hanem az említett községeknek és azok környékének is jelentékeny előnyöket biztosítana. Már több ízben is igyekeztünk a köz- figyelmet a szóban forgó vállalat leié irányítani s most, hogy városunk az előmunká- lati engedélyt tényleg meg is kapta, azt hisszük, itt az ideje, hogy a város, mint engedményes, komoly akczióba lépjen. a létesítendő vasútvonal olyan közséI geket érintene, melyek úgy népességüknél, mint gazdasági helyzetüknél fogva a vállalat életrevalóságát kétségtelenül igazolják. E mellett ez a vasútvonal szolgálatára állana annak az óriási lecsapolt területnek, melyen direkt keresztül vasútépítésre, tőzegtalaja miatt alig lehet gondolni, de a mely terület ; az építendő vonalon mégis legközelebb találná meg az összekötő kapcsolatot, hogy folyton növekedő terményhozamai számára kényelmes piaczot kapjon. Ezenkívül a tervezett vasútvonal leginkább oly népes községeket érintene, melyek a személyi forgalom élénkségére nézve igen sok más viczinálisnál, mint a milyen p. o. a fehérgyarmati, — jóval nagyobb ga- rancziát biztosítana. Ezen községek mellett továbbá a községeknek egész siirü hálózata van, melyek mind a létesítendő vasútvonalra volnának utálva. A kivitel módjára nézve szintén szám- baveendő előnyös helyzet az, hogy a vonal mentében és környékén számos olyan tekintélyes nagybirtokos van, kik terményeik értékesítése szempontjából, mint előre is tudjuk, készséggel karolják fel a vasút ügyét s bizonyára meg fogják nyerni e fontos gazdasági tényező számára a kisbirtokosság- nak is jelentékeny részét. A tervezed vasútvonal . azonban nemcsak helyi gazdasági és személyi torgalmi fi ■ ' érdek szempontjából jöhet tekintetbe, hanem az átmeneti forgalom szempontjából is, mert a Szatmárról és Szálkáról elágazó vonalak közt természetes közbeeső kapcsolatot hozna létre, minek úgy a személy, mint a teherforgalom arányára nézve nagy jelentősége van. Hogy a nevezett vonalmenti községek jól felfogott érdeke mellett e vonal kiépítése városunknak is elsőrangú forgalmi érdeke, az anyira nyilvánvaló, hogy azt bővebben dokumentálni teljesen fölösleges. Nekünk pedig minden olyan vállalatot meg kell ragadnunk, mi forgalmunk emelésére, illetve központosítására irányul. A tervezett vasútvonalat életképességére s jövedelmezőségére nézve Hieronymi Károly képviselőnk is igen kedvezően ítélte meg, kinek elméleti és gyakorlati szakismeretei e téren általánosan ismeretesek és a terv megvalósítására komoly impulsust nyújthatnak. Mint értesülünk, városi vasúti bizottságunk e hó 21-ikén részletes tárgyalás alá vette azokat a módokat és eszközöket, melyeket a tervezett vasút kiépítésére legczél- ravezetőbbeknek gondol. A kérdés megoldását s a vasútvonal mielőbbi kiépítését illetőleg azonban méltán merült fel az az aggodalom, hogy a város, mint ilyen, a megvalósításban nem szokott oly mozgékonyságot tanúsítani, mint a magánvállalatok, holott ily fontos forgalmi érdek széleskörű agitáczict igényel. I. Hála égnek, végre ismét Szerelmes lettem hát! — Feszitik az indulatok Izzó szivem falát. Mig én- élek nagy boldogan E szerelmi lázban — ... Pihenhet a télikabát Benn a — zálogházban! II. Ha rosszkedvűn pörölésre Kerested az okot S szeszélyesen megtagadtad Tőlem tüzes csókod: Haragosan mondogattam, Hogy otthagylak menten! Hanem azért két lépésnél Tovább soh’se mentem ! III. Gömbölyű kacsoddal Megírtad leveled . . . Finom kis betűi, Megannyi lehellet! Tán gondoltad, Írva . . . Hátha hűtlen leszel S a sok halvány betű Mind — könnyebben vesz el! IV. Pompásan játszta el A nehéz szerepet — ... Elhitette velem, Hogy csak engem szeret 1 E játékban én is Jól megálltam helyem, Mert ön szentül hitte, Hogy én önt — szeretem! Szilágyi Ivor. Alea jacta est. Azoknak a kedvéért, akikre nézve annak idején nem volt kötelező a latin nyelvtannal való édes-keserves ismerkedés; meg azokért is, akiknek az ismerkedésből még annyi emlékük sem maradt, mint jámbor jómagámnak, jó eleve megmondom, hogy a fenti czim szerint „A koczka el van vetve.“ Méltóztassék nyugodtan várni, hogy' melyik oldalára fordul majd ?! * * * Nem tehetek róla, ha talán túlságos szeret- i kezésnek látszik is, de én megint csak haza megyek az én hegyes-völgyes, kis falumba. Hiába, szebb j nekem a hegy-völgy, mint a róna, aranykalászerdö 1 ringatója ! Itt kőrültünk messze-messze látni; határa sincs nézésünknek; ott minálunk drága pén- I zért sem látni a szomszéd falu tornyát, különösen j ha sem templom, sem torony benne! Itt olykor- j olykor annyi a határon az áldás, hogy szinte betakarítani sincs kinek; ott néha napján a pohánka sem terem meg s még sírva sincs mit aratni. És én mégis azt a földet szeretem! Miért, miért nem ? Talán csak azért, mert ott születtem ?! Hegy alatt, völgy ölében, a mi csendes, kis falunkban élt szegény Szabó Gáspár. Nem csak J szegény, szerencsétlen is volt. Harmincz-harmincz- két éves korában valami jóféle nyavalya vett benne j szállást . . . Sorvadás volt-e ? mi volt ? nem volt kiváncsi reá. Felcsertől, javasasszonytól, doktortól ■ nem tudakozta. Megnyugodott rajta, ha érezte, hogy j utoljára lett beteg. Majd csak végére jut s akkor nem fog többé rajta a nyavalya. Igen ám, de kire marad a két fia, a Gazsi, meg a Gyuri, meg a felesége, Csáti Julis ? Azokat j itt hagyni mégis csak nehéz munka lesz! Mert akinek senkije nem marad, ha rúdon viszik is ki az ' udvaráról, az nyugton alhatik, ha kell, az Ítélet napjáig is. De akit két árva fiú, meg az özvegyen maradt, viruló felesége nagy sírással tesz a kopor- j sóba, annak könyü gyűl a szemébe, ha a szemfedőre gondol! * * * Pünköst másod napján, délesti harangszóra feketébe öltöztek a falusi asszonyok. Temetésre mentek, a Szabó Gáspár temetésére. Végére jutott
