Szamos, 1902. január (34. évfolyam, 1-9. szám)

1902-01-30 / 9. szám

törvényhatósági közügyek iránti buzgó érdeklődé­sében s tevékeny munkásságában érte a halál, vá­ratlanul, éppen akkor, mikor egyre sulyosodó bél- bántalma ellen a bpesti orvosoknál operáczió ut­ján remélt gyógyulást. Áldás lebegjen a megboldogult emlékezetén! Színház. A görög rabszolga ismert operettet lát­tuk szerdán szép, összhangzatos előadásban. A szereplők közül különösen kiemeljük Réthy Lina vendégmüvésznö, Szalay Vilma és Csáky kitűnő zengzetes énekét, s Ráthonyi Stefit, ki eleven, kedves írisz volt. Réthy Lina és Csáky szerelmi duettje az I. felvonásban különösen kedves, művészi magaslaton álló volt. Az előadás kü­lönben is úgy rendezés, mint összjáték tekin­tetében teljesen kielégítő volt. A vasgyáros, Ohnet remek színmüve ke­rült csütörtökön színre igen szép számú intelli­gens közönség előtt, Raskó Erna jutalomjáté­kául. Az előadás egyike volt az idény legjobb előadásainak úgy összjáték, mint rendezés te­kintetében. Claire szerepét Raskó Erna alakí­totta. Őszintén szólva, ez alakítása nagy váro­kozások kielégítésére volt hivatva, tekintve azt, hogy Clairet közönségünk jobbuál-jobb alakí­tásokban ismerte s hogy e szerep mély tanul­mányt s nagy művészi gyakorlatot igényel. Hogy mindezek daczára Raskó e várakozást ki­elégítette s színpadunkon ritkán nyilvánuló frenetikus tüntetéseknek volt részese, azt bizo­nyítja, hogy teljes művészi ambiczióval igye­kezett rövid színészi múltja daczára is a nehéz szerepnek megfelelő művészi magaslatra emel­kedni. És mert ez alakítását komolyan veszszük, szükségesnek tartjuk annak részletezésébe is bocsátkozni. Claire magában véve is a leghálá sabb, leghatásosabb szerepek közzé tartozik; ezenkívül főbb vonásaiban összevág az alakitó egyéniségével: szeszélyes, büszke, akaratos, nagyravágyó. Ezeket a vonásokat meg lehetett találni Raskó Erna játékában, különösen abban a jelenetben, amikor a férj jogaival diskróteu közeledő Derblay Fülópöt (Margittay) ideges irtózással elutasítja magától. De Clairben meg vannak a nemesebb asszonyi tulajdonságok is : tud mélyen érezni s tud igazán sírni, a mikor a fájdalom megárad benne. Ennek a mélyebb érzésnek a meggyőző kifejezését még nem lát­juk Raskó Ernánál. Úgy tetszik, minta sírása nem volna igaz. Valami szárazság van még nemcsak a hangjában, hanem a kedélyében is. A szív melegsége úgy sugárzik, mint a nap­fény, ebben csalódni nem lehet; érezzük a ki­áradó meleg fluidumot és meg vagyunk hatva. Ezt eltanulni, megjátszani, technikával pótolni nem lehet. Szívesebben engedtük volna át ma­gunkat a meghatottság gyönyörűségének azok­ban a jelenetekben, a hol Claire arisztrokrati- kus büszkeségét legyőzi az ős asszonytermészet, a hol Claire szavaibau köny- és bensőség vib­rál, de a jutalmazott épen ezekben a jelenetek­ben nem tudott a szivünkbe markolni, mert az érzés forrósága, a közvetlenség nagy ereje hiányzott a játékából. A mint látjuk Raskó Ernában rendkívüli művészi becsvágy él, sem­mitől vissza nem rettenő szívós kitartása arra mutat. De a tapasztalás arra tanít, hogy nagy érzések, forró szenvedély nélkül senki sem emel- kedhetik művészi magaslatra. A közönségen nem uralkodik más, csak az, a ki lelkének a kiváló kvalitásaival, bensőségének a sugárzó melegével teszi rabbá. Ezeknek a tulajdonsá.- goknak kell áthevitniök a színész intelligen- cziáját. Ha Raskó Ernában még csak szunnyad ez a gazdag érzés ; ha még most csak bizonyos zsén és elfogultság tartja vissza attól, hogy szabadon öntse ki lelkét, temperamentumát a színpadon : ha mostani hidegsége uem az érzés hiányát jelenti, hanem csak a kezdő tartózko­dását és szerénységét : idővel csakugyan bevált­hatja azoknak a várakozását, a kik most nagy reményeket fűznek hozzá. Á darab többi szereplői egytől-egyig jók voltak. A jutalmazott számos szép csokrot, ba­bérkoszorút és sok tapsot kapott. Úgy ő, mint a közöuség teljesen meg lehetett elégedve ez est sikerével. A kuruezfurfang péntek este fél hely áru, eléggé telt ház előtt került színre, szintén igen szép, teljesen összevágó előadásban. Az előadók mindegyike igen derekasan állta meg helyét; kiválóan jók voltak : H. Lé- vay Berta, a pajkos, furfangos kuruez me­nyecske, Raskó Erna (Ilona) és Barna Jolán Katicza bájos kis szerepópen. A férfi szereplők közül : Győré, Szilágyi, Margittay és Csáky. Halmay Cornélia habár jó volt, a komikumot kissé túlhajtotta Igen szép volt a II. felvonás­beli fáklyatáncz is, a melyet Szilágyiné, E. Egyed Margit, Egyed Lenke és Semsei Lujza élénk temperamentummal lejtettek. V. László király és Hunyady László ha­lála ismert történelmi drámát láttuk vasárnap teljesen elfogadható szép rendezés és előadás­ban. A szereplők mindegyike igen szépen illesz ked9tt bele az előadás keretébe, különösen Raskó Erna (Ronov Ágnes) és Barna Jolán (Gara Mária) arattak szép sikert finoman részletezett szép drámai alakításaikkal. Igen jó alakítást nyújtott Margittay, Győré, ki Gara nádor alat tomos, intrikus jellemét szépen kidomborította, — Mészáros poétikus s hős Hunyady László volt, úgyszintén igen jó volt kis szerepében Halnűay Cornélia. Vihary a szokottnál gyön­gébb volt ez este. A pálinka, Zola regénye után irt színmű került ismételten előadásra hétfőn félhelyárban, szépen látogatott ház előtt. Az előadás semmi ben sem maradt mögötte az előbbinek, s Mar gittaynak ismételten alkalrha nyílt kiváló szó pen megjátszott „delirium tremens“ jelenetét bemutatni, viharos tapsot aratva ez alakí­tásával. Kissé megrövidítette e jelenését, a mi úgy az előadónak, mint a nézőközönségnek csak előnyére vált. Ez est sikerében különben Raskó Erna és Barna Jolán is osztozkodott, reálisztikus, szép alakításaikkal zajos tetszést aratva. A többi szereplők alakításai, de főleg maszkjai az előbbi előadásból ismeretes jók voltak. Flórika szerelme került keddén ismételt bemutatóra, kevés közönség előtt, precziz, össz­hangzatos előadásban. A szereplők mindegyike a bemutató előadásban is már tapasztalt ügy­buzgó igyekezettel játsztak. Főleg H. Lévay Berta és Csáky szép ro­mán dallamai tetszettek ; Ernyei pedig a rit­mikus, szép román tánezok betanításáért ez este is kellő elismeréshen részesült. Külön ki­emeljük Rédeynek (Petrikás) alakítását, ki ki­tűnő, keresetlen reálisztikummal mutatta be a havasi szénégető, egyszerű alakját. Ez alkalom mai is kitűnő karakter szinésznek bizonyult, Sp. Nyílt levél Böszörményi Emil és társai megyebizottsági tag urakhoz. Domahida, 1902. jan, 2. Tisztelt Barátaim és Atyámfiái! Habár előzőleg már — minden suggestio nélkül kifejezést adtam azon meggyőződésemnek, hogy egy szolid politikai lapnak vezetésénél nem helyeslem sem a komikumot, sem a polémiákra szolgáló porovokátiókat, — annál kevésbbé az egyének o knélküli meghurczolását, miután a „ Szat- mármegyei Politikai Hírlap“ lapbizottságához inté­zett interpellátiótokban személyem is érintve volt, nem ignorálhatom fölhivástokat és tisztelettel ki­jelentem, hogy én nekem sem időm sem alkal­mam nem volt eddigelé arra, miszerint a lap ügy­menetével foglalkozzam, sőt azon hitben éltem, bár nehány mutatványszám abból megjelent, me­lyeket bírálat alá vettem, — a lap tulajdonképeni élete, tehát a lapbizottság közreműködése is uj évtől veszi kezdetét. Fölhivástokra azonnal hangot adtam arra nézve a lapban, hogy feleletünk solidáris legyen, tehát vártam a lapbizottság összehívását. Az nem történt máig meg, hanem az alispán ur egyénileg adta meg feleletét, melyből azon következtetést vonom le, hogy közöttünk semmi erkölcsi kapocs és kötelezettség nem áll főn. Ily helyzetben ne hogy jövőre esetleg ismét kellemetlenségeknek le­gyek kitéve, — minden pressió nélkül — elhatá­roztam, hogy a lapbizottságból kilépek, s azt a szerkesztőséggel már tudattam is. Nem mint duzzogó gyermek állok félre, de megvallom azon sajnos tapasztalat után, hogy mű­ködésűnk jövőre nem teremne babért a társada­lom érdekében. Egy csalódással több nyilvános pályámon és hova tovább igazat adok Horatiusnak: Beatus ille qui procul negotiis Paterna rura bobus exercet suis ! Ezek kijelentése mellett azonban állom he­lyemet a közpályán, mint a szabadelvű pártnak egyik szerény napszámosa s igyekezni fogok zász­lónkat, hol terem nyílik, tőlem telhetőleg diadalra vezetni. Hazafias üdvözlettel: Domahidy István. hírrovat. * Gyászhir. Domahidai Domahidy Viktor és neje gróf Teleki Blanka, gyermekeik ; György és Ferenczczel, domahidai Domahidy Irén és férje alsócsernátoni Damokos László gyerme­keikkel ; Ferencz és neje borsodi Latinovits Anúa, gyermekük Lászlóval; Gabriella és férje gróf Teleki János, gyermekeik: János és Ist­vánnal; Margit és férje búji Jékey Sándor gyermekeik : Ferencz és Sándorral; domahidai Domahidy Hedvig és férje berenczei és járdán- házi Kováts Jenő, gyermekeik : Miklós és Sán­dorral ; domahidai Domahidy Ida és férje be­renczei és járdánházi Kováts Géza, gyermekeik : Adrieune és Gusztávval, valamint a kiterjedt rokonság nevében is fájdalomtelt szívvel tudat­ják felejthetetlen emlékezetű édesatyjuk, nagy es illetve dédapjuknak, apósuk és nagyapósuk­nak, méltóságos domahidai Domahidy Ferencz urnák, Szatmármegye és Szatmár sz. kir. város nyug. főispánjának, a Lipót rend lovagja, Nagy- Bánya sz. kir. bányaváros díszpolgára, volt 1848j49-iki houvédhuszár századosnak, élete 78-ik, — 40 évi boldog házassága utáni özvegy­ségének 11-ik évében, rövid szenvedés után, f. évi január hó 28-ik napján éjjeli 2 órakor Bu­dapesten történt elhunytét. A boldogult földi maradványai Angyalosba szállíttatván, ugyan- ottan január 80-án délután 3 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartásai szerint örök nyu­galomra tétetni. Budapest, 1902. január hó 28. Béke lengien porai felett! * Esküdtek kisorsolása. Az 1902. február 17-ón kezdődő esküdtszéki ülésszakra az es­küdtek a helybeli törvényszéknek Galba Lajos elnökből, Szabó József és Morvay Károly bi- rákból és Oláh Miklós jegyzőből alakult tanácsa ülésén Dénes Lajos kir. ügyész jelenlétében f. hó 28-án sorsoltattak ki: Rendes esküdtek: Drumár János ügyvéd N.-Bánya, Szegedy An­tal földb. F.-Gyarmat, Sinkai Sándor földb. Borhid, Fogarasi Aurél földb. Farkasfalva, Szat­mári Imre vendéglős Szatmár, Kemény Ferencz gazdatiszt Válaj, Balog Pál földb. Porcsalma, Sepsi Miklós földbirtokos Egri, Wéber János bádogos Szatmár, Gillyén József kereskedő Szat­már, Kolozsváry Károly földb. Szatmár, Schiff- beck Mátyás birtokos N.-Károly, Csáuyi László asztalos Szatmár, Bárány Sámuel bérlő Puszta- Darócz, Stein Emánuel bérlő D.-Apáti, Mada- rassy Dezső birtokos Pátyod, Sályi Gyula bir­tokos Kökönyösd, Baka Elek könyvelő Csengers Bartha Zsigmond kisbirtokos Ököritó, Dr. Hun- wald Izidor ügyvéd F.-Gyarmat, Körösi Károly bányaigazgató Nagy-Bánya, Kölcsey7 Vincze földbirtokos Zsarolyán, Szerencsy Károly földb. N.-Bány7a, Jeney Pál földb. Tatárfalva, Deák Kálmán könyvelő Szatmár, Jelenik Lajos ka­lapos Szatmár, Dr. Kovács Dezső ügyvéd N.- Károly, Einhorn Márton lakatos Szatmár, Bakó Kálmán földb. Ar.-Megyes, Szabonya Antal épitész Nagy-Károly. Helyettes esküdtek : Uray Gáspár ügyvéd, Kovács István mérnök, Lampel Ignácz bútorkereskedő, Weisz Albert üvegke­reskedő, Yári Ede asztalos, Debreczeni József ügyvéd, Brunner József bádogos, Wallon Ede birtokos, Fisch Sámuel gazdálkodó és Horváth Sándor végrehajtó szatmári lakosok. í;‘ Heveny fertőző betegségek. Ama körül­ménynél fogva, hogy a vörheny7, heveny fertőző betegség városunk területén habár szórványo­sán, de folytonosan és veszélyes alakban mu­tatkozik, a városi tanács, az e tárgyban eddig tett óvintézkedések fenntartásával újabban a kö­vetkező intézkedések végrehajtását rendelte el: 1. Minden oly házhoz, hol orvosilag megállapi tott heveny fertőző bántalom (vörheny) lépett fel, a hatósági jelzőtábla a ház kapujára, a fertőzött lakást külön jelölendő vörös papírlapra írott „heveny ragályos betegség“ jelző pedig a fertőzött lakás külső ajtajára függesztetik ki, 2. Azon családnak meglátogatása, hol vörheny heveny fertőző megbetegülés van, mindenki ál-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom