Szamos, 1902. január (34. évfolyam, 1-9. szám)

1902-01-23 / 7. szám

van egy lapnak, hogy kártyázó orszá­gunkban a kártyaszenvedély ellen a siker némi kilátásával küzdjünk, ép azért ily erős szerepre, — a Sámson szerepére a filiszteu- sokkal szemben — még e kis körben sem vállalkozunk. Bár sok komoly szót szűrhet­nénk át a szitán annak a jellemzésére, hogy mennyi intenzív szellemi munkaerő pocsé­kolódik el improduktív módon azon a mér­téken túl, a melyen innen a kártya és egyéb játékok a szórakozás czimén jogosultak. De arra már igenis, íöl lehet s a siker reményében föl is kell hívnunk a kaszinók vezetőségét, hogy az egyes játéknemeknél a tétek maximumát megállapítsa és ezzel elejét vegye annak a sajátos állapotnak, hogy kaszinóinkban olyan irányú nyerész­kedések találjanak védelmet, melyek a nyil­vános helyeken kihágásnak minősíttetnek. Az ügyesség és szerencse közreműködésének problematikus mértéke ugyanis oly tág med­rét szabhatja meg a megengedhető játékok­nak, hogy ezek korlátain belül is lehet ha- zárdul játszani. Épen ezért szabályoztassa- nak a játékok maximális összegű tételei s legyenek azok kötelezők a játékosokra. Ezt az önfegyelmező eljárást mindenek- íölött s első sorban maga a kaszinók repu- tácziója követeli. Színház. „Szulamith“ szombat este félig teltház előtt került szinre az eddigi előadásaiból ismert szép kiállítás és precziz ősszjátékkal. Ez est si­kerét is Szalay Vilma és Csák}' foglalta le ma - gának gondos szép énekrészleteikkel, az összes szereplők lelkiismeretes támogatása mellett. „Katalin“ Béldi és Fejér gyorsan népsze­rűvé vált operettjének premierjét láttuk vasár­nap zsúfolásig telt ház előtt. A darab rövid tartalmát vasárnapi számunkban közöltük, ez alkalommal tehát csakis az előadás méltatására szorítkozunk. Mindenekelőtt dicsérőleg kell ki emelnünk a darab stilszerü, hangulatos rendezé­sét, ami Szilágyi Dezsű kiváló müérzékének bi­zonyítéka, úgyszintén szép kiállítását, amely mostoha szinügyi viszonyaink mellett igazi ál­dozatot igényelt. Az est hősnője Solty Paula volt, ki Katalint nemes stílben megfogalmazott alakitasban mutatta be, a szerelmi láng erősza kos kitöréseinek szép interpretálásával és a gyön­géd szerető asszony finom bájávai. Méltósággal teljes es poétikus volt s teljeseu rászolgált arra, És Endre, a fiatal ügyvéd is mámoros volt a kék szemek ábrándos sugaraitól. Az ö lelkében is vihart gyújtott a mámo- ritó zene . . . És hogy most karjai közt érezte a kit el kell vesztenie, lángolni kezdett ereiben a vér. A gróf' pedig ott áll egv sarokban és né­mán nézi ezt a kínos vergődést. Hogy szerethetik egymást! . . . . Milyen boldogok lehetnének! És a grófnak eszébe jutott az ígéret: ígérem, esküszöm, hogy boldoggá fogom önt tenni ! Hogy ki van most pirulva az a sápadt aroz ! Hát ez az ő boldogsága! . . . Tekintete véletlenül egy tükörbe tévedt . . egy romot látott benne . . . önmagát. Szegény gyerek ! A túlsó sarokban az öreg báró integet fe­léje. Jobb szemével a lánya felé kacsingatott. Mintha küldené: — Menjen már leányomhoz! A gróf mosolyogva intett igent s csakugyan a bárókisasszonyhoz lépett. A szép gyönge kis lányka ismét remegni kezdett . . . mint az a kis fenyőfa, mikor a vi­har hideg lehelletót érzi. A gróf pedig nem is hozzá, hanem a tán- czosához fordult, aki a hattyuprémes legyezővel legyezgette. — Uram egy perezre! És a gróf karonfogta és magával viu. 1 bárókisasszony pedi reszketett félelmében. Sze­hogy közönségünk ez este úgy fogadta, ahogyan csak igazi kegyeltjeit szokta. — Mellette H. Lévay Berta vált ki a Germain hadnagy igen kedves, bajos alakításával, úgyszintén Ráthonyi Stefi a szerelmi jelenetek érzelmi részének szép kidomboritásával. A férfi szereplők közül Mik- lóssy és Margittay alakításai érdemelnek fölem- litést. Az elöődás összjátékában kitűnő volt, amihez a kar precziz éneke is hozzájárult, s reméljük, hogy e darab állandóbb műsor-darabot fog képezni. — Külön ki kell emelnünk Zelin- ger Adolf helybeli táneztanitó és Egyed Lenke „Pas de Deux“ szép spanyol tánczát, amelylyel zajos tetszést arattak. „A tiszteletes ur keservei“ került színre hétfőn félhelyáru előadásban gyöngén látogatott ház előtt. — A legnagyobb mértékű nagyké­pűsködés volna, ha a komoly kritika mértéké­vel mérvOj akarnánk ítéletet mondani e darab irodalmi, vagy az előadás művészi értékéről. Csak anuyil jegyzünk meg, hogy a közönség jó és elnéző volt s keveset válogatva zajos tetszés­sel honorálta a vaskos tréfákat Hogy igy történt, abban nagy részük volt az előadóknak, akik vidáman és frissen játszták a darabot, egypáran pedig, mint Raskó Erna, Barna Jolán, Győré, Vihary, Margittay igen jók voltak; Solty Paula pedig a Kató szakácsné szerepében kitüuö genre alakítást mutatott be, Károly kájával — Miklóssy — együtt. A „Katalin“ kedd esti ismételt előadását, habár nem nagyszámú, de igen válogatott szép közönség nézte végig, mely elragadtatással, lel­kesedésének egész hevével tapsolt Solcynak, Lévaynak, Ráthonyinak. — A tánezbetétben ez este Mészáros volt partnere Egyed Lenkének, zajos tapsokat aratva ritmikus és temperamen­tumos spanyol tánczukkal. — Az előadás összjá- téka olyan volt, mintha tempóban és frisseség­ben még nyert volna ez este. Sp. HÍRROVAT. Az utolsó negyedév lejártával felkérjük la­punk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hát­ralékaikat beküldeni s előűzetóseiket megújí­tani szíveskedjenek. „ Hetven év. Meszlé nyi Gyula püs­pök tegnap töltötte be életének 70-ik évét. Az egyháznagyot ez a szép kor szellemi és testi erőinek teljes üdesóge és frisseségében találja. Tisztelőinek nagy seregében mi is kívánjuk, hogy még sok számos évig áldás és boldogság áradjon a r. kath. főpásztorra! * A jogászok tánczmulatsága. A tavalyi faisangon a bírósági jegyzők és ügyvédjelöltek kezdeményezték a jogász tánczestólyt, az idén pedig csatlakoztak hozzájuk a nőtlen bírák, ügyészek és ügyvédek, s folyó hó 18-án (szőrű­méiben ismét könyek ragyogtak. Arcza még ha- I laványabb lett . . . Szerette volna Endrének mondani, maradjon. De nem tudott szólni. Félig aléltan támaszkodott a pamlagra. A gróf pedig izgatott hangon szólt Endréhez. — Uram, ön nagyon sokat tánczolt ma a bárókisasszonynyal. Endre hirtelen kirántotta kezét a gróf karjából. — De uram, mi jogosította önt fel . . . . — Én vőlegénye vagyok e lánynak. — Igaz! Ön elég vakmerő volt e fiatal leány kezét .... — Hohó uracskám! Ön olyan ügybe avat­kozik a mihez .... — A mihez nekem jogom van ! — Ah, ez meglep ! fia szabad tudnom, hon­nan vette ön ezt a jogot ? — Szeretem! Érti, szeretem. És esküszöm, hogy mielőtt, ön ... . — Csak lassan, csak lassan ! Ez még nem jog. A kérdés az, hogy ö szereti-e önt ? — És ha igen. — Pedig én őt boldoggá akarom tenni. — És őn azt hiszi, hogy tudná? Kölönben is előbb velem kell számolnia ! — Majd számolni fogunk! Adósa bizo­nyára nem maradok! — Biztosíthatom, hogy én sem ! — Majd elválik! Most azonban, hogy a bárókisasszonyt hosszú tárgyalásunk ne nyug­tatanitsa, kérem térjünk vissza .............együtt Ny újtsa kérem a karját. baton) olyan sikesült tánczestélyt rendeztek a Vigadóban, a melynek párját hiába keressük a megyében az egész farsang alatt. Most már biz­tosra lehet venni, hogy Szatmáron végleg meg­honosodott a jogászok tánczestélye; sőt való­színű, hogy jövőre az uj Vigadóban nem táncz­estólyt, hanem valóságos juristabált rendez a a jogászifjuság. A szombati jogásztánczestély bátran jurista-bálnak is volt |nevezhető, mert azon oly előkelő közönség volt jelen, s a höl­gyek oly fényes toilettet viseltek, amelynél kü­lönbet elit-bálban sem képzelhetünk. Ennek da­czára az egész mulatság alatt csapongó jókedv uralkodott. A rendezőség a vigadó öreg termeit rendkívüli Ízléssel dekorálta szőnyegekkel, dra­périákkal és élővirággirlandokkal. A hölgyeket kellemesen lepte meg a „§“ jelvónynyel és csi­nos dekorativ kontúrokkal díszített pompás táncz- rend. A rendezőség halványkék jelvényén is ott díszelgett a § jogász-jelvény. A négyeseket 58 pár tánczolta. A zenét Bunkó Vincze zenekara szolgáltatta. A mulatság sikerét talán legjobban illusztrálja az a körülmény, hogy a közönség csak reggel 8 órakor oszlott szót. A jelen volt hölgyek névsora a következő. LEÁNYOK: Asz­talos Eszter, Baranyay Mariska, Borús Jolán, Böszörményi Margit, Cséke Etelka (Porcsalma) Dezső Frousina, Domokos Mariska, Fólegyházy Ilona, Ferenczy Mariska, Gödé Erzsébet, Gyen© Mariska, Hármán Margit, Horváth Mariska (Jász­apáti) Kanizsay Etelka, Kishalmi Irén, Kolozs­vári Mariska. Korányi Margit, Kisfalusy Mártha (M.-Sziget), Leitner Margit, Lengyel Elza, Len­gyel Melanie, Litteczky Erzsiké, Nagy Emiké, Nagy Leonka, Német Olga, Paládi Erzsiké. Poszvók Miczike, Slafkofszky Viola, Streicher Berta, Szentiványi Kriszána, Tímár Ilonka, Ujlaky Margit és Sarolta (M.-Sziget), Uray Olga, Zsákmán Margit. ASSZONYOK : Borús Józsefnó, Böszörményi Zsigmondné, dr. Dezső Kálmánná, Domokos Lajosnó, Gáspárdy G.yulánó, özv Gödé Györgyné, dr. Hantz Jenőnó, Hermán Istvánná, Horváth Lajosné (Jászapáti), Jókey Ilona, Kaui- zsay Imréné, özv. Keresztes Sándornó, özv, Kis­halmi M. Lajosné, Kolozsvári Károlyné, Korá­nyi Jánosnó, Kölcsey Jánosné, özv. Kricsfalusi Vilmosné (M. Sziget), dr. Lehóczky Jánosnó. Leitner Bertalanná. Lengyel Endréné, Litteczky Endrénó, özv. Nagy Eleknó, Palády Lajosnó, özv. Poszvók Nándorné, Schwendt Józsefnó. özv. Sep- sy Károlyné, Slafkofszy Lajosnó, Szőke Sándor- né, Tímár Pálnó, Tóth Eleknó, Uray Gózéné, Uray Károlyné, dr. Wallon Gyulánó, Zsákmán Jánosné. * A Szatmári Kereskedelmi és Iparbank Részvénytársaság január 19-ón délelőtt 9 óra­kor Hármán Mihály elnök vezetése alatt sa­ját helyiségében tartotta meg a részvényesek nagy érdeklődése mellett XXIX évi rendes közgyűlését. A hitelesítő küldöttség kiküldése után a közgyűlés elfogadta az igazgatóság és — De kérem . . . — No no, csak nyújtsa a karját. Mikor odaléptek a remegő lánykához, En­dre hirtelen kirántotta karját a gróféból, a ki nem tudott egy mosolyt visszafojtani. — BárÓDŐ, mondá a gróf, emlékszik .mit fogadtam önnek, midőn édes atyja, az én jó Stefi barátom A lányka feje lehanyatlott, mint egy tö­rött virágszál. Megfogadtam önnek, hogy boldoggá teszem. Ugy-e ? Nos hát itt a pillanat, hogy ígéretemet beváltsam. Kisasszony boldoggá tudná önt tenni az a fiatal ember? Zavartan rándultak meg a leány selyem­pillái. — Nem értem. — Csak annyit mondjon, igen és az öné lesz. Inkább sóhaj volt a válasz. — Igen ! — Csak ezt akartam tudni! Karját az Endre karjába fűzte és a báró elé lépett vele. — Megígértem, hogy lányodat boldoggá teszem. — Nyugodt vagyok, hogy szavadat beváltod. — Nyugodt is lehetsz. íme beváltom. Meg­kérem a kezét Kopácsy Endre köz- és váltó ügyvéd ur részére .... — De kérlek .... Hát .... én . , . én nem értem. — Pedig a dolog igen egyszerű. Lányodat

Next

/
Oldalképek
Tartalom