Szamos, 1902. január (34. évfolyam, 1-9. szám)
1902-01-23 / 7. szám
van egy lapnak, hogy kártyázó országunkban a kártyaszenvedély ellen a siker némi kilátásával küzdjünk, ép azért ily erős szerepre, — a Sámson szerepére a filiszteu- sokkal szemben — még e kis körben sem vállalkozunk. Bár sok komoly szót szűrhetnénk át a szitán annak a jellemzésére, hogy mennyi intenzív szellemi munkaerő pocsékolódik el improduktív módon azon a mértéken túl, a melyen innen a kártya és egyéb játékok a szórakozás czimén jogosultak. De arra már igenis, íöl lehet s a siker reményében föl is kell hívnunk a kaszinók vezetőségét, hogy az egyes játéknemeknél a tétek maximumát megállapítsa és ezzel elejét vegye annak a sajátos állapotnak, hogy kaszinóinkban olyan irányú nyerészkedések találjanak védelmet, melyek a nyilvános helyeken kihágásnak minősíttetnek. Az ügyesség és szerencse közreműködésének problematikus mértéke ugyanis oly tág medrét szabhatja meg a megengedhető játékoknak, hogy ezek korlátain belül is lehet ha- zárdul játszani. Épen ezért szabályoztassa- nak a játékok maximális összegű tételei s legyenek azok kötelezők a játékosokra. Ezt az önfegyelmező eljárást mindenek- íölött s első sorban maga a kaszinók repu- tácziója követeli. Színház. „Szulamith“ szombat este félig teltház előtt került szinre az eddigi előadásaiból ismert szép kiállítás és precziz ősszjátékkal. Ez est sikerét is Szalay Vilma és Csák}' foglalta le ma - gának gondos szép énekrészleteikkel, az összes szereplők lelkiismeretes támogatása mellett. „Katalin“ Béldi és Fejér gyorsan népszerűvé vált operettjének premierjét láttuk vasárnap zsúfolásig telt ház előtt. A darab rövid tartalmát vasárnapi számunkban közöltük, ez alkalommal tehát csakis az előadás méltatására szorítkozunk. Mindenekelőtt dicsérőleg kell ki emelnünk a darab stilszerü, hangulatos rendezését, ami Szilágyi Dezsű kiváló müérzékének bizonyítéka, úgyszintén szép kiállítását, amely mostoha szinügyi viszonyaink mellett igazi áldozatot igényelt. Az est hősnője Solty Paula volt, ki Katalint nemes stílben megfogalmazott alakitasban mutatta be, a szerelmi láng erősza kos kitöréseinek szép interpretálásával és a gyöngéd szerető asszony finom bájávai. Méltósággal teljes es poétikus volt s teljeseu rászolgált arra, És Endre, a fiatal ügyvéd is mámoros volt a kék szemek ábrándos sugaraitól. Az ö lelkében is vihart gyújtott a mámo- ritó zene . . . És hogy most karjai közt érezte a kit el kell vesztenie, lángolni kezdett ereiben a vér. A gróf' pedig ott áll egv sarokban és némán nézi ezt a kínos vergődést. Hogy szerethetik egymást! . . . . Milyen boldogok lehetnének! És a grófnak eszébe jutott az ígéret: ígérem, esküszöm, hogy boldoggá fogom önt tenni ! Hogy ki van most pirulva az a sápadt aroz ! Hát ez az ő boldogsága! . . . Tekintete véletlenül egy tükörbe tévedt . . egy romot látott benne . . . önmagát. Szegény gyerek ! A túlsó sarokban az öreg báró integet feléje. Jobb szemével a lánya felé kacsingatott. Mintha küldené: — Menjen már leányomhoz! A gróf mosolyogva intett igent s csakugyan a bárókisasszonyhoz lépett. A szép gyönge kis lányka ismét remegni kezdett . . . mint az a kis fenyőfa, mikor a vihar hideg lehelletót érzi. A gróf pedig nem is hozzá, hanem a tán- czosához fordult, aki a hattyuprémes legyezővel legyezgette. — Uram egy perezre! És a gróf karonfogta és magával viu. 1 bárókisasszony pedi reszketett félelmében. Szehogy közönségünk ez este úgy fogadta, ahogyan csak igazi kegyeltjeit szokta. — Mellette H. Lévay Berta vált ki a Germain hadnagy igen kedves, bajos alakításával, úgyszintén Ráthonyi Stefi a szerelmi jelenetek érzelmi részének szép kidomboritásával. A férfi szereplők közül Mik- lóssy és Margittay alakításai érdemelnek fölem- litést. Az elöődás összjátékában kitűnő volt, amihez a kar precziz éneke is hozzájárult, s reméljük, hogy e darab állandóbb műsor-darabot fog képezni. — Külön ki kell emelnünk Zelin- ger Adolf helybeli táneztanitó és Egyed Lenke „Pas de Deux“ szép spanyol tánczát, amelylyel zajos tetszést arattak. „A tiszteletes ur keservei“ került színre hétfőn félhelyáru előadásban gyöngén látogatott ház előtt. — A legnagyobb mértékű nagyképűsködés volna, ha a komoly kritika mértékével mérvOj akarnánk ítéletet mondani e darab irodalmi, vagy az előadás művészi értékéről. Csak anuyil jegyzünk meg, hogy a közönség jó és elnéző volt s keveset válogatva zajos tetszéssel honorálta a vaskos tréfákat Hogy igy történt, abban nagy részük volt az előadóknak, akik vidáman és frissen játszták a darabot, egypáran pedig, mint Raskó Erna, Barna Jolán, Győré, Vihary, Margittay igen jók voltak; Solty Paula pedig a Kató szakácsné szerepében kitüuö genre alakítást mutatott be, Károly kájával — Miklóssy — együtt. A „Katalin“ kedd esti ismételt előadását, habár nem nagyszámú, de igen válogatott szép közönség nézte végig, mely elragadtatással, lelkesedésének egész hevével tapsolt Solcynak, Lévaynak, Ráthonyinak. — A tánezbetétben ez este Mészáros volt partnere Egyed Lenkének, zajos tapsokat aratva ritmikus és temperamentumos spanyol tánczukkal. — Az előadás összjá- téka olyan volt, mintha tempóban és frisseségben még nyert volna ez este. Sp. HÍRROVAT. Az utolsó negyedév lejártával felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előűzetóseiket megújítani szíveskedjenek. „ Hetven év. Meszlé nyi Gyula püspök tegnap töltötte be életének 70-ik évét. Az egyháznagyot ez a szép kor szellemi és testi erőinek teljes üdesóge és frisseségében találja. Tisztelőinek nagy seregében mi is kívánjuk, hogy még sok számos évig áldás és boldogság áradjon a r. kath. főpásztorra! * A jogászok tánczmulatsága. A tavalyi faisangon a bírósági jegyzők és ügyvédjelöltek kezdeményezték a jogász tánczestólyt, az idén pedig csatlakoztak hozzájuk a nőtlen bírák, ügyészek és ügyvédek, s folyó hó 18-án (szőrűméiben ismét könyek ragyogtak. Arcza még ha- I laványabb lett . . . Szerette volna Endrének mondani, maradjon. De nem tudott szólni. Félig aléltan támaszkodott a pamlagra. A gróf pedig izgatott hangon szólt Endréhez. — Uram, ön nagyon sokat tánczolt ma a bárókisasszonynyal. Endre hirtelen kirántotta kezét a gróf karjából. — De uram, mi jogosította önt fel . . . . — Én vőlegénye vagyok e lánynak. — Igaz! Ön elég vakmerő volt e fiatal leány kezét .... — Hohó uracskám! Ön olyan ügybe avatkozik a mihez .... — A mihez nekem jogom van ! — Ah, ez meglep ! fia szabad tudnom, honnan vette ön ezt a jogot ? — Szeretem! Érti, szeretem. És esküszöm, hogy mielőtt, ön ... . — Csak lassan, csak lassan ! Ez még nem jog. A kérdés az, hogy ö szereti-e önt ? — És ha igen. — Pedig én őt boldoggá akarom tenni. — És őn azt hiszi, hogy tudná? Kölönben is előbb velem kell számolnia ! — Majd számolni fogunk! Adósa bizonyára nem maradok! — Biztosíthatom, hogy én sem ! — Majd elválik! Most azonban, hogy a bárókisasszonyt hosszú tárgyalásunk ne nyugtatanitsa, kérem térjünk vissza .............együtt Ny újtsa kérem a karját. baton) olyan sikesült tánczestélyt rendeztek a Vigadóban, a melynek párját hiába keressük a megyében az egész farsang alatt. Most már biztosra lehet venni, hogy Szatmáron végleg meghonosodott a jogászok tánczestélye; sőt valószínű, hogy jövőre az uj Vigadóban nem tánczestólyt, hanem valóságos juristabált rendez a a jogászifjuság. A szombati jogásztánczestély bátran jurista-bálnak is volt |nevezhető, mert azon oly előkelő közönség volt jelen, s a hölgyek oly fényes toilettet viseltek, amelynél különbet elit-bálban sem képzelhetünk. Ennek daczára az egész mulatság alatt csapongó jókedv uralkodott. A rendezőség a vigadó öreg termeit rendkívüli Ízléssel dekorálta szőnyegekkel, drapériákkal és élővirággirlandokkal. A hölgyeket kellemesen lepte meg a „§“ jelvónynyel és csinos dekorativ kontúrokkal díszített pompás táncz- rend. A rendezőség halványkék jelvényén is ott díszelgett a § jogász-jelvény. A négyeseket 58 pár tánczolta. A zenét Bunkó Vincze zenekara szolgáltatta. A mulatság sikerét talán legjobban illusztrálja az a körülmény, hogy a közönség csak reggel 8 órakor oszlott szót. A jelen volt hölgyek névsora a következő. LEÁNYOK: Asztalos Eszter, Baranyay Mariska, Borús Jolán, Böszörményi Margit, Cséke Etelka (Porcsalma) Dezső Frousina, Domokos Mariska, Fólegyházy Ilona, Ferenczy Mariska, Gödé Erzsébet, Gyen© Mariska, Hármán Margit, Horváth Mariska (Jászapáti) Kanizsay Etelka, Kishalmi Irén, Kolozsvári Mariska. Korányi Margit, Kisfalusy Mártha (M.-Sziget), Leitner Margit, Lengyel Elza, Lengyel Melanie, Litteczky Erzsiké, Nagy Emiké, Nagy Leonka, Német Olga, Paládi Erzsiké. Poszvók Miczike, Slafkofszky Viola, Streicher Berta, Szentiványi Kriszána, Tímár Ilonka, Ujlaky Margit és Sarolta (M.-Sziget), Uray Olga, Zsákmán Margit. ASSZONYOK : Borús Józsefnó, Böszörményi Zsigmondné, dr. Dezső Kálmánná, Domokos Lajosnó, Gáspárdy G.yulánó, özv Gödé Györgyné, dr. Hantz Jenőnó, Hermán Istvánná, Horváth Lajosné (Jászapáti), Jókey Ilona, Kaui- zsay Imréné, özv. Keresztes Sándornó, özv, Kishalmi M. Lajosné, Kolozsvári Károlyné, Korányi Jánosnó, Kölcsey Jánosné, özv. Kricsfalusi Vilmosné (M. Sziget), dr. Lehóczky Jánosnó. Leitner Bertalanná. Lengyel Endréné, Litteczky Endrénó, özv. Nagy Eleknó, Palády Lajosnó, özv. Poszvók Nándorné, Schwendt Józsefnó. özv. Sep- sy Károlyné, Slafkofszy Lajosnó, Szőke Sándor- né, Tímár Pálnó, Tóth Eleknó, Uray Gózéné, Uray Károlyné, dr. Wallon Gyulánó, Zsákmán Jánosné. * A Szatmári Kereskedelmi és Iparbank Részvénytársaság január 19-ón délelőtt 9 órakor Hármán Mihály elnök vezetése alatt saját helyiségében tartotta meg a részvényesek nagy érdeklődése mellett XXIX évi rendes közgyűlését. A hitelesítő küldöttség kiküldése után a közgyűlés elfogadta az igazgatóság és — De kérem . . . — No no, csak nyújtsa a karját. Mikor odaléptek a remegő lánykához, Endre hirtelen kirántotta karját a gróféból, a ki nem tudott egy mosolyt visszafojtani. — BárÓDŐ, mondá a gróf, emlékszik .mit fogadtam önnek, midőn édes atyja, az én jó Stefi barátom A lányka feje lehanyatlott, mint egy törött virágszál. Megfogadtam önnek, hogy boldoggá teszem. Ugy-e ? Nos hát itt a pillanat, hogy ígéretemet beváltsam. Kisasszony boldoggá tudná önt tenni az a fiatal ember? Zavartan rándultak meg a leány selyempillái. — Nem értem. — Csak annyit mondjon, igen és az öné lesz. Inkább sóhaj volt a válasz. — Igen ! — Csak ezt akartam tudni! Karját az Endre karjába fűzte és a báró elé lépett vele. — Megígértem, hogy lányodat boldoggá teszem. — Nyugodt vagyok, hogy szavadat beváltod. — Nyugodt is lehetsz. íme beváltom. Megkérem a kezét Kopácsy Endre köz- és váltó ügyvéd ur részére .... — De kérlek .... Hát .... én . , . én nem értem. — Pedig a dolog igen egyszerű. Lányodat
