Szamos, 1902. január (34. évfolyam, 1-9. szám)
1902-01-09 / 3. szám
XXXIV. évfolyam. Szatmár, 1902. csütörtök január M 9. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI 'GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. E I ő f i i « t é f i ár: Égési évre 6 kor. — F*élcs?re 4 kor. — Negyedévre 2 (kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza- 9. sz. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők, j HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. A villamos-igazgatói állás kérdése. A tapasatalás igen sokszor ujjal mutat rá bizonyos tényekre, melyeket csupa con- zervativ hajlamból vagy szükcbb érdekből nem -szabad figyelmen kívül hagynunk, ha helyes látásra, s Így gyakorlati igazságra törekszünk. A ki figyelemmel kisérte városunkban a villamos-igazgatói állás szervezéséből s annak betöltése módjából (olyó teendőket és eredményeket, szükségkép arra a következ- tetetésre jut, hogy ez az állás nálunk olyan alakjában, a mint azt költségesen íentartol- tuk, a jelen viszonyok közt fölösleges. A villamos igazgatói állásnak jelenlegi szervezetében két olyan lényeges föltételt találtunk, mi theoriában ezt az állást némileg indokolttá tette. Az egyik a felelősség kérdése, a másik a villamos üzemállapotnak a várossal, mint tulajdonossal való közvetitése. A közvetítés abban áll, hogy az igazgató az üzem állapotáról a városnak időnként jelentést tesz, illetve az üzemfejlesztés szempontjából esetleg terveket nyújt be. A mi a felelősség kérdését illeti, megmutatta a tapasztalás, hogy az teljesen il- luziórius. Nem akarunk személyi vonatkozású dolgokat e helyen fölmelegiteni, mert azok eléggé ismeretesek, de a múltakból konstatálhatjuk, hogy a felelősség áthárítása egy villamos igazgatóra, kinek semmi vagyona, csupán 3600 K fizetése van, már magában véve sem lehet a városra megnyugtató egy olyan üzemnél, hol oly nagy tőkebefektetésről van szó, mint a mi villam- világitási telepünknél. Az egész nagyhangú felelősség a legjobb esetben arra a kérdésre zsugorodott össze, hogy megtette-e a villa- ! mos igazgató kötelességét, czélszerüen használta-e ki a befektetett tőke értékét s meg van-e elégedve a fogyasztó-közönség a világítással. A két előbbi kérdésre csak röviden szólva azzal felelt meg a város, hogy egymásután mind a két igazgatónak felmondott; a világításra nézve pedig a fogyasztó közönség állandóan panaszkodott. Az a felfogás tehát, hogy a felelősséget csak egy igazgatói állás betöltéséhez lehetne kötni, merőben üres szólam, mit komolyan venni nem lehet. A másik szintén lényegesnek látszó, de alapjában véve épen oly keveset mondó szerepe a villamos igazgatónak a közvetítés. Ez jelentésekből áll a telep és az üzlet állapotáról, melyek a művezető által beszolgáltatott adatoknak igazgatói aláírással megbő- vitett kiadásai. Ezeket maga a művezető vagy egy mellé alkalmazott s írásos teendőkkel megbízott Írnok csekély fizetésért szintén produkálhatja. A mi a villamos-igazgatónak kvaliíiká- cziójához tartozó magasabb képzettségét illeti, itt is azt kell tapasztalnunk, hogy más a theoria. más a prakszis Távol áll tőlünk, hogy a volt igazgatók elméleti képzettségére illetéktelen kritikát gyakoroljunk, de a mi az ismereteik gyakorlati értékesitét illeti, a gyakorlati pálya kezdetén, — e széles tudományszakban - inkább a kísérletezésre, mint a biztos tapasztalatra támaszkodhattak. Arról pedig le kell mondanunk, hogy 3600 1< javadalmazásra olyan erőt kapjunk, kinek elméleti tudását hosszabb tapasztalat is kiegészítette. Ilyen erők javadalma 8—10 ezer korona, mire a mi viszonyaink közt nem is gondolhatunk. Egyébként kvalifikált villamos igazgatóink mellett mit észleltünk eddig is? Azt, hogy a város, valahányszor a villamos telepen valami gyökeres változtatást akart tenni, mindig egyik-másik budapesti czégtől hivott meg tervezőt, mit bizonyára nem kerülhetne el ezután sem. Az igazgatói áilás betöltésének fölösleges voltát igazolják különben az ország más oly városainak a példái is, hol szintén vannak villamvilágitási telepek. Az egész országban csupán két helyen van a vidéken olyan igazgatói állás, mely villamos mérnökkel van betöltve. Szabadkán és Pozsonyban. Egyéb helyeken csupán művezetők vannak a városi mérnök ellenőrzése mellett, kik az itteni megállapított igazgatói teendőket is végzik. A L u c z a s z é k. Németből: L. Ö. (Folytatás.) II. Gazdája sorsán búsulva hajtotta a bojtár haza a gulyát. A mint haza ért, Sárika ép az udvar seprésével volt elfoglalva. Szombat nap lévén, egész este takarítania kellett, hogy pedig annál inkább érezze, hogy mostohája kenyerét eszi, az elkopott seprűvel kellett kifogástalan tisztaságba hoznia az udvart. Időnként felegyenesedett, mint a hogy az aczél rugója kiegyenesedik, ha kónyszerhajli- tásából felszabadul; ilyenkor látni lehetett csinos termetét és élettől duzzadó rózsás arczát. Kék szemeivel akaratlanul is a Bakony felé tekintett, a honnan kedvesének jönnie kellett. A bojtár már a kapuban állott és látta, hogy a leánynak a megfeszített munkától szinte az erei is kidagadtak; eszébe jutott, hogy szegénynek hányszor kellett csikorgó hidegben a czigányvégröl vizet hoznia, hogy az ujjai majd megfagytak, csak azért, mert mostohája a fejébe vette, hogy a bab csak is abban a vízben fő meg. Egy más alkalommal hideg szól és havas esőben kellett a pataknál mosnia. Dalolva folytatta a leány munkáját, érezte a balsors által rárótt terheket, a miért mások -alán a szomszédoknak panaszkodtak volna, mig ő a dalban talált vigasztalást és talán aka- j ratlanul jött ajkára, a „Nincsen apám, nincsen anyám . . .“ szövegű dal. Most munkájával a kapuig jutott és a mint j azon ki akart nézni, előtte állott a bojtár, mire í szive az örömtől hevesen kezdett verni. — Hol van anyád ? — kérdezte a bojtár. — A faluba ment, — felelte a leány. — Sári, ma sokat csuklottam, — mondta a fiú, hogy a beszélgetést szive ügyére terelje. — Mostoha anyám rólad beszólt, miközben elég sokszor a pokolba kívánt téged. — Megint, és miért ? — fakadt ki a bojtár. — Az ablak miatt, — felelte a leány fülig elpirulva, — ő észrevette. — És aztán? — mondta a bojtár, hogy a leányt a beszéd folytatására bírja. — Hogy te estenként az ablakhoz jösz és benézel. — És veszekedett ezért veled ? — Hogy veszekedett-e! — dühében kitörte az ablakot és hogy be ne nézhess máskor rajta, papirossal ragasztotta be. Erre nem tudott a bojtár mit felelni, hanem dühében néhány czifra bakonyi káromkodást eresztett meg. — Engem is jól összeszidott, — mondja a leány, szemeiből a könyeket törölgetve. — És miért ? — kérdó a bojtár. — Azt mondja, hogy mindennek én vagyok az oka ; te nem jönnél az ablakhoz, ha ón nem biztattalak volna rá. — No csak jöjjön haza! Agyon ütöm, mint a kutyát, azt a böjti boszorkányt! — fe- nyegetödzött, fokosát forgatva a bojtár. — Az Isten szerelmére kérlek, ne mondd azt, mert ha én miattam baj történne, rögtön a kútba ugranók. — Jól van hát, a kedvedért, Sári lelkem, nem bántom, de mond meg igaz lelkedre, nem haragszol, a miért az ablakon benéztem? különben . . . .— Nem. Józsi, én nem haragszom érte, — mondta a leány, kérő tekintettel nézve szemeibe, mire a felbőszült íiu egészen lecsillapodott. Erre a kapun kívül hallható lett a vén asszony kiabáló hangja, és mintha csak valaki azt kiabálta volna, hogy: jön az ördög! úgy kotródott szét a fiatal pár. A fiú az istállóba szaladt, a leány meg a kert kerítése mellett sep- regetett és úgy tett, mintha amazzal soha egy szót se szólott volna. Munka közt énekelte : „Azért, hogy egy kicsit ragyás . . Mig Jóska a következő dalt énekelte: „Esztendőre, esztendőre Ilyenkor, Kis feleséget veszek szüretkor!“ A ki a népet ismeri, tudni fogja, hogy mindig találóan tudja dalban kifejezni áradozó érzelmeit, s igy biztosok lehetünk benne, hogy a két dal mintegy folytatása volt előbbi beszélgetésüknek.
