Szamos, 1901. december (33. évfolyam, 96-103. szám)
1901-12-29 / 103. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. vasárnap deczember hó 29. . M3 ík SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak k zatmaron, a lay kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Újévben. Ismét egy év telik el a végtelen időből, egy — emberi gondolkodásunk s Ítéletünk szerint — búban, keserűségben, szenvedésben és csalódásban hosszú, reményben és örömben rövid év. Jellemző tulajdonsága az emberi gondolkodásnak, hogy az egymásután eltűnő évek eseményeit évfordulók alkalmával csoportosítja, azokat — igy-utó- lagosan — mérlegeli s — a legtöbbször egyéni érdekei szerint — megítéli. Egész önkénytelenül merül lel lelkűnkben a kérdés: vájjon mi is történt velünk az elmúlt évben, családunkban s hivatáskörünkben ? S ennek az áttekintő megfigyelésnek a vége mindig csak az: mennyi bánatot és keserűséget okoztak nekünk mások, mily sok hálátlansággal és részvétlenséggel találkoztunk embertársaink részéről, s mennyire kevés az az öröm, melyre számítottunk, s melyre oly sokat építettünk! És ezen egyéni érdekeink általt sugalt s vezetett — egy egész év eseményeit felületesen áttekintő — gondolkodásunk közepeit feledjük, hogy a tétel megfordítása is jogos, hogy talán mi is sokkal több bánatot és keserűséget, mint örömet okoztunk azoknak, kik hozzánk tartoznak akár családi, akár hivatali, akár társadalmi összeköttetéseknél fogva. Ha tanulságos — a jövőre való tekintetből — ilyen évfordulók alkalmával a külső világ eseményei felett áttekintést tartani és ítéletet gyakorolni, sokszorosan az, ha e szemle közben bepillantunk abba a világba is, a mely bennünk van. Sokszor zavarja lelkünk harmóniáját a vágy, hogy tűhegyük magunk, felülemelkedjünk a minket környező, sokszor bántó világ visszásságain, gyengeségein, — im itt e ponton maga az idő hiv fel arra, mert e felülemelkedés nem egyéb, mint saját benső világunkba való elmélyedés, s az a felett elfogulatlan ítélkezés. Nem elég, de nem is igazságos csak másokat vonni számadásra, tegye ezt mindenki első sorban önmagával. A köz- és társadalmi-élet morálja az egyénre épit, az eirf-er belső világára reílektál, valahányszor szüksége van rá s ezért első kérdése miniig az: mi az ember önmagában, mennyit ér benne a benső ember? Híven sáfárkodik ■ a haladó idő adomán vaival. gazdagodó* t-e, vagy szegényebb lett-e hitben, igazságban és nemes törekvésekben ? A magát nem ismerő, vagy érté két tulbeesülő u. n. modern felvilágosodás fennen hirdeti elvét, hogy az értelem fejlődése, az ész művelése leghathatósab*b tényezője az emberiség haladásának és boldogulásának. A tétel igy felállítva egyoldalú és nem öleli fel a teljes igazságot. Az a törekvés, mely csak az értelemre épit, a szivet, a lelket pedig kevésre értékeli: nem veszi tekintetbe az egész embert, melynek csak értelmén és szivén épülhet fel jövője, boldogsága s ezzel együtt a társadalom ereje és hatalma. Nem nevelés az, mely a szív érzelmeire nincs tekintettel, s nem helyes politika az, mely a polgárok érzületének nemességére súlyt nem fektetve akar nemzeti államot biztosítani és vezetni. Bizony lép- ten-nyomon sürget a szükség, hogy önmagunkba tekintsünk, hosszan, mélyen és őszintén. Szivünket kéri a család, a működési kör, azt kéri az egyház, a társadalom, s annak számos humanitárius és kulturális intézménye. szivünket kéri a haza s igy annak állapota nem lehet közönyös senkire nézve sem. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy mindezek csak elvi jelentőségűek ; ellenkezőleg éppen most aktualisok. Uj századunk a munka kora, jogot formál a férfi fejére és karjára, de erősen ligyelmeztet, hogy szüksége van szivére-• i«;. A jövendőnek legfőbb feladata, az individualizmusnak és a szoczializmusnak egybeolvasztás- i. keresztyén harmóniája. Ebben az egy -gben lehet biztos fejlődése az egyénnek és- rsa- dalomnak egyaránt; mert az egyén sa^ : ■ a ri- zált joga a legveszedelmesebb anarchia aus, mely vérfürdők árán is érvényesülni törekSzilveszter-éjszaka. Csókkal búcsúztattuk el az ó esztendőt, Csókkal, öleléssel vártuk a jövendőt, Izzó ajakadra rátapadt az ajkam . . . Csönd volt körülöttünk, csak kint az avarban, A suttogó szellő felsírt néha halkan, Felzokogott halkan. Pattogott a rőzse fellobbanó lángja, Derengő fényt hintett szép kicsiny szobádba, „Lásd a mi szerelmünk“ — suttogtam teneked, S hirtelen sötétség lepte be az éjét, A kandaló lángja fellobbant, elégett, Elhamvadt, elégett. Zokogva borultál leszkető karomba, Szivemen a szived, szilajnl dobogva, Egybe forrt a testünk, egybe forrt a lelkünk S hogy az éjjel elszállt csendesen felettünk, Te csak annyit mondtál: Nem ami szerelmünk, Nem a mi szerelmünk, Szilágyi Ferencz. m Dráma a tengeren. A Branson és társa ezég megbízójaként utaztam Antverpenbe. Egy belga hajó vitt hátán. „Westernland“ volt a hajó neve. A „Westernland“ egyike azon újkori bárkáknak, melyet gyors hajónak gúnyolnak, de primitiv berendezése, rósz élelmezése és hiányos legénysége ezt erősen meghazudtolja. Az utasok többnyire földhözragadt szegény emberek voltak, kik velem együtt, minden verejtékes törekvésük daczára sem voltak képesek meggazdagodni. Amerika nem olyan aranyország, milyennek nehány lelketlen kivándorlási ügynök hireszteli. Gyakran még a mindennapiért is óriás mértékben kell küzdeni. A második osztály utasai közt legrokonszenvesebb alak egy bájos szőke nö volt. Átlátszóan halvány vonásai sok szenvedésről tanúskodtak, de ez is olyan jól állt neki és nagy kék szemei, ha azokkal valakire rápillantott, szinte megigézték az embert. Az egész hajó utasai rokonszenvvel kísérték. Csak egy amerikai yankee, ki az amerikai benszülöttek minden sajátosságával birt, nézett az asszonykára folyton villogó szemekkel. O ismerte ezt a nőt. Nagyon is jól ismerte. A szőke asszony a hajóraszállás első per- czétől egyre négy éves fiacskájának dódelgeté- sével volt elfoglalva. — Vétett önnek valamit ez a csinos nőcske, mister ? — kérdeztem utazásunk második napján, hogy a yankeeval a födélközöu sétáltunk, — hogy fofyton olyan villogó szemekkel kiséri. — Sokat, — volt az amerikai egyszerű, de dühös válasza. — Lehetetlen. Hiszen olyan jámbornak látszik, mint az ölbeli bárány. — A tenger is jámbor külsőleg, de belül, a fenekén, egy egész kártékony világ dühöng. — Kiváncsivá tesz. Nem lenne szives elbeszélni ennek az asszonynak kártékonyságát? — Elmondhatom. Egy házban laktunk Philadelphiában. A férj becsületes, de szerencsétlen munkás^volt: sohasem tudott tartós munkát kapni. És e miatt szörnyen el volt keseredve. De ez még nem hajtotta volna a kétségbeesésbe s halálba. — Tehát öngyilkos lett? — Eszeágában sem volt. Becsületes emberek. kik szeretik családjokat, nem szokták megelőzni a végzetet. A halál úgyis eljön. — Régi igazság — A világ azt tartotta, hogy véletlen szerencsétlenség vetett véget munkás életének. De a világ hasonlít a gyermekhez, a kit jár- szallagon kell vezetni. Az emberek örökké a látszat után ítélnek. Ez az asszony megölette a férjét! — mondotta szinte lángoló szemekkel az amerikai. — Megölette ? — ismételtem megdöbbenve- És a törvény még sem tette reá kezét? — A törvény7 csak járt utakon képes haBáli idényre legjobbnak bizonyult fekete és szalon szöveteket minden létező kivitelben- (SZATMÁR, WEISZ GY U posztó és gyapjúszövet üzletében szerezhetjük meg a legnagyobb választékban. Yalamint a legújabb báli mellények. DEAK-TÉR 21.) -----
