Szamos, 1901. december (33. évfolyam, 96-103. szám)
1901-12-24 / 102. szám
ságot az egyének, az állam, a társadalomi működésében a kölcsönös jogtisztelet őrévé j emelni. A szocziális mozgalmak múlt száza-i dában a keresztyénség volt az, mely élére allolt a népjog védelmezőinek, magasan lobogtatva ama valódi liberálizmus szövétne- két, mely az önzetlen emberszeretetben gyökeredzik, s mely a küzdő, munkás nép jogát a társadalom jólétben élő osztályaival szemben az igazságosság, a szeretet kötelező erejenek határáig védi, de ugyanazon munkás nép kötelességeit Isten és embertársaikkal szemben bátran hangoztatja. Ennek a keresztyénségnek legnagyobb ünnepe a karácsony. A keresztyén világnézet szerint ugyanis Krisztus születése a világtörténet legnagyobb ténye, melyre az emberiség egész múltjának fejlődése irányult s melyből minden haladás kiindul; mert ö általa, ő benne lön megszüntetve az ellen-1 tét ember — és ember, szellemi és anyagi világ, eszményi és realizmus között. Ez az oka. hogy karácsonykor a béke, öröm és áhítat érzelme tölti el a kicsinynek és nagynak, a szegénynek és gazdagnak szivét egyaránt, s valami titokszerü, kimagyarázhatlan sejtelem, vágyakozás ébred bennünk egy magasabb világ, a szépnek és jónak örök, bevégzett tökélyü kutturrása: a ma szüle tett Messiás iránt. Cato. 0 tempóra, o mores...! Van-e csak félig müveit ember is ma már, j ki ne hallott volna a nagy idők nagy embereiről ? Nem a mi halhatatlan költőkirályunk re- j gényóről szólok, hanem az ókor mythosainak, a: középkor eposainak kórosairól, a nemzetek hő- j seiről a világverő lovagokról. Mily kedvvel tanulgattuk a hősök életét, hőstetteit! Mily kedvesen emlékszünk ma is a Dávid és Góliáth párbajára! Hát a jó öreg Heracles bácsi, az ifjú Thezeus? Még most is irigyelendő példaképei az erőnek és bátorságnak. Nagy Sándor, Leonidas, Julius Caesar, a mi hollós királyunk, az a szent 13 martyr, Bem apó és a többi félisten, kiknek már csak a neve hallatára is sebesebben dobog szivünk s a büsz-1 keség pirja gyűl ki. arczunkon, hogy mi is magyarok vagyunk! Nem szólok a szent sir ideális hős vitézeiről. Hallgatással mellőzöm a szabadságért vérüket hullató búrokat! Mind-mind erősek bátrak s'valamivel magasabb mértékelés alá tartoznak, mint a mai modern gavallérok, lovagok. A feudális középkornak meg voltak a maguk emberei, szokásai. A birtokos urak és főurak voltak az emberek ; a nép volt a jobbágy, vagyis a numerus. Az urak csináltak törvényt,1 nem annyira a maguk számára, mint inkább a néptömeg számára. A törvény akkor nem volt jobb mint ma. Háló volt, a melyben fenakadtak szúnyogok s apróbb legyek; de a dongók minden nehézség nélkül rontottak át rajta. A törvénynek, jognak, igazságnak hézagait akkor kitöltötte a fegyver. Ez az a bizonyos ököljog, a mely akkor nem volt oly barbár, mint ma; mert azt a kort nem mérhetjük a mai czivilisatió móterrendszeróvel, csupán annak a kornak nem hitelesitett, de általuk elfogadott mértékével. Annak az időnek tagadhatlanul voltak ideáljai, ám voltak nemes lovagjai és küzdői is ! Kérdem, ha ma nem volna az egész világon kötelezett hadi szervezet, ugyan honnan teremnének elő hazánk védelmére a hősök és marty- rok ? Váljon a czivilisáit világ népeit — legyenek azok bármely felekezet tagjai — váljon' mely hitéleti esemény tudná még egyszer oly j ideális lelkesedéssel, oly haláltmegvetéssel tüzbe ragadni ? Tempora mutantur! A megváltozott idők kiforditották a hőseket. Ma a legfelsőbb ki nevezés nélkül mindenki lovaggá lehet! Igaz, hogy a lovaggáütóst nem a fórumon s nem felszentelt kezek végzik, hanem egy egy kávéházban, vagy füstös lebujbán előzetesen egy pár csattanós tenyér s később numerus clausussal való assistenczia mellett imbolygó lövésü piszto-' lyok, vagy élesre fent kardok! * Czérna ur, egy előkelő üzlet rőföt kezelő lovagja baját felsütni mógyen Ollósi borbélyhoz. A borbély nem tűzoltó, de szenvedélyesen szerelmes, s mig másokat fodorit, szive el elfacsa- j rodik s ezenközben nemcsak a keble lángol, de a rőf nemes lovagjának szőke fürtéi is megpör- kölöanek. Nemes Tankród ! Jobb, hogy nem vagy tanúja e jelenetnek! Mi volt a te felbuzdulásod ehhez képest ?! — Micsoda ügyetlenség ez ? — De ezt bocsánat uram, igazán nem. . . — Fogja be a száját ostoba ficzkó ! — Miféle neveletlen ember az Ur?! — Mit, ón neveletlen? csitt-csatt! . . . Másnap párbaj a Körtvélyesen. Két obiigát lyuk a levegőben! * Egy vállalkozó ur meg egy tart. tiszt. — Kérem, hát azt hiszi az ur, hogy én bankót gyártok? — Semmi közöm hozzá! — Azt hiszi az ur, hogy ón ingyen dolgozhatom, a mig az önök czégje 100 ezer ko rónát zsebel be ?-— Ezt intézze el a czéggel! — Azokkal a svindlerekkel, azokkal a . . . A tart. tiszt ur kilóditja az ajtón. Erre az ur visszajön s nyakon legyinti a kidobót. Párbaj — három lyukkal! Egy külvárosi korcsma derűs világában, hol a derűt a festett arczu amazonok csicsergése s a vak zongoramester walczerei teszik meleggé, több apró asztalnál ülnek katonák és czivilek vegyesen. A levegő forró, az agy itt-ott mámoros; a dóvaj kedv s a borgöz hősöket nevel ! (Jó iskola volna az angoloknak!) Két diák forma ember sikamlós anecdoták- kal sietteti az éjfélt s nem fogynak ki a nevetésből. A szomszéd asztalnál egy uj sütetü katonatiszt tartogatja hőstettei elmesélésével az ámuló vig társaságot, s hogy szavának nagyobb nyomatékot adjon, néha nagyobb kilengésekkel üti az asztalt, midőn egyszer egy frissen hozott csája a cassa sötétszemü, lángoló szivü királynőjének selyem-satin ruhájára fordul. Talán a Hébe, vagy más valaki elszólja magát: „ügyetlen“. A szomszéd asztalnál leghangosabb a nevetés ; s a hős nem a marathoni, se nem a thermopylei, még csak a Waterlooi sem, hanem az a fiatal tiszt, még oly közel áll az anyatejhez, hogy a dicsőség koszorújához vetett tölgynek magva még ki nem kelhetett — a szomszéd asztalhoz sétál s jobbról-balról közelebbi érintkezést hoz létre a keze és a szerető fiatal arcza között. Azután nyugodtan, nagy előkelőséggel visszaül helyére, A zentai hőst, midőn a törököt végleg kiűzte hazánkból, ugy-e nem láttátok ? Én sem ! Nohát az térhetett igy pihenő helyére ! Párbaj — két lyuk a levegőben s egy karmolás — a hős gyors munkájú kezén! * * * Folytassam még? Nem tehetem, mert a tengeri betegség környez ! A fiakeres, ha alkuszol : párbajra hiv ; a kereskedő, ha nem vásárolod meg a kiválasztott portékát — görbe szemmel néz rád! Ha színházban szomszédod nekar szolgáltatta, a dalegyesület pedig a két ünnepélyen énekelt. A közreműködött hölgyeknek, uraknak, a m. kir. honvéd ezredparancsnokságnak és a dal- egyesületnek hálás és forró köszönetét mondunk nagy szívességükért s ügyünk szeretettel teljes pártolására őket a jövőben is kérni bátrak vagyunk. Az irodalmi szakosztály a pályakérdések dolgában szintén előterjesztést tett a választmánynak, a mely a több Ízben eredménytelenül meghirdett tételt: „Adassanak elő Szatmár-Né- meti sz. kir. város főbb törvényhatósági, alkotásai 1872-től fogva napjainkig. Felöleltessenek még ezzel kapcsolatban oly iráuyelvek, melyek a jövőben törvényhatóságunk intézkedéseire nézve fontossággal bírnak,“ — ezúttal újból kitűzi. Pályadij 200 korona. A pályamű beadásának határideje: 1902. szept. 1. E pályatételen kívül 50 koronával dijaztatik egy a matinék keretébe beillő, szabadon választott tárgyú műfaj. Határidő szintén 1902. szept. 1. Az előadottakból világos, hogy a szakosztály vezetése jó kezekben van letéve, a mely kezek vezető, irányitó és munkás hatása a kör életének folyásában határozottan felötlik. Megérdemlik, hogy elismeréssel adózzunk becses mánkájukért. Éljenek! 2. Társadalmi szakosztály. E szakosztály működésének megindulása és tevókenykedóse azért nehéz dolog ez idő szerint, mert munkakörébe a társadalmi akciók minden téren mélyen belenyúlnak. — Nálunk ugyanis a működő egyesületek és esetről-esetre fellépő különböző czélu rendező bizottságok a társadalmat oly abszorbeáló módon foglalkoztatják, hogy újabb és szintén áldozatokkal járó mulatságok, estélyek rendezése igazán koczká- zatos. Mégis reméljük, hogy a jövőben a szakosztály is fog módot találni arra, hogy iuven- tióval, jövedelmet hajtó eszmék megvalósításával, kirándulások rendezésével, — a minőket a tavaszra N.-Bányára, M.-Szigetre, Beregszászba czélba vett, — a maga részét a köztevékenységből szintén kivegye. 3. Múzeumi szakosztály. Örvendő szívvel számolok be a múzeumi szakosztály működéséről, mert az a lendület, gyarapodás, fejlődés, mely a múzeumban mutatkozik, a jövőre legszebb reményekre jogosít. Igazán ez a szakosztály úgy dolgozik s olyan komolyan fogja fel teendőit, hogy az a kis sejt, mely napfényt, termékenyítő külső erőt, később í odaadó anyai gondozást s serény utánajárást követelt, hogy valamivé váljék, hogy megismerjék, hogy észrevétessék, ma már a saját lábán járó, sok kincsesei, szép könyvtárral rendelkező nevezetessége városunknak s hiszem, ha a kezdetet hasonló természetű, kedvező, a gazdagodást lehetővé tevő folytatás követi nyomon : ma-holnap a Kölcsey-Kör múzeuma mesz- sze vidék ilynemű leggazdagabb s megérdemelt nagyhirrel biró intézmónynyé növi ki magát. A fő az, hogy a kormány, mely számol vele, s az ország egyik legtöbbet ígérő múzeumaképpen bánik vele, — hathatós gondoskodása mellett a város és a vidék érdeklődő pártfogásában részesítse azt az institutumot, mely fejlődésre képes voltának már eddig is fényes garanciáit szolgáltatja. Égető szükség volna egy megfelelő, tágas, czélszerü, központi fekvésű, könnyen megközelíthető helyiségre, a mi a tovább való fejlesztésre nem csekély jelentőségű kivánalom, — a választmány ez iránt lépéseket is tétetett, de ez ideig még erre nézve megállapodás nem történt. A muzeum nagyszabású lendületének, gyorstempóban való gazdagodásának nagy érdeme legeslegelső sorban Bakcsy Gergelynek, e szakosztály ritka ügybuzgóságu elnökének, ki nagyméretű és kimerítő elfoglaltsága mellett is, teljes lélekkel, lankadatlan buzgósággal, hevülő szívvel szervezi, gyarapítja, hogy úgy mondjam, szereti azt a csemetét, melyet pólyában vett át s melynek felvirágzását, megerősödését elérni, biztosítani hő vágya, kívánsága. Teljes elismerésiek s hálával kell honorálnunk fáradozásait, melyből részüket munkatársai is : Dr. Fodor Gyula alelnök, Jankovics János előadó is bőven kiveszik. A szakosztály ez évben 3 ülést tartott és letárgyalt 14 tárgyat. A kormány 1901-ik év- ( ben 400 korona segélyt küldött, a Kör pénztára pedig ez összeghez hozzá adott még 339 K és | 70 fillért, összesen tehát 73 K és 70 fillér lett a muzeum czéljaira fordítva. — Vásároltunk a könyvtár számára 19 drb. müvet 58 kötetben. TénvM csak INGÜK JÓZSEF szabó üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású felöltőinket, téli kabátainkat, ut- ezai és salonruháinkat. Papi öltönyök és reverendák a legszebb ki- ____________________________________ vitelben készülnek. — Készít sikkesszabásu mindennemű egyenruhákat; raktáron Űrt mindennemű egyenruházati czikkeket. Egy éves önkéntesek és tartalékos tisztek előnyös árak mellett fe lszereltetnek- Szatmár, Deák-tér, Városház-épület.
