Szamos, 1901. december (33. évfolyam, 96-103. szám)

1901-12-19 / 101. szám

váltotta magát minden kötelességtől, mely az államra hárul át. Az iparvállalatok az ál­lamtól kérik a fizetésük javítását, az állam­tól kérik a fizetésjavitást, az államtól várják a fogyasztó piacz megszerzését, az államtól kérünk hitelt és jó buzaárakát. A kormány ad szubvencziót uj gyáraknak, a város ad ingyen telket és az állam gyakorol hivatal­ból jótékonyságot a szegényekkel; az állam tart színházakat, az állam vásárol képeket, a mennyiből az egész m. királyi képzőmű­vészet meg tudjon élni s az állam nyit ott elhelyező intézetet a munkásoknak, a kik maguk nem találnak maguknak gyárat vagy műhelyt. Ha a társadalom maga végezné ezeket a dolgokat, ugyan nem érne hamarabb czélt, mint az állam? Hiszen az államhatalom a maga konczentráltságában, az államerő a maga meghatároltságában tizedrészt sem le­het annyira agilis és erőteljes, mint a társa­dalom a maga mozgékonyságával és sokkal könnyebben mozgósitható eszközeivel. Régi dolog, hogy az állam, mint vállal­kozó sokkal drágábban dolgozik a magáno­soknál, mégis neki kell gyárakat alapítania, fentartania, mig a vagyonosok nem tudnak mihez fogni a pénzükkel. Odaadják a taka­rékpénztáraknak : gyümölcsöztesse az he­lyettük; belefektetik az állampapírokba : fizes­sen az utána; megkoczkáztatják spekulativ papirosokkal: hadd duplázódjék meg a lut­rin. A munkások nagy sokasága foglalkozás nélkül van; a mieink kivándorolnék, az ide­genek egyre bevándorolnak, mivelhogy ők azt látják, hogy itt még eldorádója van a munkásnak. Az idegen tőke is kiaknázatlan bányának tartja Magyarországot, amolyan európai gyarmatnak, hol minden befektetés duplán gyümölcsözik és a magyar pénz mégis takarékpénztárba bújik, vagy éppen ott meddősködik a tulipános ládafiában. Nem lehet ezen segíteni? Egyhamar bi­zony nem. Erős agitáczió kell a nagyoknak, a nevelésnek gyökeres megreformálása az ifjú generáczióban, hogy ez a merőben köz­jogi s újabban még felekezeti nyomorúság­gal, is megzavart társadalom a mai kor gaz­dasági igényeihez tudjon átalakulni. Madagascar függetlenségét a kormány vissza­adni nem akarta, lebombázta Londont, mert a burok földjét kiüríteni vonakodott, Chamberlain vérpadra került s az angolok engedelmeskedtek. Az Amur folyónál a kínaiakat kínzó oroszokat megsemmisitte, aztán bombázta a kínaiakat is, mert gyilkolták a fehéreket, bombázta a néme­teket, francziákat, mert gyilkolták a kínaiakat. Az erkölcsi egyensúlyozás munkája azonban hirtelen megszakadt, mert a léghajók egyiké­ben felrobbant egy bomba, mely az egész hajó­hadat a feltalálóival együtt elpusztította. A re­formátor neve: Troundebise, a ki megvalósí­totta mindenki jelszavát: Áh csak egyetlen óráig birni a sújtó villámokat! íme egyetlen ember volt birtokában a vi- lógátalakitás szerszámainak s annak is kezéből kiesett a varázspálcza, mielőtt a földszinét át­alakíthatta volna. A? emberiség fejlődik s mind magasabbra kapaszkodik a művelődés meredek lejtőjén — útközben marokszámra szedi az ezer jó füvet — gyógyít, belenyúl a természet műhelyébe, gyújt, titkos erőket kényszerit szolgálatára. De azért a világ és élet összes titkainak ura soha sem lesz. Ha feljut a hegyre, le is száll arról bizonyosan a másik oldalon, — visszafej­lődik — bogy újból más hegyre iparkodjék. Ez a circulus vitiosus ! Ez a mi sorsunk ! A Gondviselés csak annyit engedélyez, a mennyi éppen elég. Sem többet, sem kevesebbet. Színház. „Váljunk el“ Sardou bájos szellemű víg­játékban mutatkozott be közönségünknek szom bat este Boros Ferike, ki városunk régi isme­rőseként emelkedett az ország első színpada: a Nemzeti színház művésznői sorába. Azaz — csak bemutatkozott volna ... ha lett volna kinek. A földszinten egész padsorok maradtak gazdátlanul, a páholyok egy-kettő kivételével szomorúan és elhagyatottan kandikáltak a néző­térre. — pedig hát az, előadást érdemes lett volna megnézni. Ha a látogatottság arányban állott volna az előadás művészi színvonalával, bizonyára zsúfolt ház lett volna. Ami pedig a vendégmüvésznő alakítását, színjátszó képessé­gét illeti, csak a legteljesebb elismerés hangján emelhetjük ki a felfogás ritka érettségével és a jellemzés kitűnő érzékével megjátszott jelene­te it. Gyengéd színei bájosak és az asszonyi lé­lek nemességét — rpég e nem épen hálás té­májú és décens kaczérságokban bővelkedő sze­repében is — diszkrét szépséggel fejezte ki. Jól aszszisztált neki Szilágyi a féltékeny, kijátszott s később a helyzet urává váló férj szerepében, és mulatságos, jó izii alak volt Margittay is, aki a hozományvadász szeretőt élénk tempera mentummal adta. „A tlolovai nabob leánya“ vasárnap esti előadása már jóval teltebb ház előtt került színre Boros Ferike második felléptével, amely alkalommal a vendégmüvésznöt tisztelői szép csokorral is lepték meg. Az előadás maga — öszjátékban — nem volt épen a legsikerültebb­nek mondható, noha egj'es szereplői kitüuö ala-1 látásaikkal jóval felülemelkedtek a középszerű­ségen. így első sorban Boros Ferike — Szentir- mayné kis szerepében — vált ki határozott biz­tonságú, routinirozott játékával, mellette pedig Raskó Erna — Joób Vilma szerepében — ara­tott komoly sikert szépen kidolgozott s legki­sebb részleiben is finoman pointirozott alakítá­sával. Özv. Domaházyné hosszabb lélegzetű sze­repében Úti Gizellát láttuk a karból előtérbe lépni, aki — nagyobb gj'akorlattal — használ­ható erővé válhatijt. Margittay7 Tarján Gidája kissé színtelennek látszott s ezúttal Mészáros sem tudta a Bilitzl^y kadét alakját azzal a jel- legzetetes kedvességgel felruházni, amint azt e szimpatikus szerep kívánatossá tenné Beke Szentirmay kapitápy«, minden volt, csak — hu­szárkapitány nem, mig Győré Merlin báró sze­repében ezúttal is a komoly törekvésű, higgadt jó színész impresszióját megerősitete. Azt azon­ban. hogy Lóránt hadnagy7 a két perczczel ké- j sőbb felmutatandó eljegyzési kártyát egy a ( nyílt színen az asztalról fölemelt papírral mar-; kirozza — még felületességnek is soknak ta-! lálom. „Az Aranykakas“ hétfői ismétlése is eléggé szép számi! közönséget vonzott, amely j mindvégig derült tetszésnyilvánításokkal kísérte A társadalomi pedig az általános boldog­ság gyógyszerének kutatásában alchimiát folytat. * A világra, szóló robajban azonban csendes törekvéssel, de jó sikerrel dolgoznak azok a kis J körök, melyek feladata egy szükebb társadalom szellemi táplálásai művelése, finomítása és szó­rakoztatása. S e körök hivatása oly szép, any-1 nyira művelő és 'hasznos, hogy ha nem lenné­nek, meg kellene: alkotni azokat. Egy város, j egy vidék intelljgentiájának, a közművelődés iránt való érzékének fokmérői a kebelében élő irodalmi és társadalmi feladatokkal biró egy­letek, a melyeknék jótékony hatása tagadhatat­lan s éppen azért felvirágoztatásuk szoros, ön­magunk iiánt való erkölcsi kötelességünk. Nálunk a ß.ölcsey-Kör teljesiti a jelzett munkát s bizony fenállása óta a kitűzött czé- lok valósítása körül halhatatlan érdemeket szer­zett. Hadd lobogjon hát magasan zászlója, gyűl­jön a kibontott lobogó alá, városunk és a vidék egész társadalma, hogy a nagy Kölcsey fenkölt szelleme a kör virágzásában jó kedvét találja. A kör ezen évben is hivatása magaslatán állva szolgálta odaadó buzgósággal és készsé­ges fáradhatlansággal azokat a magas szellemi nívójú közművelődési érdekeket, melyek a tár­sadalmi közélet mezejét ezúttal is hatásosan és jótékonyan termékenyítették. A közfigyelem éber szemekkel kisérte küzdelmes lépéseit, előre való törekvéseit s örállásán jól eső megnyug­vással láthatta, hogy a kör, melyhez sok re­ményt fűzött, melynek minden óletnyilvánulása a darab kaczagtató bohóságait. Az előadás régi szereposztásában ez alkalommal H. Lévay Berta vált ki fürge, élénk s temperamentumos játéká­val, mintegy megmutatni akarva, hogy múlt kori diszpozicziójával szemben e szerepet ra­gyogó kedvességgel is megtudja játszani — amiben egyébként mi sem kételkedünk. Külön­ben az összes szereplők jók voltak. Sp. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közleményei. Rovatvezető: Poszvék Nándor, egyl. titkár. Titkári hivatal Bercsényi-utcza 1-ső szám. Egyesületünk amerikai szőlőtelepén folyó évben a következő fajú oltások kerülnek el adásra: I. Riparia Portalis alanyon: Sima zöld oltásból: olasz rizling 6880, jár- dovány 4060, passatutti 220, sárga muskotály 145, madeleine 160, piros chasselas 1375, vegy'es chasselas 475, furmint 4330, bakator 9320, er­dei 3000, nagyburgundi 1460, rakszőlő 300, fe­kete törő 280, budai 530, vegyes borfaj 1930 és vegyes csemege 2700 db. Ára 12 fii. drbként, 2 és 3 éves gyökeres Ripária vesszőbe zölden oltott: madeleine 1378, piros chasselás 1208, fehér chasselas 628 db. Ára 26 fii. drbként. Gyökereztetett 2 éves zöld oltásból: N agy burgundi 72 db. Ára 26 fillér drbonkint. 1 éves gyökeres fás oltásból: olasz rizling 750, járdováuy 822, passatutti 3060, sárga mus­kotály 320, madeleine 90, fehér chasselás 15, piros chasselas 1600, vegyes csemege 390, ve­gyes borfaj 640 db. Ára 20 fillér drbonként. 2 éves gyökeres fásoltásból; olasz rizling 1357, furmint 522, madeleine 1270, piros chas­selas 700. fehér chasselas 100, járdováuy 50, sauvignon 4 db. Ára 26 filer drbonkint. II. Solonis Viticola alanyon : Sima zöld oltásból: bakator 1870 drb. Ára 12 fillér drbonként. Gyökereztetett 2 éves zöld oltásból: ba­kator 582 drb. Ára 26 fillér drbonként. III. Rupestris Monticola alanyon : Sima zöld oltásból: vegyes csemege 100 darab. Ára 12 fillér drbonkint. 2 és 3 éves gyökeres amerikai vesszők: Ripária Portális ezrenként 40 kor. Rupertis Monticola „ 28 „ 1 éves gyökeres amerikai vesszők: Riparia Portalis ezrenként 30 kor. Rupertis Monticola * 12 kor. a közjó szolgálatában merült ki, melynek min­den gondolata a szellemi életnek e város falai között, sőt azokon kívül is minél pezsgőbbé, életvidorabbá tétele volt, — a legönzetlenebb szeretettel és kötelességtudással áldozott az él et eszmények tiszta oltárainál. És ez jól van igy! Az érzelmek felmelegítése, a nemzeti esz­mék, a nemzeti cultui-a erőteljes előtérbe való lépése, térfoglalása végső diadala, az egységes magyar nemzeti állam teljes kiépülése és népé­nek boldogulása csak úgy remélhető, ha á haza különböző pontjain szerteszórt közművelődési pásztortüzek, összeköttetésben az ország szivé­ben működő szellemi fényforrással, eléggé in­tensiv világossággal és melegséggel rendelkez­nek arra, hogy a törekvő és művelődő nemzet nek, jövő meghódítására vezető útjait hatalma­san megvilágítsák. Az államalkotó és fentartó magyar nép­nek szüksége van ezekre a lelkes missionáriu- sokra, hogy a hármas bérez és négy folyam geografiailag egységes testű földje égj- egységes, egy nyelvű, szokásu, csak egy és ugyanazon nemzeti aspirációkkal harezoló magyar nemzetté legyen, hogy megvalósulhasson a közéletben is az a jelszó, a melyet szeretnék a nemzetiségek széthúzó, ellenséges régióinak, de az egész cul- tur világnak odaharsogni, elibük óriási betűk­kel nagy táblára intő jelül s a jövő politikai programmjául felírni: Magyarország a ma­gyaroké. Ez évben a régi tisztikar maradt és ve­zetett. Fájdalmasan kell azonban megemlékez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom