Szamos, 1901. december (33. évfolyam, 96-103. szám)
1901-12-01 / 96. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. vasárnap deczember hó 1. 96 ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. o & ’Ó ">• Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Gzatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Kiskereskedelem a vidéken. Még a múlt század derekán elhanyagolt társadalmi életünk megmaradt a megyeiség, a táblabiróság körében, nemz .tgazdászattal fölötébb sohasem törődtünk, anyagi érdekeink emelése nem igen ment tovább az őseink által ránk hagyományozott ekénél, a kereskedelem pangott, hitelre ugyan nem volt szükség, mert forgalmunk sem volt; vasu- taink gőzhajóink nem. voltak, alig tudtunk valamit a külföld előmeneteléről, vívmányairól. A nyugoli szomszédos államok haladásával azonban hazánknak is lépést kellett tartania, nehogy közöttük elmerüljön, amitől erős nemzeti érzésünk a szabadság sze- retete megóvott. Kerestük az eszközöket, melyekkel a kultúra fokozott igényeit kielégíthessük. Akkor még szépen hozott a földmi velés. Mégis segítségül kellett hivni a kereskedelmet, később az ipart is A hatvanas évek végén hatalmas lendületet vett kereskedelmünk és nehány év alatt pótoltuk az évszázadok óta mulasztottakat. Kereskedelmünk rohamosan fejlődött, izmosodott. így ment az, leszámítva ama rövid megszakítást, melyet a hírhedt 1873. bécsi „krach“ idézett elő, egészen a leg- j utóbbi évekig, amikor — ha nem is éppen visszaesés — de a rohamos haladást gátló gazdaság; viszonyok stagnáczióra kárhoztatták. A nagykereskedelem, habár az is súlyos veszteségek árán. a nehéz időket mégis ki lógja állatni. Ám a kiskereskedelem a viszonyok romboló hatását érzi. Oly súlyosan sínyli meg a gazdasági válságot, hogy kénytelen-kelletlen keresnie kell a segiiséget, hogy ép kéz láb mászhasson ki a bajból. A kiskereskedelem e mellett kevésbbé számíthat az állam támogatására. Állami segélyt alig várhat, törvényhatósági intézkedések —- a dolog természete szerint—csak aránylag keveset használhatnak neki. A fogyasztási szövetkezetek megszüntetése, a házalás eltiltása például csak enyhítheti a bajt, gyökeres javulást azomban nem igen nyújthat. Azonkívül a törvény nem vehet tekintetbe specziális viszonyokat, pedig éppen a specziális viszonyok kellő méltatásával kell a kiskereskedelmet erősbiteni. Ebből következik, hog'" a kiskereskedőnek önmagának kell helyzetének javításáról gondoskodnia. A szövetkezésben nincs részére áldás, mint az már sok esetben bebizonyult. — Azonban szakértelemmel, körültekintéssel, vigyázattal, mindenekelőtt pedig a viszonyok helyes mérlegelésével sokat segíthet magán. A vidéki kiskereskedőnek ki kell bővítenie működési körét, oly czikkeket kell tartania, melyek helységében és környékén kelendők és melyeket eddig nem tartott. Ha kezdetben csak kis mennyiségekben is vásárolja e czikkeket, csakhamar meg log győződni, melyek kelendők, melyeket kell újból, esetleg nagyobb mennyiségben megrendelnie. Rendkívül sok olyan czikk van, melyeket a vidéki kiskereskedő eddig nem tart, melyek azonban szép hasznot hozhatnak neki. Természetesen úgy általában nem lehet megmondani, melyek ezek, mert minden vidéken más természetű a szükséglet; azért a kiskereskedő, aki a környék viszonyait legjobban ismeri, maga tudja, mely czikkekkel teheti meg a kisérletet. Ez a tanács nagyon megszívlelendő s óhajtandó, hogy vidéki kiskereskedőink kövessék. Persze akin nem fog a tanács, nehéz annak segíteni. Az illető czikkek bevásárlásánál és el- árusitásánál azonban szigorú, megmásithatlan elve legyen a vidéki kiskereskedőnek, hogy a czikkeket mindig készpénzen szerezze be és hitelt ne nyújtson. Mert csak olcsó, jó kelendőségü czikkeket árusíthatván, az egyes czikkeknél elért haszon csak csekély és nem bírja ki a hitelbe való bevásárlás többköltségeit, sem a hitelre való eladásnál általánosságban mindenkor beálló veszteségeket. Gondoskodnia kell arról is, hogy az i it A gyónás. Felolvasta a Katalin estélyen : Dr. Fechtel János. Egy' verőfónyes júliusi napon ebédre voltam hivatalos Párizsban egy vendégszerető házhoz, hol nagy és vidám társaság gyűlt egybe s szellemmel, — azzal a hamisítatlan franczia es- pritvel és kellemmel, mely csak az előkelő párizsi salonoknak az egész müveit világon páratlanul álló tónusa, — vitatták a jelenvoltak a napi eseményeket s jegyezték tnl a patriotiszti- kus elragadtatás hangján a Seine parti kiállítás nagy recordjait. Ebéd után a társaság szerte- szakadozoöt s grouppokba verődve élvezte kedves csevegésben a finoman emelkedett hangulat édességeit. Engem egy rokonszenves fiatal iró fogott karön és kiragadva a zsibongó zajból, a szomszéd terembe vezetett. Helyet foglaltunk. „Uram, — igy kezdő ö a társalgást, — szereti-e ön a titokzatost, a mystikust ?“ „Tárgya válogatja“ — feleltem én. „Nos hát én ezúttal egy igazán rejtélyes értelmű kis historiettet mondok el önnek. A tárgya órdekfeszitő és gon dolkodóba ejtő. Sőt talán, ha leirom s a világnak feltálalom, a világ erkölcsi javulásán valamit még lendítek is.“ „Hallgatom, uram, beszéljen.“ „Valóban megtörtént, a mit elmondok.“ „Itt történt Párisban, egy héttel ezelőtt.“ — A nap a látóhatár alá bukott. Az ég szürke szinben úszott, az alkonyat lassan a városra lebocsátkozott. Az utczákban a zaj, a ny'üzsgés mind erősebbé, a széles járókon a jö- vök-menők tömege egyre sűrűbbé és türelmetlenebbé lett. Constantin ur mélázva haladt a Boulevard des Jtaliennes-en és önfeledett gyönyörűséggel szívta a lázas és izgató levegőt. Bele-bele tekintett a kirakati tükör üvegekbe, s jókedve, önmagával való megelégedése kéjes érzetében, gondatlanul vetette magát a tova hömpölygő emberáradatba. Constatin urnák volt ideje. S mig a többiek gondokkal terhelt arczczal és szemekkel tova vágtattak, ő előkelő nyugalommal és szórakozottsággal folytatta útját. A fáradt és mégis lázasan rohanó tömeg a megvetés indulatát keltette benne. 0 felette állott e szürke hangyabolynak ; gazdag és független vala, fehér és aristocraticusan finom, hosszú ujjait a munka szennye nem érintette. Az októberi alkonyat végtelen kellemet lehelt és az ingó könnyű szél az ősz utolsó napjainak illatözönét árasztotta szerteszét. Constantin ur alig figyelt a járó kelő férfiakra, de annál inkább szembe nézte a hölgyeket, kiket a szakértő éles szemeivel értékelt és becsült. Az évek hosszú során át tartó gyönyörökben való duskálás mellett is fiatal és erős ma j radt, mindig készen újabb kalandokra. A haláltól nem félt. Minek is gyötörje magát rejtvényekkel, a melyeket úgy sem lehet megfejteni, a mikor az élet, melyet jól ismerünk, oly sok édesen elringató, kellemes álomba széditő mámorral kínál. Ugyde a fiatalság évei elrepülnek; helyüket felváltja az ősz, a tél s a fiatalság dúsan terített asztala után jő a hosszú est, az unalom réme, a növekedő idegesség kisértete s az üres ifjúságon szörnyű boszut áll a vónsóg kietlensége. A ki nem dolgozott, nem imádkozott, hanem embertársainak féltett kincseiben szívtelenül gázolt, azt az aggkor dermesztő fagyában lesújtja az örökitólet kérlelhetetlen logikája. A ki dolgozott, imádkozott s megbecsülte a felebarátot, annak a nyugodt lelkiismeret lobogó szövétneke világítja meg majd mind szükebbó váló ösvényét. Hiába! az élet-boldogság első forrása a tiszta öntudat. , Hirtelen erős gyöngyvirág illatot erezett Constantin ur. Visszafordult és egy karcsú női alakot pillantott meg, a ki oly ügyesen vegyült belé a sokaságba, ho^y egy pillanat alatt már messze járt előtte. Ámde a gyöngyvirág illat vissza maradt Furcsa dolog! Constantin ur gyorsitá lépteit. Hölgye alakját elveszte fürkésző tekintete, de látta nagy fekete kalapját és dús szőke haját. Türelmetlenül törtetett előre, jobbra-balra taszigálva a méltatlankodó tömeget, de a tér, mely öt e rejTényleg csak Ill,IK mZSBF szabó üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapju-szo veiből csinosan kiállított, legjobb szabású felöltőinket, téli kabátainkat, ut- ezai és salonruháinkat. Papi öltönyök és reverendák a legszebb ki- ______________ ____ ______vitelbeu készülnek. — Készít sikkesszabásu mindennemű egyenruhákat j raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Egy éves önkéntesek és tartalékos tisztek előnyös árait mellett fe lszereltetnek- Szatmár, Deák-tér, Városház-épület.
