Szamos, 1901. november (33. évfolyam, 88-95. szám)
1901-11-21 / 93. szám
e helyzet hátrányait, s a felterjesztés elkészítésére felkéri Cs. Mayer Károly urat, mint a ki e kérdéssel már évek óta behatóan foglalkozik. A kérvény másolatát hozzájárulás végett ismét átküldi Szatamárnémeti sz. kir. város törvényhatóságához. 98. A m. k. V. helyszinelési felügyelőség a földadó kataszter revíziójával kapcsolatban megküldi a jelenleg érvényben álló jövedelmi fokozatokat esetleges kifogások közlése vegett. Ülés november 27-én d. e. 10 órára Szat- máron a városháza tanácstermében e tárgyban tartandó értekezletre felhívja a vármegye gazdaközönség figyelmét. IV. Társegyleti ügyek kapcsán : 99. Olvastatott az 0. M. G. E. átirata a hazai ipar támogatása tárgyában, mely kérdésnek fontosságát és horderejét az ülés annyira átlátja, hogy e tárgyat az őszi közgyűlés elé terjeszti. 100. Az 0. M. G. E. mint a szövetség köz pontja, felhívja az Egyletet, hogy a decz. hó első felében tertandó nagygyűlésen az Egylet képviseletére 5 tagot jelöljön ki. Az ülés felkéri Br. Vécsey József elnök, Böszörményi Sándor, Jékey Zsigmond, Luby Béla és • Szentiványi Gyula ig. vál. tag urakat, s erről a központot értesíti, 101. Az E. G. E.-nek a vasúti gyorsáru szállítás könnyítése tárgyában megküldött javaslata a közgazdasági szakosztálynak kiadatik. 102. Az E. G E.-nek a komlótermelés felkarolása érdekében megküldött javaslata azzal vétetik tudomásul, hogy az egylet e téren már megtette a lépéseket. 103. Mármarosmegyei G. E. kiállítására kapott meghívó tudomásul vétetik, valamint az is, hogy az egylet képviseletében a titkár ott megjelent. V. Az Egylet belügyei kapcsán : 104. Szerdahelyi Ágoston alelnök lemondását ülés fájó megütközéssel tárgyalta s.a köz- tiszteletben álló alelnöknek az egylettel szemben folytonosan tapasztalt jó indulatára támaszkodva annak a forrón óhajtott reményének ad kifejezést, hogy a választmány ragaszkodó odaadásától indított őszinte kérésére eddig elfoglalt tisztjét továbbravis megtartani s igy az egyletet nemes czéljainak elérésében továbbra is támogatni kegyes lesz. 105. A „Szamos“ mint hivatalos közlönynyel fennálló szerződés f. évvel lejárván az ülés azt jövő évre is megújítja azzal a kikötéssel, hogy az eddig fizetett előfizetési ár változatlan fentartása mellett a csütörtöki számhoz egy állandó féliv mellékletet bocsát az egylet kizárólagos rendelkezésére, a mely félivet a csütörtöki számmal együtt pontosan expediálni tartozik. 106. Az Első Magyar általános Biztositó Társaság elmaradt jutalékának összege 334 K. 10 f-ben állapíttatván meg, ülés ez összeg befizetését elfogadja, s elismeri hogy ezen összeg felvétele által az 1900. év máj. hó 26-án tartott választmányi ülés határozatát képezett jutalék különbözeti ügj'et teljesen befejezettnek tekinti s az 1891. év máj. hó 1-ső napjától az 1900. év decz. 31. napjáig felmerült összes ju- talékkülönbözetre nézve az egyletet teljejen ki- elégittetnek tartja. A további jutalék elszámolás ellenőrizhe- tése érdekében e határozat utján felkéri az Egyesület tagjait, hogy a szerződéses társulat nál újonnan kötendő biztosításaikat az egyleti titkári hivatalnak bejelenteni szíveskedjenek. 107. Az őszi rendes közgyűlés november hó 20 án Szatmáron fog tartatni a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. 2. Az egylet 1902-iki évi munkatervezete. 3. „ „ 1902-iki költségelőirányzata. 4. A honi ipartermékek fogyasztása érdekében indítandó akczió. 108. Uj tagokul felvétettek: Gróf Károlyi Lajos Tótmegyer, Ujfalussy Miklós cs. és kir. kamarás, honv. húsz. főhadnagy Budapest (IX. Üllői-ut 95. II. 52.) és Jasztrabszki Kálmán földbirtokos Budapest József körút 63. sz. 200 koronás alapitó tagok ; Nagy Lajos honv. százados Szatmár, Klein Andor fbirtokos Milóta rendes tagok, Törő László gazdálkodó N -Palád, Garanyi Sándor gazdálkodó N -Palád, Balogh József gazdálkodó Tyúkod, évdijas tagok. Elhalálozása fájdalommal vétetik tudomásul dr. Farkas Antal rendes tagnak, ki az egylet igazgató választmányában is pótolhatlan űrt hagyott maga után. E szerint a tagok jelenlegi létszáma 62 alapitó, 241 réndes és 291 évdijas, összesen 594 tag. 109. Titkár jelenti, hogj? a tagdijhátraló- kok rohamosan szaporodnak ; ámbár régibb hátralékosuk postai megbízás utján is felhivattak, hátralékaik rendezésére, a 2 évnél régibb hátralékok összege még mindig 1316 koronát tesz ki, melynek behajtására legerélyesebb intézkedést kór. Ülés szomorúan veszi e jelentést tudomásul s elrendeli, hogy a 2 évnél régibb hátralékok bírói utón leendő behajtása iránt lépés teendő. VI. Különfélék kapcsán: 110. A mezőhegyesi mónesbirtok igazgatóságának átirata, melyben a módozatokat közli, melyek mellett vetőmag beszerezhető, miután a hivatalos közlönyben közzétetett, tudomásul vétetik. 111. Kóssa János ó-pályi kis gazda azon ismételt kérése, hogy gazdasága paraszt-minta - gazdasággá fejlesztessék, előjegyzésbe tétetik. 122. Dorner Béla kir. gazd. intéző a „Sertéstenyésztés Magyarországon“ ez. munkájára a tudni, ez is csak izlés dolga. Erről pedig rég megírták az okos emberek, hogy de gustibus non est disputandum. Tehát csak előre, ha könyökkel is! A nemes czél szentesíti az eszközöket! Jegyzőkönyv. Felvétetett Szatmáron, 1901. november 6 án, a Szatmárme- gyei Gazd. Egyesület Vl-ik igazgatóválasztmányi üléséből. (Folytatás.) 93. Jelentést kór a viharágyuval való védekezéshez szükséges lőpor kedvezményes beszerzésére jogoutó igazolványokról. Miután igazolvány iránt a titkári hivatalt nem keresték meg, ülés jelenti, hogy ily igazolvány nem adatott ki. 94. Gróf Széchenyi Pál, volt földmivelós- ipar- és kereskedelemügyi miniszter elhalálozása alkalmából a földmivelésügyi miniszter ur a földm. minisztérium nagytermében okt. hó 30-án tartott beszentelésére az egylet képviseltetésére az elnökséget sürgönyileg felkérte. Az ülés fájdalommal veszi tudomásul a boldog emlékezetű miniszter elhunytét, valamint azt az intézkedést, hogy ez évben Br. Vécsey József elnök ur sürgönyileg felkóretett a képviseletres erről a földmivelésügyi miniszter urnák ugyancsak sürgönyileg jelentés tétetett. Szentiványű Zoltán igazgatóválasztmányi tag azon szivessége, hogy az egylet nevében szintén megjelent és a kitett ivén mint ilymn irta nevét, alá, köszönettel vétetik tudomásul s az ülés köszönetét Írásban is tolmácsolja. 95. Végre az ülés köszönettel veszi tudó másul a földmivelésügyi miniszter ur által a könyvtár részére megküldött többféle kiadványt s elrendeli, hogy azok a könyvtárban elhelyeztessenek. III. Hatósági átiratok kapcsán: 96. A vármegyei thatóság Veszprém vármegye átiratát az amerikai homesead intézmény meghonosítása tárgyában véleményezés végett átküldi. Közgazdasági szakosztályának kiadatik. 97. A m. k. dohányjövedóki központi igazgatóság a Szatmáron felállítani kórt dohány'be- váltó állomás tárgyában a pénzügyminiszter ur semleges határozatát tudatja. Ülés sajnálattal veszi a választ tudomásul, s mert vármegyénk dohánytermelésére az annak szóién elhelyezett raktár nehéz közlekedési viszonyaival éppen a vármegye legalkalmasabb talaján való termelést érinti legsúlyosabban, s mert az elutasító válasz indoka épp arra a jelenlegi hátrányos termelési elosztásra alapit, amelyen segíteni egyr újabb állomás hivatva volna, elhatározta ülés, hogy ismételten felterjesztést intéz a pénzügyminiszter és a földmi- velósügyi miniszter urakhoz, ismételve kifejtve e szörnyű csapással akarta volna befejezni remekművét . . . E dráma hőse egy szép, bájos leány ; ö volt szerelmem, boldogságom mindene, örömte- len életem egyedüli verőfónye, ki mint egy fényes csillag ragyogta be szeretetóvel életem borús egét, de fájdalom : e csillag lefutott, örökre betölthetetlen űrt hagyva maga után A boldogságnak egy halvány sugára járja át szivemet egy pillanatra, ha emlékem visszaszáll arra a napra, midőn először láttam őt a kert virágai között. Látományt sző előttem az emlékek szálaiból a képzelet, melyen átlátok a múlt titkaiba s tarka színekben látom szemeim előtt azon nap homályos körvonalait . . . Egy leányt látok lebegni előttem, teljes szépségében e földi bájaknak. Lenge, karcsú alakja árnyként suhan el lelki szemeim előtt s a rátapadó csinos ruha kiemeli termetének szabályos idomait és fenségessé teszi Junói alakját. Kedves arcza az életerő pírjában ragyog s a rajta levő finom vonás első tekintetre feléleszti a szemlélőben azt a lángot, mely szivében már kialudott vagy még ezután keletkezett volna. Szabályosan iveit szemöldöke alatt ra- gyogó két gyöngyszem messzire szórja sugarait, melynek tiizében oly édes megégni a szívnek. Szép, szőke haja leomló fürtökben borult vál- laira s hullámaiban elmerülni látszik kicsike feje. S egész lénye, mint ködszerü álomkép — ejti rabjául a szivet. Oh, de mindez már csak képzelet! Egy beteg szívnek viziós álma! Most csak, mint] fájó emlék lebben el szemeim előtt. Az est mindig ott talált minket a kert lombos fái között, beszélve szerelemről . . . boldogságról . . . Mellette voltam, hallgattam szive dobogását s megértettem azt a boldogságot, mit szerelemtől hullámzó keble takart. Arczának ezernyi bája eltemette bennem a régi életet, az eddigi szenvedélyeket s egy uj élet szikráját élesztette fel bennem, a mely bevilágította annak minden rejtőkét, összes titkát és megismertette az élet valódiságát . : . De mily kegyetlen a sors ! Egyszer felemel, aztán a mélységbe dob ! Ki tudna ezen uralkodni ? Ki tudna parancsolni a természet játékának ? Senki ! Senki! Halad tovább a pusztulás felé! Őrült futásában minden nap csak pillanatnyi időt tesz, mely idő elég arra, hogy egy egész korszakot létrehozzon s egy nemzedéket sírjába temessen! A szép arcz nem virít már az életerő üde színében ; a szemek, melyeknek tüzóben megolvadt a legkeményebb szív is, most élettelenül csukódik kelyhóbe. S testéből titkos utakon már szállni készül — a lélek. Mindent megtettem volna érette csak oldhattam volna fel e sorvasztó betegség bilincsei alól, mely lelánczolja a titánt is. De minden hiába! Mint a virág hervad az ősz hideg leheletétől, úgy hervadt ő is. És vele együtt hervadt az ón reményem, boldogságom is ! Minő fájdalom volt látnom, hogy hervad el az, a kinek szépsége és szeretető egy szebb, jobb jövő képét rajzolta meg szivemben, melyet most kitörölni igyekszik egy daemoni kéz. Szép őszi nap volt. A falevelek elsárgulva heverósztek már a földön s minden szépségéből ki volt fosztva már a természet. E látvány mérges tőrszuráskónt járta át beteg lelkét. Azokkal hervadt ő is! A hány falevél lehullott: annyi lépéssel volt közelebb a sir szájához. Már-már elszakitottnak hittem azt a vékony selyemszálat, mely a lelket a testhez köti. Féltem a legborzasztóbbtól, a mi be is következett. Az utolsó falevél lehullott, a virágok elhervadtak már — s velők együtt ő is kimúlt az élotből. Künn a harangok bugása rezgi át a levegőt, elhaló hangját százszorosán viszhangozzák szivem rezgő húrjai. Azóta nekem minden oly kietlen, nem találok semmi örömet az életben, akárhova megyek : rideg, magányos hely fogad. Oh, de minek is roskadok mindjárt össze a csapások súlya alatt? S miért ijedek meg az előttem tátongó sirgödörtől, mikor az szóttóp minden köteléket, mely a földi gyötrelmekhez kötöz ? ! Igaz! Férfi vagyok, kinek szembe kell szállani az élet küzdelmeivel! Nem szabad megrettenni még a halál gondolatától sem! Erőm van annyi, hogy csatát yivjak a felém törő veszedelmekkel !
