Szamos, 1901. október (33. évfolyam, 79-87. szám)

1901-10-13 / 82. szám

Dicséretére a magyar tanítóknak, ná­lunk ez idő szerint mi kifogásolni való sem akad a tanuló ifjúság erkölcsi és vallás ne­velése tekintetében s őket illeti az elismerés, ha a jövendő magyar társadalom emberei a ha­zának szorgalmas és törvénytisztelő polgárai lesznek. Mentő akció a székely népért! (Kérelem a magyar nemzethez.) Az a maroknyi tősgyökeres magyar nép, mely a keleti Kárpátok tövében századok óta védelmezte a magyarság ügyét; az a székely nép, mely a nemzeti jog lobogója alatt erős karral, a sziv bátorságával és a faji önérzet s históriai öntudat büszkeségével Hunyady János törökverő harczaiban kivívta a székely szabad­ságot; az a székely nép, mely Mátyás király dicső fekete seregének zömét alkotá; az a szé­kely nép, mely a Bocskay, Bethlen Gábor és legutóbb legendaszerü hősünk, Bem tábornok legkedvesebb katonája volt: nem talál munkát e hazában és száraz kenyeret családja szá­mára. A méhkas, mely másfél ezer esztendőn ke- íésztül e maroknyi népet a sötét századok hul­lámveréseiben megtartotta, megtelt. Belőle uj rajok tódulnak ki. A szegény nép keletre és délre megy : Oláhországba, hogy kenyeret keres­sen magának és családjának. Itt aztán elzüllik, elnemzetlenedik. Hivatalos adatok mondják, hogy az utóbbi tiz óv alatt a bérezés székely hazában, 204 négyszög mérföldnyi területen élő 450,000 szé- belyből 50.000 székely vett örök búcsút hazájá­tól, hogy családja részére idegen népek durva munkájából keresse meg a mindennapi kenye­ret. Ezért húsz éve hangzik a panasz, a jajszó a Székelyföldről. Történtek is kísérletek, hogy a magyarságnak ezt a századok óta ledönthe- tetl&n bástyáját és mentővárát, mely erős, mint az a sziklalánczolat, mely festői szép völgyeit, aranykalászos rónáit köríti, megmentsük az el- kallódástól, elpusztulástól és a székely nép ne­mes tulajdonságait, ősi erényeit, családalkotó hajlamát értékesítsük a haza javára. Felujnl lelkűnkben a székely nép verőfó- nyes gyermekkorából fenmaradt szép rege, mely Csaba vezérnek a székely nép megmentésére a Hadak utján való ismételt megjelenését meséli el. Legyen a magyar nemzet szive verésének dobogása és segítő kezének áldást hozó meleg sóge megújhodása Csaba vezér regéjének s je­lenjünk meg újból Csaba vezér hadaiként szé­kely véreink megmentésére a csillagos égen és vigyünk segítséget arra a földre, hol a kék ég­boltozat a székely havasokkal ölelkezik. nek csak tizedrészót fordítanák a köz javára : talán eltűnne földünkről a — nyomor. A nagy uraknak három természetük van : az első, a melylyel valóban birnak, —■ a máso­dik, a melylyel hiszik, hogy birnak, — a har­madik, a melyet világnak mutatnak. Minden kapaszkodó ember, mint sok könyv, két kiadásban existál: finom kiadásban fölebbvalói számára és durva kiadásban alan- tosai részére. A gőgös és önhitt embert senki ne tartsa műveltnek ; mert a gőg és az önhittség mindig a szellemi kopaszság parókái. Sokat magyarázott egy hírneves jogász tanárom valamikor az „erősebb jogáról.“ Nem volt igaza. Az élet arra tanított, hogy az „erő­sebb joga“ a legnagyobb jogtalanság. Mikor valamely tettünkre semmi elfogad ható mentséget nem találunk : ráfogjuk, hogy elvből cselekedtünk igy. A pénz bolygótü emberi élet mocsarain. Urnák, bolondnak minden szabad — de nem illik. A bölcs mindent észrevesz, az ostoba min denre észrevételt tesz. Az igazi előkelőség szerény, az igazi sze­rénység előkelő. Az emberi élet utazás az örökkévalóság A hivatalos hatalom milliókat áldoz a i ruthének és más idegenajka lmzai népek fel- segélésére, azonban hazánk történelmi dicső­sége élő tanújának, szabadsága mégvivójának- megmentósére az időt nem tartja elérkezettnek. Mi, a kik mindennap látjuk e müveit, jdlelkü, szorgalmas nép pusztulását, meggyőződünk ar­ról, hogy itt az utolsó és végső perez, mely­ben a székelyeket és Székelyföldet még megmenteni lehet. Itt a idő, hogy e névnek eszét, erejét, szorgalmát, ügyességét s iparűzésre alkalmas természeti viszonyait sürgősen értéke-! sitsük, mert a kivándorló székely nép helyébe érzésben és fajszeretetben idegen nép tódul be. Nem sok idő kell. hogy Magyarország keleti védőbástyáján : a Székelyföldön idegen érzésű lakosság engedje lehanyatlani az ősi dicsőség lobogóját. Az összes székely társadalmi tényezők tá- j mogatásával és segítségével ezért országos szé­kely mentő akcziót indítottunk, melyben részt j I kell vennie minden magyar embernek, a ki hazája történelmi múltjáért lelkesedik és a magyar faj megerősödését szivén hordozza. Nem idegen ajkú népért állunk sorompóba, ha­nem a mi véreinkért, a mi fajtánkért, mely a múltak harczaiban számtalanszor vérzett éret j tünk s örálló hivatásában ezer esztendő óta mellével fedezi Magyarországot a kelet felől jövő támadások ellen. Annak a népnek kérünk j minden magyar embertől segítséget, mely a lé­tért való küzdelem kereszttüzében soksor vérét hullatta, annyiszor veszteséget szenvedett s több­ször majdnem kiirtatott s mely mindannyiszor feltámadott, megerősödött s a rettenthetetlen bátorság, szabadságszereteí, s önbizalom képvi- j selője. lett a költők énekeiben s a maayar nép közmondásaiban. Csaba vezér hadainak ösvénye ott fe­hérük a magyar ég boltozatán. Tehát nyitva még a „Hadak útja.“ A hazafias áldozat- készség meleg szeretete vigye el ez utón a mi segítő áldásunkat, hogy e mentő akczió ré­vén ragyogja be a Székely földet a boldogság napja, aranyozza meg népét a jólét öröme, sar­jadjon barázdáin uj élet s a merre székely szót ringat szárnyain a szellő, az öröm és szabadság vig dala zengjen ! Mentő akcziónknak ezzzel a fohászával ke­resünk meg mindenkit, hogy ebben a nagy és fáradságos munkában segítségünkre legyen s a székely honmentós sikerében részt venni siessen. A legkisebb adomány nagy czélok eléré­sére segit. Tehát adakozzék mindenki, mert minden adomány az országnak, a nemzetnek kamatoz. Most az egyszer legyünk nagyiéi küek és bőkezűek, hogy a hazafias magyar társada­lom e honmentö munkája is eredményes legyen ! felé. A különbség csak az, hogy kevesen első, sokan második, de legtöbben harmadik osztályú kupéban teszik meg az utat. A sors azon ke­gyeltjei, kik szüleiktől vagyont örököltek, potya jegygyei robognak végig az élet vasutain, mig a többiek csak nehéz munka árán, drágán vá­sárolják meg a zónajegyet, vagy pedig gyalog baktatják végig életük ismeretlen ösvényeit. Bégen kis befőttös üvegben tartották ; az üveg aljára vizet tettek, falótrát az oldalára; minden háznál tartották, hogy időt jósoljon; zöld békának hivták és megbízható volt. — Ma fényes palotában lakik, nagy úri módon él és könyveket ir ; csak egy példány van belőle; időjós ő is, Falbnak hivják és —megbízhatatlan. Soha sem helyeseltem azt a kicsinylö mér­téket, melylyel a társadalom a pinezéreket elbí­rálja. De honnan is szedte a társadalom e ki­csinylö mértéket ? Megmondom. A pinezér bor­ravalókat fogad el; de nem az itt a baj, ha­nem az, hogy apró borravalókat fogad el. Ezt nem lehet neki megbocsátani. Ellenben oly em­bereket, kik csak nagy borravalókat fogadnak el, szívesen látunk nagy tisztelettől körülra­gyogva. És ezt úgy nevezik: társadalmi dis­tinkció. Ca tó. Az adományok az E. K. E. székely kong­resszusának: czimére Kolozsvárra (Jókai u_ 9. sz.) küldendők. Br. Feilitzsch Arthur, Radnóti Dezső. orsz. képv., elnök. főtitkár. Színház. Egy katona története. D’Ennery és Cor- mon regényes drámája nem igen volt alkalmas darab a köz nség érdeklődését felkölteni. Ma­napság már nem hat az efféle érzelmes és ro­mantikus rémjáték ; húsból és vérből való ala­kok öntudatos küzdelme képes csak lekötni fi­gyelmüket. Nem csoda tehát, ha a színészek játéka sem érvényesülhetett kellőképen e régi darabban, daczára, hogy mindegyik tőletel- hetőleg igyekezett és ambitioval játszott. A fő­hőst (Renauld) Margittay mutatta be szokott ügyességével és kifejező a akitásával. Szilágyi Dezső (Chamborand) jóizü humorral játszotta derült szerepét. Raskó Erna (Adrienne) kedves megjelenése s természetes játéka ezúttal is tet­szést aratott. Ráthonyi Stefi (Madlaine) kis sze­repét kifogástalanul játszotta. Győré (Tábornok), Bárdiné (Herczeguő), Mészáros (Raoul), Halmai K. (Apátnő), Barna Jolán (Valentine) s a mel­lékszereplők jó igyekezettel és buzgalommal működtek közre. A nézőtér csaknem egészen üres volt, jeléül annak, hogy az efféle divatját múlt ósdiságot egyszer s mindenkorra le kellene venni a műsorról. A rezervísták, Daru és Chivot Rákosy V. által magyarosított bohózata, úgy meséjét, mint alakjait tekintve, eléggé alkalmas egy derűit estét, szerezni. Igaz, hogy ez is meglehetősen régi darab, de vannak helyzetek, melyeken min­denkor szívesen kaczaguuk. A gyér közönség jól is mulatott a tévesen beidézett egynapi férj kalamitásain s teljesen meg lehetett elégedve az előadók játékával A siker oroszlánrésze H. Lévai Bertát illeti, ki derült játékával s szép dalaival általános tetszést aratott. Szilágyi D. (Butter Flórián) kifogástalan jókedvvel és hu­morral játszott. Ugyanez áll Halmai K -ra nézve is (Eufrozina). Kedves és bájos jelenség volt Raskó E. (Jolán). Tarján (Látranyi), Margittay (Mordály), Mészáros (Czinege), Csáky (Vödrös), Barna J. (Erzsi), Beke (Gyolcs), Ernyei (Do rongi) s a többi szer. plők mind kifogástalanul játszottak. (Sz.) HÍRROVAT. * Személyi liirek. Dénes Lajos kir. ügyész szabadságáról haza érkezett, s hivatala vezetését átvette. — Dr. F echt el János kir. kath. főgimnáziumi tanár tegnap este Nagy- Károlyban a dalegyesület által rendezettt dal­estélyen felolvasást tartott. * Egyházmegyei hírek. Meszlónyi Gyula püspök Érni János káplánt nántüi lelkészszó nevezte ki, — Soltész Ferencz szinyérváraljai káplánt Szaniszlóra helyezte át, Koller Béla ujmisés áldozárt Szinér Váraljára rendelte káp­lánnak. * Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye f. hó 10 ón N.-Károlyban közgyűlést tartott, mely alkalommal nagy-károlyi főszolgabíróvá Gőnyey Istvánt, aljegyzővé Nagy Sándort, má­sod aljegyzővé dr Péchy Pétert, harmad al­jegyzővé Mangu Bélát, negyedik aljegyzővé Kozma Gerőt és ötödik aljegyzővé Bay Miklóst választották meg. A főispán Péchy István szol- gabirót tiszteletbeli főszolgabíróvá nevezte ki. Közigazgatási bizottsági tagoknak megválasz­tattak : Bahast József, Domaliidy Sándor,Isaák Dezső, Nemestóti Szabó Antal, Szuliányi Ödön. Nagy László alispán ellen a belügyminiszterhez egy névtelen feljelentést adtak be. A belügymi­niszter azt leküldte a megyéhez tárgyalás vé­gett. de a közgyűlés felháborodással utasította vissza a feljelentést és visszaküldte a belügy­miniszterhez. * Pótválasztások. Csengerben f. hó 18-án lesz a pótválasztás, Nagy Béla szabadelvű és Luby Béla Kossuth-párti között. — Nagy-Ká- rolybon Domahidy Elemér szabadelvű és Bát­Az őszi és téli idényre a legfinomabb gyapjúszövet újdonságok Vfcfcz Gyula posztó üzletébe megérkeztek. 5zatmár, Deáktér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom