Szamos, 1901. október (33. évfolyam, 79-87. szám)
1901-10-20 / 84. szám
egyik osztály nagyon is szükséges a másiknak kiegészítéséül, egyik a másik nélkül nem is létezhet. Ezt tapasztaljuk Ausztriában, ezt mindenhol; mert kell, hogy egyik táplálja a másikat. Feliratokkal, vitákkal, idegen gyárak betelepítésével nem fogjuk a kívántczélt elérni: pénz, olcsó pénz nyújtásával még pedig jó bőven és természetesen kellő óvatosság mellett, az alantirt feltételek mellett támogatná a kormány az ipart, akkor friss vérkeringés keletkeznék abban és az képzelhetlen gyorsasággal fellendülne; a többi magától jönne. Meg kellene gondolni, hogy a magyar kis- és középosztály zöme szegény emberekből áll, semmiből pedig alkotni nem lehA, pláne ott, hol a viszonyok is mostohák. Előttünk van a példa külföldön és Ausztriában, a hol még a kis ember is sokkal könnyebben * és olcsóbban férhet pénzhez, mint nálunk, ott aztán serényen munkálkodnak, terjesz kednek és vagyonosodnak olyannyira, hogy aránylag a legkisebb iparos több forgalmat ér el, mint nálunk a magukat gunyolólag nevezett czipőgyárak. Azt hiszem, kellően ecseteletm a helyzetet és most áttérek annak bebizonyítására, hogy igenis volna mentség czipész-kisiparo- saink számára, sőt határozott kilátás helyzetűk javulására. Első sorban olyan pénzintézetet kellene kreálni, mely 1) Tárczahitel- ben minimális kamattét mellett váltókat leszámítolna. 2) Közép, exportra dolgozó iparosoknak későbbi határidőre szóló szállításokra nagyobb előlegeket nyújtani, a kész árut esetleg beraktározni, a számlákat cre- dáltatni, több hasonló tranzakczió keresztülvitelét szorgalmazni. 3) Hogy az intézetnek legfőbb feladata legyen az iparosok termelő képességét legmagasabb fokig növelni, munkabérekre pénzt bőven előlegezni, a szállításra kész árukat átvenni, az eladást közvetíteni, szóval odahatni, hogy a forgalom egészséges alapon minél nagyobb arányokat öltsön. 4) Az intézetnek egyik legfontosabb föladata volna továbbá az is, hogy czipő- gyártmányaink a Keleten piaczot találjon, vagy pedig módokat és eszközt nyújtani, hogy az lehetséges legyen, mert fogyasztási források nélkül a dolog sikeres megoldása el sem képzelhető. Ez, nézetem szerint, az egyedüli mód a boldogulásra, mert mig egyrészt a kormánynak semmi különös áldozatokat hozni nem volna szüksége, addig a felállítandó intézet egész Üzletszerűig végezne mindent és kis jóakarattal, aránylag csekély pénz- segélynyujtással mégis nagy hasznára lenne iparunknak, mert ilyen feltételek mellett úgy fellendülne, hogy Csehország hamar mögöttünk maradna, mert mi jobb és Ízlésesebb árut készítünk. A közép-iparosok a czipőszakmában utolsó időben úgy segítenek pénzhiányukon, hogy közbe-közbe a bécsi exportőröknek dolgoznak. Erre nem lehet mondani, hogy a magyar iparos gyámoltalan, a midőn kénytelen az osztráknak dolgozni, hogy aztán az áru megdrágulva kerüljön vissza Magyar- országba. Hiába az az igyekvés is, mely a kisiparosokat a szövetkezetbe való belépésre ösztönzi, mert az édes-keveset lendít a dolgon. Épp oly hatástalan eszköz az ingyenes gépek kiosztása pénzsegély nélkül, mert mit ér a balta nyél nélkül? A pénzt kell a közép- és kis-iparosnak hozzáférhetőbbé tenni, hogy dolgozhasson és alkothasson, akkor a helyzet javulása nem fog késni, sőt idővel az igy felsegítetett osztály az államnak pontos és jó adófizető polgárokat szolgáltatna. A must alkatrészei. Minden szőlő mustjában kevés kivétellel ugyanazok az alkatrészek foglaltatnak, azzal a különbséggel, hogy a szőlőfajtáknak, a talajnak s az időjárásnak is befolyása van az egyes alkatrészek súlyviszonyára. Egyikben több a sző- lőczukor, másikban a sav, a szagos szőlőben több illatos anyag van, másfélékben kevesebb. Átlagban a jól megérett borszőlő 100 kg. mustjában van: 77'0 kg. viz, 200 „ czukor, 0 6 kg. összes sav, 0‘6 r borkő, 0.4 „ ásványi sók, 1'4 „ egyéb anyagok. Kisebb szőlősgazdákra nézve is igen fontos dolog a must czukortartalmát tudni, mert a szerint veszik meg tőle a mustot magasabb, vagy alacsonyabb áron ; a czukortartalomból következtethet a bor leendő erősségére (szesztartalmára), a bor tartósságára és annak ismeretétől függ még az is, hogy a nem eléggé édes mustot mikópen lehet czukor hozzáadásával javítani. Szóval a kisgazdának is szükséges azt tudni, hogy mustjában mennyi czukor van s ezt igen egyszerű módon megtudhatja, ha a must- mérővel a mustot megméri. A mustmórő felülről lefelé 10—36 fokra van osztva, minden fok 1 százalék czukrot mutat, minden fok még 4 egyenlő részre van be ■ osztva, s mindegyik egy negyed fok, egy negyed százalék czukornak felel meg. A száron alul levő golyó, a sülyesztö, mely egyúttal hőmérő, s a must hőfokát mutatja. A czukor meghatározása. A mustmórővel a következőleg kell elbánni : A mustmérő henger üvegébe töltjük a szin- mustot, azután a mustmórő szárának felső végét, egészen tiszta kézzel hüvelyk- és mutató ujjaink közzé fogva a mustmórőt, óvatosan és lassan a mustba eresztjük, mig egy helyen megállapodik ; most a száron csak azon számot kell leolvasni, melyet a must felszíne éppen érint, hogy a mustunk százalékos czukortartalmát megtudhassuk. Tegyük fel, hogy a mustmérő 19 számnál, és ez alatt meg két rövidebb vonásnál állapodott meg; ez esetben a mi mustunkban 19 és fél százalék czukor van. A mustmérő csak akkor mutatja a czukor mennyiségét a valóságnak megfelelően, ha a hőmérő 18‘5° meleget mutat, szükséges lesz tehát a mustot hűtéssel, vagy esetleg csekély melegítéssel a megkívánt hőfokra szabályozni. A mustmérőt nem lehet használni oly mustnál, mely habár kis mértékben is forrni kezd, mert az ilyen mustban már kevesebb czukor van, a must tehát higabb lett s a mustmérő mélyebbre sülyedvén, kevesebb czukrot fog mutatni, mint a mennyi eredetileg a mustban volt. (Folyt, köv.) HÍRROVAT. * Személyi hir. Kölcsey Sándor debre- czeni kir. ítélőtáblái bíró városunkban időzik. * Áthelyezés. A pénzügyminiszter J e— Nincs, de a kisasszony itthon van ; ha akar valamit, neki is megmondhatja. Ila nem hitte, hogy Kovács bejön. S mikor hallotta lépteit, akkor a bátorság sértette. Kovács belépett s mélyen meghajtotta magát. — Anyámat keresi? — kérdezte Ila. — Igen. — Nos, és mit akar ? — Semmit ... Azaz hogy arra kérem, mondja meg a méltóságának, illetve Gézának, hogy ezentúl félórával korábban jövök, mint eddig. Ezzel ügyetlenül meghajtotta magát s elment. Ila tovább hímezte a selymet, csupán valamivel gyorsabban öltögetett. Csak a nagy falióra ketyegett tovább, egyformán, tompán, unalmasan ... De már ezután félórával korábban mutatta Ilának azt az időt, mikor jön 0 . . . * * * Egy hétig ezután nem látták egymást. Ila úgy mutatta önmaga előtt is, mintha nem törődnék vele. Ellenkezőjét akarta érezni annak, a mit folyton olyan erősen érzett. Nem akart rá gondolni, pedig mindig rá gondolt. Menekülni akart képétől, pedig folyton ott állt előtte Kovács szép, szőke feje, imponáló alakja. S ez a harcz gyötörte, izgatta. Ha valami könyvet olvasott, nem tudott nyugodtan olvasni, a mese, a cselekvóny nem érdekelte. A mama pedig úgy találta, hogy leánya egy idő óta ideges lett s nem tudta elképzelni, hogy mi okozhatta e változást. Hiába tudakolta Ilától, hogy mi a baja, — ez váltig azt ismételgette, hogy ép oly jól érzi magát, mint aunakelőtte. Úgy délutánonkint aztán odaállt Ha az ablakhoz s a függöny mögül leste a házitanitót, vájjon felnéz-e? Egyszer sem tette. S Ila boszankodott, hogy ennek az ember nek semmise : O ! Pedig csak mutatta . . . Ila feltette magában, hogy többé nem megy az ablakhoz; s egy napig ki is birta. * # * Egyszer azután úgy történt a dolog, hogy egy tavaszi délután találkoztak Ha, meg ö. Az eső esett. Ilának nem volt esernyője, — a házi- tanitó felajánlotta neki az övét. Ila elfogadta. Egymás mellett mentek, egy darabig szótlanul. Mikor aztán egy magányosabb utczába értek, ott hirtelen igy szólt Ila: — Mondja, miért kerül ön engem ? S ezt hevesen, tűzzel, gyorsan mondta, de Kovács érezte, hogy az a hang egy kissé remegett, hogy az a hang egy kissé vádol.--Én nem kerültem, csak sietve jöttem és mentem, mert igen sokat kell tanulnom s mindent — magáért! . Ezt őszintén, komolyan mondta. Szinte megkönyebbülve mentek tovább. Beszélgettek mindenféléről, leginkább magukról s észre sem vették, hogy minden szavuk val lomás. Mikor a kapunál elváltaik, a házitanitó csókot nyomott Ila kezére. Ö pedig hagyta, érezte, hogy nem birná visszahúzni . . . 4- * A sors ezután őket többször összehozta. Legtöbbször az utczán találkoztak s minderről, természetesen a mama egy szót sem tudott. Az év végén Kovács megkapta a fizetését s elbúcsúzott a tanácsoséktól, mert állami stipendiummal tanulmánvutra megy. A tanácsos ur gratulált neki a karrierjéhez. Ilától is elbúcsúzott, ott, a szülei jelenlétében, de a valódi bucsuzás nem ott folyt le. Ők még egyszer találkoztak s mikor elváltak, megbeszéltek mindent előre, a jövőre . . . •* * * Kovács csak télen jött haza, farsang idején. Meglepetve olvasta reggel az újságban, hogy Ila menyasszony. Nem hitt szemeinek, pedig ott volt az újságban, tisztán, olvashatón. Ez a hir leverte, elkeserítette. Estefelé ott sétálgatott Iláók ablakai alatt, gondolva, hogy majd Ilát az ablaknál találja. Késő este, a kávéházból hazatérve, látta Iláék kivilágított szobáit, látta a tánczoló alakokat; bizonyára köz. Az őszi és téli idényre a legfinomabb gyapjúszövet újdonságok Weisz Gyula posztó üzletibe megérkeztek. 5zatmár, Deáktér.
