Szamos, 1901. október (33. évfolyam, 79-87. szám)

1901-10-06 / 79. szám

mit a fentebb jelzett munkakör mellett itt is kilejtett. Nem merült lel itt sem kérdés, melyben szavát, véleményét latba ne vetette volna, s mikor ő beszélt, a tanácskozás színvonala az ő erkölcsi magasságához emelkedett s a különböző véleményekből finom érzékkel tudta kiválasztani azt a középutat, melyen a közügy, a személyi vagy elvi ellentétek szerencsés kiegyenlítődésével, előrehaladhatott.

Dr. Farkas Antalt az igazságnak élő hite vezette mint ügyvédet, mint egyházi ta- nácsbirót is elhivatásában. Mint az igazságnak védő pajzsa, oltalmazója, mintaképül állhatott kartársai és birótársai között. Az ő szava, mikor az igazság védelmére kelt, nemcsak a törvény tételeiből nyert biztos tá maszto pontot, hanem ellenállhatatlanul hatolt a meggyőződés amaz erejénél fogva, mi beszédét átlengette. S ez a meggyőződése nagy tudásával, vaslogikájával párosulva részére a sikert biztosította. Olyan ügyet, melyet csak fogásokKal, íallácziákkal és salto- mortálékkal lehetett volna tető alá hurczolni, — el sem vállalt. Puritán jellemét a modern tágabb lelkiismeret fuvalma ezen a téren sem tudta megérinteni. Ez teszi érthetővé ama körülményt, hogy bár az emberek nagy bizolommal és számosán keresték fel védelmükre, akkora arányú nagy vagyont, melyet mások hasonló bizalom környezetében csak kis élelmességgel is szerezhettek volna, — nem gyűjtött.

Még a kifejezetebben haszonra törekvő intézetekben is, mint a szatmári takarékpénztárban gőzmalmi részvénytársaságban is a tőke erkölcsi czélja volt az, mi állandóan sze me előtt lebegett. E pénzintézet consolidácziója is ennek a törekvésnek a jegyében ment végbe s e miatt tekinthet oly szép múltra vissza, a mi renoméjának sarkkövét képezi.

S ez a férfiú, ki a családi, egyházi, iskolai, polgári és közgazdasági kötelességekből nemcsak kivette a maga részét, hanem mindenik téren egy egész ember vezető szerepét mondhatni pótolhatatlanul vitte, finom, gyöngéden szerető leikéből az irodalom berkeiben is áldozott. Mint a Szatmári Kölcsev- Kör buzgó alelnöke a Kör tagjait időnként lakására hivta egybe, hogy a teendőkről tanácskozzék s páratlan nemes gondolkozásával, bölcs tanácsaival e Körnek nélkülözhetetlen góczpontja volt. Az esztendőnek kevés napja volt, mikor valamely gyűlésen nem kellett részt vennie, de viszont igen sok azok száma, mikor szakadatlanul egyik gyűlésből a másikba kellett mennie. Mindig ő volt az első, ki megjelent s utolsó, a ki távozott.

Sok, nagyon sok idő kell, mig vágyó szemeink önfeledten is nem fogják keresni azt a hatalmas termetű kedves ősz alakot, mikor tanácskozásainkra egybegyülekezünk; annak a férfiúnak alakját, ki magával az emberileg megközelíthető igazságot, a tanakodó értelembe egységet, a keblekbe megnyugvást hozott.

Meggyőződését mindenkor a tiszta látás nyugalmával adta elő, de ha érezte, látta, hogy roszhiszemüleg akarják valamely jó ügynek nyakát szegni, akkor mint ama „sisakos és pajzsos férfiú“ állott fel s félelme tesen dörgő hangjával sújtott le a kicsinyeken.

Dr. Farkas Antalt, mint embert, a ma gán érintkezésben is jellemezte egyéniségének puritán jelleme. Független volt fölfelé és lefelé egyaránt s az a benső tisztelettel párosult bizalom, mit személye iránt éreztünk, egyáltalán nem a behízelgő modor előnyeire támaszkodott Az ő galambszelidségében ott

rejtőzött határozott körvonalakban a nagy jellem ereje is, s ennek önkéntelen kiérzése mindig megje ölte azt a határozott távolságot, melynek körén belül az élelmes pajtáskodás beíérközni sohasem tudott.

Könnyen ki lehet számítani, hogy az a férfiú, ki az emberekkel oly tiszteletteljes bizalmat ébresztő föllépéssel érintkezett, mily benső, mily eszményi kötelékkel tudta szivére ölelni kedves családjának tagjait! Mily kicsiny lehet a mi nagy veszteségünk az ők legnagyobb veszteségéhez képest!!...

A megboldogult koporsójában egy ideálokban gazdag kornak nagy alakját helyezte ez az egész város örök nyugalomra, ki törpe korunkba is elkísért s közöttünk úgy élt, hogy az emberileg megközelíthető tökéletességről élő tanúbizonyságot tegyen. S annál fájóbb szívvel tapadt búcsúzó szemünk e koporsóra, mert úgy lehet, ily eszményi jellemképpel többé már nem találkozunk !

De találkozni .fogunk bizonyára az emlékezet képében igen gyakran ő vele s az emlékezet sugára nemcsak fényt, de meleget és erőt is fog árasztani keblünkbe mindannyiszor, valahányszor az önzetlen szerénységgel párosult lelki nagyság: a vallásos hit. az igazság, a hazafi és polgári erények eszményképét kell napjainknak s az utókornak felmutatnunk!

(Dr. H. J.) Az elhunyt életrajzi adatai közül ide jegyezzük a főbb mozzanatokat:

Született Komorén, 1826. julius 1-én. Szülői Farkas Gábor és Balogh Juliánná. Tanult Komoron, a hol az elemi osztályokat végezte. A gimnáziumi és theologiai tanfolyamot kéz dette Debreczenben és bevégezte 1848 ban ; u.

o. a jogi tanfolyamból bevégzett 2 évet. Ekkor Zoltán János belügyminiszteri államtitkár gyerr mekei mellé nevelőnek ment s azok mellett volt 1852. őszéig. 1852. október hónapjában j Berlinbe ment az egyetemre, hol 3 hónapot töltött csak, mert az elhalt Zoltán János fiai j mellé nevelőül kéretett fel s az 1852 január hónapjától 1861. őszéig nevelősködött. Ezen idő alatt a még Debreczenben megkezdett jogi tanfolyamot folytatta s Budapesten 2 évvel kiegó- j szitette. 1859-ben lett doctor iuris, 1861. nov. | 28 án megszerezte a köz-ügyvédi, ugyanazon óv decz. 10-ón a váltó-ügyvédi oklevelet, s ek kor Szatmárra jött s megkezdte az ügyvédi gyakorlatot.

1862-ben lett gimn. ügyvéd, s ezt a tisztet viselte 1869-ig, a mikor tanügyi biz. elnökké választatott. E hivatalt mint igazgatótanácsi elnök mindvégig viselte. 1862-ben Böszörményi Károly mellé megválasztatott egyház-! megyei ügyvédnek is s e hivatalt rövid idő múlva egyedül viselte 1874 ig. Ettől fogva egyházmegyei t.anácsbiró. Az 1880 ik évtől kezdve egy- házkerűleti világi főjegyző. A városnál ügyvédi; működésének megkezdése óta állandóan bizottsági tag. Az ügyvédi kamarának egy ideig ügyvéde, 1883-tól fogva elnöke. A prot. felsőbb leányiskolának 1872 — 1894-ig igazgatótanácsi elnöke. A protestáns irodalmi körnek egy évig, a Kölcsey-körnek már 9-ik éve alelnöke. 1884- ben (egy évig) a szatmári ev. ref. egyháznak főgondnoka volt.

Farkas Autal halálának hire nemcsak városunkban, de mindenfelé igaz mély részvétet, keltett. A gyászoló családot a részétnyilatkoza- tokkal mondhatni elárasztották. Hegedűs Sándor, miniszter, mint a fentartótestület elnöke a gyászhir vétele után, mély fájdalmát fejezte j ki a nagyrabecsült igazgatótanácsos elvesztése felett s a főgimnázium igazgatóját kérte fel, J hogy részvétét a gyászoló családnak tolmá-! csolja. Testületek, mint a reí. főgimnáziumban végzett ifjak, a debreczeni theol. akadémia hallgatói stb. siettek kifejezni részvétüket. Az el- buuyt, haláláról összesen 7 gyászjelentést adtak ki: a család, a ref. főgimn. fentartótestülete és igazgatótanácsa, a főgimn. tanári kara, a Köl- csey-Kör, takarékpénztár és gőzmalom. A család által kiadott gyászjelentés a következő :

Alulírottak mély fájdalommal tudatjuk, hogy a legjobb férj, apa és nagyapa Dr. Farkas Antal ügyvéd, egyházkerűleti tanácsbiró, a szatmári ev. ref. főgimnázium igazgató tanácsának elnöke, a szatmárnémeti ügyvédi kamara elnöke, a szatmári takarékpénztár egyesület és a szatmári gőzmalom-társulat igazgatóságának elnöke, városi bizottsági tag stb. a közjónak, egyházának és családjának szentelt munkás élete 76 ik, boldog házasságának 48 ik évében folyó évi szept. 28-án délután 1 órakor rövid betegség után váratlanul elhunyt. A megboldogultnak hült tetemei f. hó 30 án délután fél 3 órakor az ev. ref. egyház szertartása szerint tétettek őrön nyugalomra. Szatmár, 1901. szeptember 28. Áldás és béke lengjen porai felett.

Ozv. dr. Farkas Antalnó Korányi Fanny neje, Antal, Sándor, Gábor, Gizella, Ida, Ilonka gyermekei. Ifj. Losonczi József veje. Ifj. Dr. Farkas An talné Gőnyey Erzsébet, Farkas Sándornó Martin Valeria, Farkas Gáborné Losonczi Irén menyei, Losonczi Giziké, Farkas Antika, Farkas Gáborka, Farkas Valerka, Farkas Sándcrka, Farkas írónké, Farkas Annusba, unokái.

Vasárnap a mély gyászba borult családnál egymást érték a koudoleáló egyesek és testületek s megtekintették a boldogultnak koszorúkkal körüiboritott ravatalát, mely az elelhunyt dolgozó szobájában volt felállítva. Koszorúkat küldött majdnem kivétel nélkül minden testület s nagy számmal az egyesek is.

Hétfőn délután ezrekre menő sokaság állotta körül ;. koporsót. Gyászfátyolt viselve jelent meg a tanári kar vezetése mellett az ev. főgimnázium, a tanári testülettel a kir kath. főgimnázium, szintén a ref. felsöleányískola s minden egyes testület, melynek az elhunyt tagja volt.

A dalárda gyászdala nyitotta meg a temetési szertartást, melynek első része a háznál ment végbe. Rác z István, ref. lelkész mondott itt gyönyörű imát, azzal a rendkívül mély hatással, mely a gyász nagyságából önként fakadóit. Ezután a menet a Deák-téren és Kazin- czy-utczán át az ev. ref. templomhoz vonult ; a gyászkocsi, melyet egy koszorúkkal sűrűn elborított külön kocsi, s aztán a kocsik egész tábora kisért, a templom ajtajában megállott. A templomba a jelenvoltakuak csak kis része tudott bejutni, s a nagy tágas templom igy is zsúfolásig megtelt a gyászoló közönséggel.

A templomi közönség körében ott láttuk Kiss Áront, a tiszántúli egyházkerület ősz püspökét, gróf Hugonai Béla, főispánt, városunk és megyénk intelligencziája mellett városunk minden rendű és rangú nagy számú lakóinak óriási nagy számát. Az áhítattal énekelt zsoltár s a Szatmári Dalegyesület éneke után B i k i Károly esperes lépett a szószékbe. Bölcs Salamon könyvéből vette fel e szavakat : „Az igaznak emlékezete áldott“ s hatalmas, megragadó gondolatmenettel mintegy félórahoszat tartott beszédben fejtegette, hogy a megboldogult a földi és mennyei igazságot egyesítette lelkiismeretében, minden cselekedetiben.

4 óra volt, mikor a gyászmenet megindult a temető-felé. A közönség egész a temetőig terjedő utczavonalt, megtöltötte, s az Attila utcza déli oldalán hosszú sorban álló tanuló-ifjúság levett föveggel jelezte utolsó búcsúját az előtte kisért nagy halottjától. A temető azon részében, hol nóh. Tabajdi Lajos síremléke van, állott meg a gyászoló sereg s itt a sírnál Osváth Elemér, ref. főgimn. tanár mondott imát; imájának nemes tartalma, s a lelkek mélyébe hatoló hangja átrezegtette a nagy sokaság szivét mindenütt, hová csak hangja eljutott.

Az egyházi ima elhangzása után Borsos Benő, főgimn. igazgató lépett a sir fölé s a nagy halottól ekképen búcsúzott:

Mielőtt utolsó nagy utadra térnél, maradj még köztünk csak egy pillanatra, hogy végső bucsu-szót rebegjen ajkam azok nevében, kiknek életedben megtestesült ideálja voltál; kiknek tapasztalatban gazdag bölcs tanácsadójuk, a nemes munkában mindig elöljáró, gondos vezetőjük lenni soha meg nem szűntél.

Fájó lélekkel, néma fájdalommal áll körül az igazgatótanács, mélyen gyászolva azt az elnököt, kinek helyét méltón betölteni, csodás erényü élet van hivatva; itt sírja könyét a tanári kar, tanácsadója és bölcs vezetője, az első munkás és a nemes munka megbecsülője setét sírja mellett; kesergő szívvel áll az ifjúság is, nem látja már jóságos arczodat a nagy szeretet meleg sugárával, melyben Tenálad mindig része volt.