Szamos, 1901. szeptember (33. évfolyam, 70-78. szám)
1901-09-05 / 71. szám
dúló finoman eloszlott agyagrészecskék már kívánatossá teszik, hogy a viz csak szűrt alakjában kerüljön a vízvezetékbe. Ezek az észrevételek teljesen egyeznek azokkal a megfigyelésekkel, miket városunk íurott kutvizeire nézve egy-kettő kivételével tapasztalhatunk. E kivételes egy-pár kutban, hol a fúrás a homokrétegen végződik, igaz, hogy a viz tiszta, de az ilyen kutakat nagyon gyakran kell tisztítani, mert időnként a leváló homokrétegtől megzavarodnak. Az agyagrészek közötti viz medenczéje állandó bő mennyiséget szolgáltat s habár teljes tisztasága csak szűrővel érhető is el, az ilyen kutat csak évek hosszú sora múltán, vagy egyáltalán nem is kell takarítani. A város különböző területén megejtett próbakutíurások egybehangzó eredményei után az volna tehát a feladat, hogy lássuk el városunkat elegendő íurott kuttal, mert a mostani állapot tarthatlan. Néha hetekig kell várakozni, mig egyikmásik kút takarítása vagy javitása tart s addig a közönség kénytelen távolabbi városrészből hordatni a vizet. A kutak pedig azért is romlanak el oly könnyen, mert egyébkor is, de ilyenkor meg különösen egy- egy kútra a közönségnek aránytalan nagy tömege van ráutalva. Sokszor előfordul, hogy e miatt a legnagyobb melegben vásári közönségünk nem jut vízhez s hiába néz viz után a tikkadt vidéki közönség, hogy szomját lecsillapítsa. Pedig ilyenkor talán az üdítő viz volna a legtöbb és legkevesebb, mit a szegény népnek nyújthatnánk. A kényelmi szempontnál azonban sokkal fontosabb a közegészségi szempont. A miatt, hogy az ivóvízhez nehezen lehet hozzájutni, számos olyan helyet ismerünk, hol a lakosság egyszerű ásott kutból fertőzött talajvizet iszik, s csak a jó szerencsének tulajdonítható, ha az oly hevenyragályos betegségek, mint a közelebbről észlelt hastífusz is, járványos jelleget nem öltenek. Nyári munkaidőben a nagyobb elfoglaltság miatt, de meg a szükségeltető nagyobb vízmennyiség miatt is, nehezen lehet hozzájutni a vízhez az egyes területeken s legkivált a Németi részen, hol az aránylag nagy területű lakosságra alig egy-két használható kút esik. Közegészségi és kényelmi szempontok egyaránt sürgetik, hogy a mostani állapoton gyökeresen javitó tervezet készíttessék, még pedig úgy, hogy minden lő útvonalon, a környék területére való tekintettel megfelelő helyen furott kút állíttassák. Ezeket nem is kellene költéges szívókészülékkel ellátni, mert a használat megosztásával egyszerű szerkezetek is megfelelnének, a mi pedig a kivitelt jelentékenyen megkönnyítené. Azt hiszszük, örömmel üdvözölne egy ilyen tervezetet városunk minden lakója s óhajtva várná, hogy egy ilyen tervezet ne csak tervnek maradjon hanem mielőbb, habár fokozatosan beállítva is, de legalább egy év alatt megvalósittassék. Egyébként ezt legsürgősebben maga a közegészségi érdek parancsolja. A máramarosraegyei gazdasági és háziipar kiállítás. Mármaros, mint határszéli vármegye gazdasági és ipari fejlődésére e kiállitás, mely aug. 25-én Hegedűs keresk. és ipari m. kir. miniszter jelenlétében lett megnyitva és f. hó 1-éig tartott, mindenesetre fontos tényező lett, mert e kiállításon nyertünk áttekinthető képet ez érdekes vármegye fejlettségéről. E kiállitás a vármegyei Gazdasági Egyesület neve alatt látott napvilágot, s ha ennek daczára legkisebb tért nyert ott Mármaros gazdasági része, bizonyára azt mutatja, hogy az eléggé fejlett ipar mellett a mezőgazdasági téren elmaradt állapotok vannak. Dicséretes arányokban láttuk bemutatva a bányászatot, kohászatot, erdészetet, vadászatot, a gyári és kézmü ipart. Feltűnőbb kollekcziók voltak a m. kir. erdő-gondnokság által egy termet elfoglalt erdőtermények, famunkák, erdőirtási és faszállitási müvek, tömött vadak, ki dolgozott vadbőrök, agancs-gyüjtemén}', végre Mármaros ásványviz bőségének élénk illusztrá- cziójakép egy állványon kiállított mintegy 120 üveg különféle ásványvíz. A bányászat és kohászat szintén külön épületben foglalt helyet, a m. kir. kereskedelmi részvénytársaság sójövedéki osztályának, a ka- bola-polyánai és dolha-rókamezöi vasgyárak feltűnőbb kollekczióival. A gyáripari kollekcziók közt érdekesebbek voltak : a bocskói vegygyár csoportja, hol a gyár tűzálló edényeinek készítését bemutatandó, egy gyári munkás alakított a tűzálló anyagból különféle kőedényeket; Schréter Ferenczvölgyi üveghutája; a magyar üvegipar részvénytársaság trebusa fejérpataki hutája, mely szabadon nyújtott üveghengereivel keltett feltűnést; — Gross testvérek nádszékei, végre az első técsői seprő gyár kiállítása. A gazdasági és háziipar keretében felem- litendők az egyesek által nagy számban kiállított női kézimunkák, szövöttesek és gyapjú pok- róczok ; Ugocsa vármegye iparfejlesztő bizottságának házi-ipar kiállításán vesszőfonás, faragó munka, fazekas ipar és szövészet ; a kö- kényesi kosárfonó telep kollekcziója, a kövesligeti községi Elöljáróság által kiállított cserépedények és faragások, a m. kir. kereskedelmi részvénytársaság szövöttesek és gyapjú pokró- czokból álló kiállítása, a Ziercher—Herzog állami bérlő és László János taraczkközi sajtgyárai, Schréter—Wolf és társai hengermümal- mának terményei, Erdő Bálint liszt mintái Técsöről stb. stb. A gazdasági kiállitás keretében a következők voltak láthatók : a nagy-bocskói állami kertmuukás iskola és a mármaros-szigeti m. kir áll. tanítóképző gyümölcs és konyhakerti czik- kekkel, Mihályi Péter szarvaszói és jruszkirvai gazdaságának, Pogány Ödön és Pogány Sándor úrmezői gazdaságának termény kiállítása, Schmid László rónaszéki móhtelepe, Idb. Kövi József hosszumezei gyümölcsészete stb. Végre a gépes eszköz kiállitás keretében láttuk az államgépgyár egy marokverő arató, egy fűkaszáló- gépét, nehány vasekéjét és cséplő fecskendőjét, a m. kir. szövőipari szakiskola szövőszékeit- (köztük egy 5 méter széles szövőszék monstrumot, melyen egyszerre 4 ember dolgozik), azonkívül kocsik, méhkasok, ekék, vesszökasok voltak kiállítva. A kiállitás gazdasági főrészét leginkább az állatkiállitás képezte, de mert ez csak két napig tartott, legnagyobb sajnálatunkra épp ezt, ami pedig nagyon érdekelt volna, nem láthattuk. P. A Szatmárraegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közleményei. Rovatvezető: Poszvék Nándor, egyl. titkár. Tagdíj nyugtázás. Előbbi 900 901 Össz óvekre. alapitó korona Múlt szám összege 80 178 1106 1364 326 Csoknyay Gyula Istvándi 6 6 327 Csűri Miklós Egri 2 2 Összeg 80 178 1114 1372 Versenypálya ez idén még mindig a régi lesz, de minthogy az időjárás a talajra kedvező, az nem lesz kemény s elsimítása is tökéletesebben lesz keresztülvihető. A lóverseny körüli programmal a bizottság már élénken foglalkozik s annyiban már is történt megállapodás, hogy a verseny előtti napra, egy művészi programúiról és a verseny estéjére társas vacsora után tánczról lesz gondoskodva. Fogai: megszégyenítik a Lord Hamilton hagyatékát képező igaz gyöngysorokat. Születési éve : már bocsánat! De amennyiben Ö nem szokta „mindenkinek“ (ez alatt engem értett) én sem köthetem senkinek — az orrára. Különös ismertetőjele: Régebben gyönyörűen nevetett és sokat csevegett, mostanáig már sokkal kevesebbet beszél, de annál többet mosolyog és legújabban nagyon megszerette a holdvilágot, mindig azt nézi és látja, még ha előtérben levő fák eltakarják is. (Ez negyon jó jelnek volna vehető, de — sajnos — nem én rám nézve). Valaminthogy fenuebb beismerték, hogy alakom csakugyau rokonszenves lehet, úgy most kénytelenek elismerni, hogy olyan teremtést, mint Lélia, a természet csak a maga jókedvében teremthet. De sajnos, mint minden embernek, neki is van hibája Nem régebbi bőbeszédűsége, sem mostani előszeretete a holdvilágnak irányában ; hanem az, hogy .... én nem tetszem neki, hogy én reménytelenül szeretem. (Febr. 7.) Lélia engem kis fiúnak tart, velem csak, mint ilyennel beszél, rólam csak, mint ilyenről szói. Ha szerelemről kezdek szólam; kinevet! Ilyenkor hallom, ilyenkor kapom tőle a tőrdöfést, mely annyira megsebzi szivemet,: „Hisz maga még gyerek, már is szerelemről beszél ? Hát hiszen magának még bajusza sincs.“ Ö azt nem tudja, hogy : „A virágnak (?) megtiltani nem lehet ! . .“ (Febr. 10.) Ma megint felhozta Lélia ba- jusztalan képemet . . . Hát mit tegyek ? „Hol nincs, Isten sem vehet!“ Előhozakodtam neki a csíki legényekkel: hiszen azoknak sincs bajszuk, hogyha csak egy kis suvikszszal ki nem húzzák. Ha épen akarja, azt én is megtehetem! De ő nem fogad el ilyen ajánlatot, neki csak , Tisza- ujlaki“-val kihúzható tetszenék. (Febr. 19.) Kitűnő ötletem támadt. Bajszom nincs, próbáljunk egyébbel szerencsét ! Ahogy sikerült Párisnak egy aranyalma segélyé vei a „Legszebbére szert tenni, úgy olyankép nekem is sikerülhet. Ha nincs aranyalmám — okoskodék imigy magamban — megteszi azt a szolgálatot egy „anziksz“ kártya is. Felavattam hát egy képes levelező-lapot aranyalmává, felírtam rá : a „Legszebbnek.“ Elküldtem neki, vártam a hatást . . . Leshettem azt! . . . (Febr. 25.) Ma megint küldtem Fóliának egy anziksz kártyát. Felkértem, az egyenesen neki „átnyújtott“ aranyalmáért, lenne hajlandó, miként a mythologiai Venus Párisnak, úgy ő nekem a legszebbet — feleségül ajánlani ! . . . (Márcz. 1.) Erre aztán kaptam egy anonim levelet, melyben semmi más nem volt ez egy szón kívül: „Bajusz? . . .“ No nesze neked ! Tehát csak a nyomorult bajusznak hiánya állja útját boldogságodnak ! (Márcz. 25.) így feleltem egy levél bem a Legszebbnek: „Mintha elképzelt mézet nyalnék, arczom átszellemülve, szivem repes örömében, mert hetek óta hihetetlen változáson estem keresztül. Megnőttem, megemberesedtem, szakállam vetekszik a prófétáéval (árnyékában megpihenhetni !); bajszom . . . sokkal nagyobb, mint Napóleoné volt! . . . Kérem tehát Önt, vállalja ei Vénus és Szép-Heléna szerepét egy személyben és akkor . . . akkor mi sem fog állani boldogságomnak (a trójai háborút elengedjük !) útjában ! (Apr. 15.) Ha azt hiszik kérem, hogy megtette, nagyon csalatkoznak! Végre nagy^ nehezen választ kaptam, de csak ennyit : Én csak azt hiszem, a mit látok ! . . .“ (Apr. 20.) Istenem ! Mi tevő leszek ón most már ? Hogjr mutassam ezt a bajusztalan ábráza- zatomat neki ? (Ápr. 25.) Kétségbeesésem közepette, kapok egy szives meghívást katonáékhoz. Hál’ Istennek ! íme, mégis érvényre jut e mondásnak : „Hol legnagyobb a veszély, legközelebb a segély!“ igazsága . . .
