Szamos, 1901. szeptember (33. évfolyam, 70-78. szám)
1901-09-29 / 78. szám
Hieronymi Károly programrabeszéde. Hieronymi Károly a szatmári szabadelvű és ellenzéki polgártársak impozáns hallgatósága előtt csütörtökön tartotta meg nagyszabású programmbeszédét a Kossuth-kertben. Alább e programmbeszédét teljes szövegében közöljük s nagy horderejű politikai jelentőségébe nem bocsátkozunk, csak impres- siónkról adunk számot, mit e beszédről általánosságban szereztünk. Röviden jellemezve, a Hieronymi beszéde olyan épülethez hasonlít, mely nem külső diszszel, czifrázatokkal, hanem az épület tundamentális és belső technikai tulajdonságainál fogva akar kiemelkedni. A beszéd tömör anyagát mindenütt a reális józanság és a logika erős vaspillérei tartják össze, s az eszmék terve és iránya olyan, hogy azon a gazdasági s ennek nyomán a közjogi fejlődésnek jövő alkotásai biztosan megallhassanak. Ez a kiváló építő politikusunk még a Deák Ferencz tanítványa. Az alkotmány-épület betetőzését s a támasztó állványok végleges eltávolítását mint minden igaz hazafi ő is őszintén akarja, reményű és várja, de csak akkor tartja kivihetőnek, ha a belső fundamentális építkezés már kellőképen előrehaladott. Ez a reális és belső viszonyainkban gyökerező álláspont tükröződik vissza a beszédben felölelt összes kérdések fejtegeteté- seiböl s hogy a másfélóráig tartott beszédet a nagyszámú közönség mindvégig észlelt érdeklődő figyelemmel, szimpáthiával kisérte s többször kifejezett helyesléssel és él-' jenzéssel fogadta, fényesen igazolta hogy ezek az eszmék, ez az irány termékeny talajra talált s bizonyára híven fog kifejezésre jutni a választás eredményében is. S íz a választás, reméljük, igaz mértéke is lesz egyszersmind az elvek súlyának, mert a mint minden jel arra mutat, a tiszta választások intencziójának megfelelően, békés, alkotmányos választásra van kilátásunk. Adja az Isten, hogy úgy legyen, bárhol helyezkedjék is el a polgárok elveinek többsége! A fent jelzett beszéd teljes szövegében a következő: Tisztelt Uraim! Midőn önök előtt megjelenek, mint a szatmárnémeti szabadelvüpárt jelöltje, első és kedves kötelességemnek tartom, liogy a jelölésemben kifejezésre jutott bizalomért őszinte és mélyen érzett köszönetét mondjak. De kifejezést kell adnom egyúttal a feletti őszinte sajnálatomnak, hogy a város eddigi képviselője, dr. Chorhi Ferencz nem lesz tagja az újonnan megválasztandó országgyűlésnek. Tudom, bog}' e város tisztelt választói melegen, óhajtották volna, hogy továbbra is 0 képviselje a várost, melyen annyi igaz szeretettel csüng. Mélyen sajnálom, hogy az incompatibilitási törvény határozatai gátolták abban, hogy a neki felajánlott jelöltséget elfogadja. Politikai meggyőződésének tisztasága, jogi tudományi, parlamenti nagy készültsége és független jelleme egyaránt diszére váltak a magyar képviselő háznak. Talán nem vétek a szerénység ellen, ha azt mondom, hogy politikai értelemben nem vagyok e városban idegen. A város közönsége szives volt engem díszpolgárának választani a magyar liberalizmus azon nehéz, de dicsőséges küzdelmének folyamán, melyet a Wekerle kabinet az egyházpolitikai törvényekért folytatott. Sok hatalmas ellenzői voltak e nagy reformnak, melyet nem tudtunk volna sikeresen befejezni a polgárság hathatós támogatása nélkül. Közös czélért küzdöttünk akkor és városuk hatalmas bátorítást nyújtott a további harczra. Abból, hogy most tetézik irányomban már akkor tanúsított jóindulatukat azzal, hogy képviselő jelöltjüknek állítottak fel, joggal vélem következtetni, hogy e jeles város lakosai most is tántoríthatatlan hívei az igaz szabadelvüségnek. Küzdelmes, de szép napjai voltak azok a magyar alkotmányos életnek. Az azóta ülésezett és csak imént bezárt országgyűlés felette viszontagságos volt. Létének első napjaitól kezdve szenvedélyes ellentétek tették elkeseredetté a pártok egymásközti viszonyát; működése az obstrukczió folytán ismételten fenakadt s ezzel megszakadt az állami gépezet működésének törvényes rendje; csak heves rázkódások, időleges pártválság után és kormányváltozás árán jutott oda, hogy megbízatásának utolsó két évében békésen működjék, oly békésen, hogy a pártok közötti ellentétek elsimulni látszottak. Sőt a sokat hányatott országgyűlés elvi magaslatra emelkedve, a tör- I vényhozás függetlenségét biztosítani hivatott törvényeket, a curiai bíráskodásról szóló és az im- kompatibilitásra vonatkozó törvényt alkotta meg. E nagy, majdnem csodás változást egy férfiúnak, a miniszterelnöknek közbelépése idézte elő, a ki tapintatos bélailékeny modorával, az ellenzékkel szemben is méltányos felfogásával le- csilapitotta a szenvedélyeket, és mert elveihez mindég híven ragaszkodva elvi megalkuvást nem ösmer, úgy párthíveinél, mint az ellenzéknél bizalmat gerjeszt és arra talál. A miniszterelnök múltja az a politikai iskola, a melyben nevelkedett, többet mondanak minden programúinál. Addig, mig a magyar állam hajójának kormánya az ő kezében van, azt sem viharoktól félteni, sem a felett aggályt táplálni, hogy iránya helytelen lesz, nem kell; ha szerencsém lesz a jövő országgyűlésnek tagja lehetni, én a miniszterelnököt fogom teljes odaadással és buzgalommal támogatni. A vezércsillag, mely után indul, Deák nagy müvének fentartása és megerősítése, mert ez az alap, a .melyen-Magyarország békés fejlődését leőmozditani lehet. Több mint három évtizede immár annak, hogy az 1867-ben megalkotott közjogi helyzet fenáll; erős támadásoknak volt kitéve a hazában, melynek ellenzéki pártjai programmjuk első pontjául annak megdöntését tűzték ki. Az osztrák viszonyoknak kuszáit volta szintén erős megpróbáltatásnak tette ki. Mind e támadások és megpróbáltatások dáezára az 1867. évi közjogi alap mindinkább megerősödött. Olyanok az európai állami kons- tellátiók, hogy ttt e helyen egymagunkban, csak saját erőnkre támaszkodva, állami létünket biztosítottnak nem tekinthetjük. Mig az Asszíriával való kapcsolat erős támaszt nyújt nekünk, a nélkül, hogy fejlődésünket megakasztaná, politikai és kulturális missiónk teljesítésének, nemzetünk megerősödésének gátakat nem emel. Ez a felfogás mind szélesebb körökben nyer tért és hódit. Nem is az Ausztriával való politikai kapcsolat az, mely ma támadásoknak van kitéve, hanem az a gazdasági kapcsolat, a melyben Ausztriával élünk. A polgároknak szabadsága, törvény előtti egyenlősége biztosítva van. E közszabadságokat semmi oldalról nemcsak veszély, de még támadás sem fenyegeti. A jövő országgyűlés ezeknél fogva előreláthatólag nem is fog közjogi természetű kérdésekkel foglalkozni; feladata a közigazgatás javítása és az országnak anyagi viszonyaira vonatkozó kérdéseknek megoldása lesz. Közigazgatásunknak baja, hogy régi közigazgatási szervezetünknek keretei és az új abb közigazgatási feladatok teljesítésére hivatott állami közegek egymás mellett működnek anélkül, hogy közöttük szerves kapcsolat léteznék; anélkül, hogy a törvényhatóságok autonom hatásköre és a központi kormány teendői szabatosan kijelölve és körülhatárolva lennének. Ennek a helyzetnek következménye az, hogy a központi kormány lépten-nyomon beavatkoz- hatik az autonom hatóságok ügykörébe, és hogy közigazgatásunk bonyolult és sok felesleges Írással jár. A közigazgatás alsóbb fokain a miniszter- elnök, mint belügyminiszter, ezen káros helyzetnek javítását czélzó munkát már megkezdette; ezt a megkezdett reformot tovább kell folytatni. Nem kevésbé sürgős feladat a községekre és városok közigazgatására vonatkozó törvényeknek reformja. Ma a községekre és a városokra átvitt hatáskörben felette sok munkát ró az állam, minek folytán a községek és városok pótadója nemcsak felette magas, hanem nagyon egyenlőtlen is. Az adók egy nagy részének kivetését, azoknak beszedését, szóval az adókezelést a városok Végzik saját költségükre, noha ezen munkák állami feladatot képeznek, a katonai ügyek, az azokkal járó nyilvántartások vezetése, a kézbe- sitések, mindmegannyi a városok nyakába szakadó feladatok. Ez a reform nemcsak a közigazgatás javítása, hanem nemkevésbbé az igazságos teherviselés szempontjából is szükséges, mert bizonyára sem nem igazságos, sem nem indokolt, hogy némely község és város lakossága 100%-ot meghaladó p átadóval van terhelve, mig másutt, hol a szerencsés véletlen folytán a községnek vagyona van. községi vagy városi pótadó alig van. Ennél a reformnál a szab. kir. és törvény- hatósági joggal felruházott városokra különösen figyelemmel kell lenni, mert nem lehet a városi és a megyei törvényhatóságokat egy kalap alá vonni. A közigazgatás alapos reformja egyik legnagyobb és legnehezebb feladat, mely államfér- fiainkra és az országgyűlésre vár. A most érvényben lévő, a törvényhatóságról szóló törvénynek módosításával ez a reform el nem érhető; a pénzügyi, a kereskedelmi és földmivelési minisztériumok hatáskörébe eső állami intézményeket is körébe kell venni éppen úgy, mint a szorosan vett megyei politikai adminisztratiót. Bármennyire fontosak ezek a feladatok, mégis a közelebbi jövőben háttérbe fognak szorulni, mert az országgyűlés munkásságát a gazdasági kérdések fogják igénybe venni. Az 1899. évi XXX. t.-ez. rendelkezései szerint a most érvényben levő autonom vámtarifa, még az 1903. év végén lejáró kereskedelmi szerződések megújítására vonatkozó tárgyalások megindítása előtt uj autonom vámtarifával helyettesítendő. A monarchiának a külfölddel való I kereskedelmi viszonyai is a szerződések lejárata I előtt törvényesen rendezendők lesznek. Ausztriával való gazdasági viszonyunk a ként van törvényesen rendezve, hogy a vámszövetség Ausztriával 1907-ig áll fenn, amennyiben Ausztria a törvényben szabatosan megállapított viszonosságot meg nem sérti és ha az uj autonom vámtarifa tárgyában megállapodás Ausztria és Magyarország között létre nem jő: ennek egyenlő hatálya van azzal, mintha a viszonosság sértetnék meg. Az uj autonom vámtarifának kölcsönös egyértóssel és oly módon való megállapítása, hogy a monarchia mindkét államának érdekei kielégítést találjanak, nehéz feladat lesz. Midőn az 1867. évben a XII. t.-cz. megalkottatott és ennek alapján a vámszövetség Ausztriával megköttetett, a helyzet teljesen eltérő volt a maitól. Akkor közép Európa összes államai szabad kereskedelmi politikát követtek, sehol gabonavámok nem léteztek és az európai gabonaárak még oly magasak voltak, hogy termésünk feleslegét ott értékesíthettük, a hol a természetes, vámpolitikai intézkedések által meg nem zavart helyzet azt ránk nézve legelőnyösebbé tette. Nagy gabonakivitelünk volt Dél- Németországba, Svájczba, s a gazda magas árakat ért el terményeinek értékesítésénél. Másfelől az ipari termékekre nem lóvén magas vámok, ezen ipari termékeket az európai iparos államok versenye folytán olcsó árakon vásárolhattuk. Ma a helyzet lényegesen megváltozott. Az európai államok abból a czélból, hogy mezőgazdaságukat a tengeren túli verseny ellen megvédjék, Anglia kivételével valamennyien elzárták magukat gabonavámokkal, úgy hogy mai nap a monarchia határain túl búzát egyáltalán ki nem vihetünk; Németországig * és Svájczba azért nem, mert a külföldi vámok akadályoznak ebben, Angliába azért nem, mert a búzát a tengerentúli államok és Oroszország olcsóbban állítják az angol piaczokra, mint a hogy mi lennénk képesek. Gabonanemüink közül egyedül az árpa az, melyet a vám daczára Németországba és némely években Angliába is szállíthatunk; Az őszi és téli idényre a legfinomabb gyapjúszövet újdonságok íJ&SSL W# 9 W 5zatmár, Deáktér.
