Szamos, 1901. szeptember (33. évfolyam, 70-78. szám)
1901-09-19 / 75. szám
XXXIII. évfolyam. * Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosa.bb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Választási mozgalmak városunkban. A választási készülődések, ha nem is vetnek nagyobb hullámokat városunkban, azért az általános választások idejének közeledtével élénk érdeklődés között folynak. Hogy e készülődések csak most vezettek határozottabb pártállásokra és jelölésekre. annak okát két körülményben találjuk. A mi az ellenzéket illeti, ez már hónapokkal ezelőtt akczióba lépett ugyan, s több Ízben is tartott pártértekezletet, de ezen értekezletek, vagy jobban mondva inkább a vezető férfiak, jó ideig sem valamely ellenzéki frak- czio elvi követésében, sem a jelölt személyére nézve közös megállapodásra jutni nem tudtak. így történt, hogy ellenzéki polgártársaink ezidőszerint három egymástól lényegesen különböző zászló alatt óhajtják gyakorolni választó jogaikat — A Kossuth-párt, élén Uray Géza elnökkel, Mocsáry Lajost, az ismert politikust jelölte, ki a jelöltséget el is fogadta. Az Ugrón töredék Csomay Imre, helybeli ügyvédet óhajtja a küzdelembe vinni, mig Papp Kálmán ny. törvényszéki bíró, hir szerint a néppártot akarná Szatmá- ron szervezni. A szatmári szabadelvüpárt is csak a napokban tudhatott némi elhatározásra jutni. Hogy előzetes akczióba a párt korábban nem lépett, annak oka az, hogy dr. Chorin Ferencz kit a párt ismét egyhangúlag óhajtott jelölni, a mandátum vállalás kérdésében a legutóbi napokig nem nyilatkozhatott. A 16-ikán megtartott szabadelvüpárti értekezleten végre sikerült úgy látszik, a kérdést véglegesen megoldani Az értekezletet Korányi János nyitotta meg. Dr. Kelemen Samu (elkérte dr. Chorin Ferencz képviselőt, hogy a mandátum-vállalás kérdésében szíveskedjék a partot elhatározásáról értesitni, hogy a kü szöbön álló választásokra a párt ehez képest intézkedhessék — A felhívásra dr. Chorin Ferencz álláspontját és elhatározását az alábbi válaszban adta elő: Tisztelt Uraim és Barátaim ! Bármily nehezemre esik, közölnöm kell Önökkel, hogy minden törekvésem daczára le kell mondanom arról, hogy az Önök bizalmából ismét helyt foglalhassak a képviselőházban Ez az elhatározás felette nehéz reám nézvej ki nagy időt töltöttem a képviselőházban, ki szeretem a közélet kötelességeit, izgalmait és fáradalmait, melyekben több mint 27 éve működöm. Sulyosbitja elhatározásomat az a körülmény, hogy oly várostól kell megválnom, melynek képviseletét nehéz, de alkotmányos küzdelemmel szereztem meg, melynek polgárságával politikailag és társadalmilag öt éven át egynek éreztem magam, úgy hogy bátran állíthatom, hogy a bizalom és a kölcsönös ragaszkodás kötelékei közöttünk sohasem lazultak és a közéleti ben követendő irányokra nézve közöttünk mindig teljes összhang uralkodott. Azon nehéz küzdelmekben, melyeket a köz- és egyóui szabadságért, valamint alkotmányunk integritása érdekében folytattam, az Öuök egj'hangu bizalma^ áramlott felém, erkölcsi súlyt kölcsönözve fellépésemnek, erőt és kitartást, midőn a fenállott kormánynyal nem egy Ízben éles ellentétbe kerültem. Elhatározásom erkölcsi igazolása kényszerít arra, hogy eddig lefolytatott politikai pályámra rövid visszatekintést vessek. 1871-ben mint balközópi képviselő kerültem a kópviselőházba, melynek 1875. óta állandó tagja vagyok. Éveken át az ellenzék so- sorában küzdöttem, majd a szabadelvüpárt tagja lettem, de a ház bármelyik oldalára szólított is meggyőződésem, elveim nem változtak soha, mert mindig ugyanazon eszményekért küzdöttem, melyekért mint ifjú képviselő hevültem volt. Az ország állami egysége, közjogának biztosítása és a szabadelvű haladás minden téren — azok voltak azon nagy czélok, melyek megvalósítására úgy a házban, mint a bizottságban állandóan törekedtem. Hosszú politikai pályámon úgy törekedtem eljárni, hogy lelkiismeretem előtt pirulnom ne kelljen. Jutalmat nem kérve és nem várva, hivalkodás nélkül mondhatom, hogy önzetlenül szolgáltam a közügyet. 1881-ben mint ellenzéki képviselő szóilit- tattam fel arra, hogy a salgótarjáni kőszónbá- nya, rószvénytársulat igazgatóságába belépjek. A viszonyok úgy alakultak, hogy a vállalat ügyeinek vezetése kezeimben öszspontosultak, elnöke és vezetője lettem a- társulatnak. Soha Feledés. Válás! — kegyetlen szócska te, Benned mily kin, nyomor van ; Elválasztod a sziveket S bubánat jár nyomodban. Szemünk vigasztalan mered A sivár pusztaságba, Reményünk fája lombtalan S szétfoszlott lelkünk álma; De mikor szivünk végtelen Fájdalmát elkesergi, Nem a gyász a legnehezebb, — Legnehezebb feledni. Ha kebelünkbe tőrt döfött A sors sötét kezével, Ha a feloldhatlan frigyet -Kegyetlen tépi széjjel, Ha szülőnk áldott tetemét A föld alá temettük, Ha tőlünk mindörökre vál’ Egy gyermekünk, szerettünk S szemünk a bánat könyeit Forró záporban ejti, Istenhez száll beteg szivünk : ■ Atyám, ó, hagyj feledni! Elszárnyal halkan az idő, Mint szellem surranása, Kolb Mór hat. enA ház és birtok eladási, törlesztéses jelzálogkölcsön közvetítési irodája, Szatmár, Kossuth Lajos-utoza 2-ik szám. A múlt ködébe dől alá A bús emlékek árnya. A köny patakja elapad, Nem nyíl’ az ajk panaszra, Lombját a méla czipruság Virágos hantra hajtja A ciprus mind nagyobbra nő, A sirt homályba rejti, A szív elfojtja bánatát, . De mégse tud feledni. Németből: Szabados Ede. Mulató bohémek. — Irta: Szebenyei József. — Mikor egy napi, nehéz, fáradságos munka után az egyik leteszi a tollat, a másik az ecsetet, a harmadik meg a színpadon egy pár száz ember előtt vógigküzdötte egy pár rövid óra alatt egy megrögzött hős élete tragédiáját, a többivel — a muzsikussal és még két-három művészlelkü emberrel együtt — összegyűlnek egy asztalnál egyik külvárosi korcsmában. Ott olcsó az élet, olcsó a bor és — a mi a fö — a kiváncsi tekintetek nem jutnak odáig . . . Most is együtt ülnek. Egy iró, egy újságíró, egy-két színész, festő, muzsikus. Az iró, csöndes, hallatag természetű, pongyolán öltözött fiatal ember. A másik, ki olykor félrevonul egy üres asztalhoz és gépiesen rója a betűket a pa- ; pírra, hogy egy nap-krónikáját öntse ólomba másnapra, az újságíró. Elevenebb, mint a másik, sziporkázó szellem minden szava, tele guny- nyal, szeretetteljes baráti gunynyal. Az a kis köpezös, borotvált képű ember az ő hajlott orrával, mosolygó arczával, ott az asztal végén, az a komikus ; az a hosszú, szikár fiatal ember pedig, kinek minden hajaszála más-más világtájra kívánkozik, az a jellemszinész. Az iró és e között ül a festő. Kifogástalan az öltözéke, széles pettyes nyakkendőt hord és fekete a bajusza. A muzsikus az asztal túlsó végén üi. Vörös bajusza van. A nadrágja rojtos alul, mellette egy széken a tokjában a hegedű. Hótszáz forintos hegedű. Hogy honnan vette azt a tengernyi pénzt, a mit érte adott, nem tudja senki, de mikor ezret kínálsz neki érte, nem adja oda. ' Az újságíró és a színész elkezdenek beszélni a színészetről. A színész mondja : — Három próbára játszottam ezt a szerepet. — A művezetősóg a tapintatlan — kritizál az újságíró. — Ne beszéljetek ilyesmiről, mikor bor van asztalon! — mondja a festő, ki halálos ellensége minden idején kívüli hivatalos beszédnek. A többiek igazat adnak neki és isznak. Nem köczintanak. Az úri szokás Oktalan idő- pazarlás. Aki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvetítési dij mellett) óhajt, úgy szinte* birtok vagy házra olcsó törlesztéses jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége, vagy azokat eladni akarja, velem lépjen érintkezésbe és meg log róla győződ ii, hogy kiterjedt előnyös ismeretségem folytán hivatásomnak megfelelek. Vidéki msgkoresésBkre azonnal válaszolok- Kolb Mór.
