Szamos, 1901. szeptember (33. évfolyam, 70-78. szám)
1901-09-15 / 74. szám
4 IF N El őfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utrza 9. sz. Mindennepü dijak zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. vasárnap szeptember bó 15. 7^ Festőművészen kiállitíis Szatmáron. Hirt adtunk már róla, hogy a nagybányai festőművész-kolónia legközelebbről, — október hó 2-ikáiól kezdve képkiállitást rendez városunkban. Tudtunkkal ez lesz az első íestőművé- szeti kiállítás nálunk s hogy a nagybányai festőművészek, közöttük európai hirü festők is, — müizlésünkben s érdeklődésünkben előre is megbíznak: bizonyára hízelgő es megtisztelő lehet városunkra. Egyébként festőművészed tárlatok rendezését a vidéken Wlassics Gyula kultusz- miniszter is czélba vette két-három évvel ezelőtt s egy pár városban már szép sikerrel rendeztek tárlatot festőművészeink. S ennek a törekvésnek nagyon is meg van a maga mélyreható kulturális jelentősége. Mert elvégre is, aránylag igen csekély a vidéken azoknak a száma, kiknek módjuk éi idejük van arra, hogy Ízlésüket a pesti képtárlatokon fejleszszék és nemesítsék. Azok a képek koronkint könnyebben megtehetik vándorutjokat, mint egy-egy város több ezer érdeklődő lakója. Pedig ennek a szüksége nagyon is nyilvánvaló, mert valljuk meg, eszthetikai életünknek ez az oldala az egész országban még sok mivelésre, nemesítésre vár, különösen, a mi a magyar festőművészet szempontját illeti. Ennek oka nem abban rejlik, mintha I nem szeretnék a festményeket, s mintha nem volna eredeti érzékünk a festőművészet alkotásainak megbecsülésére, de izlé- s nk iránya, talán azért is, mert kevés alkalmunk van, vagy egyáltalán nics is az összehasonlításokra, a mübecslésre, — még nagyon alantas színvonalon mozog. Hiszen nem mondjuk, hogy előkelőink házában elvétve nem találkozunk művészi alkotásokkal, de ezek mellett sok a selejtes, felületes eszmenélkül való munka. Kevésbé módos, vagy épen közepes módú polgártársaink házában meg egy-egy jobb vagy tür- hetőbb olajnyomat is valóban csak kivétel I számba megy. Ebben a körülményben pedig nagy része van annak a közmondásnak: Ignoti nulla Cupido; a mit nem ismerünk, azután ! nem is keletkezhetik vágyakozásunk. Sőt nem lehet kizártnak tartanunk a közönség egy részéről még azt az álláspontot sem, mely a képek dolgának egyáltalán semmi jelentőséget sem tulajdonit. Pedig a képírásban kifejezett eszme, hangulat megértése, sőt még a felületes gyönyörködés is azokhoz a hatásokhoz tartozik, melyek láthatatlan finom szálakból szövik bennünk az egyéni Ízlés, a lelki művelődés alapszövetét. Az egyéni finomabb Ízlés pedig, ha a köz- tudatba, a közízlésbe is átmegy, észrevétlenül uralkodik hangulatunkon, íellogásunkon, cselekvéseinken s jó hatása meglátszik házi berendezkedésünkön is. Hál’ Istennek ma már ott tartunk, hogy emelt fővel beszélhetünk magyar festőművészet! iskolákról, s a nemzettől függ, hogy ezek az iskolák a megfelelő műpártolás segélyével hovatovább mind hathatósabban teljesítsék nemzeti missiójukat. Nem kell művészi festményekért az idegenbe mennünk, mert a honi festőművészek alkotásaiból a legkényesebb müizlés is kielégítheti műigényeit. Sőt bizonyos tekintetben csakis itt elégítheti ki, mert majdnem kizárólag csupán a hazai alkotásokban ta- | lálhatja meg azokat a magyar motívumokat;, | melyekben hazánk földje, népélete kiaknáz- j hatlan kincsesbánya s a mely motívumokhoz szivünkkel hozzá vagyunk forrva Ezeket a motívumokat pedig meg kell becsülnünk s ezek fejlesztését, kiaknázását érdeklődésünkkel, műpártolásunkkal elő kell segítenünk. Mert a magyar festőművészet pártolása tekintetében még a kezdet kezdetén vagyunk Ha valaki bejárná házainkat s föltesz- szük, hogy csupán képeinkről szerezhetne A házasélet örömei. Éjfél. (A szobának egész ünnepi színezete van. A gyertyák vígan lobognak a karos tartókban. A kandalóban pattog a tűz, szelíd meleggel töltvén meg a szobát. A virágok a fal sötét szegleteibe hajolnak. A levegő kimondhatatlan illattól balzsamos. A pamlag párnáját négyfelől gyönyörű szallagok övezik s aranyos bojtok csüngenek alá a négy sarokról.) A férfi. (Gondosan van öltözve, csupa illat, csupa választékosság. A haja kétfelé elválasztva, fürtökben hullámzik Bajsza és szakála kaczéran fésült, arcza haiavány. Chinai crepp inge selyem csikókkal, ügyesen engedi látni az izmos hófehér nyakát.) Bocsásd mag nekem, de lásd vaunak pillanatok, mikor a szív úgy teli van örömmel, hogy majd ketté szakad, boldog vagyok, olyan boldog vagyok, hogy itt nállam vagy, hogy sírni szeretnék. — A nő. (Balkarja elbájoló kecsesei öleli át az ifjú szép fejét. Szőke haja hamis fürtökben uralja domború homlokát, ingerlő hanyagsággal takarja az alabástrom vállakat. A fekete selyem pongyola, melyet széles csipkék diszitnek, szétnyílik a hullámzó kebleu, mig másik felében csak egy gomb tartja össze. A jobb karja a lábtakaró aranynyal kivert selyem rojtjaival játszik.) Tehát Ön boldog. Mondja mégegyszer, ismételje hiszen ez az ón egyedüli mentségem. A férfi: De hát te nem tudod, hogy azon naptól kezdve, melyen megláttalak, ha csak reád gondoltam is, a láz fogott el. Ha ez isteni órára gondoltam, melyet te mindig elhalasztottál, egész lényegem kéjes borzalmát éreztem, szivem, verése megállóit és azt hittem, hogy meg kell halnom. A nő: (érzékenyen.) Való, igazán való mindez. A férfi: (lelkesen) Kívánj bizonyítékot, mindenre kérlek, követelj tőlem valami lehetetlent, emberfelettit! A nő : Nem barátom, ön itt van, ön azt mondja, hogy szeret, miért kételkedném ? De tudja, mi nők mindig attól félünk, hogy csak szeszély tárgya vagyunk, a szeszély ha egyszer kielégítve, a szerelem akkor elrepül s önök minket eldobnak. Mint egy virágot, melynek illatát élvezték, ez az, ami minket oly soká ingadozóvá tesz. A férfi: És én azt mondom neked, ellenkezőleg, vannak illatok, melyek mámorba ejtenek, de csak miután azt soká igen soká élveztük. Hatásuk észrevehetetlenül hatalmaskodik s illatuk bóditóbb lesz. Azt mondanánk, egy sym- phónia vagytok, melynek minden árnyalatait csak többszöri hallás után élvezi az ember egészen és csak idővel érhetjük el a test és lélek teljes egyesülését. Mindennap jobban ismerjük egymást, mindennap erősebben fűződik körénk I az a rózsaláncz, mely minket egyesit. Legcsekélyebb kívánságod parancs lesz. Három mérföldet gyalogolok, hogy neked egy gombostűt megkeressek. A nő: (mosolyogva) Nagy bohó Ön. A férfi: Engedd, hogy csodáljalak, ha tudnád hogy milyen csinos vagy ma este! Ugy-e soha többé nem fogjuk egymást elhagyni? Nizza környékén tudok egy szép kis villát. Megveszem számodra és oda megyünk elrejteni boldogságunkat, mindenki elől. A nő: Nem akarok az ön gyöngédségén kívül mást, de nagy örömömre lenne önnel utazhatni, úgy tetszik nekem, hogy akkor inkább mondhatnám Önt magamnak. A férfi: Legyen. Olaszországba utazunk, de csak engedd, hogy neked adjam a nizzai kis házat, valódi fészke az a szerelmeseknek, telve napsugárral. Az lesz a mi szállónk, elme- net és visszajövet. Aztán megyünk Génuáig, meglátogatjuk Flóreuczet, Kómát és Nápolyt. Utolsó utazásom alkalmával láttam a Toladoi utczában egy ódon nyakóket, valódi csodaszép ■ séges és az olynemü szépséghez mint a tied, istenien fog állani. A nő: Határozottan megtiltom önnek az efféle költséges vásárlásokat. Eórfi: Költséges. Hogyan tudnám én vagyonomat valahol jobban felhasználni? vagy inkább vagyonúnkat, mert most minden ami az Ferencz József keserű vizet, Kizárólagos raktár Lővinger Józsefnél. A ki egészségére vigyáz, igy ék amelyet 25 óv óta nagy becsben tartanak az egész világOD. Az utolsó kiállításon egyedül tisztelteit meg a nagy milleniumi éremmel és egyedül egy legmagasabb kitüntetéssel.
