Szamos, 1901. szeptember (33. évfolyam, 70-78. szám)

1901-09-15 / 74. szám

4 IF N El őfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utrza 9. sz. Mindennepü dijak zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. vasárnap szeptember bó 15. 7^ Festőművészen kiállitíis Szatmáron. Hirt adtunk már róla, hogy a nagybányai festőművész-kolónia legközelebbről, — októ­ber hó 2-ikáiól kezdve képkiállitást rendez vá­rosunkban. Tudtunkkal ez lesz az első íestőművé- szeti kiállítás nálunk s hogy a nagybányai festőművészek, közöttük európai hirü festők is, — müizlésünkben s érdeklődésünkben előre is megbíznak: bizonyára hízelgő es megtisztelő lehet városunkra. Egyébként festőművészed tárlatok ren­dezését a vidéken Wlassics Gyula kultusz- miniszter is czélba vette két-három évvel ezelőtt s egy pár városban már szép siker­rel rendeztek tárlatot festőművészeink. S ennek a törekvésnek nagyon is meg van a maga mélyreható kulturális jelentő­sége. Mert elvégre is, aránylag igen csekély a vidéken azoknak a száma, kiknek mód­juk éi idejük van arra, hogy Ízlésüket a pesti képtárlatokon fejleszszék és neme­sítsék. Azok a képek koronkint könnyebben megtehetik vándorutjokat, mint egy-egy vá­ros több ezer érdeklődő lakója. Pedig ennek a szüksége nagyon is nyilvánvaló, mert vall­juk meg, eszthetikai életünknek ez az oldala az egész országban még sok mivelésre, ne­mesítésre vár, különösen, a mi a magyar festőművészet szempontját illeti. Ennek oka nem abban rejlik, mintha I nem szeretnék a festményeket, s mintha nem volna eredeti érzékünk a festőművé­szet alkotásainak megbecsülésére, de izlé- s nk iránya, talán azért is, mert kevés al­kalmunk van, vagy egyáltalán nics is az összehasonlításokra, a mübecslésre, — még nagyon alantas színvonalon mozog. Hiszen nem mondjuk, hogy előkelőink házában elvétve nem találkozunk művészi alkotásokkal, de ezek mellett sok a selejtes, felületes eszmenélkül való munka. Kevésbé módos, vagy épen közepes módú polgártár­saink házában meg egy-egy jobb vagy tür- hetőbb olajnyomat is valóban csak kivétel I számba megy. Ebben a körülményben pedig nagy ré­sze van annak a közmondásnak: Ignoti nulla Cupido; a mit nem ismerünk, azután ! nem is keletkezhetik vágyakozásunk. Sőt nem lehet kizártnak tartanunk a közönség egy részéről még azt az álláspon­tot sem, mely a képek dolgának egyáltalán semmi jelentőséget sem tulajdonit. Pedig a képírásban kifejezett eszme, hangulat meg­értése, sőt még a felületes gyönyörködés is azokhoz a hatásokhoz tartozik, melyek lát­hatatlan finom szálakból szövik bennünk az egyéni Ízlés, a lelki művelődés alapszövetét. Az egyéni finomabb Ízlés pedig, ha a köz- tudatba, a közízlésbe is átmegy, észrevétle­nül uralkodik hangulatunkon, íellogásunkon, cselekvéseinken s jó hatása meglátszik házi berendezkedésünkön is. Hál’ Istennek ma már ott tartunk, hogy emelt fővel beszélhetünk magyar festőmű­vészet! iskolákról, s a nemzettől függ, hogy ezek az iskolák a megfelelő műpártolás se­gélyével hovatovább mind hathatósabban teljesítsék nemzeti missiójukat. Nem kell művészi festményekért az idegenbe mennünk, mert a honi festőművé­szek alkotásaiból a legkényesebb müizlés is kielégítheti műigényeit. Sőt bizonyos tekintet­ben csakis itt elégítheti ki, mert majdnem kizárólag csupán a hazai alkotásokban ta- | lálhatja meg azokat a magyar motívumokat;, | melyekben hazánk földje, népélete kiaknáz- j hatlan kincsesbánya s a mely motívumokhoz szivünkkel hozzá vagyunk forrva Ezeket a motívumokat pedig meg kell becsülnünk s ezek fejlesztését, kiaknázását érdeklődésünkkel, műpártolásunkkal elő kell segítenünk. Mert a magyar festőművészet pártolása tekintetében még a kezdet kezde­tén vagyunk Ha valaki bejárná házainkat s föltesz- szük, hogy csupán képeinkről szerezhetne A házasélet örömei. Éjfél. (A szobának egész ünnepi színezete van. A gyertyák vígan lobognak a karos tartók­ban. A kandalóban pattog a tűz, szelíd meleggel töltvén meg a szobát. A virágok a fal sötét szegleteibe hajolnak. A levegő kimondhatatlan illattól balzsamos. A pamlag párnáját négyfelől gyönyörű szallagok övezik s aranyos bojtok csüngenek alá a négy sarokról.) A férfi. (Gondosan van öltözve, csupa illat, csupa választékosság. A haja kétfelé elválasztva, fürtökben hullámzik Bajsza és szakála kaczéran fésült, arcza haiavány. Chinai crepp inge selyem csikókkal, ügyesen engedi látni az izmos hófe­hér nyakát.) Bocsásd mag nekem, de lásd vau­nak pillanatok, mikor a szív úgy teli van öröm­mel, hogy majd ketté szakad, boldog vagyok, olyan boldog vagyok, hogy itt nállam vagy, hogy sírni szeretnék. — A nő. (Balkarja elbájoló kecsesei öleli át az ifjú szép fejét. Szőke haja hamis fürtökben uralja domború homlokát, ingerlő hanyagsággal takarja az alabástrom vállakat. A fekete selyem pongyola, melyet széles csipkék diszitnek, szétnyílik a hullámzó kebleu, mig másik felében csak egy gomb tartja össze. A jobb karja a láb­takaró aranynyal kivert selyem rojtjaival játszik.) Tehát Ön boldog. Mondja mégegyszer, ismételje hiszen ez az ón egyedüli mentségem. A férfi: De hát te nem tudod, hogy azon naptól kezdve, melyen megláttalak, ha csak reád gondoltam is, a láz fogott el. Ha ez isteni órára gondoltam, melyet te mindig elhalasztottál, egész lényegem kéjes borzalmát éreztem, szivem, verése megállóit és azt hittem, hogy meg kell halnom. A nő: (érzékenyen.) Való, igazán való mindez. A férfi: (lelkesen) Kívánj bizonyítékot, min­denre kérlek, követelj tőlem valami lehetetlent, emberfelettit! A nő : Nem barátom, ön itt van, ön azt mondja, hogy szeret, miért kételkedném ? De tudja, mi nők mindig attól félünk, hogy csak szeszély tárgya vagyunk, a szeszély ha egyszer kielégítve, a szerelem akkor elrepül s önök minket eldobnak. Mint egy virágot, melynek illatát élvezték, ez az, ami minket oly soká in­gadozóvá tesz. A férfi: És én azt mondom neked, ellen­kezőleg, vannak illatok, melyek mámorba ejte­nek, de csak miután azt soká igen soká élvez­tük. Hatásuk észrevehetetlenül hatalmaskodik s illatuk bóditóbb lesz. Azt mondanánk, egy sym- phónia vagytok, melynek minden árnyalatait csak többszöri hallás után élvezi az ember egé­szen és csak idővel érhetjük el a test és lélek teljes egyesülését. Mindennap jobban ismerjük egymást, mindennap erősebben fűződik körénk I az a rózsaláncz, mely minket egyesit. Legcse­kélyebb kívánságod parancs lesz. Három mér­földet gyalogolok, hogy neked egy gombostűt megkeressek. A nő: (mosolyogva) Nagy bohó Ön. A férfi: Engedd, hogy csodáljalak, ha tud­nád hogy milyen csinos vagy ma este! Ugy-e soha többé nem fogjuk egymást elhagyni? Nizza környékén tudok egy szép kis villát. Megveszem számodra és oda megyünk elrejteni boldogsá­gunkat, mindenki elől. A nő: Nem akarok az ön gyöngédségén kívül mást, de nagy örömömre lenne önnel utaz­hatni, úgy tetszik nekem, hogy akkor inkább mondhatnám Önt magamnak. A férfi: Legyen. Olaszországba utazunk, de csak engedd, hogy neked adjam a nizzai kis házat, valódi fészke az a szerelmeseknek, telve napsugárral. Az lesz a mi szállónk, elme- net és visszajövet. Aztán megyünk Génuáig, meglátogatjuk Flóreuczet, Kómát és Nápolyt. Utolsó utazásom alkalmával láttam a Toladoi utczában egy ódon nyakóket, valódi csodaszép ■ séges és az olynemü szépséghez mint a tied, istenien fog állani. A nő: Határozottan megtiltom önnek az efféle költséges vásárlásokat. Eórfi: Költséges. Hogyan tudnám én va­gyonomat valahol jobban felhasználni? vagy inkább vagyonúnkat, mert most minden ami az Ferencz József keserű vizet, Kizárólagos raktár Lővinger Józsefnél. A ki egészségére vigyáz, igy ék amelyet 25 óv óta nagy becsben tartanak az egész világOD. Az utolsó kiállításon egyedül tisz­telteit meg a nagy milleniumi éremmel és egye­dül egy legmagasabb kitüntetéssel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom