Szamos, 1901. szeptember (33. évfolyam, 70-78. szám)

1901-09-01 / 70. szám

van és ha a nehéz megélhetési körülmények között meg tudja tartani teher nélkül, igen jó. de halála után ha két fiára száll, bizony­bizony csak 5—5 köblös föld lesz az és igy megyen ez tovább-továb, ide nem szá­mítva még az esetleges csapásokat, szencsét- lenségeket. Tehát nem helyes, ha a (oldmivelő gyermeke, illetőleg szülője elválhatatlanul ragaszkodik ahhoz a kis földecskéhez, mely alig birja eltartani a családot; tanuljon a földmives gyermeke legalább is annyit, hogy vagy iparos pályán, vagy mint pénzügyőr, csendőr stb. keresse meg a mindennapi ke­nyerét, mely által egyszersmind a nemzetnek, a hazának is tesz szolgálatot. Az említett pályákon mindig mutatkoz'k és van ürese­dés és szorgalom, igyekezet, kitartó mun­kásság könnyű és igen tisztességes megél­hetést biztosit. Nagyon természetes, hogy az ily pá­lyák betöltéséhez okvetlenül megkivántatik, hogy az illető az általános közművelődés­nek legalább legelemibb részével bírjon, vagyis az elemi iskolák elvégzése okvetle nül szükséges. De az elemi iskolák elvég­zését megkívánja és követeli maga a haza is, mely mindnyájunknak boldogsága fölött uralkodik és azért szóllit fel mindenkit oly meleg szózatban az iskoláztatásra, mert jól tudja, hogy csak az az állam boldog — mint ezt már sok okos egyén ismerte el, — melynek népe tanult és felvilágositott. Az uj iskolai év elején vagyunk, szív­leljük meg jól a fentebb elmondottakat. Já­rassuk gyermekeinket iskolába, hol csak jót, szépet és nemest tanul, mely dolgok ez élet­ben majd boldogságot nyújtanak. 3Iarosán János. Pár sző a tanítók orsz. gyűléséről. A magyar tanítóságnak Budapesen tartott országos gyűléseiről értesítést hozott a napi­sajtó orgánuma. Hogy mi ennek daczára e té­ren is megemlékezni óhajtunk a tanítóság nagy napjairól, onnan van, mert olyan szempontot akarunk élénkebb világításba helyezni várme gyónk tanítósága előtt, aminőt a napi lapok tu­dósításaik körében nem domboríthattak ki kellően. Az állami tanítók orsz. gyűlése a múlt hó 13-án folyt le. Egyedüli tárgya volt megállapí­tani, hogy az allami tanítók miképpen vegye­nek részt az áll. tisztviselők megindított, moz­galmában? Erre nézve az indítványoknak egész zöme érkezett be Kozma László egyesületi el­nökhöz. Kimondják az áll. tauitók, hogy a tiszt­viselők mozgalmához csatlakoznak, a kultusz- | miniszter úrhoz hálafeliratot iutéznek, s a be- | érkezett javaslatokból egyben összeállították az áll. tanítók kívánságait. A kérelemben semmi I sincs olyan, a mit az áll. tanítóság többször megujjult kérelemben a közoktatásügy vezetői­től már ne kórt volna. És mégis olyanoknak mondhatók azok a kérelmek, a melyeknek meg­valósulásától előreláthatólag még számos esz­tendő választja el az állami tanítókat. Nem azért, mert talán a kívánságok túlhajtottak, tel­jesíthetetlenek volnának, hanem azért, mert már többször ismételtek. Hiába, a kóregető ba­rát is nagyon lassan közelit czéljához. Érdekesebb volt a magyarországi taní­tók Országos Bizottságának e hó 19 én tar­tott gyűlése. Ezen a gyűlésen először, mint ér­demlegesebb tárgy, az iskolaszék intézménye kérdése került szóba Pallós Albert előadása alapján. A második előadó Nagy László budapesti képezdei igazgató volt, a ki a tanitó-egyesületi élet fejlesztéséről tartott előadást. Népoktatá sunk ezen utánozhatatlan tevékenységű, éles eszű s mély belátásu munkása, a magyar taní­tóságot egyesületi élete fejlesztésében egy kor­szakot alkotó, nagy lépés megtételére kívánta rábírni. Nagy László, a ki a tanító-egyesületek tevékenységének oly széles kürü ismerője, be­látta, hogy a tanítóság hivatalos, kényszeritett, mondva csinált gyülésezései a legminimálisabb sikereket sem képesek biztosítani. Az ő éles lá­tása arra is kiterjedt, hogy felekezeti tanítóink a hivatalos gyámkodás alatt álló egyesületeink­től felette irtóznak, annak kötelékébe lépni egy­általán nem akarnak. Belátja, hogy 30 óv előtt, amikor a tanítókat kényszeríteni kellett az ön­képzésre, helyén való volt a hivatalos gyám­kodás ; hanem ma, 70 óv után is járszalagon maradni, nem tartja a kor szellemében illő do­lognak. Szerinte, a mint más társadalmi osztá­lyoknak, úgy a tanítóságnak sem lehet a bün­tetés terhe alatt történő erőegyesítésre támasz­kodni. Hivatalos összepórázolással sem osztály, sem nagy nemzeti érdekeket kellően szolgálni nem lehet, az a lelkesedés, a mely magaszto- sabb czélok szolgálatában kellene, hogy érvé­nyesüljön, többnyire a banketti dikcziókba nyer érvényesülést. Javaslatának és a tanítóság előtt emlékezetessé vüt magas szárnyalásu előadásá­nak sarkköve tehát az : hogy a jelenleg fenn­álló hivatalos tanitó-egyesületek szabad egyesü­letekké alakíttassanak, az Orsz. Bizottsághoz hasonló szabad központi orgánummal. A vár- megyei szabad-egyesületek pedig vidékek sze­rint tömörüljenek nagyobb alkotások czéljá- ból a Dólinagyarországiak példája szerint. A szabad-egyesületek létesítsenek szövetkezeteket, pénzintézeteket, a tanítóság összetartása, anyagi bajainak szanálása czéljából. Zugó éljenzés és tapsvihar mellett fejezte be Nagy László gyö­nyörű előadását. Láng Mihály lévai képezdei igazgató fog­lalkozott ezután a tan. egyesületi élet fejlesz­tésének részletkérdéseivel, melynek befejezté­vel Lágy László javaslataihoz történtek meg a hozzászólások. Már-már csaknem dűlőre jutott Nagy László álláspontja, ha ő maga, az ő ne­mes nyíltságával agyon nem sújtja saját javas­latait. O ugyanis abban a véleményben volt, ha megszűnnek a hivatalos egyesületek, nincs szük­ség hivatalos lapra sem, annak is meg kell szűnnie s ezen véleménynek nyíltan kifejezést is adott Ezzel adta meg saját agya nagy ter­mékének a halálos döfést. A hiv. lap szerkesz­tőjének ez nincs inuyóre; javaslatot terjeszt tehát elő, hogy az igazgatótanács Nagy László javaslatát tegye ad akta s a közgyűlést kéri, hogy aző ellenkező javaslatát fogadja el. Erre a tanítóság jobbjai Nagy László javaslatának meg­mentése végett sürgős javaslatot nyutanak be, melyben arra kérik a közgyűlést, hogy Nagy László javaslatát tárgyalás végett tegye át az igazgató tanácshoz. Nincs mentség! Nagy László javaslatát visszavonja s nagy eszméjének ki­tartó híveivel a teremből távozik. Hogy ezután mi történt: nem tudom. Hanem úgy hiszem, nem is volna érdemes a feljegyzésre. H—o HÍRROVAT. * Rendkívüli közgyűlés. Két rendkívüli közgyűlés folyt le augusztus 30-án a városháza közgyűlési termében, a melyek közül az egyik azért nem volt megtartható, mert a bizottsági tagok most sem jelentek meg kellő számmal és igy a szatmárhegyi vágóhíd helyének megvá­sárlása iránt kötött szerződés érdemlegesen nem volt tárgyalható és elfogadása iránt határozat hozható. A nyolcz nap előtt kitűzött közgyű­lés megismétlése volt tehát a mai, a melyen újabb határidő tűzetett ki f. hó 9-ére, a mikor a jelenlevők többsége fog a kérdés felett dön­teni. A második rendkívüli közgyűlés egy ne­gyed órával később tartatott meg, a melynek egyetlen tárgya a bor- és husfogyasztási adók kissé ajkaink közé nyújtja át, hogy nyelvün­ket érintse. Ez a csók ízlése, a szerelmes vá­gyak, kéjek és ingerek átömlése egymásba, a legnagyobb gyönyörök aranyos felhőinek pere­mén való járás, ott, a hova már csak egy pil­lanatra van az üdvösség. (Éhez meg egy pilla­natra van a teljes reális élet s a kiábrándulás.) Mikor aztán igy pár pillanatig szívjuk egymás lényét magunkba, az ajkak csattanásban válnak el egymástól. — A harmadik barna csókolási nethodosa kevésbé művészies, ő azonban azt tartja, hogy a művésziességet a kivitelben kell megteremteni. Szerinte jobbunkkal magunkhoz hajtjuk a nö fejecskéjét, balunkkal megérintjük állát, körülbelül ajkgödör táján, miközben halk cuppanás kíséretében megcselekedjük a csókot ajakán. A nyelv itt is szerepet játszik, a meny­nyiben a csókolás után ajkunkat nyelvünkkel vógigsimitjuk. Itt ez képezi a csók Ízlelését. (Beata simplicitas ! Hol van a ti időtök, jó erkölcsű lapos és nyálas csókok, kik nemze­dékeket tudtatok boldogítani, holott nem vol­tatok izletesebbek egy harapás becsületes tejes málékenyérnél!) A szem úgy a két előbbi, mint az összes szerelmes csókoknál lezárul. A szemnek ezen önkéntelen lecsukódását észre sem veszi a csók kéjeibe merült csókoló, de azért a szem tény leg hunyva vau. Az okára vonatkozólag meg­kérdeztem egy ref. tiszteletes urat, egy kath. papi nagyságot, egy még mindig fiatal öreg ezredest, egy race ssszonyt, egy meghalni vá­gyó szerelmes asszonyt, egy nyolcz gyermekes j anyát és magamat. A feleleteket versben adták meg. A ref. tiszteletes, mint a féle bibliás em­ber, a bibliát czitálta: „A bibliában irva áll: Felebarátodat szeresd ; Gyöngéinél, hibáinál * Kell, hegy szemet hunyj örömest. Ha két szerelmes ajka összeért, Hogy gyönge tudja mindenik magárul. Egyet teérted, egyet magamért, És nemcsak egy, de mindkét szem lezárul.“ A főtisztelendő ur szemhunymsának nagy- jelentősége van: „A szemhúnyás csókomnál azt jelenti: , — Óhajtom, hogy ne lássa meg senki.1 Az öreg ezredes, kinek még mindig vol­tak kalandjai és párbajai, harczias hévvel adta meg válaszát kérdésemre : „A szerelem szivek csatája, A csók a harcz sortüz nyitánya. Mitől se félve, mit se nézve, — Vakon rohan a hős a vészbe.* A race asszony előbb kétségbe vonta csók­tudományom, csak azután adta meg a feleletet : „A ki ilyet kérdez, az az ember, Nem lehet a csókolásba' mester ; Lecsukódik szemünk, mert csók közben Lelkünk a hetedik égbe röppen : Magasabbra nem juthatunk már mi, De — az örvényt nem akarjuk látni.“ A szerelmes kis fiatal asszony a túlvilág­gal foglalkozik feleletében : „Csókolózni, — élvezni már itt lenn Üdvösségeit a túl világnak ; S üdvözölni, — más mód erre nincsen, Mint ■— hogy előbb szemeid lezárjad.“ A nyolcz gyermekes anya előbb körül né­zett a szobában játszó szerelmi göbökön s tré­fásan jegyezte meg: „Ha csókolok önként húnyom le szemem, Hogy ne lássam, mi is az a szerelem!“ És hogy mit feleltem én önmagámnak ?. . Mondják meg előbb, miért húnyja be a kakas | szemét, mikor kukorékol ? (Egy hang, mert könyv nélkül tudja). Jól van; most már meg­mondom az ón jogász véleményemet a szem le­zárására : „Csókolózó a szemeit lezárja, Hogy a dolog ne lehessen por tárgya. Bölcs törvényünk világosan megírván: Bizonyítás szemmel látott tényt kíván.“ Még csak a csók izéről fogok megemlé­kezni, kedves hallgatóim és hallgatónöim, s arról, hogy hányat lehet egyvégtibe csókolni ? A népdal azt mondja, hogy a csók édes. Édes, hogy ha lopva kapom édes, hogy ha visszaadom, édes annak a neve is, édes az még Aki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közve­títési díj mellett) óhajt, úgy szinte birtok vagy házra olcsó törlesztéses jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége, vagy azokat eladni hat. enj. ház es birtok^dasi, torlesztéses jelzálogkölcsön akarja> velem lépjen érintkezésbe és meg log róla győződ ii, hogy kiterjedt előnyös ismeret­Szatmár, Kossuth Lajos-utcza 2-ik szám. ségem folytán hivatásomnak megfelelek. Vidéki megkeresésekre azonnal Válaszolok Kolb Mór.

Next

/
Oldalképek
Tartalom