Szamos, 1901. szeptember (33. évfolyam, 70-78. szám)
1901-09-01 / 70. szám
van és ha a nehéz megélhetési körülmények között meg tudja tartani teher nélkül, igen jó. de halála után ha két fiára száll, bizonybizony csak 5—5 köblös föld lesz az és igy megyen ez tovább-továb, ide nem számítva még az esetleges csapásokat, szencsét- lenségeket. Tehát nem helyes, ha a (oldmivelő gyermeke, illetőleg szülője elválhatatlanul ragaszkodik ahhoz a kis földecskéhez, mely alig birja eltartani a családot; tanuljon a földmives gyermeke legalább is annyit, hogy vagy iparos pályán, vagy mint pénzügyőr, csendőr stb. keresse meg a mindennapi kenyerét, mely által egyszersmind a nemzetnek, a hazának is tesz szolgálatot. Az említett pályákon mindig mutatkoz'k és van üresedés és szorgalom, igyekezet, kitartó munkásság könnyű és igen tisztességes megélhetést biztosit. Nagyon természetes, hogy az ily pályák betöltéséhez okvetlenül megkivántatik, hogy az illető az általános közművelődésnek legalább legelemibb részével bírjon, vagyis az elemi iskolák elvégzése okvetle nül szükséges. De az elemi iskolák elvégzését megkívánja és követeli maga a haza is, mely mindnyájunknak boldogsága fölött uralkodik és azért szóllit fel mindenkit oly meleg szózatban az iskoláztatásra, mert jól tudja, hogy csak az az állam boldog — mint ezt már sok okos egyén ismerte el, — melynek népe tanult és felvilágositott. Az uj iskolai év elején vagyunk, szívleljük meg jól a fentebb elmondottakat. Járassuk gyermekeinket iskolába, hol csak jót, szépet és nemest tanul, mely dolgok ez életben majd boldogságot nyújtanak. 3Iarosán János. Pár sző a tanítók orsz. gyűléséről. A magyar tanítóságnak Budapesen tartott országos gyűléseiről értesítést hozott a napisajtó orgánuma. Hogy mi ennek daczára e téren is megemlékezni óhajtunk a tanítóság nagy napjairól, onnan van, mert olyan szempontot akarunk élénkebb világításba helyezni várme gyónk tanítósága előtt, aminőt a napi lapok tudósításaik körében nem domboríthattak ki kellően. Az állami tanítók orsz. gyűlése a múlt hó 13-án folyt le. Egyedüli tárgya volt megállapítani, hogy az allami tanítók miképpen vegyenek részt az áll. tisztviselők megindított, mozgalmában? Erre nézve az indítványoknak egész zöme érkezett be Kozma László egyesületi elnökhöz. Kimondják az áll. tauitók, hogy a tisztviselők mozgalmához csatlakoznak, a kultusz- | miniszter úrhoz hálafeliratot iutéznek, s a be- | érkezett javaslatokból egyben összeállították az áll. tanítók kívánságait. A kérelemben semmi I sincs olyan, a mit az áll. tanítóság többször megujjult kérelemben a közoktatásügy vezetőitől már ne kórt volna. És mégis olyanoknak mondhatók azok a kérelmek, a melyeknek megvalósulásától előreláthatólag még számos esztendő választja el az állami tanítókat. Nem azért, mert talán a kívánságok túlhajtottak, teljesíthetetlenek volnának, hanem azért, mert már többször ismételtek. Hiába, a kóregető barát is nagyon lassan közelit czéljához. Érdekesebb volt a magyarországi tanítók Országos Bizottságának e hó 19 én tartott gyűlése. Ezen a gyűlésen először, mint érdemlegesebb tárgy, az iskolaszék intézménye kérdése került szóba Pallós Albert előadása alapján. A második előadó Nagy László budapesti képezdei igazgató volt, a ki a tanitó-egyesületi élet fejlesztéséről tartott előadást. Népoktatá sunk ezen utánozhatatlan tevékenységű, éles eszű s mély belátásu munkása, a magyar tanítóságot egyesületi élete fejlesztésében egy korszakot alkotó, nagy lépés megtételére kívánta rábírni. Nagy László, a ki a tanító-egyesületek tevékenységének oly széles kürü ismerője, belátta, hogy a tanítóság hivatalos, kényszeritett, mondva csinált gyülésezései a legminimálisabb sikereket sem képesek biztosítani. Az ő éles látása arra is kiterjedt, hogy felekezeti tanítóink a hivatalos gyámkodás alatt álló egyesületeinktől felette irtóznak, annak kötelékébe lépni egyáltalán nem akarnak. Belátja, hogy 30 óv előtt, amikor a tanítókat kényszeríteni kellett az önképzésre, helyén való volt a hivatalos gyámkodás ; hanem ma, 70 óv után is járszalagon maradni, nem tartja a kor szellemében illő dolognak. Szerinte, a mint más társadalmi osztályoknak, úgy a tanítóságnak sem lehet a büntetés terhe alatt történő erőegyesítésre támaszkodni. Hivatalos összepórázolással sem osztály, sem nagy nemzeti érdekeket kellően szolgálni nem lehet, az a lelkesedés, a mely magaszto- sabb czélok szolgálatában kellene, hogy érvényesüljön, többnyire a banketti dikcziókba nyer érvényesülést. Javaslatának és a tanítóság előtt emlékezetessé vüt magas szárnyalásu előadásának sarkköve tehát az : hogy a jelenleg fennálló hivatalos tanitó-egyesületek szabad egyesületekké alakíttassanak, az Orsz. Bizottsághoz hasonló szabad központi orgánummal. A vár- megyei szabad-egyesületek pedig vidékek szerint tömörüljenek nagyobb alkotások czéljá- ból a Dólinagyarországiak példája szerint. A szabad-egyesületek létesítsenek szövetkezeteket, pénzintézeteket, a tanítóság összetartása, anyagi bajainak szanálása czéljából. Zugó éljenzés és tapsvihar mellett fejezte be Nagy László gyönyörű előadását. Láng Mihály lévai képezdei igazgató foglalkozott ezután a tan. egyesületi élet fejlesztésének részletkérdéseivel, melynek befejeztével Lágy László javaslataihoz történtek meg a hozzászólások. Már-már csaknem dűlőre jutott Nagy László álláspontja, ha ő maga, az ő nemes nyíltságával agyon nem sújtja saját javaslatait. O ugyanis abban a véleményben volt, ha megszűnnek a hivatalos egyesületek, nincs szükség hivatalos lapra sem, annak is meg kell szűnnie s ezen véleménynek nyíltan kifejezést is adott Ezzel adta meg saját agya nagy termékének a halálos döfést. A hiv. lap szerkesztőjének ez nincs inuyóre; javaslatot terjeszt tehát elő, hogy az igazgatótanács Nagy László javaslatát tegye ad akta s a közgyűlést kéri, hogy aző ellenkező javaslatát fogadja el. Erre a tanítóság jobbjai Nagy László javaslatának megmentése végett sürgős javaslatot nyutanak be, melyben arra kérik a közgyűlést, hogy Nagy László javaslatát tárgyalás végett tegye át az igazgató tanácshoz. Nincs mentség! Nagy László javaslatát visszavonja s nagy eszméjének kitartó híveivel a teremből távozik. Hogy ezután mi történt: nem tudom. Hanem úgy hiszem, nem is volna érdemes a feljegyzésre. H—o HÍRROVAT. * Rendkívüli közgyűlés. Két rendkívüli közgyűlés folyt le augusztus 30-án a városháza közgyűlési termében, a melyek közül az egyik azért nem volt megtartható, mert a bizottsági tagok most sem jelentek meg kellő számmal és igy a szatmárhegyi vágóhíd helyének megvásárlása iránt kötött szerződés érdemlegesen nem volt tárgyalható és elfogadása iránt határozat hozható. A nyolcz nap előtt kitűzött közgyűlés megismétlése volt tehát a mai, a melyen újabb határidő tűzetett ki f. hó 9-ére, a mikor a jelenlevők többsége fog a kérdés felett dönteni. A második rendkívüli közgyűlés egy negyed órával később tartatott meg, a melynek egyetlen tárgya a bor- és husfogyasztási adók kissé ajkaink közé nyújtja át, hogy nyelvünket érintse. Ez a csók ízlése, a szerelmes vágyak, kéjek és ingerek átömlése egymásba, a legnagyobb gyönyörök aranyos felhőinek peremén való járás, ott, a hova már csak egy pillanatra van az üdvösség. (Éhez meg egy pillanatra van a teljes reális élet s a kiábrándulás.) Mikor aztán igy pár pillanatig szívjuk egymás lényét magunkba, az ajkak csattanásban válnak el egymástól. — A harmadik barna csókolási nethodosa kevésbé művészies, ő azonban azt tartja, hogy a művésziességet a kivitelben kell megteremteni. Szerinte jobbunkkal magunkhoz hajtjuk a nö fejecskéjét, balunkkal megérintjük állát, körülbelül ajkgödör táján, miközben halk cuppanás kíséretében megcselekedjük a csókot ajakán. A nyelv itt is szerepet játszik, a menynyiben a csókolás után ajkunkat nyelvünkkel vógigsimitjuk. Itt ez képezi a csók Ízlelését. (Beata simplicitas ! Hol van a ti időtök, jó erkölcsű lapos és nyálas csókok, kik nemzedékeket tudtatok boldogítani, holott nem voltatok izletesebbek egy harapás becsületes tejes málékenyérnél!) A szem úgy a két előbbi, mint az összes szerelmes csókoknál lezárul. A szemnek ezen önkéntelen lecsukódását észre sem veszi a csók kéjeibe merült csókoló, de azért a szem tény leg hunyva vau. Az okára vonatkozólag megkérdeztem egy ref. tiszteletes urat, egy kath. papi nagyságot, egy még mindig fiatal öreg ezredest, egy race ssszonyt, egy meghalni vágyó szerelmes asszonyt, egy nyolcz gyermekes j anyát és magamat. A feleleteket versben adták meg. A ref. tiszteletes, mint a féle bibliás ember, a bibliát czitálta: „A bibliában irva áll: Felebarátodat szeresd ; Gyöngéinél, hibáinál * Kell, hegy szemet hunyj örömest. Ha két szerelmes ajka összeért, Hogy gyönge tudja mindenik magárul. Egyet teérted, egyet magamért, És nemcsak egy, de mindkét szem lezárul.“ A főtisztelendő ur szemhunymsának nagy- jelentősége van: „A szemhúnyás csókomnál azt jelenti: , — Óhajtom, hogy ne lássa meg senki.1 Az öreg ezredes, kinek még mindig voltak kalandjai és párbajai, harczias hévvel adta meg válaszát kérdésemre : „A szerelem szivek csatája, A csók a harcz sortüz nyitánya. Mitől se félve, mit se nézve, — Vakon rohan a hős a vészbe.* A race asszony előbb kétségbe vonta csóktudományom, csak azután adta meg a feleletet : „A ki ilyet kérdez, az az ember, Nem lehet a csókolásba' mester ; Lecsukódik szemünk, mert csók közben Lelkünk a hetedik égbe röppen : Magasabbra nem juthatunk már mi, De — az örvényt nem akarjuk látni.“ A szerelmes kis fiatal asszony a túlvilággal foglalkozik feleletében : „Csókolózni, — élvezni már itt lenn Üdvösségeit a túl világnak ; S üdvözölni, — más mód erre nincsen, Mint ■— hogy előbb szemeid lezárjad.“ A nyolcz gyermekes anya előbb körül nézett a szobában játszó szerelmi göbökön s tréfásan jegyezte meg: „Ha csókolok önként húnyom le szemem, Hogy ne lássam, mi is az a szerelem!“ És hogy mit feleltem én önmagámnak ?. . Mondják meg előbb, miért húnyja be a kakas | szemét, mikor kukorékol ? (Egy hang, mert könyv nélkül tudja). Jól van; most már megmondom az ón jogász véleményemet a szem lezárására : „Csókolózó a szemeit lezárja, Hogy a dolog ne lehessen por tárgya. Bölcs törvényünk világosan megírván: Bizonyítás szemmel látott tényt kíván.“ Még csak a csók izéről fogok megemlékezni, kedves hallgatóim és hallgatónöim, s arról, hogy hányat lehet egyvégtibe csókolni ? A népdal azt mondja, hogy a csók édes. Édes, hogy ha lopva kapom édes, hogy ha visszaadom, édes annak a neve is, édes az még Aki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvetítési díj mellett) óhajt, úgy szinte birtok vagy házra olcsó törlesztéses jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége, vagy azokat eladni hat. enj. ház es birtok^dasi, torlesztéses jelzálogkölcsön akarja> velem lépjen érintkezésbe és meg log róla győződ ii, hogy kiterjedt előnyös ismeretSzatmár, Kossuth Lajos-utcza 2-ik szám. ségem folytán hivatásomnak megfelelek. Vidéki megkeresésekre azonnal Válaszolok Kolb Mór.