Szamos, 1901. augusztus (33. évfolyam, 61-69. szám)
1901-08-25 / 68. szám
mezeit életfelfogás következményei. Csakhogy mind ehez hozzájárul a magyar társadalom valamennyi osztályában túlságosan kifejlett utánzási hajlam A mit könnyen el- lojthatna az egységes társadalom, az nagyobb mértékben fejlődik ki, mihelyt az osztályok versengenek egymással. így számos egyéb külföldi eredetű társadalmi hibával együtt szivárgott be az erkölcsi bomlás. Ez betör a társaságokba és még a családi szentélyt sem kíméli. A sok félszeg külföldi erkölcs úgy kiforgatta a magyar társadalmat, hogy nem ismer többé önmagára. Hol vannak a magasság ősi vonásai; p. o a kedélyesség és barátság minden idegen irányában ? Felváltotta a komolykodó nagyképűség és merev feszesség a társadalmi érintkezésben. Ma, a magyar ember lelkében gyökeredző tulajdonságokat, mint a bizalmasságot, naivságnak bélyegezzük, a hiányos műveltségnek tudjuk be és ha czéljainkra ki nem zsákmányolhatjuk, mosolygunk rajta. Az ódon erkölcsöket fejleszteni lehet sőt kell, ha meg akarjuk őrizni nemzetiségünket, de kiirtani és hazug erkölcsökkel pótolni nem szabad. Látjuk tehát, hogy az osztályuralom vétke az erkölcsök megmételyezése is, mely nemzedékekre kihat. Ezt az uralmat csökkenteni kell, nem növelni. A mily fokban nő, oly tokban gyöngül a társadalom. Juttassák méltó helyeikre a tehetségeket a nélkül, hogy származásukra tekintettel lennének. Akkor emelkedni fog a jóllét és csökken a szegénység, a nyomor. A műveltség el fog hatolni az utolsó szalma viskóba is, az ember pedig az által, hogy embertársának értékét elismeri, tudatára fog ébredni a saját értékének is Pár szó a magyar gyújtókról. Sokat szellőztetett dolog. De hiába. Még — sajnos — mindig lehet róla bőven Írni, mert úgy hozza magával a körülmény. Manapság az egész országnak széltében- hosszában a magyar termékek pártolásáról és — Azt is a gazdagoknak csinálták — fakadt ki a szegény ember, mikor látja, hogy veszélyben van mindene, amit egész életén át szerzett a feleségével együtt. — Sajnálom, de nem tehetek másként felel a végrehajtó s indul a szobaajtó felé. Ott az asszony hirtelen elébe ugrik s összetett kezekkel, halk hangon rimánkodva kéri: — Az Istenért be ne menjen a tekintetes ur, itt van a nagyobbik lányomnak a vőlegénye aztán még faképnél hagyná a szegényt, ha megtudná, hogy milyen nagy nálunk a nyomorúság. A végrehajtót szinte meghatotta a leánya boldogságáért aggódó édes anya könyörgése, s igyekezett őt felvilágosítani: Azt nem tehetem jó asszony, mert látnom kell, hogy mit irok fel, máskép nem bírom megírni a jegyzőkönyvet. Egy pillanatig csönd lett, de az asszony úgy állt ott az ajtóban mint aki eltökélte, hogy csak az ö holttestén keresztül léphet oda be élő ember. Aztán újra hozzá fogott a rimánko- dáshoz. — Jómódú, vagyonos fiatal ember a leányom vőlegénye, de ha meglátja, hogy mindenünket felírják, hát még azt hiszi, hogy minket is neki kel majd eltartani, ha elveszi a Zsófikét. De a végrehajtó egyre erősitgette, hogy akár hogy is, de legalább a becsüsnek be kell mennie, hogy a bútorokat megszemlélje. — No hát csak jöjjön be velem az ur — szólt közbe Kovács Gáspár — de ne szóljon róla odabent, hogy mi járatban van. Kolb Mór hat. en$. ház és birtok eladási, törlesztéses jelzálogkölcsön közvetítési irodája. Szatmár, Kossuth Lajos-utcza 2-ik szám. támogatásáról szólanak. Mindamellett az összes magyar termékek nem részesülnek kellő felkarolásban, hanem még mindig özönével hoznak be idegen gyártmányokat, a melyek aztán természetesen nagy hátránynyal vaunak a magyar ipartermékek fogyasztására és ezzel kapcsolatban az ipar virágzására és tökéletesbitésére. Hazánkban az ipar minden ága jelenleg nagy fellendülést mutat és hogy ez ne csak igy maradjon, hanem idővel elérje — hogj' úgy mondjuk — az unicumot, az egyes-egyedűl e haza polgáraitól, mint fogyasztóktól függ, a kiknek egyenesen kötelességükben áll minden vásárlásnál először is magyar gyártmányt kérni. És hogy ez — mint a tapasztalás mutatja — nem igy van, az elég sajnos és szégyenletes dolog, mert ma már nem találunk olyan ipar terméket, a melynek előállításával magyar gyárak ne foglalkoznának. Nem akaiok itt az összes termékekre részletesen kiterjeszkedni, mert az lehetetlen, hanem csak, mint háztartásunkban egyedül nélkülözhetetlen eszközről a magyar gyújtókról szándékozom említést tenni. Azt gondolná az ember, hogy azok a Magyarországon fennálló gyufagyárak nem is képesek a magyar közönség fogyasztását kielégíteni. Bár igy volna ! De sajnos nem igy van ! Nézzük csak végig az egyes kereskedők üzleteit, hányat fogunk találni, a melyben kizárólag csak magyar gyártmányú gyufa lesz ? Bizonyára egyet sem! Sőt talán akad olyan is, a melyben kizárólag csak más gyártmány lesz. Talán a magyar gyújtók nem képesek a közönség igényeit kielógiteni ? Nem olyan finomak talán, mint az idegenek ? A ki igy gondolkozik, az nagyon téved. Mert gyújtóink minden tekintetben kiállják azon idegen gyújtókkal, úgy kiállításra, mint finomságra a versenyt, a melyeket ma is találunk kereskedéseinkben, még pedig nagy számmal. Hát aztán miért dominálnak mégis az ide- gen gyújtók, habár, a mint gondolom, azokért még vámot is kell fizetni, mivel idegen helyről jönnek ; a magyar gyújtókért ellenben nem. Vagy talán valami barátságos indulat köti kereskedőinket azokhoz az idegen helyről jött gyufák gyárosához? Egyebet nem tudok gon- polni! Első sorban tehát kereskedőink a hibásak, a kik megtűrik üzleteikben még mindig az idegen gyártmányt, sőt talán még ma is hozatják. Továbbá melyik idegen gyújtó az, a mely hazánk valamelyik jótékony egyesületének biA becsüs be ment vele s az öreg egye nesen oda vezette a divánhoz a hol a fiatalok ültek s talán épen a jövendő boldogságukról álmodoztak. Csinos növésű, erős fiatal ember volt a vőlegény, s katonásan felugrott midőn jövendő apósa az idegennel hozzájuk közeledett. — Jó ismerősöm, Szántó Ferencz asztalos mester ur — mutatta be a becsüst az öreg, — eljött, hogy megnézze a bútorokat, mert nála akarjuk csináltatni a Zsófika bútorait is. A leány hirtelen elpirul, mint a hogy elpirulnak a menjmsszonyok, ha a jövendő házasságukról beszélnek. A becsüs figyelmesen megnézett mindent, aztán mielőtt távozott odafordult a leányhoz: — Legyen nyugodt kisasszony ol -an szép bútort fog kapni, hogv megirigyeli aki csak meglátja. Odakint aztán bediktálta sorba mind a végrehajtónak amit látott s minden darab után utána mondta a becsértéket. Kissé hangosabban beszélt, mint kellett volna, mert a leány mindent meghallott, s röstelte, hogy olyan olcsó bútorokat fog kapni. Aztán hogy végeztek, hát elköszöntek. A lépcsőn mosolyogva fordult a becsüs a végrehajtóhoz: — Szegény jámbor öregek. Csak látta volna végrehajtó ur milyen izgatott volt a vőlegény mikor meglátott, Megismert, hisz’ csak tegnap voltunk nála is. . . zonyos százalékot ad jövedelméből? Szerintem egyik sem. Hanem a befolyó jövedelmet idegen országban rakják zsebre. De nézzünk csak hazai gyújtóink közül egy néhányat. Itt van az „Emke,u (temesvári gyártmány) 5°/o ot ad az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek. — Itt van a „Tani- tók-Háza“ gyufája, (békés-gyulai gyártmány) 5%-ot ad a budapesti „Tanítók Házá“-nak, a melyben a magyarországi tanítók gyermekei részesülnek ellátásban, hogy felsőbb tanulmányaikat folytathassák. — Itt van a ,Mentő-gyufa,“ (győri gyártmány), a mely 5°/0 ot ad a budapesti önk. mentő-egyesületnek, stb. Mi azért ezek mellett csak használjuk az idegent, mert azt adnak. Ne tessék elfogadni! Tessék magyar gyártmányt kérni ! Majd észre tér az a kereskedő, aki olyan szívesen hozat még mindig idegenből. A közönség is és a kereskedők is hibásak egyaránt. Az egyik, mert elfogadja, a másik, mert hozatja az idegent. De ne tegyük ezt ezután. Nem fáradtság az, a mit városunk közönségétől kérünk, hanem csak egy csekély jóakarat, a melylyeí aztán nagy szolgálatot teszünk úgy a magyar ipar fellendülésének és tovább fejlődésének, mint ezzel kapcsolatban Magyarország jövőbeli nagyságának. E. G. HÍRROVAT. * A Tiszavidéki Dalos-Szövetségnek Debreczenben tegnap kezdődött és ma befejezendő kerületi ünnepére ugyancsak tegnap reggel 1 410 órakor külön vasúti kocsikban utazott el városunkból a dalegyesület és az iparos ének- egyesület. A vidám hangulatú énekesek, környezve a jelentkezett pártoló tagokkal s fel- ékesítve az egyesületi jelvényekkel, festői csoportot képeztek. A perronon felszállás előtt a dalegyesület elénekelte a jeligéjét, a melyet nagy éljenzés követett. Az utasok mindenike kedvezményes utazásra jogosító vasúti igazolványnyal volt ellátva. * Elszállásolás. A dalegyesület aróm. kath. elemi iskolában vau elszállásolva, a mely egészen uj épület. Az iparos ének-egyesület szállása az ev. ref. főiskolában van. Ezek a szállások katonai ágyakkal és ágynemüekkel tábo- rilag vannak felszerelve. A hölgyvendógeket magánlakásokban vagy szállókban helyezték el. * A szövetségi választmány ma reggel 8 órakor tartja előkészítő gyűlését a kereskedelmi akadémia dísztermében; ugyanott lesz 9 órakor a közgyűlés, melyeu az egyesületek megbízó levelek alapján fogják magokat képviseltetni. * A fogadtatás tegnap a déli és délutáni vonatokkal érkező vendégekre nézve külön-kü- lön történt meg. Az ebédet tetszés szerinti helyen költötték el a vendégek. * Összpróba. Tegnap délután V26 órakor volt a városi színházban, mely után esti 1/28 órakor ugyanott folyt le az összelőadás, melyen a szövetség megjelent tagegyesületei mindnyájan résztvettek. Előadás után társas-összejövetel volt az „Angol királyné“ helyiségében. 0 A választott darabok. Ma reggel 10 órakor az összes énekesek a főiskola udvarán gyülekeznek, honnét pontban 1/211 órakor kibontott zászlók alatt és zeneszó mellett fölvonulnak a városi színházhoz, hol pont 11 órakor veszi kezdetét a hangverseny minden egyesület saját választott darabjából. * Közebéd. A hangverseny után 1/22 órakor közebéd lesz a „Bika“ szálló dísztermében, melyen a vendógegyesületek tisztikara és működő tagjai, mint vendégek vesznek részt; ellenben a pártoló és kisérő tagok az ebédjegyeket személyenkint 3 koronával válthatják meg. * Tiszteletjegyek. A rendező bizottság úgy intézkedett, hogy azon kisérő és pártoló tagok részére, kik a két hangverseny alkalmából tiszteletjegyre igényt formálnak az emeleti zártszékek fenntartassanak. * Az ünnepségen a következő 14 dalegylet működik közre : a Zilahi Dalkör, a H.-Szo- boszlói Dalárda, a Debreczeni Szt.-László Dalegylet, a Szatmárnémeti Iparos Dalegylet, a Szatmárnémeti Dalegyesület, a Szalontai DaAki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvetítési dij mellett) óhajt, úgy szinte birtok vagy házra olcsó törlesztésej jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége, vagy azokat eladni akarja, velem lépjen érintkezésbe és meg log róla győződ ii, hogy kiterjedt előnyös ismeretségem folytán hivatásomnak megfelelek. Vidéki megkeresésekre azonnal válaszolok- Kolb Mór.
