Szamos, 1901. augusztus (33. évfolyam, 61-69. szám)
1901-08-01 / 61. szám
vezni s nem részesül.'nk abban a védelemben. mely egyik legfőbb tényezőnek, az élelmi szernek jutányos beszerzését ellenőrizné. Az élelmi szerek minőség szempontjából is sokszor kilogásolhatók. Az ellenőrzés e részben is lanyha. Nagy baj p. o. hogy még egy meglelelő tejcsarnokunk sincs, milyet már majdnem minden városban találhatunk, hol meghatárázott áron kifogástalan minőségű tejet és tejkészitményeket lehetne beszerezni. Még nagyobb baj, bogy a behozott élelmi szerhez is csak másod, harmadkézből lehet hozzájutni. Ezrével viszik a szállító ketreczekben naponkint a baromfiakat Budapestre a közönség szeme előtt, úgy, hogy vásárló közönségünknek alig marad valami, a miben jó drágán is válogasson. így áll elő aztán a helyzet, hogy városunknak bár nagy vidéke van s behozatala is igen jelentékeny, baromfi és zöldség- piacz tekintetében drágább viszonyok közt élünk, mint azok a városok, hol éghajlati és egyéb hátrányok miatt csak nehezen kerül elé a zöldség- és gyümölcsféle. Ezt a helyzetet pedig egyedül a kufá- rok és szenzálok okozzák, kik szabadon működnek, az adó alól egy és má; czimen kisiklanak és tolakodásukkal a tisztességes modorhoz szokott vásárló közönség felé kerekedve a helyzet uraivá lesznek. A közönség mindezt naponkint észleli, tapasztalja, boszankodik, panaszkodik. A városi hatóság hasonlóképen látja, látnia kell, — hiszen a hatósági tagok is fogyasztók volnának, — de tétlenül nézni, s nem árul el semmi hajlandóságot sem az iránt, hogy a helyzeten változtasson. Pedig rövid időn belül okvetlenül változtatnia kell, mert ha igy haladunk, daczára annak, hogy városi piaczunk van, falura kell mennünk, hogy piaczi szükségleteinket több család számára beszerezzük. ' A piacz szabályozását, illetve a városi közönség vásárlási jogát több helyen az el- árusitás idejének kolátozásával védi meg a halóság. Miért ne lehetne a vásár kezdetét nálunk is pontos órához kötni, hogy a he- tenkinti vagy naponkinti árfolyam az egész közönség részvételével természetesen alakulhasson meg. Miért ne lehetne a szenzálo- kat ismét eladók czimén megfelelő adó alá vetni s ez alól a kisiklást szigorú rendőri ellenőrzéssel megakadályozni ? Itt az ideje, hogy a hatóság tegyen valamit, sőt tegyen meg minden lehetőt ebben az irányban mert nemsokára oda jutunk, hogy élelmi piaczunk s ezzel együtt vásári közönségünk is szenzálczégek bérletébe kerül. Ezt pedig minden áron meg kell akadályozni nemcsak a súlyos adóval terhelt közönség, hanem idegen forgalmunk emelése tekintetében is. Tenyész állat dijazás Szinyér-Yáralján. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület f. hó 29-én tartotta meg Szinór Váralján, a nagyvásár alkalmával 400 korona államdijjal rendezett tenyész állat díjazását, melyen az eddigi szokástól eltérve a szarvasmarha tenyésztésre fordította a figyelmet. A czél az, hogy az évente megismétlendő díjazást másik-másik járás székhelyén tartva meg, mig egyrészt igy alkalmat nyer arra, hogy az egész vármegye tenyészetét áttekinthesse, addig viszont a kis gazdák érdeklődését az egész vármegye területén felkeltve, néhány év múlva egy nagyszabású állat kiállítást rendezhessen székhelyén — Szatmáron. Noha éppen ez első kísérleténél az avas vidékéről a legnagyobb bizalmatlansággal kellett számolni, a mivel kis gazdáinkkal még mindig találkozunk, hisz hihetetlennek látszik előttük, hogy „szegény embernek ellenszolgálat nélkül pénzt osszanak az urak!,1' mégis az eredmény, ha nem volt is minőség tekintetében kielégítő. de számban a reméltet meghaladta; kisgazdák részéről fel lett vezetve 2‘2 db. borjas tehén, 14 db. 2 éves és 18 db. 1 éves üsző. A díjazásnak a váraljai és vidéki érdeklődők száma mellett fényt és ünnepélyes színezetet kölcsönzött az a körülmény, hogy a azt a rendező egyesület közszeretetben álló elnöke, Br. Vécsey József ur vezette. A bíráló bizottság a következőképen alakult meg a helyszínén : A bizottság elnöke: Br. Vécsey József, tagok: Bartha István m. kir. kér, állattenyésztési felügyelő. Baum Károly m. k. járási állatorvos, Fodor József gazdálkodó, Kávásy László földbirtokos, Markovics Lajos állatorvos, Nagy Lajos földbirtokos, Papolczy Béla iöldbirtokos, Poszvék Nándor egyl. titkár, Sz. Tréger Albert urad. intéző, Szuhányi Ferencz főszolgabíró, Sztancsek János földbirtokos, Terge Lőrincz j gazdatiszt, Tarcsi László gazdálkodó és Torna Miklós földbirtokos. A dijazás eredménye a következő : I Kis gazdák tulajdonát képező borjas tehenek után kitüntetve lettek : a) 80 kor. államdij és dicsérő oklevéllel Vas László erdőszádai lakos. b) 60 kor államdij és elismerő oklevéllel Rózsa László apahegyi lakos. c) 40 kor. államdij és elismerő oklevéllel Kató István apai lakos. d) 30 kor államdijjal Nógrády János apai lakost. II. Kis gazdák tulajdonát képező 2 éves üsző borjuk után kitüntetve lettek : a) Fodor József (az istváné) s.-m.-berkeszi lakos, államilag segélyezett minta gazdaság tulajdonosa. 50 kor. államdij és elismerő oklevéllel. b) 30 kor. államdij és elismerő oklevéllel Bánk György sz.-váraljai lakos. c) 20 kor. államdijjal Koc#fs János szinér- váraljai lakos. III. Kis gazdák tulajdonát képező 1 éves üsző borjuk után kitüntetve lettek : a) 40 kor. államdij és dicsérő oklevéllel Vargyán László sz.-váraljai lakos. b) 30 kor. államdij és elismerő oklevéllel Kató Árpád apai lakos. c) 20 kor. államdijjal Kis Gábor barlafalusi lakos. IV. Közép és nagyobb birtokosok által bemutatott tehenek és borjak után általános tenyészetért dicsérő oklevelet kapott Kávásy Sándor szváraljai lakos. A dijak, valamint oklevelek a helyszínén az elnök buzdító szavai kíséretében kio ztattak. Pénzdijakat csakis kisgazdák kaptak és cáak tiszta magyar tenyésztésű állatokért ez által is segíteni akarván a tenyészkerület részére megállapított magyar faj fejlesztésének. Szatmári lóverseny. 1901. szeptember 22, Vasárnap. 1 A II—V. számn futárnak jóváhagyva a „Magyar Lovaregylet“ által. Kezdete d. u. i óra 30 p.-kor. I. Mezőgazdák versenye. Dij 200 korona. Ebből 120 korona az elsőnek, 60 korona a má. i sodiknak, 20 korona a harmadik beérkező lónak. Táv. kb. 1600 m. Futhat minden Szatmár-Németi sz. kir. városi és Szatmár vármegyei földmivelő kis gazdának tulajdonát képező 3 éves és id. lova. ' Nyereg nélkül lovagolandó. Nevezés még a ver- ! seny napján is elfogadtatik. Tét nincs. II. Szatmárnémeti szab. kir. város dija, Dij: 800 korona a győztesnek ; második ló tétek ösz- | szegét nyeri. 3-ik ló tétét menti. 3 éves és id. belföldi lovak részére, melyek 1900—1901. évben állát — Halassy arezvonásai kezdtek lassan elsimulni és a következő perezben már delejes álomba merült. Néma csend honolt a kaszinó társálgó termében, hol a kisórlot lejátszódott. Hívők, hitetlenek mind meglepődve tekintettek az alvó Halassy arczába. — Úgy ni, -— szólt a doktor, mi közben a kanalat elrakta, — most kezdjük az akarat átvitelt. Merően Halassyra nézett. — Halassy György, hallasz-e engem ? — Igen, — szólt elhaló hangon a médium. — Azt parancsolom néked, hogy töröld ki szivedből Siklóssy Margit iránt érzett szerelmedet és gyűlj lángra Rubos Olga iránt. Megértetted Halassy György ? — Megértettem, — nyögte fájdalmasan a magával tehetetlen férfiú. — Akkor ébredj fel, — szólt Szentimrey, közben mutató ujját ajkára nyomta, ezzel figyel meztetve a társaságot az ígért titoktartásra. Halassy Gyurka felébredt s bámulva nézett körül, majd kaozagva szólt a doktorhoz : — No nézze meg az ember, addig simogattál, a mig csak elaludtam. Olyan puha, bársonyos kezed van, mint egy nőnek, meg aztán tegnap későn is feküdtem le. No mit csináltál velem, te Luczifer ? — Majd elválik, — szólott titokzatosan Szentimrey és sietve hagyta el a termet. * Volt mit beszélnie a város éles nyelveinek. Halassy Gyurka ott hagyta a szép Siklóssy leányt és mennyre-földre esküdözik most sze reimet Rubos Olgának. Mindenki bámulta Halassy pálfordulását, csak azok nézték megdöbbenve a fejlődő eseményeket, a kik jelen voltak a kaszinóban Szentimrey kísérletén. Szegény Siklóssy Margit, hogy megviselte az a pár nap, melyben Halassy hűtlen lett százszor hangoztatott esküjéhez. Hasztalan kül dözgettók a stafétákat Halassyhoz, még csak tudni sem akart mátkájáról. Tizenöt nap múlt el az ismeretes kisérlet óta, mikor rémes hir járta be a városkát. Siklóssy Margit bujában mérget ivott, ott kínlódik a körülrajongott szép leány, fájdalomtól megtört anyja karjai között. A kaszinói tagok ijedten siettek Szentimrey lakására, hogy oldja fel őket becsületszavuk alól, mert a dolognak szomorú vége lehet, de Szentimrey lakása zárva volt, a fővárosba utazott. Harmadnapra Siklóssy Margit meghalt. Mikor a hirt megvittók Halassynak, még csak meg se rezzent. Ennyi hidegség láttára még Rubos Olga is megfedte: — Hogy lehet valaki ennyire szívtelen, — szólt, — még pár nap előtt mennyasszonya volt s még csak meg se könyezi, mikor magáért elemészti önmagát. — Nem szerettem én őt soha se igazán, mindig öné volt szivein, csak a nagy vagyon csábított hozzá, — szólt fagyosan Halassy. Letelt az egy hónap. Szentimrey megérkezett a fővárosból. O maga is megrémült, mikor meghallotta, minő gyászos vége lett a kísérletnek. Összegyűltek a kaszinóban, és egyhangúlag elhatározták, hogy Szentimrey ne ébressze a valóságra Halassyt, ne tegyen két embert boldogtalanná, ha már ily roszul sült el a dolog. Mikor Szentimrey komor gondolatokba mólyedve haladt lefelé a kaszinó lépcsőjén találkozott Halassyval. — No mi újságot hoztál a fővárosból, hiszel-e még a hipnotizmusban, — kérdé nevető csufondáros hangon Halassy, — mikor bizonyítod be, hogy létezik delejes álom ? Szentimrey pár perczig gondolkozva tekintett szerencsétlen barátjára, majd megszó- lalt: — Igazad van, a hipnotizmus közönséges humbug, csalás, nem érdemli meg, hogy vele komolyan foglalkozzék az ember.
