Szamos, 1901. június (33. évfolyam, 44-52. szám)
1901-06-09 / 46. szám
Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A szatmarmegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. SZ. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Nyilttéf SOTS 20 fillér. A Szamos áldozatai. Alig, hogy a íürdő szezon megkezdődött, úgy látszik szomorú következetességgel tünedezik föl a lapok hírrovatában is az a tudósítás, hogy a Szamosnak városunk melletti részén, de másutt is, eléggé nem sajnálható nagy számban ma itt, holnap ott találja meg egy-egy emberi élet hullámsirját. A vizbefultak katasztróphája eleinte még okoz egy kis szenzácziót, amint azonban bennebb haladunk a szezonba, az emberi részvétnek e sablonszerű érdeklődése és kifejezése is lassankint elveszti ingerét s a mindennapi élet oly gyorsan tér napirendre e szerencsétlenségek fölött, mint a mily gyorsan a hullámgyürük elsimulnak az életért küzdő, vergődő embertársaink fölött. S a szomorú statisztikába legfennebb csak annyi változatosság vegyül, hogy egyik évben több fiú vagy több leány kerül az áldozatok közé, mint a másik esztendőben. A hatóság humanizmusa rendszerint csak abban merül ki. hogy az eseteket tudomásul veszi, az apparátusból a helyszínén megjelenik egy közeg, kinek hangja és uniformisa azt igazolja, hogy az eset hivatalos helybenhagyással történt. Ha a humanizmus meg-megáll olykor ez eseteknél s az emberbe oltott nemesebb ösztönből kifolyólag e katasztróphák megakadályozása felől gondolkozik, s ennek ki-1 fejezést ad, a kényelmes fatalista cynikus válaszával nem egyszer találkozunk: eddig is megvolt a Szamosba fűlt szerencsétlenek rendes száma, ezután is meg fog lenni; e részben a közhatóságra semmi előleges intézkedés kötelessége sem háramulhat. Ám a szerencsétlenek jajszava és kétségbeesett haláltusája, de magának az emberi életnek elveszése is mélyebb, lelkiismeretesebb megfontolásra hívja fel az embert s arra készteti, hogy ha mindjárt csak egy emberéletet is megmenthetünk, tegyünk meg mindent, a mi tőlünk kitelhető. A vizbefulások körülményeit tekintve úgy találjuk, hogy a nyári idényben csak igen kevés az öngyilkossági szándékból eredő esetek száma azoknál szemben, melyeket fürdés közben tudatlanságból vagy vigyázatlanságból származóknak jegyez fel a statisztika. Azok számára, kiknek pénzük van, az uszodákban feltűnő helyen jelzik, hogy kinek milyen mélységű viz való Az úszni nem tudóknak ott a kosár, a kabinlürdő, az úszóknak a még mindig bizonyos korlátok közé vont tűkörfürdő; a kik még jobban bíznak erejükben, már a szabad vizbe is kimehetnek, de itt is az úszómesterek őrszemei kisérik. Mind előrelátó, helyes intézkedések. Ellenben azokra, kiknek nincs pénzük, senki sem vet gondot. Ha a szegény nép porlepte izzadt testét megfüröszteni akarja, aggódva húzódik meg valahol a Szamospar- ton: vájjon nem követ-é el rendőrségi kihágást s a hol magát kellő szemtávolságban képzeli, rábízza életét a vizre, melynek hűs habja olyan csábitó, de mélységei, úgy lehet sirját jelentik. Hol van a néplürdő, mely ha még oly primitiven összetákolva is egy kis fedett helységgel ellátva, külön a férfi-, külön a nőnem számára a nép rendelkezésére állana, hol aggodalom nélkül lürödnetnék s hol korlát jelölné, meddig mehet a vizbe, s hol következik a halál veszedelme? Miért nem gondoskodik ilyenről a hatóság, vagy a társadalmi humanizmus? Ekkor nyugodtan lehetne tilalmassá tenni a Szamos más részein a fürdést s nem következnék be majdnem hóna- ponkint a vizbetulás veszedelme, de legalább is bízvást apadna számuk a szerencsétlen vizbefultaknak! Egy népfürdő fölállítása fölmerül azonban még más szempontból is. Épen nem ritka eset, s nem is ráfogás, hogy némely embernek a háta, ama bizonyos első aktus óta „sohasem látott vizet.“ Debreczeni emberekről szól ugyan a tapasztalás, de azt hisszük, igazolni lehetne ezt' sok emberen Szatmáron is. Mily hathatós támogatója volna a közegészségnek is egy ilyen népfürdő, melyet hazánkban már több folyómenti városában találhatunk! Hess, te szarka, ne csörögj! Szövegét irta: Pósa Lajos. — zenéjét í Dankó Pista. Hess, te szarka, ne csörögj! Nem jön ide vendég. Elfog 'Ott már a jó bor, Elfogyott régesrég ! Kopogósra sült malacz Illata elszállott . . . Hess, te szarka, ne csörögj ! Keress más palánkot! Csiba, kutya, ne ugass ! A mi volt, már nincsen ! Nem zörget már minálunk Senki a kilincsen. Odébb megy a koldus is, Nem nyit be hiába . . . Csiba, kutya, ne ugass ! Bújj el a szalmába ! Ácsi, czigány, ne czinczogj ! Kárba megy a gyanta. Nincs már nekem nem is lesz Soha nevem napja ! Lyukas a zseb, mind kihullt Belőle a tallér . . . Ácsi, czigány ! Ilyen már A magyar gavallér ! Első szerelmem története. — Irta: Gero M. Mór. — Pinczér, hozzon még egygyel abból a hosz- szu nyakúból. No fiuk, előbb igyunk, azután elmondom első szerelmem történetét.. Hát hol is kezdjem ? Igen, igen az elejéről kezdem, ha ugyan van eleje ; csak ne türelmetlenkedjetek. — Nem lesz olyan érdekes, hogy igy körülfogtok érte. No igyunk még egyet, grundig fiuk, mert addig nem kezdem, mig bor van a pohárban, igy ni ! . . . Hanem azt kikötöm, hogy senki közbe ne szóljon, és te Karcsi, ha első szerelmemért gúnyolódni fogsz, Isten úcscse elmondom a fe Íeségednek. hogy . . . No, hisz’ nem szóltam semmit, csak figyelmeztetni akartalak . . . Pinczér, hozzon még egy üveggel, nem látja, hogy üres a poharunk ; adjon a czigány- nak is . . . Laczi komám, hát most mit isztok ? . . Bort, no jó, hát hozzon nekik bort, hadd igyanak. Hanem Laczi, most tedd le a vonót . . . Tedd le már, ha mondom, mit nyaggatod, ha nem kívánom. Pihenj egy kicsit, nem látod, hogy beszédet akarok tartani ? Húzhatod még eleget reggelig. Eredj oszt’ igyál. Kell szivar is? ne itt van. — Ne, mind vedd ki, az apád. . . . . . Nem szeretlek Laczi, azt hiszed, hogy ettől a kis bortól már be kaptam ... Jó no, elhiszem, hogy nem magadnak akartad, a czimbal- mos se, nagybőgős se szeret mindig bagózni . .. Adj hát nekik . . . Laczi, ne hizelegj, eredj, már eredj, megbocsájtok, szeretlek no, csak ne csinálj olyan keserű pofát, mert még elveszed a jó kedvemet. Itt a tűz, gyújts rá . . . Nem ég ? dobd el, itt egy másik . . . látod ez már jobban szelei . . . Fiuk, hát nem isztok, micsoda rend ez?.. Vagy nincs bor? . . Wirtshaus, pinczér, hol a maga szeme ? . . Mit nekem a többi vendégek, menjenek más kávóházba, most itt mi mulatunk. Ne törődjön mással, aztán punktum! Hozzon abból az egriből . . . hányat? . . nem bánom én hozzon mindjárt hat üveggel, igy mindegyikünkre jut egygyel . . . Hanem, te Jóska, te legkevesebbet ittál köztünk, vigyázz a pinczér körmére, hogy üres palaczkot ne hozzon. Ihol ni, már újra kezditek. Engedjetek legalább lélegzethez junti. Ti is olyanok vagytok, mint ez a czigány : mindent egyszerre akartok ... No lám, ha tehát reggelig maradunk, akár tízszer is elmondhatom első szerelmem történetét. Lajos, mit sugdos neked a czigány ? — Hogy a Kákóczy-indulót fogja játszani ? . . . Gyere csak erróbb te czigány! Talán keveselKevés gyógyvíz küldetik oly távol vidékre és örvend oly köz kedv.eltségnek, mint a már 25 év óta használatban levő miről a négy világrészben nyert 10 arany érem tanúskodik. A Eerencz József kese- rüvizből, mint rendszeres adag egy boros , pohárral, reggel éhgyomorra véve elég. Kizárólagos raktár LOVINGER JÓZSEFNÉL Ferencz József keserű viz
