Szamos, 1901. május (33. évfolyam, 35-43. szám)
1901-05-12 / 38. szám
Dr. Tanódy Márton ur által sürgetett intézkedés, a mily egyszerű, ép oly reális, s megvan mutatva egy iránya az iparpártolásnak, illetve a megélhetés biztosításának s midőn az iparpártolás hangzatos s ma már egészen eltöltő szavai mellett meddő szóáradatot látunk, jól esik megragadni egy-egy ritkán felbukkanó eszmét, melynek köteles- ségszerü megvalósítása esetén, segítve lesz az aggodalommal eltöltő baj egyrészén s az iparügyekkel törődök jó indulatából törekvéséből el kell jönni az időnek, midőn az akarás nemcsak a frázisoknál marad, de őszinte felkarolással cselekvéssel orvosolva lesz a baj több oldalról is. Követelésünk általános, — s városunk kedvezőtlen alakulásában ez a követelés még inkább figyelembe veendő, s ha a haladás, újítás, a kényelem megteremtésének nagy eszméi tartanak egy kis szünetet úgy köte telesség érzetből, de ügyszeretetből kifolyólag 's a hatóság hasson oda, hogy necsak az idegen vállalkozók vigyek el az építkezések hasznát, önkényes, e város viszonyait negligáló s minél több haszonszer zésre irányuló intézkedéseik által, iparosaink munkásaink mellőzésével ne rontsák közállapotainkat, de képezze első feladatát a hatóságnak úgy a szálloda épité nél, mint jövőre mmden középitménynél szerződéses s szigorú kötelességévé tenni a vállalkozónak, hogy vállalatánál csak a helyi kézimunkát veheti igénybe, mely kézimunkába becsületes választéka van. /\ Levél a szerkesztőhöz Tekintetes Szerkesztő ur! B esés lapjának 36-ik számában Fábián István ur által „Tanítók értekezlete“ czirnen irt közleményre válaszképpen alábbi soraimnak szíveskedjék helj'et adui. Mindenek előtt megjegyzem, hogy nem természetem a polémia. Senkivel sem szeretek polemizálni, de különösen Fábián István úrral polemizálni: sem kedvet, sem hajlamot nem érzek akkor, midőn ő eltérve a tárgyilagosságtól, a maga szubjektív elkeseredésében a nagy közönségnél akar enyhülést szerezni. De gondolom, hogy itt is keserű csalódást fog találni, mert bár az emberiségben kell, hogy legyen felebaráti szeretet, de már azon a nagyközönség sem segíthet, ha valaki köri elnök, vagy legalább is jegyző akar lenni s nem kap egyetlen egy szavazatot sem. Ez a keserű tudat adta a kezébe a tollat Fábián urnák s Íratta vele azokat a rettenetes nagy dolgokat, melyekből csak annyi az igaz, hogy Marosán Kornél köri elnök ellen néhány (ag állást foglalt Fábián István s pár társa szives rábeszélése folytán s hogy miért, azt is megmondom: azért, mert az elnök, ki a kör többségének bizalmát mindig bírta, bírja s bírni fogja, a körben életet, annak működésében az üres banda bandázás helyett szellemet akart s tudott teremteni úgy, hogy a kör működése az illetékes fórumok részéről mindig a legnagyobb elismeréssel és dicsérettel találkozott. Elismerem, hogy az elnök szigorúsága és rendszeretete nehány tagnak nem tetszett s ezek le is vonták a konzekvencziát, midőn ellene foglaltak állást, de azt is el kell ismerni s igy guba alatt Fábián ur is elismeri, hogy a többség mindig as elnök mellett foglalt állást s mellette foglalt most is, midón újból megválasztotta elnöknek s vele a volt tisztikart is. Azt én nem tudom, hogy Fábián ur menynyire szánandó és mennyire nem szánandó ember, de hogy Krespai Ágoston áll. isk. tanitó ur nem szánandó ember, maga Fábián ur is igazolta akkor, a mikor korelnöknek történt megválasztása ellen semmi kifogast nem tett. Krespai ur nekem nem lehetet „gyarló“ eszközöm, mert hiszen én ellene nyilatkoztam az ő korelnökségének, miután Ányos Miklós igazgató urat szerettem volna korelnöknek; de a többség bizalma ő benne pontosult össze s ő e bizalomnak tisztességesen és becsületesen tett eleget. Mint a korelnök enunczinálva az elnöki szék elfoglalását, őt percznyi szünetet proponált, de Fábián urék erősen követelték, hogy csak j vezesse tovább a tanácskozást. A korelnök akkor annak konstatálása mellett, hogy a tisztuji- tás következik, indítványozta hogy az eddigi tisztikar közfelkiáltással újból választassák meg. Erre ellemondás nélkül, általános éljenzés következett, mire korelnök határozatképpen az : eddigi tisztikart közfelkiáltással megválasztottnak nyilvánította s Fábián uréknak akkor sem volt semmi megjegyzés'k csak akkor, mikor a választás folyama alatt távol volt uj elnök bejött s elnöki székét újból elfoglalta. Ekkor, az igaz, Fábián ur hangosan adott kifejezést nem tetszésének s hat társával névszerinti szavazást kért, mit az elnök el is rendelt, daczára annak, hogy azzal nem tartozott, miután a tisztujitás ténye már be volt fejezve. De oh fatum, mikor a névszerinti szavazás megkezdődött, Fábián ur társai látva, hogy csak hatan vannak, mig az ellenpárton 12-en, azonnal eltűntek a teremből. Ez a tény, a mit elvitatni nem lehet és éppen azért annál különösebbnek látszik Fábián ur kirohanása, mert a gyűlés befejeztével felkeresett engem lakásomon, a hol ő maga is beismerte, hogy gondolt párthívei közül többen az eddigi elnök és tisztikar mellett foglaltak állást s ennek az illető urak is Fábián ur jelenlétében nyíltan kifejezést adtak. Nem fordult elő a tiszujitásnál semmiféle botrány, semmiféle szégyenletes dolog, hacsak azt nem tekintjük „botrányos“ és „szégyenletes“ dolognak, hogy Fábián urat párthívei egyszerűen a fakópnél hagyták. Fábián urat kirohanása hangjában, modorában s különösen Krespai áll. tanitó ur egyéni jellemzésére használt kifejezéseiben nem követem, mert ha ezt tenni akarnám, akkor azonosítani kellene magamat ö vele ; már pedig ezt senki sem követelheti tőlem. Ezek után még azt a kijelentést teszem, hogy Fábián urnák ez ügyben esetleges felszólalására reflektálni nem fogok. írhat a mit s a mennyit akar, szó nélkül fogom hagyni. Fogadja tek. Szerkesztő ur kiváló tiszteletem nyilvánítását, melylyel vagyok Avasfelső- faluban, 1901. május 7. Marosán Viktor. Nyilatkozat. A „Szamos“ 36-ik számában a „Tanítók értekezlete“ czimen Fábián Istvántól egy támadó czikk jelent meg, melyben az én személyemen kívül vármegyei kir. tanfelügyelő ur őnagyságát is érinti. Fábián István kirohanására egyszerűen nem reagálok ; a felszólalásra kizárólag az indít, hogy Fábián a tanfelügyelő ur őnagyságát felkéri, hogy a köri gyűléseken képviseltesse magát. A tanfelügyelő ur tudja és ismeri kötelességét Fábián István kérése nélkül is. Körünk működése elején képviseltette is magát a kir. tanfelügyelő ur Nagy Károly tollnok ur által több esetben, de többszöri megjelenése után teljes meggyőződést szerezvén a tollnok ur arról, hogy a kör vezetése oly egyén kezeiben van letéve, kinek személye a legjobb biztosíték- arra nézve, hogy a kör működése a jogos igények és várakozásoknak minden tekintetben megfelelő lesz : feleslegesnek mutatkozott a köri gyűléseken a további megjelenés. Hanem ebben igaza van Fábián Istvánnak, hogy most szükségesnek látszik a képviseltetés, de csak azóta, a mióta Fábián István is tagja a körnek. Krespay Ágoston vámfalui áll. isk. tanító. Zichy-Concert. A szatmár-németi dalegyesület által Gróf Zichy Gézának, hazánk hírneves művészének, a dalegylet tiszteletbeli elnökének vezetése mellett tartandó hangverseny műsora: A „ Vártörténef' beszél: Egy vár története körül járok, sok meló- diáju, száz harmóniáju hangjaimmal. Tizenkét vershez csatlakozom. A mint a szavaló előadott egyet-egyet, mindegyik után hallatom angyal beszédemet, melylyel a költemény hangulatát öltöztetem szép zenei ruhába. Zenei visszhanggal felelek mind a tizenkét költeményre. E költemények végig kísérik az egész vár életét, építésétől a rombadőltéig. Elmondják a versek a vár építését, a mint a büszke alapító a felhőkig akarja rakni a köveket és minden időkig biztosítani családja hatalmát, s embervért kevertet a mészbe, hogy dönthetetlenűl tartson össze a vár minden köve. A második verstől kezdve arról szólnak a költemények, hogy mi minden történik a várban a büszke lovagnóp életében nemzedékeken 'keresztül. Kisértet jár fel ; egy apród meg egy szép leány körül meg a szerelem kísértése üz édes, de bús végű játékot; valami szürke emberkéről is szól az ének; megszólal azután a lovagok kórusa, kik a szentföldibe menünek, elszakítva magukat szerető szivektől ; a szerető szivek azután összetörnek s önnnnromjaikat klastromba temetik. Majd vad népáradat vihara zug el a vár mellett.. Majd láttok egy várurat, a ki szive finom ságát versben meg zenében fejezte ki s lelke jóságát jó cselekedetekben Szól a vers egy hableányról is, ki vízbe csalja a sóvárgó ifjút. Megjelenik a várpap is, a középkori szerzetes,] vidám arczával, jó szívevei, színes initialéival. •Rablólovagot említ a tizenegyedik költemény, a ki rohamra tüzeli társait a vár boráért meg szép leányaiért. A tizenkettedik költeményben a büszke lovagcsalád utolso ivadékát látjátok ; j romokon audalog, de koldusbotját királyi kard nak érzi hősi kezében . . . íme tizenkét kép. Mindegyikhez adok egy- egy zeneképet. Nem szóról-szóra akarom elmondani e zeneképekkel azt, a mit egy-egy költemény mond. Szerzőmnek zenei álmodozásai voltak egy téma (a vár története) körül. Ez álmo dozásokat fejezem ki ón, a „Vártörténet“ ; a költemények csak úgy előkészítenek benneteket egy-egy zeneképhez s bevilágítani igyekeznek haugszövedékeimbe, hogy ne csak a lelked mélyével érts meg, hanem határozottabb hangú latok fogantyúival is ölelj magadhoz. As „ Yvette keringő“ szól: Édes, finom szövedékű részlet vagyok a ,Roland mester" böl. Törékeny, kedves kis vi rágárus leány táncz-dala, Yvetteé, a kinek sorsa még törékenyebb, mint maga a kis leányalak. Hangjaimból érezd ki a leányka csapongó, könnyed tánczát, mely táncz könnyedebb és finomabb egy édes kaczajnál vagy egy fecske légi szállongásánál. Táncz-dal vagyok s álomszerű, könuyed, hogy nem is lábaiddal mozognál hangjaimra, hanem inkább sziveddel tudnád hozzájuk járni a keringőt. Mikor ,d‘ dur hangnememből ,fis‘ durba szállók fel, úgy erezheted magad, mintha édes álomban volnál és rózsás kertből tündérhonba szökkennél át . . . A sze gény, kedves kis Yvette lelke rezdül végig rajtam, a bájos leánykáé, kinek fecske-vidámsága volt. s kinek végtelen volt szerelme s még nagyobb az önfeláldozása Roland iránt ... A rZene“ beszél: Szerzőm itt bennem, a harmadik programm- számban, önmagámról beszéltet engem, a saját : hivatásomról. Egy másik Zichy, Mihály, a rengeteg erejű rajzoló, egy szalagszerüen futó rajzon mutatta be hivatásomat, a mint végig kisérem az embert az egész életen át. a bölcső ringásától a koporsó merev fekvéséig. Zichy -Géza egy költeményben gondolta végig e hivatásomat, embert kísérő szerepemet ; aztán, hogy a költeményben rólam mondottakat hozzám méltón lehessen előadni, zenét — és -pedig ma- j gánéneket, vég eskart és zenekart — adott a költeményhez. Maga a költemény, melyet programmzenei hangszövedékemmel körül-ölelek, a zene dicsőítését és szerepének magyarázását foglalja magában. A zene égi jövevény, ki szivünkre gyakran száll. A kisdedet elringatja; a fiatal szívnek hangot ád, hogy az örömeit, szerelmi só j várgásait, bánatát kifejezhesse; a halottat a temetőbe kiséri. Ez volna nagyjában a zene szeLegjobb, legüditöbb és legolcsóbb ásványvizek a 5zolyVai, £nbt Srzsíbet és polcsai gyígyilizeK. Feltűnő gyóg? hatással alkalmaztatnak: köszvény, vese, hólyag, gyomor, torok, tüdő és gége bajok esetén. Kapható füszerüzletekben és az uradalmi ásván^vizbérlöségnél Szolyván (Beregmegve). — Prospektus ingyen és bérmentve.
