Szamos, 1901. május (33. évfolyam, 35-43. szám)
1901-05-05 / 36. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. vasárnap május hó 5. 36 ik szám. Sí SZAMOS. ( j r,;Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. ^ A "SgA^rM A fi M EGYE! GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. —'Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak ^zatmárcn, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. A divat. Mindennek hatalmas ura, parancsolója, forgatója, királya — a divat. A mai társadalom ledönthetetlen bálványa, melyet mindenki imád, mely áldozatokat és tömjénfűs- töt követel: a divat. A mai társadalom hite, kérlelhetetlen zsarnoka és Istene: a divat. M'nden téren találkozunk vele. Zsarnok, mert lenyűgözi az emberi szabadságot. Ő parancsolja meg. hogy minő ruhát öltsön a szegény szürke filiszter. Fegyvere, a inelylyel reá kényszeríti akaratát: a másokkaczagása. Ő szabja meg, hogy milyen müveket alkosson a nagy művész, hogy múzsáját megtagadva, csak az ő szavára hallgasson. Fegyvere: a divatot haj- hászók kicsinyítő mosolya. Kényszeríti az irót, hogy milyen munkákat teremtsen, még akkor is, ha szive hangját kell elnyomni vele. Fegyvere: az ő rabságában görnyedő közönség Ítélete, mely vetőt mond még akkor is, ha félistent találhatna az Íróban de hiába keresi munkájában: a divatot Ő parancsolja meg, hogy milyen elveket kövessen a politikus, még akkor is, ha ellenkezésbe jut önmagával! Fő a divat! — A mi nem divatos, az lehetetlen, hogy más legyen, mint idétlen silány, sőt szentségtörő ! E néhány sorban benne van a mi társadalmunk hü rajza. És vajon életrevaló-e az a társadalom, mely igy elnyomja tagjainak egyéni szabadságát ? Életképes-e az a társadalom, mely a divat szolgai követésében még saját vezetőit is arra kényszeríti, hogy a mindenható divatnak hódolva — még ha nevetséges is — bohóczsipkákat öltsenek magukra és csörgessék azt mindennek bámultára és divat ő felsége legkegyesebb megelégedésére ? Művészetünk, irodalmunk, de még politikai életünk is a divat rabja. És ezért nem fejlődhet egyik sem annyira, a mennyire kellene. A művész közönséges iparossá lesz, a midőn nem ihlete sugallatát követi, nem lelke tanácsát, hanem a divatot, mely egyértelmű a népszerűséggel. Az iró formák után, gyárilag dolgozik, j a midőn múzsájáról leszedi az eredetiség mezét, melyet szive sugaraiból szőtt és arra ! kényszeríti, hogy divatos ruhába öltözzék. A nép tapsol, ujjong. A hatás óriási. De az irodalom Géniusza könnyezve nézi, hogy mint űznek belőle gúnyt. A politikus számitó gép lesz, a mikor feláldozza szemeit a népszerűséget hozó divatért. És az erkölcs ? — Erről még nem beszéltünk. Erkölcsünket is a divat igazgatja. E pillanatban a párizsi divat a kedvencz.az erkölcs terén a léhaság,— az erkölcstelenség! Ha már legalább magyaros divatot találnánk akármelyik téren. De nem igy áll a dolog. Hiába keresünk a művészetben, irodalomban. politikában, erkölcsben magyar divatot. Mind-mind idegen befolyásnak hódolnak, mind idegen eszméknek, idegen jelszavaknak büszke zászlóhordozói. És a magyar társadalom mindezt szó nélkül beveizi. Nem elég, hogy beveszi, hanem ujjong, tapsol, éljenez. Elfelejti, hogy magyar. Mert hát ez is divat, ép’ úgy, mint a többi. Ha igy megyünk tovább, úgy még azt is megérjük, hogy divat lesz a bűn és megvetett a tisztaság, divat lesz a becstelenség és kigunyolt a becsület, divat lesz az erkölcstelenség és arczpiritó lesz az erkölcs. Pedig sajnos, ezen az utón haladunk. Mikor lesz már az a divat, hogy megvetjük a divatot?! Tanítók értekezlete. Nagy örömem telik abban, ha a nagyközönség előtt olykor-olykor rámutathatok annak a gárdának megbecsülhetetlen küzdelmére, melytől oly sokat vár és amelyet immár megkülöm- böztetett tisztelettel kezd övezni a felvilágosult társadalom. Ismeretlen.*) Szép kisasszony, Ön az este Üldögélve asztalánál A sok girbe-gurba számnál X ismeretlent kereste, S bekacsintott az ablakán Egy jogász — nőmén est omen — És Ön erre szép kisasszony Visszanézett, azaz .... óh nem ! Hanem nyilván örömében Emelte föl fejét épen, Hogy a hosszú egyenletbe’, Melynek neve is elrettent, Végre-végre hát meglelte A keresett — ismeretlent. Szabolcs. Leyél Londonból. London, 1901. márcz. 24. Mélyen tisztelt Szerkesztő ur! Miután Szatmárról egy hónapi utazás után Londonba érkeztem, birt adok magamról, nehogy ösmerőseim azt gondolják, hogy teljesen elenyésztem e város óriás füstfellegóben. Sétálgatva a „Thames“ folyam partján, egy pár érdekes utazás jutóit eszembe, melyet érdemesnek találtam közölni a t. szerkesztő úrral. *) Mutatvány a „Gaudeamus“-ból. A merészebb tengerészek közül többen vállalkoztak már bosszú és veszedelmes útra, ki- sebb-nagyobb csolnakok. avagy bajócskákban. 1897. julius 4-én a New York Manchester felé menő liner gőzös, a „Holbein“, egy kis csolnakra bukkant az Atlanti óceánnak csaknem a közepe táján. Nem volt nagyobb, mint azon közönséges halászladikok egyike, milyeneket gyakran látunk kikötőkben. E kis jármű teljesen kitéve az óceán hullámainak, minden pillanatban ki volt téve azon eshetőségnek, hogy felborul. Közelebbről megvizsgálva, azt veszszük észre, hogy egy férfi ül benne, teljesen kimerülve. A „Holbein“' kapitánya hajótöröttnek gondolván, fölvette hajójára. Ez a különös utas, kit a Gondviselés mentett meg, nem volt hajótörött, mint azt először gondolták, hanem Andrews kapitány, ki Atlantic Cytből (Észak-Amerika) indult el tizenhat nappal azelőtt azzal a kis nyitott csolnakkal, mely csak 15 láb bosszú volt, hogy áthajózza az Atlanti óceánt. 700 mértföldet tett meg ezen idő alatt. Útközben több hajóval találkozott, melyek kapitányai, mivel őt hajótöröttnek gondolták, fölvételt ajánlottak neki ; ő azonban minden ajánlatot és segélyt visszautasított. Utazása közben igen sokat szenvedett, lábai és karjai nagyon megdagadtak a hosszas szabadban léteitől. Andrews kapitány már többször megpróbált átkelni az Atlanti óceánon kis nyitott csolnak- ban, s egy párszor sikerült is neki. 1878-ban keresztezte is az óriási vizet. 1888 és 1891-iki utazása azonban nem sikerült. 1892-ben újra sikerült üeki átkelni az oczeánon s szerencsésen elérte az Azori szigeteket, elindulván Észak- Amerika partjairól. Ezen utat Andrews kapitány majdnem egy hónap alatt tette meg. * * * Andrews kapitány nem az egyedüli, ki megpróbálta átbajózni az Atlanti oczeánt kicsi és nyitott csolnakokban. A legnevezetesebb utak egyikót két norvég tengerész tette meg Samuel- son és Hano, a „Fox“ nevű négyevezős csol- nakban. Elül és hátul vízmentes helyek voltak, hová élelmi szert raktak, s mely légmentes helyek még jobban fentartották a csolnakot, mely csupán ezen czólra volt építve. Mindenféle hajózási szerekkel fel voltak szerelve. 1897. junius 6-án indult el ez a két merész ember New-York- ból e veszedelmes útra. — Nappal mindketten eveztek egy egy pár evezővel s csakis evéskor hagyták abban e testgyakorlatot. Éjjelenként három és fél órai közökben váltották föl egymást; igy egyik mindig evezett, míg a másik aludt. Csolnakuk igy, habár éjjelenként csak fólerővel haladtak előre, mégis jó utat tett meg naponta. Mindazonáltal, hogy folytonosan a postagözösök nyomán haladtak, Ferencz József keserüviz A ki egészségére vigyáz, igyák Kizárólagos raktár LŐVINGER JÓZSEFNÉL-et melyet 25 óv óta nagy becsben tartanak az egész világon Az utolsó kiállításon egyedül tiszteltetett meg a nagy mille- niumi éremmel és egyedül egy legmagasabb kitüutetessel. APerencz József keserüvizet mindenütt árusítják.
