Szamos, 1901. május (33. évfolyam, 35-43. szám)
1901-05-02 / 35. szám
nyert bemutatást; a tulajdonképeni kiállítás az emeleti helyiségben volt elrendezve. Jelen voltak a megnyitás alkalmából: Rubinek Gyula, Bpestről, az Omge titkára, a gazdasági egyesületek országos szövetségének képviseletében, Szabó Kálmán és Májer Emil, a debreczeni ip. kamara elnöke és alel- nöke, Fedák István, a Zemplénvárm. gazd. egyesület titkára, a n.-bányai gazd. egyesület elnöke és titkára. Helyből: Hérmán Mihály, polgármester a törvényhatóság képviseletében, a nőegyesület testületileg, Jákó Mihály, mint a kereskedő társulat elnöke, dr. Farkas Antal, az iparos tanoncziskolai f. ü. bizottság elnöke, Páskuj Imre, a keresk. ifjak körének elnöke, a helybeli tanintézetek képviselői, stb. A kiállítást Domahidy Sándor nyitotta meg. Tartalmas megnyitójában kiemelvén a háziiparnak közgazdasági jelentőségét, köszönetét mondott a szatmári jótékony nőegyesületnek a testületi részvételért, az ev. ref felsőbb leányiskola tanitónőinek, Ritoók Piroska, Pilliofter Ida és Poszvék Irén urhöl- gyeknek, a miért az összes rendezési munkálatoknál buzgó tevékenységet íejtettek ki. Köszönetét fejezte ki a vendégeknek a szép érdeklődésért, üdvözölte a megjelent képviselőket s a kiállítást megnyitottnak nyilvánította. A megnyitó beszéd éljenzése után a közönség az egyes termekben elhelyezett kiállítási czikkek megtekintésére oszlott szét. A kiállítás 5 csoportban ölelte fel a háziipari termékeket: 1. Vessző fonás. A munkálatot bemutatták az ombodiak. Kiállíttattak a krassói tanfolyamon rendezett tárgyak, a szatmári kir. törvszéki. fogház tárgyai, Eényi Árpád kosárfonó telepe Zelestyéről. 2. Gyékényfonás. Kiállított, a nagybányai nőegylet háziipar osztálya, Károlyi Vilma Szatmárról Bocsi j Antalné N.-Károlyból, Simon Anna N.-Károly- ból, Molojzin Teréz Szatmárról. A szamos-dobi háziipar tanfolyamon készült tárgyak. 3. T e n- geri háncsból készült nyár i-b utOrok csoportja. Kiállított a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület dobrácsapáti tanfolyama és nagy-ari tanfolyama. Mindhárom csoportban kiváló szép és praktikus tárgyak voltak. Nem halmazzukkal leptek meg, ami nem is volt czélja a kiállításnak, hanem jellemzetes kiválasztásukkal. 4. A női kézimunkák körében különösen ki kell emelnünk a szatmári ev. ref. felsőbb leányiskola növendékeinek kiállított tárgyait. ízléses szép kiállításukkal méltán vonták magukra a közfigyelmet. -- Az egyesek részéről e körben kiállított tárgyakról alább a bíráló bizottság elismerése rendén emlékezünk meg. E helyen mint a szoros értelemben vett háziipar mivslésónek kiváló jelentőségénél fogva a Mikolics Szeréna ur- hölgy dobrácsapáti kiállításáról emlékezünk meg. Az e körbe tartozó tárgyak legnagyobb része csak a negyedik napon érkezett meg. Párisban voltak ugyanis kiállítva, ho! egy ezüst és egy bronz kiállítási éremmel voltak kitüntetve. Jó ízlés, szakszerű munkavezetós e csoportnak nagy jövőt jósolnak. Szintén ilyen szempontból kell fölemlítenünk Sepsy Károlyné úrnő adorjáni kiállítási csoportját is. Az itt levő darabok stilizálását nevezett utrnő maga eszközli, feldolgozása pedig az ő felügyelete alatt történik. Ilyen vállalkozás nem szorul dicséretre. A csipke- verésből is láttunk mutatót; ennek a munkakörnek is nagy jövője van. Általában véve a rendezés szakszerűsége szempontjából azt a benyomást nyertük, hogy a kiállítás nem a tárgyak halmazával tartott igényt a külső hatás elérésére, hanem a vármegyénk területén gyakorolt háziiparágak mm- denikét igyekezett en miniatűr bemutatni. A kiállítás* mind a négy napon nagy érdeklődéssel látogatta a közönség. Rendezésében az erkölcsi siker legjelentékenyebb része Poszvék Nándor gazdasági egj'esületi titkárt illeti. A bíráló bizottság a következőleg alakult meg: Elnök Hérmán Mihály, bíráló bizottsági tagok: Dr. Böszörményi Emil, Bakó Ignácz és Páskuj Imre, Bitók Piroska, Dezső Kálmánná és Pirkler Józsefné. A bizottság által elismerő oklevéllel lettek kitüntetve : I. Székely Dániel ombodi lakos vesszőfonásért. 2 A Szatmár-németi kir. trvszéki fogház szép és versenyképes vessző fonásért. 3. Eényi Árpád zelestyei lakos, verseny és kivitel képes vesszővel és gyékénjmyel befont ízléses üvegeiért. 4. A nagybányai nőegylet ízléses, verseny és kivitel képes finom gyékény munkáért. 5. Károlyi Vilma szrtmári lakosnő, czél- szerü gyékény munkájáért. 6. Özv. Bocsi Antalné börvelyi lakosnő, czélszerü, szép, gyékény munkájáért. 7. Simon Anna k. a nagy-károlyi lakos feltűnő szép és Ízléses gyékény fonásért. 8. Melojzin Teréz szatmári lakos nő czélszerü, jó gyékény fonásért. 9. Bállá Gáspár nagy-ari lakos czélszerü házi-ipar terjesztéséért. 10. A szatmári ev. ref. felsőbb leányiskola kitűnő, szép és ízléses kézi munkákért. II. Dómján Ilona k. a. Ízléses, szép hímzésért. 12. Sáfár Erzsiké k. a. szép hímzéséért. 13. Madarassy Sándorné őnagysága munkás és szép szőtteseiért és hímzéseiért. 14. Poszvék Irén őnagysága Ízléses szép hímzéséért. 15. Sipos Juliska k. a. szép és jó háziszö- vötteseiért. 16. Véber Irma k. a. csinos kivitelű képeiért. 17. A felsőbányái csipkeverő egylet kitűnő, szép, versenyképes vert csipkékért és uj iparág fejlesztésért. 18. Pelle Aurélné őnagysága népies eredetű szép szövöttesekért. 19. Finta Lajosné őnagysága, művészies kivitelű szép munkákért. 20. Tóth Sándorné szül. Eoykó Irén őnagysága művészies kivitelű szép munkáiért. 21. Mikolics Szeréna őnagysága kiváló szép házi gobelin szövöttes, verseny és kivitel képes munkája és uj iparág fejlesztéséért. 22. Marosán Kornél ur ar.-megyesi lakos csinos és jó kivitelű házi szövöttes collectió kiállításáért. 23. Burger Emma k. a. szép munkájáért. 24. Kürthy Endréné őnagysága csinos munkájáért. 25. Böszörmény: Zsigmondné őnagysága, csinos és jó kivitelű házi szövötteseiért. 26. Böszörményi Eszter és Margit őnagysága feltűnő szép, ízléses himzeséséért. 27. Özv. Sepsy Károlyné őnagysága feltűnően szép választékú házi szövöttesek és hímzésekért. 28. Deák Kálmánná őnagysága szép kézi munkáért. 29. Tombory Emma őnagysága szép kézi munkáiért. 30. Uray Nagy Leona őnagysága szép kézi munkáiért. 31. Özv. Fábián Györgyné szatmári lakos, j csinos filegrám mű virág és fenyő toboz munkáiért. 32. Uray Olga őnagysága kiváló szép Ízléses hímzéséért. 33. Öszterreicher Antónia szatmári lakosnő csinos fehérnemű varrásért. 34. Prestyánszky Eóza k. a. kiváló, szép, Ízléses munka bemutatásáért. 35. Nagy János szatmári lakos ügyes nád- | székfonó munkájáért. A debreczeni Iparkamara által e czélra ! adományozott 100 korona összegből pénzdíjakkal jutalmaztattak, és pedig: 1. Bállá Gáspár nagy-ari lakos csinos és versenyképes nyári bútor készítése és bemutatásáért tengeri háncsból 12 koronával. 2. Bállá Péter nagy-ari lakos ugyanazért 10 koronával. 3. Szarka Bertalan nagy-ari lakos ugyanazért 6 koronával. 4. Bánk Károly nagy-ari lakos ugyanezért 5 koronával. A Barnum-féle látványosság és az állatvédelem. A kinek — mint nekem — alkalma volt az állatszelidités, idomitás és tanítás rejtelmeibe belepillanthatni, tudhatja, hogy ezenközben kisebb vagy nagyobb mérvű fenyítés, sőt sanyargatás is alkalmaztatik. Bármennyire elitéli is ezt valaki, a ki az állatvédelemnek hive, nem szabad felednie, hogy hiszen az ember-nevelésben is bizony elég gyakran szükséges alkalmazni, mert elke- rülhetlennek bizonyul, a fenyítéket, s a szelíd hasznos házi állatok egynómelyikónél is az idomitás, munkába tanítás alkalmával majd mindig kikerülhetetlennek bizonyul a kisebb- nagyobb fokú állatkínzás számba menő, fenyítés és sanyargatás. Letagadhatatlan valóság azonban az, hogy a czélnak gyakran kell szentesítenie az eszközöket s ebben a tekintetben sokan úgy vélekednek, hogy pl. a vivisectio még mai elvadult szertelenségében is, (mert az emberiség javát czélozza), nem csak tűrendő, de kiterjedten űzendő. Hát én, mert a lehető legnagyobb állatkínzást, a vivisectiót is bizonyos körülmények között, bizonyos határok betartásával, bizonyos jól megokolt esetekben türendönek tartom, de elvadult, szélsőségbe vitt szertelenségben dobzódó formáját lelkemből elítélem és tüzzel-vassal üldözendőnek jelzem, nem tudok lényeges kifogást tenni az ember szolgálatába utalt állatok jól megokolt fenyítése ellen se, ha az az emberségesség határát erősebben túl nem lépi és a czélhoz képest elfogadhatóan van megindokolva. Nem is az állatidomitók, tanítók azok, a kik embertelen állatkínzást űznek ; ellenkezőleg, ezek rendszerint szerettei, odaadással csüngnek állataikon s bámulatra méltó türelemmel százszor és százszor megismételnek betanítandó dolgokat, mig testi fenyítékhez nyúlnának, hasonlóan a jó ember-tanitóhoz, a ki nagyon megfontolt, kikerülhetetlen esetben nyúl lineához, avagy „papír galuska“-ebód szolgáltatásához. Az állatok idomitója a gazdaságban, vagy training telepen, méginkább állatseregletek, czirkuszok, állatkertek, s más egyéb állati látványosságok idomító telepein zseniálitásának, jól kigondolt íurfangjainak, határt nem ismerő türelmének, szigorú, komoly viselkedésének fegyvereivel s evvel kapcsolatban az állat iránti szeretetének, jó indulatának megértésével küzd, s avval tesz képessé és hajlandóvá állatokat produkcziók végrehajtására, melyek némelykor olyanok a nagyszerűségben, hogy a homo sapiens-t is bámulatba ejtik. Sanyarognak az efféle állatok, mig „mü- vészszé“, „tudóssá lesznek a kérlelhetetlenül következetes, szigorú gyakorlások alatt, az bizonyos, hiszen nem lehet az gyönyörűség, hogy alá kell rendelnie természetadta netureljót az állat feltétlenül idomitójának; nem lehet az gyönyörűség, hogy olykor bizony csak a már látható eredmény jutalmazásaképen kap a dresz- szura alatt álló „objektum“ egy-egy jó falatot, egy pár hízelgő szót, megsimogatást, renitens- kedés esetén pedig — okkal-móddal és nem vaktába — egy-két dorgáló szót, egy-két éppen alkalmas pillanatban aplikált ostorsuhintást : hanem mindez igen távol áll a szó szorosabb értelmében vett állatkínzástól s a már „művész“, „tudós“ állat nem csak, hogy nem sanyarog többé, hanem minden tekintetben sok boldogtalan ember által megirigyelhető élete van, mert persze nagy pénzbeli értéke van. Ilyen „többé nem sanyargó“ egyed a legtöbb elsőrangú czirkusz, mutatványos bódé különféle ügyességet, műyészetet produkáló állatja, de persze nem ilyen a vándorló, apró, szegény vásáros komédia négy lábú művésze, a mely gazdájával egjmtt gyakran legalább is kon- sequens koplalásban edzi a fogát. Mig tehát azon, az állatvédők elfogulatlan kritikáját megálló elsőrendű látványosságok, melyek általános ismereteket terjesztők és az állatok szellemi képessége felől tájékozást nyújtók, ebben egyszersmind az állatok iránti vonzalmat s megbecsülést is felidézők — nagyon figyelemre méltók és pártfogást érdemlők, addig ama nyomorúságos, szánalmat keltő állatos komédiák egyenesen betiltandók volnának, mert ott már nem emberi intelligentia bámulatos nagysága nyilatkozik meg a „művész“ állatok
