Szamos, 1901. május (33. évfolyam, 35-43. szám)
1901-05-02 / 35. szám
Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A szatmarmegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők, HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Proletárok. A társadalmi osztályok közt nagy helyet foglal el magának a proletariátus. Az államnak, hazának és társadalomnak egyaránt nyűge és semminemű létjogosultsága sincs. Mindazáltal a proletariátus mindég volt és mindaddig leszen is, nfig az életpályák helyes megválasztására a társadalom minden rétege meg nem találja Ítélő képességét. Mindaddig soha meg nem szűnik a féimű- velt, félképzett egyének osztálya, melyből minden rósz fakad, s mely minden szennyes mozgalomnak vezetője. A proletariátus már magában foglalja a szegénységet h. Már pedig a társadalom legnagyobb ellenségei azok, kiknek nincs mit vesziteniök. Épen ezért a társadalomnak kell, hogy czélját képezze egy oly osztály, egy oly réteg megszűntetése, mely egészséges fejlődésének útját állja, mely léteiét veszélyezteti. Ám mindezideig nagyon kevés kísérlet történt arra nézve, hogy minálunk a proletariátus megszűnjék; pedig az kell, hogy legelső felidatát képezze a társadalomnak, hogy e beteges tagját kigyógyitsa, használhatóvá tegye. Mint mindenben, a közművelődés terén sem tudtuk a szélsőségek között az arany középutat meglelni. A művelt középosztály, melyről már a nagy Széchenyi is, mint az állami életet fentartó oszlopról beszélt, nálunk szinte teljesen hiányzik. Merész, lehetetlen vállalkozás volna itt 3—4 szűk hasábon mindazokra az okokra ki terjeszkedni, melyek eredményükben a szellemi proletárizmust vonták maguk után. A földbirtok eladósodása, a külföld ipari és gazdasági versenye, a középbirtokosok nemtörődömsége, mind oly tényező, melyen csak tősgyökeres reformokkal, országos mozgalmakkal lehet segíteni — de az értelmi középosztály megteremtésére kultusz- miniszterünk már megtette az első lépést, midőn a 7 osztályú polgári középiskolák intézményét szervezte. Mert mi csőditette eddig ifjúságunkat a középiskolába ? Első sorban az ennek elvégzésével járó önkén tességi jog; ezért tehát kénytelenségből beiratkoztak reálba, gimnáziumba Mikor azonban ezeket már elvégezték, igy okoskodtak: Ha már most 8 esztendőf keresztül vergődtem, úgy a hogy, majd csak kihúzom valahogy azt a 4—5 esztendőt is, legalább kész ember leszek. Mivelhogy nálunk az érettségi nem elég, a kész ember a doktori diplomával kezdődik. És megindul a népvándorlás az alma mater felé, mely százával bocsájtja ki évenként a végzett ifjakat, kik csak ezután kénytelenek kenyérkereset után nézni, mivelhogy a kutyabőrrel jóllakni nem lehet. És ez az osztály szolgáltatja a szellem proletárok legnagyobb kontingensét. Az a végzett diplomás osztály, melynek már rangja is megköveteli, hogy többet mutasson, szin- leg legalább jobban éljen, mint a többiek. Reméljük azonban, hogy a szintén önkéntességre jogosító 7 osztályú polgári iskola megnyitásával és rendszeresítésével ezek a mizériák lassanként megfognak szűnni. Az ifjúság nem lesz már kénytelen a középiskolák felé özönleni, melyek azután szinte beleoltják azt a meggyőződést, hogy neked tovább kell tanulnod, hanem megnyugvást talál abban a tudatban, hogy a mennyi műveltségre szüksége van, annyit megszerzett magának, mert a fölös szellemi tőke mindig egészségtelen társadalmi irányok, ferde társadalmi szokások okozója, szűlőanyja. A szatmármegyei háziiparkiállitásról, Mint előző lapszamainkban is jeleztük, a szatmármegyei háziiparkiállitás vasárnap d. e. igen szép számú közönség érdeklődése mellett megnyittatott. A tulajdonképeni népipar bemutatása mellett ott lehetett látni a kiállítás keretébe fölvéve a megye területén szintén háziiparszerüleg készített diszes női kézimunkákat is. A Lövölde alsó helyiségeiben az egyes tanfolyamon készült tárgyak készítési módja Ész-e, vagy vak ösztön ? A hetvenes évek közepén történt, hogy a krasznabélteki vágásban vadásztam egyszer vadgalambrp. Csak egy kutya nélkül mentem ki, inkább azért, hogy a gyönyörű erdei utakon sétálgassak, minthogy valami nagy kárt tegyek a biigó szárnyasokban. Egy dombtetőre értem, melyet meglehetős sűrűség vett körül; dél felé mély patak vonult, vízmosás meredek széle látszott, előttem vagy ötven lépésnyire szép kis tisztás terült. Ledőltem egy fa alá s a verőfényes őszi levegőben addig álmodoztam, mig esteledni kezdett az idő. Éppen fel akartam czihelődni, mikor mozgást hallottam a sűrűben s pár pillanat múlva egy fiatal róka ugrott át a tisztáson. Messze volt, de hevem elragadott s hirtelen odalőttem. A róka egyet vakantott, jelezve, hogy meg van sörétezve s eltűnt a sűrűben. Kutyám nem lévén, magam mentem utána; futottam, hogy ne legyen ideje esetleg elbújni. Alig tettem húsz lépést a sűrűben, megpillantottam, a mint a száraz vízmosásban keservesen vergődött előre. Nem volt magában. Közvetlenül mellette egy nagy keskeny pofáju róka ügetett s izgatottan kapkodott feléje ; egyszer át is kapta a szájával a derekát s néhány lépést tett vele a vízmosás túlsó oldala felé. Oda durrantottam a másik csővel is, de hibáztam. A vén róka erre folyton visszanézegetve, kereket oldott s eltűnt, ón pedig lementem a meglőtt fiatal rókához, mely fáradtan húzódott meg egy gyökér mögött. A lába volt szegénynek megsörétezve. Abban a perezben, a mint agyon akartam csapni, hogy ne szenvedjen, tekintetem vóletle nül a vízmosás árkára esett s megpillantottam a vén rókát, mely vagy ötven lépésnyiről kidugta a fejét egy darab agyag mögül, (teste többi részét elfödte a rög), onnan bámult rám. Meglapulva, bogy kikerülje a figyelmet. Rögtön tisztában voltam vele, hogy ez csak az anyaróka lehet, elhatároztam, hogy valamiképen meglessem, mit akar. Anélkül, hogy a kis rókában kárt tettem volna, lassan visszavonultam s a vízmosás alján elbújtam egy bokorban. Jó negyedóráig vártam hiába, azalatt a sebesült rókán is erőt vett a bénulás, mert nem mozdult. Végre megpillantottam a vén ró kát, mely nyilsebesen ugrott elő rejtekhelyéről, lefutott a fiához s pillanatig sem gondolkodva, a szájába kapta. Azután óvatosan, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzon a sebesültnek, megindult vele. Nem volt lelkem, hogy még egy lövéssel megháboritsam az anyai szeretet munkájában. Bizonyosra vettem, hogj7 meg akarja menteni s most viszi valami odúba. Haza ballagtam, sajnálkozva a szegény kis rókán, melynek szívesen kioltottam volna az életét, de a melyet csak igy megsebesíteni s ezzel neki talán hosz- szas kínokat okozni igazán nem akartam. Egy pár hót mnlva megint azon a környéken barangoltam s véletlenül még beljebb tévedtem a sűrűbe. Egyszer csak ráakadtam j egy rókalyukra, melynek a körülötte levő jelekből következtetve, voltak lakói. Szerencsét próbálok, gondoltam s felmásztam egy közellevő vadkörte fái a, onnan vártam az alkonyatot, mikor a rókák mozogni szeretnek. Sokkal rövidebb ideig tartott, mint hittem, alig tiz perez múlva már kibúj' a lyukból egy róka. Rámeresztettem a szememet a sovány kis állatra. Nini ! hisz’ ez az én sebesült rókám ! Még biczczent ugyan, de máskép kutyabaja. Nyomban utána elötermett az öreg róka is és elkezdte gondozni beteg kölykét; körülnyalogatta, megtisztogatta, a sebét megvizsgálta s végül a megelégedés jelei közt kezdett játszani vele. Egyszerre rámordult, mire a kis róka csendesen lefeküdt. Az öreg beballagott a sűrűbe s alig öt perez múlva egy egérrel jött vissza, azt pedig oda adta anyányi kölykének. Az anya szivét még egy rókában is tudom csodálni; nem bántottam őket. Ez a vén róka előbb hazalopta sebesült kölykét, azután otthon s most is táplálja, mert tudja, hogy magáról gondoskodni alig volna képes. A ravasznak, kegyetlennek, alattomosnak hiresz- telt állat megmutatta, hogy olyan szive van, a mely sok embernek válnék becsületére. Bársony István. Van szerencsém a n. é. közönség b. tudó- Htff 1l0lw0fff öt Kazinczy-utczarol a Deák-tér 6. sz. alá özv. Andre Alajosne úrnő hazába mására koznia liogy jó hirnóvnek örvendő áthelyeztem ©s kérőm a n. e. közönség szives bizalmat és pártfogását mivel műhelyemben a legpontosabban készítek mindennemű szalon garnitúrákat, ebédlő divánokat, lószőr és ruganyos matráczokat; ócska bútorok áthúzását, bútor csomagolást helyben és vidéken a belómhelyezett bizalommal megfelelően a legpontosabban eszközlöm. — A n. ó. közönség szives pártfogását kérve maradtam mély tisztelettel CzijJUS György kárpitos- és díszítő.
