Szamos, 1901. február (33. évfolyam, 10-17. szám)

1901-02-07 / 11. szám

Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz.

Egyes szám ára 20 fillér.

Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér.

I

A Jogtudományi Közlöny január 25-iki száma közli, hogy Szentpéteri Károlyné ügyében, kit a kir. Curia életfogytig tartó fegy- házra Ítélt, bár a két alsóbiróság felmentett, a kir. curiai Ítéletnek Kunhegyesen nyomtatásban való közkézen lorgása óta az Ítéletet a magyar embert jellemző természetes észszel én elfogultság nélkül tárgyalták azok, kik tudnak egyes körülményekről, vagy mint tanuk lettek kihallgatva. 65 kilométerről jönnek Szolnokra tanuk, kik nem tekintenek a rettentő hidegre, csakhogy kimutassák, menynyire nem igaz, amit a kir Curia szájukba adott, vagy amit következtetett.“ Azt Írja továbbá a szóban levő lap hogy tévedni emberi dolog és a kir. Curia is tévedhet.

Mig azonban ezen esetben szerencsére van egy mód a reparálásra, az ujra- felvétel, addig a tagositási ügyben csak kiigazítási keresetnek van helye, ami már nem egyéb, mint az Ítélet végrehajtása folyamán ! a íelosztásnál előforduló hibák korrigálása, de az ügy érdemében sefa perújításnak, sem semmiségi panasznak, sem ujrafelvételnek helye nincsen. Bármennyire tiszteljük is tehát a kir. Curia ítéletét é; előtte köteles tisztelettel bármennyire is hajoljunk meg s bármennyire is ismerjük el annak változha- tatlanságát, attól a honpolgári jogtól senki sem fosztható meg, hogy legjobb meggyőződése szerint a törvény keretén belül a kúriai Ítéletet bírálat tárgyává tegye és véleményét szabadon nyilvánítsa akár a helyi, akár a szaksajtóban.

A jog a kisbirtokosok előtt is köny- nyen érthető, ha olyan ügyről van szó, melynek tényállását ismerik, csak a jogot nem eltakarni, hanem világosan előadni kell tudni s hiszem, hogy engem ők megértettek.

II. A tagosítás per excellence nemzet- gazdasági kérdés. Nemzetgazdasági okoktól ídgg a tagosítás megengedhetőségének kérdése is, mint ezt jogi Íróink egybehangzóan mondják. A birtokarány szerinti többség csak a törvényrontó gyakorlat által felállított és ezen nemzetgazdasági kivánalom megnyilatkozására e!'. g"Hott forma, mert ha felütjük a törvényiért, i v Magyarországra nézve sehol sincs a tagosítás elrendelésénél a birtokarány szerinti többségről, hanem mindenütt a birtokosok többségéről van szó.

A birtokarány szerinti többségtől függő tagosítás elrendelés sem egyöntetű gyakorlati jogszabály, mert tagositási ügyben egységes bírósági gyakorlatról Magyarországon szólani nem lehet, annál kevésbbé lehet százados egyöntetű joggyakorlattal érvelni.

III Valótlan az, mintha a tagosítás kérdésében a bíróság hivatalból volna köteles eljárni. A kőzbirtokossági (compossesso- ratus) birtokok arányosításáról szóló törvényes intézkedések előírják ugyan, hogy a bíróság az arány megállaphásánál hivatalból járjon el, de ez a szabály tagositási ügyre

Gazdasági előadások.

Szatmáron február hó 9-én d. u. 5 órákon Poszvék Nándor gazd. egyl. titkár a „segélypénztárakról.“

Nagy-Paládon február 10-én d. e. 11 órakor Netter Kálmán járási m. kir. állatorvos a „lótenyésztésről11,

Száraz-Bereken február 10-én d. u. 2 óra- ker ugyancsak Netter Kálmán járási m. kir. állatorvos a „lótenyésztőről“ tart előadást.

Kritikai megjegyzések a szatmári tago- sitási perhez.

A Szamos f. évi január 31-én megjelent számában irt vezérczikkben íoglalt rágalmazásokra és személyes sértésekre a választ a szatmári kir. ügyészséghez benyújtott feljelentésemben adtam meg.*)

Az említett czikk szerzőjétől eltekintve, tisztán az ügy érdeméhez még a következő megjegyzéseket teszem :

I. Jogilag iskolázatlan-s ennélfogva jogi dolgokban értelmetlen köznépről iázatmár városában szólani nem lehet, mert sokkal alacsonyabb színvonalon álló hegylakók is megértik a saját ügyeikre vonatkozó jogi érveléseket, melyeket ha nem saját ügyeikről volna szó, évekig tartó czikkezés után sem értenének meg.

*) Biztos forrásból tudjuk, hogy a szatmári kir. ügyészség a vád képvisel-tét nem fogadta el s erről dr. Nagy Elek czikkiró urat hivatalosan értesítette is. Szerk.

A balek.

— Humoreszk. —

— Ördögadta teremtette, hát kellett ez nekem! — ily szókkal robogott be Péter bácsi, az öreg, de nem vén pénzügyi tanácsos a „három szoknyás béká“-hoz czimzett vendéglő helyiségébe és haragtól kipirulva ült le megszokott rendes helyére. Az asztal körül már számosán ültek asztaltársasága tagjai közül.

— Mi az, mi történt, - hangzott fel kórusban — mi tüzesitette ennyire fel Péter bácsit ?

— Ugyan hagyjatok békében, most nincs kedvem a mesélóshez.

— De kedves Péter bácsi, ne vegye atiy- nyira a szivére, akár minő baleset is érte. Alszunk egyet rá, azután, hopp, és a bosszúság elrepül, — akarta vigasztalni a fiatal segédtitkár, Kenessey Ábris.

— Azám hopp, és elrepül! Elrepül a . . . majd mondtam valamit, de nem az én haragom. Képzeljétek csak mi történt velem. A tisztességben megőszült, azaz dehogy is megőszült, egy szál ősz h íjam sincs, (természetesen, mert festi) hivatalnokkal. Balekot fogtak bennem. Bennem, kinek eddig az volt a büszkeségem, hogy nem született meg az az emberfia, a ki becsapott volna.

— De hát, hogy történt az eset, mondja el, hangzott mindenfelől és oly óriási zaj és zsibongás kerekedett, hogy a vendéglő többi vendégei is figyelmesek lettek már a sarok asztal körül történtekre.

Végre Péter bácsi a közóhajnak engedve, elkezdte az ő jóizü, zamatos hangján a történ tek előadását, el nem mulasztva időnként egy- egv jót huzni a mellette álló jégbehütött budai karczosból.

— Hát fiuk, hogy mindjárt elején kezdjem a dolgot, a minap elindultam, hogy szokott sétámat megtegyem. Egyszerre az egyik mellék utczából hirtelen egy gyönyörű szép asszony siet kifelé. A sötétségben és sietségben csinos kis karambolt rögtönöztünk. Az ón czilinderem azonnal leröpült fejemről. Szerenesómre egy udvarias úriember szives volt mindjárt reá

j tapodni, úgy hogy az akkor kerekedett forgó I szél kárt nem csinált benne. A feltűnő szép asszony bocsánatot rebegett, a mit ón termé- I szetesen, bár busán tekintve tönkre nyomoro- dott köcsögömre, készséggel megadtam. Ö tovább ment, én követtem. Ő reám mosolygott,

| én viszonoztam. 0 befordult egy mellékutczába, j én utána.

— No most jön az öreg ágyú, a dolog karikája, vágott közbe Ábris, a segódtitkár, és a nagy kíváncsiságtól úgy rángatta fel és le a szemöldökeit, mintha nem is az övéi lettek volna.

Péter bácsi pedig tovább folytatta a históriát.

— Ő befordult egy mellék utczába én utána. Határozottan formás lábai voltak és ez még nagyobb kitartásra ösztönözött.

Ábris, a segódtitkár, megint mozgósítást végzett szemöldekeivel. A hallgatóság kíván-1

csian leste Péter bácsi szavait. És Péter bácsi tovább folytatta :

— Tudjátok fiuk, hogy micsoda kurázsi lakik bennem, azt is tudjátok, hogy nem higanyt töltöttek ereimbe. Én tehát fiatalos merészséggel — e szóknál Péter bácsi kevesen pödrött egy t kajla bajuszán, — odaléptem hozzá és bemutatkoztam. Fiuk ! Mikor megengedte, hogy kezet csókoljak, olyan gondolatok támadtak bennem, mint egy tűzhányóban. Ekkor ő reám nevetett. Micsoda fogak ! Micsoda parányi kis szájacska ! . . Karomat nyújtottam, ő elfogadta. Fiuk! Micsoda kezecske ! Puha, mint a tenger fövenye Micsoda körmöcskék ! . . Ab! . .

És az egész hallgatóságon végig morajlott egy fuvolaszerü „Ab“. Péter bácsi összeszori- totta öklét és elbeszélése fonalát.

— Diktum, faktum, megkérdeztem tőle, hogy nem találkozhatnék e véle máskor, máshol és hosszabb ideig ? Vártam a mennydörgést, de az elmaradt. Ő csacsogva válaszolt :

— Kérem jöjjön el a lakásomra, akár holnap is. A férjem ügyvéd és a délelőttöt a törvényszéknél tölti. Csak jöjjön el, szivesen látom, mert maga tetszik nekem.

— Fiuk! Úgy éreztem magamat, mint egy angyal. Nem — mint két angyal . . . Később elváltunk. Ő nagysága egy kalapüzletbe ment, ón pedig tovább méregettem az utczát. Ma délelőtt azután, ott voltam nála !

A hallgatóság soraiban zugás futott végig. A kíváncsiság majd kiugrott szemeikből, de azután mégis meggondolta a dolgot. Ábris a