Szamos, 1901. február (33. évfolyam, 10-17. szám)
1901-02-17 / 14. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. vasárnap február hó 17. iß SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A szatmarmegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak ízatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Yárosi közigazgatásunk állami megterhel- tetéséről. Mert ki merné azt állítani, hogy az állami mindenhatóság a közteherviselésben nem a városokat, különösen pedig nem az önálló törvényhatóságokat tekinti a legnagyobb teherbíró mestergerendáknak ?! Még ám olyanoknak, amelyek nem is fából, hanem aczélból alakultak ki. Boldog vármegyék ! Azaz szegény vármegyék! Boldogok azért, mert az állami közigazgatási feladatok végzéséért ellenszolgáltatásul legalább megkapják a közadókból egész háztartásuk és tisztviselői javadalmazásuk összes költségeit. Mivel az a nehány százalék értékű hozzájárulás, melyet a régi nehéz dicsőségből, mosolyból, vérből és könyből fenmaradt felkelési, nemesi s egyéb más czimü alapjaikból erre a czélra önmaguknak nyújthatnak, pusztán csak annyi, mint a fáradt madár repülése vagy a beteg halvány mosolygása. Szegény vármegyék! Azért, mert ennek a fényes névnek viselését akkor parancsolta reájok a magas kormány, a mikor a drágakő kihullt s maradt az öreg, értéktelen foglalat. Nincsen már többé sem vár, sem megye; csak rom! . . . A nemzeti erő, ipar, művelődés, kereskedelem és átíejlődés, mint gyűjtő pontokba, a városokba van átköltözőben. Nem is kellett ezeknél több kincs! Jóakaratának fehér palástjával legott sietett betakarni a városokat a kegyelmes kormány, de a gyöngyszemek, (tévedésből vagy leledékenységből-e ?) elmaradtak a hímzett fátyolból. Avagy talán olyanok ezek a fejlődő városok, mint a fiatal pálma ? Hogy mentői több terhet raknak reájok, annál többet birnak el ? ügy kell lennie ! De most már minden további fölösleges elmélkedést félretéve, vágjunk körösztül azon a feladaton, amit e czikknek czime alatt magunk elé tűztünk. Lássuk tehát, h~gy ennek a városnak vezetősége és szaki. ata. munkanemeiket tekintve, mit és mennyit dolgoznak minden viszontszolgálat vétele nélkül teljesen ingyen az államnak ? Majd aztán a kitüntetendő arányhoz képest alább a pénzérték is kifejezésre talál. I. A vezetőség, központ és előadók. Állami feladataik: Ujonczállitás. Katonai elszállásolás. A lakosság összeírása. Miniszteri fel- és leiratok intézése és végrehajtása Idegen hatósági köröz vények s megkeresések. Törvények kihirdetése. Képviselő választások. Teendők közveszély, emberi és állati járványok esetén. Kártékony állatok és növények pusztítása. Egészségügyi és közrendészeti felügyelet. Karhatalom alkalmazása Közkórház. Népmozgalmi, gazdasági és köz- igazgatási statisztika. Állami és katonai bérlemények. Előfogatozás. Szegényügy. Iskolák, nevelő intézetek és közoktatásügy. Másodfokú eljárás a kihágási ügyekben. Állami utak felügyelete. Adóügyek. Vízjogi ügyek. Honosítás és visszahonositás. Könyöradomá- nyok gyűjtése. Vadászat. Halászat. Tanintézetek, gyógyszertárak és fogházak vizsgálata, Vasutügyek. Időszaki lapokra való felügyelet. A polgármester évi javadalma . . 6000 K főjegyző „ ^ _ . . 3200 „ közig, és gazd. tan. évi javadalma 6000 „ tanácsjegyző és aljegyző é. javad. 4000 „ t. főügyész és jogyakornok é. javad. 4400 „ levéltárnok évi javadalma .... 200,1 „ iktató és kiadó évi javadalma . . 3200 „ napdijasok a közirószobábau é. jav. 4015 . szolgák évi javadalma ..................... 3970 „ Eg yütt : 36785 „ E csoport állami munkája teendőinek 25%-át képezi. II. A rendőrség. Állami feladata: Személy- és vagyonbiztonság idegeneket illetőleg. Tolonczozás. Igazolási jegyek, útlevelek és munkakönyvek. Vasúti szolgálat. Állategészségügy, marha- járlatok, bitang jószágok. Közutak, hidak és csatornák feletti felügyelet. Zálogkölcsön. Közerkölcsiség. Házalási, közlekedési és vásárügyek. Vándorszínészek, énekesek, kóborlók, gyülekezések. Tilalmak fenntartása. Dühös és veszélyes ebek s más házi állatok. Munkakerülők, koldusok, rovott előéletű személyek. Szökött egyének. Feltalált hullák. Lőpor. Gyárakban és iparosoknál dolgozó gyermekek s lelenczekről való gondoskodás. Emlékezés Fehér Gáborról i. „Adjunk sebt a fájdalomnak.“ Az élettengerének egyik kimagasló szikláján ül a halál sötét szelleme. Fagyos tekintete — melyre megáll az élet — mereven tapad az előtte elhaladó hajósokra. Jönnek öregek, szenvedők és szükölködők, kikaiig hallhatóan sóhajt ják: ah csak érnénk a csendes kikötőbe. . . , Hallja s tovább engedi őket menni a halál. De ime ott. a hol a tenger zajongva örvénylik, egy ifjú küzd az árral — egyedül. A remény az, mely gyönge karját megaczélozza. A remény az, mely szemeibe azt a ragyogást belopja, egy szebb, egy boldogabb jövő reménye. A kik körölölte vannak, bámulják munkakedvét, kitartását és szorgalmát. Az a tudat, hogy már nehány evezőcsapás és czóljánál lesz, kisimítja a küzdő ifjúnak verejtéktől g}röngyöző homlok- redőit, mosolyt és e sóhajt csalja ajakára: „Mily szép lesz az életem, én is leszek valaha . . . boldog!“ Ez az enyém, szól a sötét szellem s felkel helyéről. Leheletétől a part virági elhervadtak. A csontkéz kinyúlt az ifjú felé. Kimóld őt, ne ragadd el — kiáltá jó angyala. Hasztalan! Nemes lelke elrepült, s ő halva volt. * '.i * Szombaton délután ment végbe Fehér Gábor temetése, a „Karolina“ kórház kápolnájából. A minden diszt nélkülöző rideg kápolnában volt felállítva a ravatal. Egyszerű, de tisztességes. Az egész kápolna megtelt résztvevőkkel, hiszen halála nagy részvétet keltett főleg ott, hol őt legjobban ismerték, a hói mindég az első volt, s az akart maradni — az egyetemen. A bölcsészeti kar összes tanárai megjelentek a temetésen a dékánnal, míg az egyetemet a Rektor magni- ficus képviselte. A theol. fakultás tauárikara és ifjúsága teljes számban ott volt, s a középiskolai tanárjelöltek nagy része. Szép koszorúi voltak, melyeket az illetők d. e. helyeztek a ravatilra. Először a Kolozsvári theol. fák. ifjúsága, a következő felírással: „A ki hiv volt mind halálig elnyerni az életnek koronáját.“ Aztán Kenessey Béla e felírással: „Szeretett tanítványának, A fák. Igazgatója.“ A. tanárjelölte k ezen felírással: „Kedves pályatársuknak“ A középiskolai tanárjelöltek. Az elhunytnak barátai, különösen a szatmáriak, e felírással : „A felejthetetlen barátnak, Szatmári barátai.“ Egy másik koszorú e felírással: „Gábornak,“ Németh Sándor. Végül egy csokoré felírással: „Gábornak“ Jancsi. Áz elhunytnak legjobb, legigazabb barátja csináltatta e csokrot, melyet a már kihűlt baráti szívvel együtt zártak a koporsóba. Mikor a Kápolnában felzendült az ének, „Az embereket, te meghagyod halni“ . . . Minden szemben felragyogott a fájdalom köunye. Széthullt remények omladékaiu méltán omolhatnak könnyűink. Ott zokogott fejénél szegény bátyja, ki látogatóba jött hozzá, s már halva találta, könnyeit már kisirta, csak lelke remegett az óriási fájdalom alatt. Kenessey Béla végezte a szertartást a kápolnában, fenséges imában emelkedett fel a legfelsőbb Jóhoz, hogy az ő akaratán való megnyugvást adja vigaszul a kesergőknek. A temetőben Lovass Aladár IV. éves theologus beszólt az ifjúság, főleg a barátai nevében. A fakultás énekkara pedig gyászdalokat énekeit. Az utolsó kapa földdel szegény Gábor tragédiájának utolsó jelenete is lejátszódott. Küzdött az ár ellen, a mig elbukott. Mindnyájunknak dicsekedése, büszkesége volt ö, szomjas lélekkel látogatta a tudományok templomát., éjt napot egybetóve küzdött, fáradott, a munkás élet küszöbén, a szépnek jogosan álmodott pályán, de arczának rózsái hervadni kezdettek, teste és lelke összetörött, nemes lelkét megölte a tudomány szó mj. Messze idegenbe halt meg, távol a szülei kar enyhet adó melegétől. Nem a szülei arcz biztató sugára hatolt felé, mikor haldokolt, de a szenvedő betegek nyögése. Öreg atyja még temetésére se jöhetett, hogy ráborulhasson arra a kedves gyermekre, ki hajlott korában minden vihar ellen fedezte volna. Nem láthatta, csak koszorújának virágait csókolhatja, csak a még
