Szamos, 1901. február (33. évfolyam, 10-17. szám)

1901-02-03 / 10. szám

XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. vasárnap február hó 3. 10 SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A szatmarmegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak vzatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetne Nyilttér sora 20 fillér. A mérleg. Minden esztendőben ilyentájt szokták a kereskedelmi intézmények lezárni a vagyon­mérleget. Ilyenkor derül ki aztán, hogy a íőkönyvek minő eredményt mutatnak ki a múlt esztendei üzletévről. A mérleg a kereskedőnél ugyanazt a szerepet játsza, mint az időjárásnál a hőmérő, mert a mérleg eredményei mutatják meg, hogy a vállalatok bevételei tulhaladják-e a kiadásokat és mennyivel s vájjon nem vesz­teséggel kell lezárni az ó- esztendőt. Az idei mérlegek nem sok örömet sze­reznek tulajdonosaiknak, mert a bankok és egyes biztositó társulatokat kivéve, melyek ugyan szintén szenvedtek az általánosan uralkodó rósz viszonyok behatásától, nem találkozunk talán egy vállalattal, vagy ke­reskedő czéggel Magyarországon, mely ne panaszkodna az 1900-as év mérlegének j eredménye fölött. Már általános szokás lett, hogy min­denki sopánkodjék azon szokatlan állapotok lelett, a melyek jelenleg úgy a kereskedelem, mint az ipar minden terén, oly súlyosan éreztetik nyomasztó hatásukat. A pénz szűke valóban egészségtelen helyzetet teremtett különösen Magyarorszá­gon, mely tudvalevőleg idegen lökével dol­gozik. Miután íz idegen tőkék nagy része más elhelyezést nyerve, kivonult az ország­ból, a hitelviszonyok is alaposan megrongá- j lódtak. Pedig a hitel játsza a legfőbb szerepet a kereskedelem háztartásában, az pótolhatat­lan akár a só a főzésnél. A kereskedelmi, ipari pangás határozottan a szűkös hitelvi­szonyoknak köszöni nagyobbrészt eredetét. A hiteltől megfosztott kereskedő, még mocz- czani sem képes. Ehhez járulta c még az építési válság okozta nagy mennyiségű munkaerőnek a parlagon hevertetcse, a mely sok embert fosztott meg a megélhetés lehe­tőségétől, a munkától, a kenyértől. így nem kell csodálkoznunk azon, ha az idei mérlegek nem tüntettek fel oly ked­vező eredményeket, s a kereskedő és ipa­ros egyaránt panaszkodik a megélhetés ne­hézségein. A silány bevételekhez járult még a ki­adások nagyobbodása. Mert csodálatosképen a nyers anyagok, a fogyasztási czikkek álta­lában az elsőrendű szükségleti eszközök terén erős áremelkedés állott be, így tehát kevés pénze mellett, még drágábban kellett mindent vásárolnia a kereskedőnek, mi ter­mészetesen nagyban hozzájárult a mérleg serpenyőjének felbillentéséhez. Mindenkinek reménye most már abban csúcsosodik ki, hogy a nemzetközi kompli- kácziók, a háborúk megszűnésével, e hosz- szantartó gazdasági és pénzügyi válság is véget fog érni. Igen ám. de nagy kérdés az, hogy mikor tér minden a rendes kerékvá- j gásba. Add'g a hiteltvesztett kereskedő pa­rányi kis tőkéje, melylyel a rósz év ered­ményeit kipótolhatná, ellogy és nem marad más resultátum részére, mint hogy bemondja a csődöt. Nem a legkedvezőbb auspicziumok azok, melyekkel az uj üzletével megkezdjük és tudjuk jól, hogy az igazság kíméletlen feltá­rásával némelyeknek fájdalmat okozunk, de szei intünk egészségesebb a sebeket nyíltan megmutatni, semmint eltitkolni, mert gyógyu- ! lásra csakis igy számíthatunk. Mindamellett nem szabad reményünket egy jobb jövendőben elveszítenünk, mert hiszen az idők periodikus mozgásából is ki­tapasztalhattuk, hogy minden tulprodukezió válságot idézett elő, de viszont a válságos idők, mindig kedvező, rendezett viszonyok beálltának előhírnökei. Ä népszámlálás eredményei. Immár befejeződtek mindenütt a népszám­lálási munkálatok, biztos adatok állanak előt­tünk. Az adatok pedig fényesen beigazolták reményünket, mert Magyarország népesedése az utolsó évtized alatt valóban bámulatos elég »agy. Valóban meglehetünk elégedve az ered- ményuyel. Mint ahogy a körülbelül egybevetett számadásokból kiderül. Magyarország jelenlegi népessége a húszmillióhoz nagyon közel jár. így Az óriási siker. — Humoreszk. — Irta: Marosán János. Roppant nagy poéta-lólek lakozott Lsnozi barátomban, akkora, mint egy malomkerék. (Ez talán egy kissé erős hasonlat, de már nem vo­nom vissza.) Ne igen, utolérhetetlen költő akart lenni s azt bebizonyítandó irt, nagyon sokat irt; prózát, elbeszélést, verselt is ódákban és balladákban, jambuszokban és trocheusukban, meg a hogy tudott. Csakhogy roppant peches ember volt. Az elbeszélésekben, prózákban meg­előzte Jókai és mások, a verselésben Petőfi, az ódákban Vörösmarty, Bajza stb. így Lenczi barátom háttérbe szorulva megmaradt a „fűzfa“ mellett. Különben jó fiú volt, soha sem hara­gudott, ha azt mondtuk neki, hogy „fűzfa­poéta“, sőt némi öröm sugárzott le épp nem költői arozáról. Csak, ha a szerkesztőket, kiadó­kat emlegettük előtte, homloka ránezot vetett és keserű csalódással jegyzé meg : — Ne beszéljetek, nincs e kigömbölitett és mindenféle anyagból összetákolt, ezudar vi­lágon lelketlenebb ember, mint egy redakteur, egy kiadó. (Ez is költői frázis.) Végtelenül ha­ragudott mind azokra, kik költői produkezióit figyelemre nem méltatták. Megtudtam később aztán még azt is, hogy Lenczi „titkos dráma iró“ is s igy a sziniroda- lom terén szintén próbált szerencsét, de nem | tehetek róla, hogy nála nem vált be a köz­mondás : „Próba szerencse“. Eme felfedezésre I a véletlen vezetett reá. Egy nap ugyanis meg­látogattam Lenczit, cl nem kaptam bent a | : szobában és asztalán találva egv felbontott le- ! i velet — véletlenül elolvastam. Igaz, hogy rezt egy jó nevelésű embernek tilos, de ha, nők Evaj | leányainak szeretik magukat titulázni, mi fór- J fiák bátran felvehetjük az Ádám fiai czimet és . I és jelleget díjmentesen s hol bűnt követett Éva, | ott Ádám is és ha megbocsátanak Éva kiváncsi leányainak, miért ne kapnának büubocsánatot Adám unokái is. (Különben ez a logika is Lenczi I szüleménye.) Bejött Lenczi is és hozzáfogtunk a diskur­zushoz. Nemsokára áttértünk az irodalom himes mezéjére és pedig a szinirodalomra. — Bizony-bizony Lenczi, rósz idő jár a költőkre — mondám. — Igazad van pajtás, hálátlan egy ke­nyérkereset. — Hallom, hogy eredeti népszínművedet is visszavetették. — Ezer millió bomba és rakéta, hát ezt már honnan tudod, hisz ez titok. S e perezben egy gyors pillantást vetett az asztalon heverő levélre, mely mindent megmagyarázott. — Nyomorult! — orditá kezét ökölbe szo­rítva — megöllek, szóttiporlak, agyonzuzlak ha,—ha,—ha, bírok veled. — Égy, úgy barátom, ezt már szeretem, ebben van igazságod. De még talán jó, hogy megnéztem leveledet, talán tehetek valamit ér­dekedben ? — Grondo lód ? — Remélem, hogy ez esetben a költők istennője homlokon csókol végre-valahára ? — Kérlek mindenre, a mi keltői, áruld el a titkot nekem is, hadd uszszam én is a bol­dogság tengerében. — A dolog úgy áll édes barátom, hogy tisztes községünket legközelebb egy nagy szín­társulat fogja felkeresni, mely társulat a vidék legjobb erőiből áll és vaunak számsz érint —- hárman. ÁH egy direktorból, ki minden, csak di­rektor nem, egy primadonnából, ki ha a körül­mények úgy kívánják, eljátsza Rómeót, Don Jüant, vagy épp egy szöktető katonatisztet, sőt Gonosz Pistát és czigány prímást is alakit kifogástalanul, továbbá egy segódszinészből, ki mindent tesz csak nem segit; a részeget az életből merített tapasztalatok kapcsán kitünően adja, de ha természetesnek akarod látni tárczá­Kevös gyógyvíz küldetik oly távol vidékre és örvend oly köz­kedveltségnek, mint a már hu­szonöt év óta használatban levő miről a négy világrészben nyert 1U arany­érem tanúskodik. A Ferencz József kese- rüvizből, mint rendszeres adag egy boros pohárral, reggel éhgyomorra véve elég. Ferencz József keserű viz, Kizárólagos raktár LŐVINGER JÓZSEFNÉL.

Next

/
Oldalképek
Tartalom