Szamos, 1901. január (33. évfolyam, 1-9. szám)

1901-01-06 / 2. szám

XXXIII* évfolyam, Szatmár, 1901, vasárnap január hó 6. 2-ik sz|i8k SZAMOS. < Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZA^M^RMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. / ísv BOl f. 1 Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. Készpénzfizetés mellett a lcgjutányosabb árban közöltetnek Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Nyilttér sora 20 fillér. Kivándorlás megyénkből. Ma itt, holnap ott, de kivált a fehér­gyarmati járásban hallottunk sűrűén esete­ket arról, hogy egyesek vándorbotot fognak kezükbe s kalandvágyból, meg haszonleső ügynököktől suggerált ábrándos remények között elhagyják szülötte földjüket, hogy uj hazában találjanak magas munkabért s gyűjt­senek vagyont, hogy időteltével visszajőve urason élhessenek. Az az Eldorádo, mely a magyar mun­kás képzeletében, ébren és álmaiban a bol­dogság tanyájául rajzolódik le, Dél-Amerika, s ennek is brazíliai területe, hol a kincs után csak le kell hajolni s telve-tömve jöhet visz- sza az ember, úgy, hogy boldoggá teheti atyafiait is. Hogy is ne ébredne föl a kincsvágy népünk kalandosabb természetű rétegeiben, mikor azok az ügynökök oly mézes-mázas szavakkal s oly szép tarka színekkel festik meg a szegény ember jövőjét, boldogságát s hogyne hinnének nekik, mikor ezek az urak fölkeresik őket, törődnek a sorsával, megmutatják a boldogság útját, beszélnek nekik nagy hajókról, tengerekről, örökzöld tájakról, dúskáló bőségről, — kivált igy tél- viz idején, mikor már fogytán az élet s ides­tova kölcsön után kell nézegetni! Nemrégiben a többek közt a „Ligure Americana“ vagy „Ligure Braziliana“ nevű olasz hajózási vállalat ügynökei járták igy be vidékünket s kiszemelvén embereiket, azt ígérték nekik, hogy ha Braziliába mennek, ott kapnak az államtól ingyen földeket, nagy mennyiségű szarvasmarhát, más háziállato­kat, jelentékeny mennyiségű szerszámot stb. stb. s könnyű és kevés munkával bőségben dúskálhatnak. S ha észrevették, hogy egy-egy erősebb alkotásu fejben a kétkedés a kelleténél erő sebben tünetkezik, elővették Írásukat, vagy amint a magyar ember nevezni szokta: „igazságukat“ s hivatkoztak abból számta­lan névre, — persze ismeretlenre, - kiket mint tanúbizonyságokat hoztak fel az ország különböző részeiből. S hogy is ne hinnének ezekben, mikor mindenikhez azonnal egy- egy históriát is tudtak komponálni? — Ezek is elmentek ekkor meg ekkor, — ilyen meg amolyan jó módban kerültek vissza; de azok nem sokat gond-’koztak, hanem két kézzel kaptak a szerencséjükön. S ezek a kitanult ügynökök gondoskodnak vadászsoly- mokról is. Egy-két embert előre lekötelez­nek maguknak, hogy kapassák a többieket, mig végre összeszedelőzködnek s neki vág­nak a világnak. Azokat, kik e nagy útra készülnek, társaik megbámulják, hiszen leg­kevesebb 10 napi szárazföldi s 20 napi ten­geri útra vállalkoznak ; aztán pálinka-szó mel­lett megnehezedett szivvel elbucsuztatják. A kivándorlók érdekesekké válnak- s ha nem csalódunk, a hiúságnak is van némi szerepe a könnyelmű elhatározásban. S mi történik e szerencsétlen kiván­dorlókkal ? Oly sors vár reájuk, a milyenről a bel­ügyi kormány legutóbb is értesítette a iőis- pánokat, a főispánok pedig a hatóságokat, mely értesítés hozzánk is eljutott. A Braziliába s ennek is különösen Sao Paolo tartományában a legnagyobb Ínség és r,/omor környezi oda vándorolt honfitár­sa.jkat. Az ígért főidet és egyéb kedvezmé­nyeket egyátalán nem kapták meg s a leg­jobb esetben, ha ugyan ilyenhez is hozzá­juthatnak, a kávéültetvényeken kell mint napszámosoknak dolgozniok s e szerencsétlen kivándorlók látva a csalódást, a nyomort, haza akarnának jönni s összetett kézzel kér­ték a konzult, hogy azonnal szállíttassa őket haza. Természetesen a konzulnak e kérelem teljesítése nem állott módjában. A szokatlan életmód és éghajlat, mihez még nyelvi ne­hézségek is járulnak, azt eredményezte, mint a konzul jelentéséből tudjuk, hogy a beván­dorlónak teljesen elzüllöttek, mindenükből ki­fosztva, éhesen és rongyosan kisebb-nagyobb Faluról-falura. — Irta: Szilva István. — Tekintetes Galagonya Tamás ur, csendes tűzhelyét tekintve Bükkösön lakos, minden szen­tek napján megemlékezett a szentekről; ha talán nem is épen mindenkiről, de a legtöbbjéről. Igaz, hogy az a megemlékezés nem valami ke­gyeletteljes volt, mert hiszen a tekintetes ura­ság elannyira nekibuzdult a haragos állapotnak, hogy ha módjában lett volna, aligha megnem tapogatja egy-kettőnek a háta gerinczét. Pedig az istenadta szentek teljességgel nem tehettek róla, ha a kisbéres — szénával megrakott sze­kere tetejéről — szót merészelt váltani Galago­nya Tamás urammal. Adta kölyke, tört ki a keserűség a haragvó szívből, — csak egy mukkanásod halljam, Szent Bonifácz legyen a tanú ellenem, ha meg nem gyújtom alattad azt a szénát! S a tekintetes nraság nagyobb nyomatékául gyújtót vett elő. A kisbéres pedig, mintha semmi sem tör­tént volna, annak rendje és módja szerint vil­iázni kezdte a szénát — le a szekérről — s úgy igazította mindig a dolgát, hogy a széna-polyva lehetőleg a Galagonya Tamás ur nyakába re­püljön. Utó végre is az okosabb engedett, már csak azért is, mert a postásfiu meghozta a tegnapi postai küldeményt. Ideje is volt, hogy a sors csináljon rendet, mert bizony megeshetett volna, hogy a tekintetes ur pirosra pörköli Tövis Józsin azt a nagyon is fehér bőrét. Egy levél, két levél, számlálgatta Gala­gonya Tamás ur, számlálatlanul dobva félre az újságokat. Egyik az ispánomé tölgyesről, a má­sik a Kökényes Viktor öcsémé. Ezt felbontom, s ha majd elolvastam, Tövis Józsi megkapja a magáét olvasatlanul. És szent lett a béke ! * % * Kökényes Viktor ügyvédjelölt pedig azt irta kedves ura bátyjának, hogy ideje lenne immár feleségei vennie magához. De nem te­heti előbb, mintsem becses tanácsát kikérné. Kéri azért, s hálás leend érette, ha vélemény ít forduló postával tudomására juttatja. Egyebek­ben pedig, marad a régi szerető öcscse. És az okos örökségvadász. Tette hozzá Galagonya Tamás ur. No igen, mert attól fél Viktor urfiu, hogy ha nem gusztusomra cselek­szik, vagy megházasodom magam is, fucs az örökségnek, vagy az eklézsiára hagyom minden vagyonomat, s úgyis csak lőttek a jussnak! A forduló posta azonban csak nem ment ki a fejéből. S hogy valamiképen el ne sza- laszsza, le is telepedett azonnal Íróasztalához. Hiszen az ispán ur levele aligha szorult forduló postára. Tövis Pista pedig elvárhat a legutol­sóig is. S lassanként megkomponálta a levelet, eképen Írván benne : Szeretett szép öcsém! Jól tudom, hogy ha a levelem végére érsz, földhöz csapod, mondván: tudtam, hogy ha Írni fog valamit a vén szamár, — mert, hogy ilyen­nek tartasz, sejtem régen, — nem lesz egyóbb mint jó falusi nyelven szólva, ökörtől lótanács! És lesz némi igazad szeretett szép öcsém! Mert utóvégre is, legalább első tekintetre, lehet abban valami ostobaság, ha egy agg legény egy 28 éves fiatalembernek, — akinek közbevetve legyen mondva, a szoknya után való szaladgá­lás közben hajzatának jó részét lehordta kopo­nyája tetejéről a szél, — tanácsot ad arra nézve, vajon megfeleségesedjók-e, vagy sem? Mindamel­lett is, mivel leveled megmentett egy szekér sarju szénámat, amelyet Tövis Józsi kisberes alatt meg akartam gyújtani, mert a tetejéből fe­leseit velem, mint varjú a torony keresztjéről a földön berzenkedő pulykakakassal, végig nézek jó darab elmúlt életemen, meg azon a kevesen, ami még előttem van, — ha ugyan belelátok, — s elmondom röviden, amit kérdésedre nézve tapasztalásaim alapján következtethetek. Szeretett szép öcsém! Van a mi kis falunkban egy kántor-tanitó, egy pap, meg egy képviselő, mindahárom kál­vinista ember. Nálunk alsó fok, közép fok és felső fok; ámbár ha rajtam állana, én a papot tenném meg felső foknak. Hogy miért, az nem tartozik ide. Feleséges, gyermekekkel megáldott ember mind a három. A kántor-tanitónak öt gyermeke viselke­désére rendetlen, ruházatára nézve kóczos, van köztük olyan is, aki télen-nyáron, évről-évre egy pár csizmát hord, t. i. mezítláb jár mindig, mert a kántor-tanitónak az is fizetés, hogy a gyér. világszerte ismert jó hírnevét kitűnő minőségének köszönheti mi­nek következtében a földgömb minden részén, még a kisebb hel lyeken is most már található és árusítva lesz. A Ferencz Józse- , , keserüvizböl, mint rendszeres adag egy boros pohárral, reggef Kizárólagos raktár LOVINGER JÓZSEFNÉL. éhgyomorra véve elégséges. A Ferencz József keserüviz

Next

/
Oldalképek
Tartalom