Szamos, 1901. január (33. évfolyam, 1-9. szám)
1901-01-03 / 1. szám
Melléklet a „Szamos" 1901. évi 1. számához. pedig a föld sokkal inkább és hamarabb szárad, mintha porhanyós volna. Rendes körülmények között ez után vethető a kender. Vannak azonban esetek, hogy a tél gyenge és az érdes, darabos talajfelület nem fagy ki teljesen, ilyen esetben ajánlatos a földet kora tavaszszal még egyszer felszántani, de csakis ily esetben, mert más esetekben, miután a forgatás által vesziteni fog későbben nedvességéből, határozott kárt vallanánk. Ha a vetés ideje megérkeztekor gazosodást észlelünk, szántsuk fel földünket sekélyen, vagyis exstirpáljuk és csak azután vessünk. Vetés. A vetés idejére nem lehet határozott időt megállapítani, leghelyesebben cselekszünk tehát, ha a kendert közóptavaszi időben vetjük és inkább valamivel korábban, mint későbben. Az alföldön a mag április hó közepén mindig fog találni annyi nedvességet, hogy a kelés tökéletes legyen, hanem április végén, vagy május hó elején a kelés alig lesz tökéletes, mert ilyenkor a talaj nagyon is ki szokott száradni. Miután a kendernek a késői fagyok nem igen ártanak, vetésre a legalkalmasabb idő az április első fele. Figyelemmel kell azonban minden körülmények között arra lennünk, hogy a talajban meg van-e a kellő nedvesség; soha se vessünk nem megfelelő nedvességű, vagy pláne száraz főidbe, mert ez esetben a kelés tökéletlen és egyenlőtlen lenne ; azért ha április elején földünk száraz lenne, várjunk inkább, mig egy kiadó esőt kapunk és inkább vessük el a kendert április végén vagy május elején, mint száraz földbe korábban. A mag egyenletes elvetése egy kultúrnövénynél sem oly fontos, mint a kendernél, mert egyenletes termésre csakis egyenletes vetés után számíthatunk ; nem egyenletes vetés mellett vékony- és vastagszálu kendert kapunk, aszerint, a mint az egyik helyen sűrűbben vagy ritkábban vetettük el a magot, azért tanácsos minden esetben géppel eszközölni a vetést. Gépvetésnél a sortávol 4V2” vagyis 12 cm. legyen. A vetőgép előtt, ha a talaj nem volna porhanyós, sekélyen 8—10 cm. mélyen felszántjuk, az eke, vagy exstirpátor után jön a vetőgép és ezután a borona. Mindenkor azonban csak annyit szántsunk fel a vetés előtt, a menynyit még aznap vetőgéppel képesek vagyunk bevetni, hogy a mag nedves, vagyis nyirkos földbe kerüljön. — A mag mintegy 5—8 cm. mélyen jusson a földbe, tehát a vetőgép ennek megfelelően állítandó be. Ügyelnünk kell arra, hogy hirtelen eső ne találjon betakaratlan magot, azért minden esetben közvetlen a vetés után takarjuk be azt. Megesik, hogy vetés után, vagy az azt követő napon hirtelen esőt és ezt követőleg meleg időt kaunk, melynek folytán talajunkon kéreg vagy cserép képződik, ezt tanácsos lesz fogassal széttörni, mert különben az a kelést akadályozza meg. Későbben azonban, ha már a mag csírázik, ezt tennünk nem lesz tanácsos, mert a fogassal csak kárt tehetünk. A vetőmagszükséglet a mag csiraképessége és a talaj minemüsége szerint változik. Humusgazdag, televónyes talajba 90—92 százalék csiraképességü magból 45—50 klg.-ot vethetünk, kevésbbé dús földbe ugyanilyen minőségű magból elégséges lesz 40—45 kg. Ha a mag kevésbbé csiraképes, úgy természetesen több lesz abból vetendő. Általánosságban 40 kg. mag vetendő. A ki teheti, az kizárólag olasz magot használjon, de jó és megfelel a belföldi mag is, ha az megbízható forrásból szereztetik be. Minden esetben azonban tegyünk a vetőmaggal — annak elvetése előtt — csirapróbát és győződjünk meg annak csiraképességéről. Tulsürü vetés nem igen ajánlatos, mert a kenderben sok lesz az értéktelen alj kender, de szárazság esetén a sürü kender jobban ki is sülhet. Ha a kikelt vetésben gyom, gaz nincsen, akkor azzal aratásig nincsen semmi bajunk, de annál szorgalmasabban kell abból az aszatot irtani, mert ez a gyönge kendert elnyomja. Ha a kender már lábra kapott, úgy abban többé gazunk nem lesz. Elő- és utóvetemény. A kender minden növény után sikeresen termelhető, ha alája a földet megfelelő jól elkészítjük; utána pedig legjobb búzát vetni, mert a kender után gaz, gyom nem lesz található. Luczernát, herét, baltaczirnet feltétlenül kender után vessünk, mert erre kender után kapjuk a legtisztább földet és mert a kender túlnyomóan a feltalajból meríti ki a neki szükséges tápanyagot és az altalajt érintetlenül hagyja, a kender után a hereféléket — melyek mély gyökérzetüek, — sikeresen fogjuk termelni. Aratás. A száikender aratásra készen áll, ha a virágos vagy porodás kenderszárak sárgulnak, a levélzet arról hullani kezd és megütve, igen erősen porzik. Ha ilyen szárakat ketté törünk látni fogjuk, hogy a rostok a fás részekhez erősen odatapadnak. Ekkor az aratás teljes erővel megkezdhető. A ki teheti, az aiatógéppel is vághatja a kendert, leghelyesebb azonban a vágásra a nádvágó vagy sarló, a melylyel — ha az jó éles és a munkás figyelmes, — igen rendes és gyors munkát végez. A kender nyüvése, vagyis a földből való kitépése nem helyes. A vágás akként történik, hogy a munkás balkarjával maga felé fordítja a kenderkórókat vagy szálakat és a mennyit bir, hóna alá körit, mialatt a jobb kezében levő nádvágóval vagy sarlóval a szárakat egészen földszint elvágja. Az ilyen csomó kenderszái egy markot képez, melyet — ha a vágás száraz időben történik, — a földre fektetünk s ott 3—4 napig száradni hagyjuk, ez idő leteltével megfordítjuk a markokat, hogy a szárak másik oldala is megszürküljön és további 3 —4 napig hagyjuk száradni, Az eddigi 8, esetleg még további 2 nap után a markok már elég szárazak lesznek, úgy hogy azokból kettő aljkenderből készített és ősszecsa- vart kötéllel alul y.j-ad magasságban együvé köthető lesz, melyeket felállítunk, hogy igy a lombos vagy leveles részek is kiszáradhassanak; 4—5 nap múlva már a levélzet is megszárad és ekkor következhetik a lombozás. Esős időben nem tanácsos a kendert a tarlóra fektetni, mert különben az a reá hulló esőcseppektől — melyhez talajpor is vegyül s a melyek le nem pereghetnek, — megfeketedik s igy értékéből sokat vészit; .ilyenkor a levágott mai kok minden kötözés nélkül halhéjba rakatnak, úgy hogy az egyes megkötött markok vagy kévék egymásra keresztbe lesznek fektetve, hagy a markok töve érje a földet, leveles része pedig a levegőben szabadon álljon. Nem helyes eljárás a markokat a vágás utáu mindjárt összekötni, mert igy a száradás lassabban megy és a kender nem szürkülhet. A halhéba rakott kender 4—-5 nap múlva átrakandó lesz, hogy a kender alul fekvő oldala is szürkülhessen és hogy ezen átfektetés által a kender gyorsabban száradjon. A markok teljes megszáradása után következik — mint föntebb említettük, a lombo zás. Ez úgy történik, hogy a markokat töveiknél fogva ké‘ kezünkbe veszszük és azok leveles végeit egynéhányszor a földhöz, vagy kecskelábakra fektetett deszkákhoz verjük. E verés által a levélzet legnagyobb része leesik a kóróról ; ha netalán ezután mégis megmaradna valami rajta, úgy a marok leveles végét két tenyerünk között egy szer-kétszer megdörzsöljük, mi által az is lehull. lombozást mindig a har mat felszáradása után, tehát circa 10 óra után kezdjük, mert a harmat szívóssá teszi a kendert s a levelek csak nagy bajjal verhetők le, mig későbben a lombozás könnyű és szapora munka. Az igy megtisztított marékokból azután 3—4 két kötéssel — a kórók alső és felső harmadán — egy kévébe jó erősen összeköttetik és 25—50 ily kéve egy kúpba összerakattatik, a honnan aztán a gyárnak elszállíthatok. Magtermelés. A sikeres, tehát a jövedelmező kenderter- melés első és legfontosabb feltétele a jó és csiraképes mag lévén, ajánlatos, hogy magszük- sógletót minden egyes termelő maga termelje önmagának. Magtermelésre a kendertermelésre szánt összterületnek legalább egytizedrészét forditsuk ; igy tehát, ha valaki 10 bold kendert óhajt termelni, úgy magtermelésre legalább 1 holdat, 200 holdnál legalább 20 holdat tartson fenn. A magtermelésre fordítandó területet soha se vegyük egy darabban, hanem illesszük be azt parczellánként az összes termelendő kenderek közé, úgy hogy7 a magtermelésre szolgáló terület lehetőleg keskeny, 10—12° széles sávokba essék. A termelendő terület ilyetén parczellázása azért ajánlatos, mert ez által a virágos kender- kóroknak kivágása és kihordása könnyittetik meg lényegesen. A virágos kendert ugyanis ki kell a magkenderek közül vágnunk, ha csak annak elértéktelenedését nem akarjuk előidézni, a mi pedig káros volna és helytelen eljárás, mert ha az már elvirágzott és a magló törzseket — nőnemű kórókat — megtermékenyítette, arra már ott többé szükség ugv sincs. A virágos kenderkórókat könnyen felismerhetjük, mert azok világoszöld, vagy sárga színűek, kevés vi- lá.gos-zöld vagy sárgás levélzettel a kórók hegyén, mig a magvas kórók teljesen zöld színűek és rendesen erősebbek, vastagabbak, mint a virágosak, erősebb zöld szinü levélzettel. Kender magtermelésre egy kát. hold területre 15—20 kg. mag szükséges, mely sorbaveze- tövel 9 hüvelyk = 24 cm. sortávolságban vetendő el. Augusztus hó folyamán a virágos kenderbe.ókat kivágjuk a magvasak közül. A magvas kórók az időjáráshoz képest szt cember közepétől szeptember végéig már megérnek, ekkor azok is kivágandókés kévékbe kötve, gúlákba (150—200 kévéből; állitandók fel, a hol azok teljes száradásig maradnak. A kévék megszáradása után a mag földre terített ponyvákon kiveretik. Ha a kévéket tető alatt szárítjuk, úgy az előnyösebb, mert igy az védve van az időjárás ellen, de megvédve lesz a madaraktól is, melyek abban sok kárt tesznek. Á Szatmarmegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közleményei, Rovatvezető: Poszvék Nándor, egyl. titkár. * Uj tagokul jelentkeztek : Marján Gyula gazdálkodó Oinbod és Szabó Gusztáv gazdálkodó Vetés — évdijas tagok. Tagdíj nyugtázás. alapitó Előbbi t99 900 [Ossz. óvekre. korona Múlt szám összege 106 208 1400 2114 393 Ardelan V. Vetés 400 6 6 394 Kozma Zs. Szatmár 6 6 395 Nagy Imre 396 Kölcsey M. Fülesd Baranya 2 2 2 2 2 Összesen 400 106 210 1416 2132 Előbbi 900 901 Örrz. óvekre. alapitó korona 1. Piskorán Traján Vetés 2 2 2. Szilágyi János Vetés 3. Makové György Vetés 2 2 2 2 4. Jakab Lajos Vetés 2 2 5. Katona Sándor Ombod 2 2 6. Szűcs Zsigmond Gacsály o 2 7. Marján Gyula Ombod 2 2 8. Szabó Gusztáv Vetés 2 2 Összeg 16 16 Kozma Zsigmond, e. pénztárnok. Előfizetési felhívás, Lapunkat Szatmár és vidéke t. közönsége 83-ik éve tartja fenn s jóllehet városunkban ez idő alatt több lap is keletkezett, a t. közönség becses támogitását mindig fokozottabb mértékben van szerencsénk megnyerni. Ha nem csalódunk, ez annak a jele, hogy az irány, melyet követünk, általában a közönség elismerésével találkozik. Természetes, hogy e következtetésünk csak általában értendő, mert kizárólagos érdeket vagy irányt sem felekezeti, sem társadalmi téren nem képviselünk. Társadalmi és napi kérdéseinket függetlenül biráljuk el; sőt szívesen engedünk tért eltérő véleményeknek is, ha a forrás jóhiszeműségéről meggyőződünk. Eme felfogásunk következménye az az álláspontunk is, hogy tisztán személyi támadások terére sem a látványosság, sem az ephemer népszerűség érdekében magunkat nem csábbit,táljuk; ha pedig bizonyos irányban egyéni szempontok is érintetnek, az egyenlő igazság érdekében a védelem jogát senkitől meg nem tagadjuk. Lapunk hetenként kétszer jelenvén meg, alkalmunk nyílik arra, hogy ne csupán a helyi kérdések tárgyalására szorítkozzunk, hanem részt vegyünk az országos társadalmi, ipari és köz gazdasági élet hullámzásában is, mert tudjuk,
