Szamos, 1900. december (32. évfolyam, 97-104. szám)
1900-12-06 / 98. szám
XXXII, évfolyam, Szatmár, 1900. csütörtök deczember hó 6, 88-ik szám. SZAMOS. Vegyes taríaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG 6s KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak ' zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. A társadalom elismerése. Előre bocsátjuk, hogy a személyi kultusz nem kenyerünk. Még akkor sem, ha valakinek polgári vagy hivatali tevékenysége a kötelességteljesités körén túl terjeszkedve arat is babérokat. Augusztiny János, a szatmári posta és távirda íőnöke pedig, a mennyire egyéniségét mi ismerjük, meg vagyunk győződve, épen ő maga venné legkevésbé jó néven tőlünk, ha 30 éves szolgálati jubileuma alkalmából dicshymnuszokat zengedezncnk. Az, a kiben a kötelességteljesités iránti érzék meggyökeredzett, s cselekvésének irányát mindig ebből a forrásból mentette, hálásan veszi a méltanyolást, az elismerést, de bizonyára kissé kényelmetlenül é.ezné magát olyan glóriában, melynek fénye n:m annyira melegitre, mint inkább a szemet kápráztatná. Ismerve tehát az Augusztiny János szerénységét szinte bocsánatot kell kérnünk tőle már azért is, hogy személyével első czikkben íoglalkozunk; de mi abban az impozáns ováczióban, melynek szombaton tanúi voltunk, a társadalomnak nemcsak az ő személye, hanem általában a posta tisztviselők iránt is megnyilatkozott meleg ro- konszenvével is találkoztunk. És ezt konstatálnunk annál inkább kedves kötelességünk, mert ritkán nyílik rá ! alkalmunk, hogy a posta- és távírda tisztviselői kar iránt táplált nagyrabecsülésünket és tiszteletűnket kifejezhessük. Hogy e derék testületről ritkán van al calmunk szólani, az nagában véve, igaz, jó jel, mert a hírlapi nevezettesség ezen a téren kissé ominózussá vált, de annál jobb I jel. ha arra ilyen alkalom adódik, a milyen a szombati ováczió volt. Városunk hivatali testületéi közzül többen végeznek olyan munkát mely a lelket magasabb régiókban foglalkoztatja, de a postahivatalnál bizonyára egyik sem végez terhesebbet. Sőt azt a körülményt is, hogy e hivatali kör igen kevés alkalmat nyújt változatosabb lelki tevékenység kifejtésére, — szintén a hivatali teher súlyához számítjuk. Szóval e hivatali kör igen könnyen alkalmas arra, hogy munkája mechanizmussá válhassék, ha tisztviselő kara nem keresne természetes összeköttetést a társadalommal, hogy annak hullámzásában a maga erejéhez képest méltó részt vegyen. Ott a buzdító példát erre maga a hivatali főnök adja meg első sorban s mint tapasztalhatjuk, igen sok lügg magára a testületre nézve is attól a példaadástól, mit a főnök társainak nyújt. Egyetlen hivatal sincs oly sokszerü összeköttetésben a nagy közönséggel, mint a posta- és távirda s ha ez érintkezésben kifejezésre jut az az elv, melyet Augusztiny János, főnök vall, hogy t. i, e hivatal van a közönségért és nem megfordítva: a közönség körében is megérlelődik az a loyali- tás, mely az érintkezést könnyűvé teszi s ez intézmény iránt a közönségben teljes bizalmat támaszt. Mert a hivalalfőnöki állás betöltésének ez a (elfogása és gyakorlati megvalósítása az, a mi a hivatal és a közönség közti összhangot leginkább biztosítja. Jól esik, hogy mindezt épen Augusztiny János, főnök jubileumakor mondhatjuk el, de jól esik egyszersmind konstatálnunk azt is, hogy társadalmunk meg tud|a becsülni a munkát s méltó módon tudja kifejezni elimneiését a 30 éven át lankadatlanul dolgozó tisztviselő iránt. A. rrmí dekorumos világban, midőn oly sokszu. ny átkozik meg — s legtöbbször épen nem számítás nélkül az ünnepelte- í lés hajlama, külső diszért, emberi hiúságok Jegyez-fétéscért, jód esik látnunk, midőn önként sorakozik össze a társadalom minden rétege, hogy a munkát megbecsülje s ezzel egyszersmind az önmaga iránti becsérzetét is növelje. S úgy tartjuk, hogy ez az elismerés legértékesebb, mert magának a dolgozó társadalomnak önként megnyilatkozó legszebb elismerése. Még egyszer Papp Béláról.*) Sokáig, órákig beszélgettem vele saját kívánságára — a siralomházbau. Nem a kíváncsiság hajtott hozzá, hanem lelkiismeretem, a melyére hivatkozott. Sokképen motiválták e szerencsétlen ember bűnösségének okait, mindenki saját felfogása szerint igyekezett magyarázatot keresni és megvallom, hogy a. sok magyarázga- tásban a valódi okot nem igen hallottam. Tagadhatatlan, hogy összevágó körülmények is befolyással voltak eltévelyedésére, de én mégis egy ponton látom a főhibát életében. Lehet, hogy tévedek, de midőn hozzá bementem, azzal az erős elhatározással mentem, hogy lélektani szempontból fogom őt megvizsgálni Kedvezett megfigyelésemnek az a teljes ny ugalom, melyben őt talaltam Csöndesen, nyugodtan, össze font karokkal tilt egy kis asztalka mellett. Vele szemben ültem én. Eljárásom a megfigyelésben az volt, hogy őt érdeklő és szórakoztató dolgokról társalogjak vele, hogy egy- egy közbevetett megjegyzéséből leshessem el *) E czikket még nov. 26-án kaptuk. Ázért nem közöltük előbb, mert nem akartuk az akkori izgalmakat a vele kapcsolatos eseményekkel még inkább növelni. Szerk. azokat az okokat, melymk e szörnyű bűnt előidézték. Mindazokat fölemlítettem előtte, a kik az ő életköréből előttem ismerősek. Egyik ismerőséről a másikra tértünk s oly annt ira elfeledte magát, hogy néha-néha jövőjéről is beszélt, egy- egy pillanatra feledve szomorú helyzetét. Sokfélekópen tárgyalták ez ember bűnösségének együk fő okát, de ón reám nemcsak egyes bészódközben elejtett szavai, de határozott nyilatkozatai azon benyomást tették, hogy ez embert nemcsak a rósz példák, nemcsak környezete tették rosszá, de romlottá lett a vallásos nevelés hiánya miatt. Megdöbbentő volt az a cynizmus, — több ... gyűlölet, a melylyel a vallásról és annak tárgyairól nyilatkozott. Csak atyjáról s megölt testvéréről emlékezett ehez fogható gyűlölettel. Minden megilletödés nélkül kérdezte töllem : j „Hiszi e bogyT van Isten, mert én nem hiszem!“ | Jóízű kaczaj kíséretében említette, hogy 12 éves | korában urvacsorázott először és utoljára. A feltámadás hitét gyermekes mesének deklarálta. I (Egyik fegyveres őre ugyancsak vetette magára a keresztet.) Illetékes lelkészéről csak lenézéssel nyilatkozott s midőn felszólítottam, hogy tekintsünk az asztalán fekvő bibliába, fitymáló meg- í vetéssel tolta azt félre maga elől. Készpénzes jelzálog kölcsönt Ha a vallás dolgairól teljes vitatkozásba bocsátkoztam volna vele, úgy ezt tulajdoithat- ! tam volna hányavetiségnek is. De ezek társal- | gás közben elejtett szavai s nyilatkozatai valá- | nak s ilyenkor nyertein bepillantást abba az I elhagyatott sivár üres lélekbe, a mely előtt a j vallás vigasztaló ereje csak képzelgés, s a hit I tanai csak gúny-tárgyai. Nem mondom, hogy a nagy úri passiók teljesithetésének vágya, az urhatnámság felébresztvén benne a vagyon szomjat, nem voltak erkölcsi aberrácziójánál döntő befolyással ; azt sem mondom, hogy a hatalmas pártfogókban vetett hite nem ösztönözte volna iszonyú bűnének véghez vitelére, — de a mint ón ez embert megfigyeltem, azt a meggyőződést keltette bennem, hogy ezekben csak a bűn elősegítő körülményeit lássam, de fö okát, alapját következetes vétkességének a vallásos nevelés teljes hiányában keressem és találjam fel. És itt most már álljunk meg egy kissé! Azok a fenti, önkéntelenül elejtett, úgyszólván ellesett njdlatkozatok, a melyeket, e másként művelt modorú egyén, a bitófa alatt tett, megérdemlik, hogy gondolkozzunk fölötte. Mi lehet fogékonyabb a gyermeki lóleknél ? Egy szó elég lehet arra, hogy egy gyermek lelki világát, egy ember életét megmérgezziik. az érték arányában a lehető legmagasabbat földbirtokra és városi bérházakra, továbbá függő gabona és gyapjú terményekre ; katonatiszteknek és államhivatalnokoknak igen előnyösen lehetőleg gyorsan eszközöltetnek. 20 fillér válaszbélyeg melléklendő. Hoffman Jakab kölcsönközvetitő Tab Somogym. Kisebb nagyobb birtokok legalább is 200 holdtól felfele bérbe és eladásra is elfogadtatnak.
