Szamos, 1900. december (32. évfolyam, 97-104. szám)
1900-12-30 / 104. szám
mely már ezer cv óta felhangzik Újév ünnepén. Megtalálták a — reménységet. Szomorú hangok Újév ünnepén! Min-! két bánt legjobban, hogy ilyen húrokat kell pengetnünk. Ez egyszer az igazságnak nem csupán hallása, hanem kimondása is táj! De azt hisszük, jobb a sebeket megmutatni, mint eltitkolni. És ezt kell tennie a társadalomnak. Előbb mutassa meg a kelevényt önmaga, azután hideg kézzel vágjon beléje a késsel, még akkor is, ha meggyökeresedett, lehetne mondani: saját testévé válott szokásait és elveit is éri a kés hegye. Orvossá legyen és ne büvészszé, a ki csalárd, hitegető képeket lest a reménység színeivel a szükölködők elé. Oldja meg az örök kérdést és ne halaszt- gassa annak gyógyítását ideig-óráig tartó szerekkel. És akkor nem hiába hajtják a kunyhók ablakain a jégvirágok a reménység rózsáit. Akkor nem hiába mulatnak az élők, nem hiába örvendeznek a haldoklók, ha még megérhették azt az évet, mely milliók gondját elveszi, kenyerét megadja. Akkor nem hiába kongnak a harangok és nem hiába szolanak: „Itt az Újév!“ Mert akkor ez csakugyan bűvös szó lesz, mely a boldogság kapuját ' nyitja meg az emberiségnek ! Kender beváltó telep Szatmárvármegyében. Vármegyénkben az ecsedi láp lecsapolása által nagy terület szabadult fel, amely a kendertermeléssel egyrészt jól kihasználható volna, másrészt e növény földporhanyitó és gyomtisz- titó tulajdonságánál fogva is jótékonyan hatna annak az ős termő erejű földnek az átalakítására. De mind nagyobb szükségét érezzük egy kiterjedtebb termelési ág tervezésének munkás viszonyaink miatt is, miután a munkáskivándorlás, sajnos, már vármegyénkben is mutatkozni kezd. Ezeken kívül a legfontosabb érv a ken- dertermelós felkarolása mellett általában annak jövedelmezősége; tudjuk, hogy aránylag igen kevés koczkázattal, termelése nem nagy költséggel jár, s e mellett az átlag 40 Mm-ás cat. hol- dankénti kóró termelés mellett a gazda jól megtalálja számítását már a tülhető értékesitési ár mellett is. A kendertermelésnek azonban két nagy akadálya van, egyik az áztatás nehézsége, másik az értékesítés, illetve a feldolgozó telepek olyan távolsága, hogy e körülmény nagyon megdrágíthatná a szállítást. Mindkettőn segítve volna nálunk egy kender feldolgozó telep létesülése által, a mely a kender kórót helybbn váltaná be. A szegedi kenderfeldolgozó gyár tulajdonosa, kinek már több fiók telepe van, s a kormány támogatásával, újabban is állított fel kettőt, hajlandó volna vármegyénk megfelelő területén esetleg már az 1901-ik évben felállítani egy telepet, ha részére a szükséges anyrng termelése biztosíttatnék. A vállalat létesülése esetére a minisztérium is kilátásba helyezte; támogatását úgy a vállalat, mint a termelés felkarolása érdekében. A váilalat létesül, ha az első évre minimális 600, a 2 —5-ik évekre 1200, a 6 —9-ik évekre 900, a 10—12 évekre 600 kai. hold lenne szerződésileg biztosítva. A gyár a telepen átvéve fizetne a száraz kenderkóróért 1 frt. 90 kr.-t mm-.ánként. A termés minősége érdekében a vetőmagot a gyár előlegezi, melynek beszerzési árát a kóró beváltási árából számolják le. A termeléshez nem szükséges befektetés, mert a kóró szárítása a szabad ég alatt törté- nik, s igy birtokosainknak semmi nehézséggel a termelés nem jár. Amennyiben a vállalat létesülósót saját érdekünkben lehetővé tenni akarjuk, az első szükséges lépés a termő terület biztosítása. Ha j ez a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt sikerül, 1901-ik évben, már egy nagy lépéssel haladtak gazdasági viszonyaink, mert termelésbe vettünk egy olyan iparnövényt, a mely minden előnyét magában foglalja a belterjes termelésnek, a nélkül, hogy költséges beruházást igényelne. A kendertermelésre kimerítő útmutatás fog termelőink rendelkezésére állani, a mely füzetek e Szatmármegyei Gazdasági Egyesület titkári hivatalában rövid idő alatt kaphatók lesznek. Ugyanott minden körülményre felvilágitás szerezhető, sőt a kötendő szerződések mintái is rendelkezésre állanak. P. Színház. Az ünnepi hót programmja nem volt szerencsésen megválasztva. Ujdonságszámba előadatott Feld és Zsoldos : Búr háború czimü korképe, mely a lehető legrosszabb darab valamennyi városligeti és Krisztina városi szinház számára irt e fajta daraboknál. Rosszul tette a direktor, hogy éppen ünnep első estéjén adatla elő ezt a silányságot, mert a közönség bár nem is töltötte meg a színházat, de elég szép számban jelent meg és ha már egyszer-egyszer van is közönség, legalább mulasson az előadáson és ne bosszankodjék. Az előadók közül Réthy Lina a nem neki való szerepben hiába igyekezett, — minden jóakarata hiába való volt. Hetényi sem találta el a helyes hangot és modort, — hisz a kitűnő „Lábas“ nem is lehet egyszersmint kitűnő Móni, Izsák, Adolár stb. Mulattató figura volt Katrhymé, aki az amazon hadsereg parancsnokának szerepét — mint egyetlen elfogadható szerepet a darabban — erős komikummal játszotta. Szerdán délután gyermek e'őadás volt, szinrekerült a „Hófehérke és a hél törpe* czitnü tünJérrege kis dillettánsok közreműködésével. A színház félig megtelt aranyos jókedvű gyermekekkel, akik tűzzel tapsoltak és többször előhívták a szereplőket: Hófehérkét (Marko vies Margit) és a hét kis törpe alakitóit. — Este Géczy népszínműve: „A geleji kis I király11 került előadásra. A darab messze elma- j radt Géczy többi népszínműve mögött, de a szerző tehetsége, színpadi routinja és technikai tudása itt is előtérbe lép. A darab meséjének és cselekményének soványsága a legfőbb hiba, amin alig segít a költői szárnyalásu deklamáció, a párbeszéd fris zamatja és egy pompásan megkonstruált alak, (a Zsóíika) melyet Pálffy Mariska igen bájosan, üdén, zajos hatással játszott. A többi előadókat illetőleg, elismerés | illetti Krómért (czimszerepben), Réthy Linát gyönyörűen előadott dalaiért, különösen a pásztor-idyll poetikus előadásáért, továbbá He- tónyit és Keményt, — de nem Molnár Gyulát aki minden buzgóság nélkül játszotta a gépész nagyhatású, erősen drámai szerepét. A népszínműben gyönyörű dalok váltakoztak. Rétlxy Lina jutalom játéka csütörtökön — sajnos — nem sikerült úgy, a hogyan azt a társulat gyönyörű hangú primadonnája megérdemelte volna. A „kukta kisasszony“ elég jó bohózat ugyan, de a kisasszonynak nem ilyen darabot kellett volna választania, hanem a nagyobb szabású operettek közül, mert ezekben bő alkalma van ragyogó ónekmüvészetó vei batni és elfeledtetni a színjáték fogyatékosságait ; viszont ilyen darabokban az ének rovására csupán a gyönge alakítást látjuk. A kisasszony különben gondoskodott róla. hogy jutalomjátékán szép hangját betétszámok előadása által ragyoghassa, ámde erről a közönség előre nem tudott. A csalogáuydal előadása után oly hatalmas tapsvihar és oly őszinte; meleg ováczió keletkezett, hogy kénytelen volt a kisasszony az egész dalt megismételni. A többi szereplők közül megdicsérjük Hetényit, Krémért, Kathyrit. A hölgyek közül: Pálffy Mariska alakítása sikerült a legkevésbbé. Sem elegáns, sem kedves nem volt, pedig épen elegánsnak és bájosnak kellett volna lennie. Markovics Margit jutalomjátéka január 2-án lesz, a mely alkalommal a „Makranczos hölgy“ kerül színre. Őszintén szólva, nem Egy másik czimbora elbeszélte, hogy vele i először váltót írtak alá, a mire számos kollegám felkiáltott: „velem is, velem is“. Bár praxisomban ilyesmi nem fordult elő, penna-1 eszemmel azt a következtetése vontam le, hogy ez igen elterjedt irodalmi műfaj lehet. Volt olyan, a ki hetyke elbizakodottsággal nézett végig rajtuuk, mert ő karrierjét becsületbeli ügy elintézésével kezdte. Egy meglehetősen kimerült toll elbeszélte, hogy neki rengeteg dolga volt egy városatyánál j városboldogitó indítványok szerkesztésével. Lgy lágyhegyü irodatoll fáradtan simo-1 gáttá tagjait s nyöszörögve beszélte el, hogy lábszárai egészen enerválódtak a sok adó eme- ] léstől. Egy vastag, komoly ólompenna Verus| szolgálatában állott sokáig s a társadalomnak j mondott oda aranyigazságokat. A sok philoso- phia kissé epéssé tette a derék tollhegyet s minduntalan beleütődött vígan ugrándozó társaiba. Egy kis tarka-barka, czifra tollhegy azokról a pompás hótfőestékről beszólt mulatságos: históriákat, midőn a Szatmár és Vidékét szerkesztette s apróságokat firkált. Gazdájától akkor vált meg, midőn azt egy Ezres nagyasztal után jókedvében a tintatartóba ejtette. Egy jól konzervált s dólczeg magtartásu tollhegy tudtunkra adta, hogy ő irta meg a Szatmári-Dalegyesület történetét s állandóan levelezett Chorinnal, a kit mindenkor pertu szóllitott s még most is ily magas összeköttetései volnának, ha tulajdonosának fia a gimnáziumba nem hozta volna. Egy fényes sárgaréztől! blazirtan beszélte el, hogy ő gazdájával már Párisban, Londonban s a fellegekben is járt és irt. Azonkívül pedig a nőegylet benső ügyében is otthonos volt, a j melynek gyűlésein sokat beszéltek, de neki mindig csak azt kellett leírni, a miről nem volt szó. Egy kificzamodott lábú tollhegy melan- cholikus hangon referálta, hogy ő vele irta alá Márkus Marczi az uj Vigadó bérletére vonatkozó ajánlatát. Utóbb azonban úgy földhöz vágta, hogy7 az egyik lába kitört. Egy ódivatú hosszúlábú vastoll mondván- mondá, hogy bizony-bizony ő irta-sirta Dr. Herman Lipót nagyhatású védőbeszódjót, a J melylyml védenezét 1 e kötelezte. Egy másik könnyek között beszélte el, hogy ö fogalmazta Dr Kelemen vódőbeszédót, a melynek hatása alatt a kúria elnöke Cíorda is „bódog“ volt. A különben robusztus szerkezetű toll, a mely annyiszor irta meg minden skrupulus nélkül a végrehajtás elrendelése iránti kérvényét, ezúttal annyira elórzékenyült, hogy hasznavehetetlenné vált ügyvédi funk- cziókra. így került közénk. Sok-sok mindenfélét hallottam és tanultam társaimtól ez alatt a kis változatos élet alatt. Nem tudnám ón azt úgyse mind előadni, majd leírják ők maguk. Most visszatérek saját sorsom elbeszéló- Isóhez. Egyszer, a mint javába ugráltunk a falhoz meg vissza, egy erős parancsoló hang, azt hiszem az igazgatóé, oly hirtelen szétreb- bentetté a kis urakat, hogy rá sem értek bennünket összeszedni s szanaszét heverve ott maradtunk a folyosón. Nemsokára jött a kurátor s gondosan megtörölgetve bennünket a a használhatókat a tanácsterembe vitte és tollszárakba dugta. Itt mindnyájunkra jutott valami szerep. Az egyik mindjárt egy öt árku- sós jegyzőkönyvet irt, a másik helyi hireke' fogalmazott a „Szamos“ számára. Én, minthogy kitűnő szervezetem e sok viszontagság daczárs is jól konzerválta rugalmasságomat, még arrs is jó voltam, hogy egy kis takarítás után, kar min tintába mártva gyakorlatot javítsak. E volt éltem hanylatlási korszakának újra dereng' fénykora. Még mikor a mininszternél pórt jártam, beláttam, hogy az érzelgősségnek nine kelete a mai világban, s én most könyörtelent huzgáltam alá a hibákat, a melyek irásár egykor egy diák kényszeritett, és sűrűn irtai a gyakorlatok alá a négyes számot. Ez fénye elégtétel volt. Persze bíbor ruhában nem sokái járhattam, mert egy másik tanár ur újra fek< tóbe mártott s 35 intőezédulát irt velem hí nyag és gyönge diákok szüleinek. írtam ii még 21 levelet, 46 nyugtatványt, 4 tárczát 3 vezórczikket, 14 színi referádát, egy drám nak 3 felvonásából a 8. jelenetet s 328 szőj tékot. Szóval nagy munkásságot fejtettem k úgy, hogy egész nyugodtan gondolhattam megérdemelt penzióra, melybe megcsökkei
