Szamos, 1900. december (32. évfolyam, 97-104. szám)
1900-12-02 / 97. szám
halál, úgy látszik, teljesüléséhez közeledik. A költők dalába távoli vihar zajaként ágyuk moraja vegyül; összébb vonulnak a vészszel terhes felhők tejünk fölött, mig végre Világosnál borzasztó dördüléssel csap le az Isten haragja s földre teríti a harczaiban kifáradt nemzetet Tűz és rom jelölik a fergeteg útját ; harmincz esztendő kétségbeesett küzdelme szenvedett hajótörést, egyetlen év egész korszak súlyos munkáját, eredményét és bizalmát tette semmivé. S a költő, ki az átalakuló Magyarország eseményeinek veze tője volt, testileg és szellemileg megtörik ; lantja elnémul, kedélye elborul; fájdalmának mérhetetlensége fölemészt', magába olvasztja minden érzését, minden gondolatát. Csak egyet nem vészit el, csak egyet tart meg: hitét, mely még egyszer magasra lobbantja tehetsége lángját s hattyúdalával felriasztva az elnyomás igája alatt görnyedő nemzetét éltetőleg dörgi fülébe: „Lesz meg egyszer ünnep a világon “ Campanella. Iparunk fejlesztése. Megérjük valahára, hogy Szatmár városára is dereng egy kis sugár, abból a naprendszerből, amit műnyelven országos központi hatalom nak neveznek. Városunk polgármestere egy értekezleten beje'entette a kormánytól nyert azt az örvendetes hirt, hogy városunkban egy fa- és fémipar iskolát szándékozik felállitani és azt a kereskedelemügyi miniszter ittléte alkalmával a nála tisztelgő kereskedők deputatiója előtt kegyes volt szóval is megerősíteni, megtoldván azonban, hogy a megvalósításig várnunk kell, mert előbb más három város jön sorba. Kijelentette ő exelentiája egyben azt is, hogy a kormány nem köti magát a fa- és fémiparhoz, szívesen karol fel másnemű iparágat is, ha az a mi viszonyainknak megfelelőbb. Szatmár városának is van hát kilátása, hogy idővel bejusson a kegyeltek közzé, vagyis azon városok sorába, a melyek a kormány támogatásával a közgazdaság terén emelkedtek és ezt annál inkább kell nekünk igaz benső hálával fogadnunk, mert kőzczéljainkra túl sokat költöttünk, úgy, hogy hosszú időre nincsen módunkban saját erőnkből olyan intézményeket létesíteni és fenntartani, a melyek nélkül szó sem lehet hanyatlott heíyi iparunk fejlődéséről, — És mamád is oda fog költözni hozzánk. — Hát kisöcséimmel mit csináljunk. — Azokat majd kitanittatjuk. Pistából majd katonát nevelünk. Nézd csak, milyen hajlama vau rá, — szólt a mosolygó apróságra mutatva, ki nádpálezáu nyargalászott a szobában s eltört trombitáján minden áron harczi riadót akar fúni. — Csákó is illik már a huszár fejére, — kaczagott Magda. De alig mondta ki a szót, mikor már Sándor a tegnapi újságpapírból hevenyészett csákót formált. És hogy az kész volt, ott pityergett már már a másik is, hogy csináljon hajókát neki. — Ez meg jó lesz tengerésznek! És igy teltek a napok egymásután. De jött a végzetes betegség, mely rohamos gyorsaságában kegyetlen volt a megsemmisítésig. A leányt közel sem eresztették ágyához, nehogy a fertőző betegség őt is elragadja. De egy őrizetlen pillanatb'an bejutott hozzá és forró csókot lehelt beteg ajkára. Az felnyitotta homályos megtört szemét és ezt susogta: Magda meghalok. De még a síron túl is szeretni foglak. A síromra ültess nehány szál ibolyát. Sándor az éj folyamán meghalt . . . * * * * Hirtelen csengetnek. A tűnődő álmodozásnak, melyet egy év óta napjában számtalanszor átél, imhol vége van. Péter jön, az uj vőlegénye szikár, egyenes tartásu férfi, zuzmarás bajszával a leány forró, piros ajkát keresi és Magda megadással tűri a csókot. . . . De majd a langyos tavaszi szellő sejtelmes fuvalmára kifogják dugni egy horpadt sirhalmon reszkető fejüket a fázós ibolyák . . . versenyképességéről, vagyis gazdasági életünk fejlődéséről. A mig megvalósul a kegyes Ígéret, ráérünk azt a fontos kérdést megvitatni, hogy mely iparágak lennének a mi viszonyaink közt azok, a melyek alegjobban rászorultak a gyámolitásra. — Szerintem azt az iparágat kell gyámolitani elsősorban, amely minél több munkásnak kenyeret ad és e mellett elemi és gyakorlati oktatás folytán cultiválásra képes, hogy fejlesztésével az idegen áruk beözönlését meggátolja. Ezek a szempontok vezettek emgem, a mikor az értekezleten indítványoztam, hogy fa és fémipar helj’ett fa és bőr ipariskola és kisérlete- zési telepek felállítását kérelmezzük a kormánytól. Elismerem ugyan, hogy a fémipar térén is lehet sok olyau ágazat, a melyet iskolázás által művészi színvonalra lehet emelni, de egyelőre, mig országunk és főleg városunk ipara kezdetleges és a kenyér kereset gondjaival küzd, nem a szépészet, a művészet a czél, hanem a legelterjedtebb forgalmi czikkeknek a tömeges termelése, hogy ezek tetszetős alakban csinosan és jól elkészítve kínálják magokat a fogyasztó pia- ezou és versenyezhessenek árban is a külföldi termékekkel. Vegyük hát sorra az itt lényege-j sen működő iparágakat, hogy megtudjuk azt, melyik iparágnak a fejlesztése képes az érte hozandó fáradságot és áldozatot a jövőben a köz javára legjobban meghálálni. Vaunak olyan iparágak, a melyek a múltban virágoztak, de a civilizátió haladásával természetszerűen hanyatlottak. Ezeket semmiféle injektióval nem lehet életre galvanizálni. Ilyen elsősorban a gubásipar, a mely az oláhvidékek- re szorult, a cserópedényipar, amelyet az öntött vas és a .mázolt lemezedény szorított ki a forgalomból. — A magyarszabóság nagyobb forgalmat csinál mint régente, de sorra buknak a vele foglalkozok, mert túlságos versenyt teremtett ezen ruhaszövet anyagában egymásra liczi-' táló szerfölött könnyű hitelnyújtás, mászóval többet producál, mint amire vevő van. A parasztruha készítő szűk iparban is okszerű a hanyatlás, mindezeknél kárba vész minden fejlesztési törekvés. A szövőipar nálunk mindig csak háziipar számba ment, amelyet a falubeli háziasszonyok a tétlenség elűzésére gyakorolnak, ez nálunk nem volt és nem lehet állandó kereseti forrás,; mig a földművelési munka nagy napszámbért j fizet. Csakis a székely és felföldön cultiválható j ez a kereseti ág, ahol az általános munkahiány készteti a munkást 20 kros napi keresettel meg- j elégedni. Ellenben a kovács, lakatos és bádogos, ezek a most úgynevezett fémiparágak mindinkább fejlődő tevékenységet fejtenek ki, s valóban dicséretreméltó készültségre vitték kivált a lakatos és bádogos iparüzők városunkban. Készítményeiket oly csinosan, majdnem művészi becs í csel tetszetősen és olcsón állítják elő, hogy min- denképen verseuyképesek, ezek oktatásra, fejlesztésre nem szorulnak, az ők boldogulását csak újabb építkezések segithetik elő. — A faiparban kivált az esztergályos mesterségek tengődnek úgy ahogy, de nem bírnak á kultiváltahb nagyobb városok hasonnemü, de fejlettebb munkájával versenyezni, itt már igenis nagyban segíthet az iskolázás, főleg a rajztanitás. hinnék az iparágnak már azért is jövőt lehet jósolni, I ha egy felállítandó ipariskola a hiányos kikóp- ! zést úgy elméletileg, mint gyakorlatilag egy j kísérletezési telepen pótolni fogja, mert közel városunkhoz ott egy részről a bükk erdőség, ' másrészről az Avas még ki nem használt temér- j dek épitőfa termékei, hisz csak ott prosperálhat egy iparág, ahol közelségben vau a feldolgozandó anyag. A faipariskola mellé azonban nem fémipariskolára, hanem böripariskolára volna égető I szükségünk és ha ilyenre még országunkban j nincsen minta, akkor az országos iparfelügye- j lök kutatásai nyomán az idegenből kell azt hozzánk átplántálni, mert a bőripar városunkban i az egyedüli, a melyet ha kellően cultiválunk, ; nemcsak a tímárnak nyújt virágzó jövedelmet, ■ hanem életre serkenti és versenyképessé teszi a czipész, a csizmadia, a szíjgyártó, szatler és több a bőranyagból dolgozó iprrágat. Ha megtanítjuk a timárt részint iskolában az elméleti dolgokban, részint egy kísérletezési telepen arra, hogy miként lehet gyáron kívül is az egyszerű kisipar keretén belül, a mai technika haladtával és a chemiai vívmányok ' segélybe vétele nyomán a nyers börnemüeket rövidebb idő alatt, mint eddig, kevesebb költséggel jobb minőségben és igy hasznosabban elö- állitani, akkor egy csapásra megszüunék az a sajnálatos és szégyenletes helyzet, amely már évek óta ennek a régebben virult iparágnak a hanyatlását előidézi. — Nemcsak a primitiv bőrcserzést, simított fodoritást, hasítási teendőket tanulnák meg a timárságra menő iskola tanonezok és segédek a kísérletező telepen jobban, mint azt az elavult és baladni nem akaró, vagy nem tudó régi ezéhrendszer miveli, hanem megtanulnák, hogy a juh és kecskebőrből glacé kesztyűnek valót és szarvasbör utánzatot, sőt festéssel butoráthuzatot és jól fizetett luxus ozikkeket is lehet előállítani Hogy milyen fejlett volt a timárság régente és mivé sülyedt, azt nem kell számokban kimutatni. Híresek voltak a szatmári nyersbőr áru vásárok a szomszédos 3—4 megye a mi piaczunkra hozta mind a nyersbőr árut, pedig ezek a megyék mind nagy mérvben foglalkoznak marha tenyésztéssel. A mi piaczunkon ta lálkozott eladó és vevő élénk forgalomban, mig tímárjaink képesek voltak a nyersbőr ’árut feldolgozni és a czipészt, csizmadiát, szíjgyártót a megkivántató bőranyaggal ellátni. De cultiválódtak ám az igények, előrehaladt az egész földkerekségén az ipari termékek készítésében való fejlettség, csak a tímárjaink maradtak a bőrkikészítés módjában a régi sablon mellett, — ezért csökkent a versenyképességók és hanj7atlott annyira ez az iparág, hogy ma már csak kevesen élhetnek meg a timársági munka mellett. A timáripar hanyatlása okszerűen hanyatlásba hozta a csizmadia, suszter és szíjgyártó iparágakat, hisz ezek nem kaphatják meg piaczunkon a mai fejlett követelmények szerint a jobb és olcsó bőranyagot és igy nemcsak a nyer..böranyag özönlik innét idegen helyre, hanem mint czipőt, csizmát, és lószerszámot hozzák ide vissza Ausztriából. — Ez a bőriparunk szomorú, de való története, pedig 25—30 évvel ezelőtt országunkban Miskolcz után Szatmár volt az a második város, ahol bőripar czikkek- ben a legélénkebb forgalom fejlődött ki és még ma a nagy hanyatlás után meghaladja egymaga nemcsak munkás számra, de forgalmi értékre is az összes többi iparágakat egybevéve. Ezer meg ezer existeutia várja a kilátásba helyezett reformtól a helyzet javulását. A debreczeni kér. és iparkamara hálás, mert hasznos feladatot teljesítene, ha időközben, mig sorra jön a városunkban felállítandó ipariskola, a nála felgyújtott adatok halmazából tanulmányozná bőriparunk hanyatlásának nemcsak okait, hanem azon módokat is, hogy miként lehetne ezen iparágat iskoláztatás utján a kisipar keretén belül is cultiválni és kísérletezési telep felállításával idővel olyan munkás gárdát teremteni, amely hivatva lenne az ipar fejlesztést előbbre vinni. Teitelbaum Herman. Színház. Két szarvú ember, Jókainak hasonczimü regényéből átdolgozott színmüve került színre vasárnap kis közönség előtt. Az előadók közül felemlítjük Kalmárt (a czimszerepben) Pálfi Mariskát, Molnár Gyulát, akik a meglehetősen gyönge szerkezetű darabot minden igyekezettel szerették volna élvezhetővé tenni. A kis Fekete Irénkét ügyes játékáért zajosan megtapsolták. A kis szökevény hétfői előadásán Szaló- czy kitűnő alakításán és Hetényi remek jokeyán mulatott immár ötödször a közönség. A bájos Operette aligha fog az idén már szinrekerülni, miután ez estén sem volt közönség. Dolly, Kővessy Albertnek németből átdolgozott színmüvét muttatták be kedden igen szép előadásban. Megható története van a kis Dollynak, aki egy árva szenvedéseinek és szerelmének szemólyesitője. Markovies Margit k. a. játszotta a czimszerepet nagy gonddal, tanulmánynyal és kifejezéssel. Partnere Kalmár sok helyen gyenge és felületes volt, a darab és előadás sikerének rovására. Jó volt Molnár, Pálfy Mariska, Kathryné és Kalhry. Vasúti baleset, Faragónak eme rettenetes vigjátéka töltötte be a szerdai estét. Nem lehet azt leírni, micsoda borzalmas egy darab ez az u. u. vígjáték, amelynél rosszabb talán nincs az irodalomban. Bosszantó volt hallgatni a sok üres banalitást és képtelenséget, mely egyetlen jelenetből sem hiányzik. Ezt a darabot inkább
