Szamos, 1900. december (32. évfolyam, 97-104. szám)
1900-12-02 / 97. szám
XXXIi. évfolyam, Szatmár, 1900. vasárnap deczember hó 2. 97-ik szám. SZAMOS Vegyes tartamúi lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. év v' "X A SZATMARMEGYEÍ GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. \ Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Egész évre 8 kor. — Félcvre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Egyes szám ára 20 fillér. j Mindennemű dijak £ zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők, j Nyílttér SOTa 20 fillér. A sors szeszélyének hatalma alatt élünk ; tér és idő tartalma egyként játéka változékony kedvtelésnek, s mig haragja századokat tesz az emberiségre terméketlenekké, mosolygása röpke napokat halmoz el mérhetetlen gazdagsággal, elmúlt korok ürességének dús kárpótlásául. Hosszú és kinos hallgatás, elszánt, keserves küzdelem előzte meg irodalom.-.k emelkedését, de erőre kapva minden idegen haladást gúnyoló g;, orsasággal tört a magasba. Feledhetetlen s jelentőségére magában álló az 1817-ik esztendő elbeszélő költészetünk történetében. Bűvös erőtől, Kalliope leheletétől érintve, szép reményekkel biztató kikeletévé lett ez év mindannak, a mit honfoglaló elődeink kemény csatáitól szabadságharczunk gyászos leveretéséig szerepelt nemzeti hőseink emléke maradandó bocsüt termett. Kazinczy a feledés homályából többé ki nem alvó világosságra hozza a Szigeti veszedelmei, Nagy- Szalontán örök életre ébred a Toldi-utód s Pesten első alkotásai fölé hajolva mereng egy if|u költő: Zrinyi feltámad, Arany születik, Vörösmarty munkához fog. Három óriás, kik szellemük fényével bevilágítják a | titokzatos múltat, hogy az ősök nagyságát megpillantva tudtára ébredjünk kicsinységünknek s a történelem kijelölte hivatásunkra eszmélve régi dicsőségünket felidéző uj ide- j álokért küzdjünk. A kötelességérzetét vesztett politikai magyar nemzetet kellett kiragadni végveszéllyel fenyegető aléltságából. Megtörni közönyét, felrázni szunnyadó tetterejét, kihívni büszkeségét, lángra lobbantam lelkesedését, hogy újra szabad legyen a haza, a nyelv és a gondolat: ez volt a magasztos czél, melynek legharsányabb ajkú, legönzetlenebb, jutalmát egyedül a küzdelemben kereső har- czosa Vörösmarty volt. Élete három korszakának mesgyéjét hárCF. határkő jelzi: Zalán futása, a Szózat és a Vén czigány;az első kettő hatalmas diadaloszlop, melyekre az ifjú és férfiú fenséges álmai vannak vésve, az utolsó megrendítő szavú sirkő, melyet a lehanyatló iró tüneményes költészetének végső állomásán emelt. Zalán futása ébredő nemzetiségünk har- czi eneke, önerőnkbe vetett kétségeink czáfolata a múlt képeiben a jövő reménye, mely a győzelmi mámor sejtetésével izgat annak kivivására. Alákjai a minden áldozatra kész hazafiságnak példái, kikhez méltatlanoknak lennünk nem szabad. A honfi bizalom, hősi bátorság, nemzeti büszkeség, s első, reménytelen szerelmének eszmenye, bearanyozva a legszentebb érzelem dicsfényével s megkoszorúzva az ártatlanság glóriájával: ezek képei ihletik szellemét, s csalják ajkaira ama bűbájosán hangzó, ragyogó szinpompáju . s mindenek- fölött magyaros nyelvet, melynek édes-csábos zengése egyszerre veszteget meg fület és szivet. Minden tenkölt érzés, mely népe keblét dagasztá, minden nemes törekvés mely haladásra irányult, minden nagy gondolat, melynek tárgya az ország boldogí ása volt, hathatós kifejezést talált Vörö ríjiarty költészetében. A negyvenes években, a Szózat keletkezése idejeben, nagy változáson megy keresztül A kétség kezdi nregcsendíteni lelkének húrjait s jóstehetsége a távoli bizonyta lanságban nyugtalanul kutatja hazája jövőjét. A hosszú hányattatás után feltalált családi tűzhely melege erősíti ugyan hitét, melyet teljesen sohasem vesztett el; boldognak érzi magában ismét az embert, s az emberben a hazafit, de jövendölése, a nagyszerű — Jellem ! Hát kellett nagyobb jellem Sándornál ? Az öreg összetöpörödött asszony legyőződnek hitte magát pusztán a név hallattára s fejét lehajtva, elhallgatott. * * * ... A Sándor jelleme. E xxév viselője volt Magda szerelme zsenge gyér-mekkorától 3 az maradt még soká. Náluk lakott a sötét udvari szobában és szorgalmasan tanult kora reggeltől késő alkonyatig. Akkor bejött hozzájuk és beszólt jövőjéről, melyben Magdának is kiváló szerep fog jutni. Mint kis diák jött oda és náluk lakott, a mig a kérlelhetetlen halál el nem ragadta ... És Magda látta, mint hull a rideg göröngy egyszerű, festett koporsójára, elhantolva lelkének álmait. Együtt szőtték azokat Sándorral és csók is csattant olykor-, ha a mama kibotorkált és magukra maradtak. Csak néhány hét volt hátra, hogy Sándor az utolsó szigorlatát is letegye, mely biztosítja számára az oklevelet és a jövőt. Menynyit kellett azalatt tűrni és szenvedni, sokszor hónapokig is adós maradt a szobáért járó bérösszeggel. Aztán szüleivel is viszályba egyele- dett, kik nem segélyezték, mihelyt kiszivárgott a hir, hogy Sándor egy szí gény leáxxyt akar nőül venni. De ő tántoritkatatlanul hü maradt ígéretéhez. Később megbókiiltek és az öreg Hor- dályi maga jött el, hogy Magdát szemügxre vegye. Terveket koholtak és a leány szemérmes pirulással hallgatta az ifjút, mikor a családi- tűzhely alapítására is gyengéd czélzásokat tett. Ferencz József keserű viz Kizárólagos raktár LŐVINGER JÓZSEFNÉL valamennyi hasonlóvizet, tartós hashajtó hatasa es említésre méltó kellemes izénél fogva, már kis adagban is tetemesen, felülmúlja. Kérjünk határozottan Ferencz József koserüvizet. Vörösmarty, I — Az mindegy, Ha valakinek mennyasz- szonya van és szereti menny asszony át, ngy azt nem tartóztatja semmi. Az öreg asszony már errefelé fordult. Idáig csak a homályos szöglet felé sanditva mert feleletet adni. — Ha szereti mennyasszonyát! Magda, j csak nem mondtatod azt, hogy ő nem szeret téged? Hisz ez az ember utolsó csepp vérét is föláldozná érted! És te igy nyilatkozol róla. Ez hálátlanság. Szinte maga is megijedt, mikor az utolsó szót kimondta. De már kicsuszszant ajkán s visszaszivni többé nem lehetett. Fel kellett már most venni leányáyal a keztyüt. — Jól van mamám, csak korholj. Mivel érdemlettem ezt épen tőled, azt nem tudom. De senki sem fogja velem azt elhitetni, hogy Péter szeret. Különben is miért szeretne? Asz- szony kell neki a házhoz, ki öreg napjaiban ápolja, gondját viselje és véletlenül belém botlott. — De kaphatott volna olyat is, kinek pénze van és mégis téged vesz el minden szegénységeddel együtt. — Az csak mesebeszéd. Kinek pénze van, az nem megy feleségül oly emberhez, ki már betöltötte a negyvenedik évét. Hacsak nem csúf, mint éjszaka. De rut leányt elvenni a pénzéért nem minden ember jellemével egyezik . . . A mama örült, hogy valamibe kapaszkod hatott. — Péter pedig szilárd jellem! Orvosi körökben már rég ismert tény, hogy a Magda — Irta: Gosztonyi Jenő. — A halvány, szőke leány nesztelenül húzta meg magát a rozzant karosszékben és révedező tekintetével a távolban látszott kalandozni. Ben- sejében olykor félve megrezzent, ha az ajtó nyi- korgott és valamelyik kis testvérkéje a hidegtől kipirul! arczával befutott a meleg, fütött szobába, vagy a rekedten ketyegő fali óra berzegő csengésével óranegyedet jelzett. Lázas fényben ragyogó szemei ilyenkor félelmetesen villogtak és ijesztően sáppadt arcza daczosra vált. A szűk, de csinosan bútorozott szobában bágyatagon szórta fényét a pislákoló lángczaf- rang. ítánczosképü, töpörödött asszony ült az asztal mellett és szorgalmasan kötögetett. Időn- kint lopva, futólag leányára tekintett és látva annak fájdalomtól megtört arczát, csak nehezen tudott egy-egy kebléből előtörő sóhajt elnyomni az ajkán. Majd hirtelen munkája közben egy pillanatra megfeledkezve a rettentő valóságról, beleszólt a nyomasztó, kísérteties csöndbe. — Kissé késő jön Péter! És megrettenve a saját hangjától, nyomban elhallgatott. A leány szemöldökét összevonva, kihívó hangon felelt. — Azt hiszi, hogy akármikor jön, elég korán — De Magda, hisz nem szabadulhat korábban az irodából, csak mikora főnök távozik.
