Szamos, 1900. november (32. évfolyam, 88-96. szám)
1900-11-04 / 89. szám
tők azt higyjék, hogy ha strucczként elbújnak, azért nem is láttatnak. Segítsük tehetségünkhöz képpest a nem ] zeti szinügyet! Pártoljuk, látogassuk a színházat s mentsük meg a válságtól s addig is mig a tervezett czélszerübb eszközök a színi kerületek beosztásával foganatosíttatnának, — tegye meg hazafias kötelességét a társadalom. Védekezés. Tekintélyes papi emberek által magán utón is többször megkérdeztetve az iránt: mi igaz a szept. 3 án tartott nagybányai egyh.-megyei gyűlésen emelt azon vádban, miszerint az ev. ref. egyh. látogató küldöttséget a gondnokság az apai áll.-iskolába belépni nem engedte : szükségesnek tartom a nyilvánosság előtt felelni meg. Nemcsak a vád súlyos volta követeli, hogy az egyh.-megyei gyűlésen minden kétséget kizárólag elhangzott panasz egyoldalúságával szemben szó emeltessék, nem is az igazság minden áron való hajhászása, hanem az a megszívlelendő tanulság, mely a jelen esetből folyólag önként ajánlkozik az érdekeltek számára. Egyoldalúnak nevezhető az egyh. megyei elhangzott panasz azért, mert nem volt senki, ki a való érdekében emeljen szót, mi úgy a küldöttség, mint az iskola, érdekében üdvös lett volna. Ily alakban természetesen csak arra szolgált alkalmul, hogy az áll. iskolát egyházi szempontból gondnoksággal együtt lebirálni s elkárhoztatni lehessen. Erre pedig, mint a példa mutatja köny- nyen adódik alkolom, mert közoktatásügyi törvényeink megszabják ugyan a felekezeti hatóságnak az áll. iskolával szemben gyakorolható jog- és hatáskörét, de ezek felett elég helyesen a méltányosság elve sokszor messzemenő eltéréseket enged meg a felekezetek előnyére. E téren azonban bő alkalom kínálkozik arra, hogy akár az áll. iskolai, akár a felekezeti tényezők a méltányosság elve révén egyéni indítékokból heccet kovácsoljanak az áll. iskola rovására. Legnagyobb valószínűség szerint itt e gyanú fel nem vethető ; inkább talán a a követett hibás eljárás, a dolog lényegének meg nem értése szolgált a sajnálatos vád alapjául. A leghelyesebb eljárás minden esetre az volna, hogy az e tárgyban kelt iratok alapján formálódjék ki az Ítélet és tények szolgáljanak igazságadó kommentár gyanánt. Mert bármint vesszük is, nagy dolog, súlyos vád, hogy egy igen tekintélyes felekezet hivatalos küldöttsége, ez úttal éppen nagy tiszt, esperes fárasztó utazás után éppen az iskolaküszöbén aka- dályoztatik meg fontos küldetése teljesítésében. Kívánatos, szükséges : ne legyen iskola állami, ne legyen semmiféle iskola széles e hazában, hol ilyesmi megtörténhessék. De ha nem történt is meg ez az eset, az egyházmegyén tett jelentés alapján szorul szóra megtörtént dolognak látszott az s ugyancsak kihívja maga ellen a leghiggadtabbak türelmét is. A teljesen beigazolható tényállás röviden ez: Az egyh. látogató küldöttség junius 12-én Uivánta látogatását Apában megtartani; ugyanekkor az esperesi hivatal a kir. tanfelügyelőséghez intézett utólagos panasza igazolása szerint [utasította az apai lelkészi hivatalt, hogy a gond nokság utján eszközöljön alkalmat az ev. ref. vallásu növendékek hittaui oktatásának megfigyelésére. Ennyi volt az esperes úrnak irásbe Illeg is bevallott, de a gondnokságnál szabály- szerüleg be nem jelentett szándéka. Erre bizony elnökség, saját felelősségére kész örömmel nyújtott alkalmat még azon esetben is, ha azon nap nem lett volna hittan órarenden áll. iskolánkban, a mint hogy tényleg nem is volt. E szándékát azonban egyh. látogató küldöttség nem jelentette be a gondnokságnál, valamint a lelkész úr sem látt szükségesnek annak a rendje és módja szerint jelezni azt, hanem úgy vezette be a dolgot, hogy közvetlenül a vizsgák előtti napon egyszerűen egész napra kiparancsolta a tanteremből az igazgatót és a más felekezetű növendékeket, okul adván, hogy egyh. látogató küldöttség aznap vizsgát akar tartani az áll. iskolában. így történt, hogy gondnokság egyenesen azt a jelentést vette magától az igazgatótól: hogy ő a gyermekeket 12-ikére egész napra szélnek ereszti, mert hittan-vizsga lesz az iskolában. Megjegyzem: hogy a vizsgarend, tehát a hittaui vizsgák ideje is goudnoki elnökség által ekkor már meg volt állapítva. Eddig sohasem volt szerencséje áll. iskolánknak ilyen viszgai kitüntetéshez; nagy volt a meglepetés, nagy a bizonytalanság föképen a miatt, hogy hát az egyh. látogató küldöttség számára elég lehetne egy pár perez, egy fél, mondjuk egy egész óra, az igazgatói jelentésből azonban vizsgatartás és egész napi idő világlott ki félreismerhetetlenül. E bizonytalanság köl zepett vette már elnökség a lelkészi hivatal átiratát, mely megint világosan vizsgatartásról szól, homlokegyenest ellentétben az esperes úr utólagosan párpereznyihek bevallott látogatási szándékával. Már most mi sem világosabb : vagy az esperes ur szándékát értette rosszul a lelkészsó,;, vagy szándékosan és czélzatosan követelt egyebet, mint a mire utasítva volt; de feltétlenül megengedhetlent követelt és hibásan 1 A kétkedőnek szolgáljanak kommentárul az esperes ur, az igazgatóság és a lelké-szi hivatal e tárgyban kelt, meglévő átiratai. Az eljárás jellemzésére különben elegendő, hogy akár jogosan akár jogtalanul kívánt vizsgatartást és egész napi időt lelkészség, még azt az udvariasságot sem követte el, hogy az ilyesmire különben törvény által is utasított áll. gondnokságot az áll. iskolában tartott vizsgára meginvitálta volna. E körülmények közt is magában álló h. elnök szívesen ígérte közreműködését a küldöttség határozott szándékának kijelentése esetére és ténykedését a 'gondnokság plénumának határozatával óhajtván mintegy fedezni, csupán e tárgyban gondnoksági ülést hivott egybe. A meghívót lelkészség mint gondtis. tag szintén alirta sőt jelen volt agondns. ülés szokott épületében a többi gondnoksági tagokkal banki ügyekkel foglalkozva, de nem kívánt magának párpereznyi időt szakítani a gondnokság megkérdezésére. Ez volt vasárnap délután ; a kir. tanfelügyelőséget megkérdeni már nem volt idő. lg}' történt, hogy a dolgok állásáról már általam értesült elnök esküvel pecsételt kötelességéhez híven a gondnokság jogainak tiszteletben tartását sértve látván, lelkészség kívánságát megtagadta a telje- sithetést. Megjegyzendő, hogy csak is a lelkészség szertelen kívánságából, mert az egyh. látogatók kívánságának ezután is tér nyittatott, s e czólból h. elnök a bemondott időre meg is jelent az iskolában, az egyh látogatás azonban a jelzett időről nagyon elkésett, vagy táu nem is volt alkalma az nap megjelenni. Most már ítélje meg bárki, mi lesz az áll iskolából, ha az ev. ref. lelkészség kívánatéra megesett praecedens alapján a másik három felekezet is hasonló igényekkel lép fel. Szükséges talán, hogy magunk mutassunk példát lehetetlen követelésekre. Történt e itt jogsértés és melyik részről? döntse el a szives érdeklődő, de hogy a hittani vizsgát végre is mint hitoktató, lelkész, vizsgálati elnök és közönség egy személyben és egyedül tartotta meg a lelkészség, valamely ismereten egyházi végzésre hivatkozás után m g a megjelent gondnoksági elnököt is kitudva jogaiból: ebbe ugj7 látszik, nem kíván beleszólni a nagytiszteletü érdeklődés. Hogy pedig az áll. iskola mindég a rövidebbet húzta s hogy7 az iskola érdeke úgy a múltban, mint a szóban forgó eset után minden téren háttérbe szorittatott és kiszolgáltatva volt a tanítók sorsával egyetemben, erre nézve ki vánatra bőséges és alapos kommentárral szolgál gondnoksági elnökség. Ezek felett igen megdöbbentő jelenség, hogy egyh. látogató küldöttség az esetből folyólag úgy az egyházmegyén, mint a kir. tanfelügyelőségnél alaptalan vádat kivánt kovácsolni egészen kifogásolhatlan tényezőkkel szemben. Igazságszerető, büszkén vallott vastagnyaku elveimre mondhatom, hogy ha a többi felekezetek hatóságai is igy magyarázzák az igazságot az | áll. iskolai faktorokkal szemben, mint ezt mi | most cselekedtük, úgy az áll. isk. gondns. elnök- [ ségek már itt e földön részeseivé lesznek a kárhozatnak. All. isk. elnöksége. Az első irtózik az erőszaktól, a második kívánja, a harmadik ingadozik. Az agg Hilse korholja a fiatal asszony vérmes- és férfias természetét és férjének asszonyos magaviseletét. S mikor a sztrájkolok zaja felhangzik ablakuk alatt, a gyávaságot megvető nő, a gyermekei boldogságáért rajongó anya közbe veti magát, hogy segítsen a keserű múlt kárpótlásául remélt szebb jövő megszerzésében. Az ifjú Hilse még elhatá- rozatlanul áll a szobában; menne neje után, de kire hagyja tehetetlen atyját? Hirtelen vad lárma támad, melyet puskaropogás követ. A férj aggodalma legyőzi a fiúi szeretetet s ő elrohan. A dráma végére értünk. A fiatal Hilsenét a dulakodásba lövik agyon; apósát az ablakon átéri a csendőr halálos golyója. A lázongás vérbe fojtva, s Jäger jobb időkért sóhajt fel az egek urához. Tulajdonképeni főhőse a darabnak, mint látjuk, nincs. Főhős a tömeg, melynek mozgatásában Hauptmann mester. S ez méltánylandó. A tömeg ugyanis nem keverék, melynek szelleme azonos az alkotórészek erkölcsi és gondolati világának összegével, hanem vegyület, melynek elemei beleolvadnak az egyesekétől eltérő tulajdonságokkal biró közös lólekbe. S mit az egyes gondolni sem mer, azt a tömeg követeli, a mitől az egyes visszariad, abban a tömeg gyönyörét találhatja, a mitől az egyes megijed, attól növekedhetik a tömeg hidegvére és megfontolása. Nincs tán a takácsok köjzötc egy sem oly elvetemült, mely iszonyattal ne fordulna el a vértől, a tömeg szomjazik reá. Szóval a tömeg élő lény s ennek pszichologióját Hauptmann kitünően ismeri. ,Ugyanaz' a tömeg alázkodik meg az I. felv.-ban Dreisziger előtt mely később palotáját) romba dönti, s mégsem ,ugyanaz.1 A személyes tekintély jelenléte, tevékenységük tárgyának és módjának csak bizonytalan sejtése, kölcsönös bizalmatlanság, mely fél a cserben hagyatástól, s a vezér hiánya gyengékké teszi őket; emberi jogaik és erejük tudatának felébresztése meg- j teremti ellenálló képességüket, elhatározásuk szilárdságát, a veszély érzete fokozza bátorságukat s a siker mámorukat. A szorosabb értelemben vett főhős nem hiányozhatik a drámából a cselekmény egységének kára nélkül s az epizódszerüsóg Hauptmann müvének legfőbb hibája, bár a részletekben nem egy megkapó és találó vonására akadunk a nyugtalankodó munkás jellemének Baumert típusává lesz az elfajult sztrájkolás rendes alakjainak, kik a pillanatnyi elönj'től elvakitva dolog nélkül akarnak megélni. A Hilse-család egyesíti az elégedetlen munkáslólek minden lehető faját: az Isten igazságosságában bízóét, a féktelenét és ingadozóét. Egy pillantást még az iró felfogására. Hauptmann bemutatja nekünk a munkásosztály nyo- j moru állapotát, helyzetének elviselhetetlensógét s az ebből fakadó összeütközést, de ennék végleges kifejtését, a probléma megoldását nem kísérli meg. Miért ? Mert ezt már tőlünk, a valóságtól várja. A sztrájkolásnak a szinpadou vége, de nem látjuk a teljes kiegyenlítődés egyetlen halvány sugarát sem. A puskák elhallgattak, az emberek legalább ideiglenesen elcsendesedtek, de aggódva kérdezzük magunktól : Mi következik ézután ? Campanella. Színészet. (A takácsok.) E helyen csak az előadókról szólunk, a darabbal a tárcza foglalkozik. Az előadást illetőleg az a kifogásunk, hogy egy pár szereplő, szerepnemtudása következtében az előadás sok helyen vontatott nehézkes volt. így Cathry, Krémer jobban megtanulhatták volna a szerepeket és komolyabban teljesíthették volna feladatukat. Ellenben nagy dicsérettel emeljük ki első sorban Molnárt, aki minden jelenetben művészi hévvel és tudással alakított. Jól tenné a direktor- ha ezt a tehetséges színészt gyakrabban szerepeltetné. Igen jó volt Kalmár (Becker), Szepessy, Hetényi, kevésbbé sikerült Kemény Jäger Móricza. Az utolsó felvonásban Holéczy Ilona, drámai erővel megjátszott jelenetét a közönség zajosan tapsolta és nyílt színen többször a lámpák elé szóllitotta. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kisasszony öltözéke nem vág össze a szereppel és arczának üde- ségét nem fokozni, hanem ellenkezőleg korlátoznia kellett volna. Az ilyen hibák sokat rontanak az előadás sikerén. Az első előadáson szép közönség volt jelen, mig a második már üres ház előtt folyt le. (A görög rabszolga) pénteki előadásán Róthy annyira be volt rekedve hogy szerepét Szegedy Zelma, a Szegedyét pedig Jászay Mariska vette át — a második felvonásban. Tehát nemcsak a pesti primadonnák rekednek be, hanem nálunk is megesik ez a mostanában divatos baj. Csakhogy ezt idején kellene reparálni, I nem az előadás alatt. Hetényi mókái külömben eloszlatták a közönség rósz hangulatát.
